Karcagi Magyar Margit
Út menti virágszál
A táj sivár. Kopasz fák, kórók. Fekete ugar. Itt-ott hó virít.
Kacskaringós út visz némi játékosságot az egyhangúságba. Néha varjak
károgása veri fel az unalmas csendet. A Nap álmosan tátogatja száját.
Motorzúgás. Fekete Mercedes érkezik.
– Nyomás! – üvölt egy reszelős hangú.
Egy hölgyike kászálódik ki a meleg autóból.
– Aztán igyekezz! Rázd a segged! Ha nem keresed meg az ötven rongyot, megnézheted magadat. Este jövök.
Tarka haja válláig ér. Bundája háta közepét takarja. Csókra csücsöríti
vörös ajkát. Kivágott trikója épphogy fedi kövérkés hasát és dagadó
kebleit. Miniszoknyájából kilátszódik csipkés bugyija. Sodrott
cigarettát szív, ami segít tűrni a hideget.
Egy teherautó fékez mellé. Borostás, középkorú férfi szól ki:
– Mennyi?
– Szopás vagy sima?
– Sima.
– Nyolc rongy a háromperces.
– Másszál fel a platóra, találsz ott takarót.
Kapaszkodás közben a lány combján a harisnya egy kiálló szögbe akad.
Ahogy fut a szem, úgy ágaskodik a borostás férfi vesszeje. Alig telik el
három perc, a lány előre nedvesített papír zsebkendővel egy nyárfa
tövében tisztálkodik.
Még fel sem eszmél, ezüstszürke Volvo áll mellé.
– Hé, mennyi a szopás?
– Öt…
– Ugorj be!
Nekikezdenek a fűtött bőrülésen. A lány grátiszként, mert tetszik neki a
férfi, farkát mellei közé szorítja és föl-le rugózik combján. Nyelvével
a dagadó hímtag végét csiklandozza. A férfi trágár szavakat nyög. Öt
perc után Virágszál ismét az út mentén tisztálkodik, mint macska a
gazdag tor után.
Boldog a lány. Egynegyedét teljesítette feladatának, pedig csak egy óra
telt el. Szinte előtte van az egész nap. Dúl benne a versenyszellem. Nem
akar lemaradni a többiektől. Be akarja bizonyítani a főnöknek, hogy ő a
legjobb.
Sehol senki. Az idő már a délben jár. Varjaktól feketéllik az ég alja. Ellepik a szántót. Károgásuktól hangos a tanyavilág.
Újabb kliens érkezik. Egy tejfölösszájú kamasz bámul ki a lehúzott ablakon. Félénken tekint a lányra.
– Mit akarsz, te kölyök? Voltál már nővel?
Csücsörített szája, kinyomott melle felizgatja a fiút.
Dadogva válaszol:
– Még nem.
– Na jó, neked háromezer.
– Csak kétezrem van.
A lány hosszan nézi a fiú ártatlan, vágyakozó arcát. Megszánja.
– No gyere, te kölyök, de el ne mondd senkinek.
A hátsó ülésen összepréselődve kigombolja a fiú sliccét. Érintetlen,
pihés nemi szervét, mint a könnyedén olvadó cukrot, lágyan szopogatni
kezdi. Élvezetet talál a fiatalság erejében. Majd az óvszert ráhúzza a
már-már lövellő farokra. Beleül az acélkemény rúdba, tekereg rajta, mint
cérnaszál az orsón.
A fiú pulzusa emelkedik. A lány is remeg, rég érzett már ehhez hasonlót.
– Apámnak igaza volt – rebegi a fiú elhaló hangon, és kacagva elhajt kacsázó autójával.
Az idő rohan. Hidegebb lesz.
Egy luxusautó érkezik. Napbarnított dalia szól ki az ablakon.
– Vállalsz extrát?
– Mit szeretnél?
– Majd megtudod, vállalod vagy nem?
– Mennyit fizetsz érte?
– Ha jól csinálod, akár ötvenezret.
A lány mohón csap a lehetőségre. A luxusautó egy gombnyomásra
franciaággyá alakul. Kényelem, meleg, adonisi pasas… kell ennél több?
A férfi fémdobozt vesz elő. Benne bilincsek, láncok, tűk, szike. A
meztelen lányt lebilincseli, karját két oldalra az ajtóhoz, lábait
terpesztve a két első üléshez. Keresztre feszítve fekszik a gyűrt
gumilepedőn. A férfi felhangosítja a rádiót. Gatyáját lehúzza,
bőrdzsekije, napszemüvege marad. Felszív egy kis kokaint. A lány ijedten
kérdezi, mit akar tőle. A dalia lassan a fülébe sziszegi:
– Pofa be, ribanc! Te akartad, ribanc! Sok pénzt kapsz, ribanc!
A lány ordítani kezd. Elcsattan egy pofon. Hallja a fémek csörgését,
érzi a szike hasítását combján, szőrtelen nemi szervén a tűk szúrását. A
zene üvölt. A dalia csapkod, táncot lejt az őrülettel. A férfi hörög.
Lánc, bilincs felold, ajtó kitárul.
A lány véresen, meztelenül ötven darab ezressel, földre dobott ruhájával
a fagyos úton fekszik. Feltápászkodik és az előre nedvesített papír
zsebkendővel tisztogatja magát.
Lekuporodik a kopasz nyárfa tövébe. Sodrott cigarettát szív.
Az ugar túloldalán egy virágszál táncol a lemenő téli nap pislákoló sugarával.
