Lipcsei Márta
Az Agria ARTériái (Az egri Agria folyóiratról)
Határokon innen és túl a folyóiratok cseréjében, személyes
találkozásokban és a nyomtatott nyilvánosságban is most már
elfojthatatlan az igény, hogy együtt látható, láttatható legyen, ami
összetartozik. 2008. január 7-én Nagyváradon bemutatkozott egy új
irodalmi folyóirat, az Agria, Eger városának folyóirata.
Az érdeklődő nemcsak irodalmi forrás közelébe jut, hanem más művészeti
ágak, tanulmányok és kritikai elmélkedések birtokába is. Természetesen a
folyóirathoz való viszonyuláskor nem vonatkoztathatunk el az irodalmi,
társadalmi stb. kontextustól, kapcsolatokat keresünk akarva-akaratlanul
korábbi olvasmányélményeinkkel, hogy felfedjük azokat az ARTériákat,
melyek betekintést nyújtanak a kortárs irodalmi munka világába.
Véleményem szerint egy irodalmi folyóirat szerepe a közlésre való
lehetőség megadása, de nem elhanyagolható a befogadó közönség
visszahatása sem az irodalmi életre.
Jelen esetben az Agria folyóirat irodalmi térképpé lényegül, a szerzők
(élet)művét viszi közelebb az olvasóhoz, vagy fordítva, de a kritikusi
munkákból értékrendszert és irodalmi ízlést is kiolvashatunk.
A folyóirat hidakat keres a megjelent művekhez, a viszonyítás és feltárás módszerével.
Jól megkonstruált részekből áll össze, írásról írásra jól körvonalazódik
a továbblépés lehetősége egy következő szint, értelmezés felé. Olvasván
újból megtudunk valamit a kortárs magyar irodalomról: az írókról,
költőkről, kritikusokról.
A folyóirat világossá teszi azt, hogy mit részesít előnyben a mai magyar
irodalom irányai közül. Nyitottságra lehet következtetni, vagyis arra,
hogy szerkesztői gárdája érdeklődéséből semmit sem zár ki, valamilyen,
például ideológiai, esztétikai vagy éppen nemzedéki elfogultság nevében.
Az értékek és nem csak az éppen most értéknek véltek iránti nyitottság,
sokkal inkább a kritikus irodalmi érzékenységből eredő feltételek
szabályoznak, amennyiben érzékenységen nem a beleélés képességét értjük,
hanem műveltségből, kíváncsiságból, elméleti tudásból eredő kritikai és
elméleti fogékonyságot.
A folyóirat bizonyítja, hogy a mai magyar irodalom törésvonalai nem a
határok mentén ismerhetők fel, hanem a kánonok, a domináns esztétikai és
poétikai szempontok, a hagyományválasztás, az elméleti aspektusok, nem
utolsósorban a nemzedéki hovatartozás mentén.
Az itt bemutatott első szám: minta, minden alkotónak és olvasónak
lehetővé teszi, hogy tovább töprengjen szellemi felkészültségünk,
igényszintünk, teljesítőképességünk stb. kérdésein, és hogy
szimptómákat, valamint teendőket állapítson meg.
