Kupán Árpád
A Vásárhelyi Találkozó 70. évfordulójára (Egy sikeres, de rövid életû összefogás története)
1937 tavaszán érett meg az a gondolat, melynek csírája 1935 őszén
megfogalmazódott – a romániai magyar fiatalok cselekvő összefogásának
szükségessége. A Felvidékről Erdélybe települt Balogh Edgár az Ady
Társaság nevében körlevelet intézett az erdélyi magyar ifjúság különböző
csoportjaihoz egy ifjúsági tanácskozás megrendezése érdekében, melynek
fő célja a fiatal nemzedék egységének megteremtése lett volna.
1936 tavaszán Tamási Áron a Brassói Lapokban Cselekvő erdélyi ifjúság
címen cikksorozatot közölt, amelyben különböző ifjúsági csoportok
működését ismertette, felszólítva őket az összefogásra, együttműködésre.
Írói tekintélyének latba vetésével szállt síkra „az Erdélyi Fiatalok
népi humanizmusának, a Hitelben hirdetett újraértékeléseknek és a
baloldaliak szocializmusának” egyesítése mellett. Ekkor ugyanis ez a
három, egymással szemben álló csoportosulás játszott meghatározó
szerepet az ifjúság soraiban, s mindegyik egy-egy folyóirat köré
tömörült. Az Erdélyi Fiatalok című folyóirat liberális, protestáns
szellemiségű, a Helikon inkább konzervatív s részben katolikus
beállítottságú, a Korunk a baloldali marxista ideológiát követő volt.
Tamási felhívására az Erdélyi Fiatalok tavaszi számában László Dezső
válaszolt kifejezetten ellenséges hangon, elutasítva az együttműködést a
másik két csoporttal. A következő lépést a baloldalról Balogh Edgár
tette meg, aki a Független Újságban megszólaltatott tizennyolc különböző
szellemiségű, de elismert, tekintélyes fiatalt, akik egy ifjúsági
parlament összehívása mellett foglaltak állást.
1937. augusztus 19-én megalakult az ifjúsági parlament előkészítő
bizottsága Tamási Áron, Asztalos Sándor, Jordáky Lajos, Petrovai Tibor,
Vita Sándor és Nagy István részvételével, s közzétette Az erdélyi
magyarokhoz című felhívást. Ebben a Vásárhelyi Találkozó tervezett
programjának közlése mellett megkísérelték feloldani a Hitel és az
Erdélyi Fiatalok ellentétét. Az addigi sikertelen kísérletek után azt az
álláspontot fogadták el, hogy ne a szerkesztőségek törekedjenek
szellemi együttműködésre, hanem az egyének fogjanak össze – függetlenül
ideológiai irányultságuktól.
Szeptember 26-án a nagyváradi Szabadság című napilap Vásárhelyi
találkozó címmel közölte, hogy október 2-án, 3-án és 4-én összeül az
„erdélyi magyar ifjúság parlamentje”, s részletesen ismertette
programját, az előadók nevének és az előadások témáinak felsorolásával. A
cikk szerint: „A tanácskozás támogat minden olyan törekvést, amely az
erdélyi magyarságot tudatossá és erőssé teszi, hogy sorsát önmaga
irányíthassa. A kisebbségi társadalom abban érdekelt, hogy eltűnjenek az
osztályok közötti válaszfalak, hogy a falusi kisbirtokos réteg és a
munkásság alkossa azt az erős kisebbségi testet, amellyel az erdélyi
magyarság sikeresen állhasson ellen minden támadásnak, mely őt nemzeti
érdekeiben és jogaiban veszélyezteti.”
Szeptember 29-én a Szabadság Két csoportra tagozódott az ifjúság a
találkozó előtt címen ismertette az Erdélyi Fiatalok folyóirat
csoportjának állásfoglalását a Vásárhelyi Találkozóról. Kijelentették,
hogy „az 1930-as években sikerült a különböző ifjúsági csoportokat
egységbe tömöríteniük. Ezt az egységet azonban megbontották az akkor
benne helyet foglalt marxisták, akik nem elégedtek meg a nekik
biztosított egyenlő szabadsággal, hanem szolidaritás-töréssel
diktatúrára törekedtek az ifjúság életében”. A másik oldalon „egyesek
felekezeti elfogultság túlzásával akadályozták a közös munkát, amit
betetőztek azzal, hogy Venczel József és Makkai László megalapították a
Hitel című folyóiratot, és a »húszévesek« jelszavával horizontálisan is
megbontották az ifjúsági nemzeti erőket”. A nyilatkozatban leszögezték:
„Az öntudatos és egységes nemzeti szellemű új nemzedék helyett az
ifjúság gondolkodó része három irányba tagolódott: konzervatív nemzeti,
haladó nemzeti és marxista irányba”. Véleményük szerint „nem új mozgalom
hirdetésére, hanem az eddigi szétszórt akciók tervszerű
összekapcsolására van szükség. Az Erdélyi Fiatalok továbbra is
ragaszkodnak a nemzeti alapon álló demokrácia félreértés nélküli
kinyilatkoztatásához”.
Három nappal később Tamási Áron levelét közölte a Szabadság. Tamási az
előkészítő bizottság nevében válaszolt az Erdélyi Fiatalok felvetéseire.
Elmondta, az előkészítő bizottság nem szerkesztőségeket, hanem
egyéneket hívott meg a közös munkára. Az Erdélyi Fiatalok szerkesztői
közül egyénileg kérték fel László Dezsőt, hogy vállalja az előkészítő
bizottságbeli tagságot és tartson előadást a találkozón. Hasonló
felkérést kapott Jancsó Béla is, azonban mindketten távol maradtak. Sőt,
László Dezső azt a választ adta, hogy a szerkesztőség úgy döntött, az
ifjú szellemiség legfőbb irányító szerve továbbra is az Erdélyi Fiatalok
szerkesztősége marad. Tamási levelét így zárta: „Mi felelősséget
éreztünk, inkább az erdélyi magyarság egyetemes ügyét tekintettük, mint
az Erdélyi Fiatalok monopóliumát. Ezért az előkészítés munkájában és az
előadásokban lemondtunk két emberről. De a találkozóra meghívót mindezek
ellenére küldtünk nekik is.”
A szerző további írásai
