Schneider Németh Antal
Shoppingoljak vagy faszoljak?
A kérdés persze költői, mivelhogy mind a két dolgot, amit e szavak jelölnek, utálom. Ezt a shoppingolni szót én először a nyáron hallottam budapesti vendéglátómtól, aki döbbenten vette tudomásul, hogy mi nem óhajtjuk végigjárni a magyar főváros 18 szuper-, hiper-, mega- meg egyéb shopját és marketjét, hogy ott hódoljunk a shoppingolás örömeinek.Ezt a szót is elfelejtettem volna már rég, ha a Várad folyóirat pályázata nem kelti fel a kíváncsiságomat, és nem késztet arra, hogy legyek én is „nyelvújító”, találjam meg azt a szót, ami helyettesíthetné ennek az idétlen angol szónak a meghonosodását a édes anyanyelvünkben.
Nekiláttam hát a keresésnek, kutatásnak, de már az első lépésem is elbizonytalanított. Megnéztem a Bakos Ferenc által szerkesztett és a Terra Kiadónál 1960-ban megjelent Idegen Szavak Kéziszótára című könyvben a shoppingolás szó jelentését. Nocsak, mondom magamban, ez nem is olyan új szó a magyar nyelvben, ha már ezelőtt majdnem 50 évvel is használták. Nézzük meg, mit írtak az egykori szócikkben.
„shopping [e: soping] ang üzletjárás, bevásárlás
shoppingol [e: sopingol] ang üzletről üzletre jár, nézi, hogy mit érdemes vásárolni.”
Mihelyt elolvastam, mindjárt megnyugodtam, hogy nem olyan szegény a mi nyelvünk, hogy szüksége lenne egy angol szóra, hiszen már évszázadok óta folyik nálunk is a vásározás. Igaz, akkor a vásártartási joggal bíró városok vásárterein járkáltak a vevők vagy csak bámészkodó atyafiak meg a menyecskék, és nézegették, mire érdemes és mire szükséges pénzt adni. Az is biztos, hogy a mai nagyáruházak vagy bevásárlóközpontok valójában a hajdani országos vásárokat képezik le, ahol a 2-3 napig tartó sokadalmakon megtalálható volt mindaz, ami a háztartásban, ruházkodásban nélkülözhetetlen. No de aztán az ipari termelés és a világháborúk lassan elkoptatták az országos vásárokat, illetve a hetivásárok szintjére süllyesztették vissza azokat. Lassan megszűntek a kirakodóvásárok, és elmaradtak az oda járogató vásározók, akik fontos használati tárgyakkal, no neg kendővel, mézeskaláccsal, színes pántlikával stb., azaz vásárfiával tértek meg a vásárokból. Úgy az első világháború tájékán kezdődött el ez a folyamat, amikor a vásározó férfiembert behívták a monarchia hadseregébe, ahol már nem vásározott, hanem faszolt. Mielőtt a nagyérdemű bírálóbizottság alpári szavak használatáért kizárna ebből a pályázatból, ideírom a már említett szótár szócikkét:
„faszol (fassen) ném 1.kat vételez 2. átv kap, átvesz”
Mi, kérem, az életünk nagy hányadában csak faszoltunk. Azaz hosszú sorban állás után kifaszoltuk, átvettük, amit nekünk kiutalt a komcsi hatalom: a kenyeret, a húst, a cukrot, a vajat, a mosóport és a budipapírt. Mi nem voltunk vásározók és már aligha lehetünk shoppingolók. Hiszen mi már egy bevásárlóközpontban úgy gondolkodunk, mint Szokratész az athéni piacon: „mennyi fölösleges dolog”. De ha választani kéne, mégis inkább a vásározás szónál maradnék.
