Adina Ungur
földöntúli (nepământeană)
nem is kell több egy embernek annál hogy
halhatatlanná váljon
amikor a szerelem minden energiája a szellembe ömlik át
valahol karmikusan
úgy van az hogy a várakozás istene mégiscsak tőlünk veszi el az időt
bolond zöld napok ünnepeihez
egy kéz kinyúl, az évek után
amelyekben csak a lehetséges teljesség levegőjét szívta
eközben írt is róla
a férfi visszatér a gyökerekhez, gyermekkorát kutatja az utcákon
kézen fogva a nővel ki termékeny fénykemence
mintha a félénk holdat léptetve vezetné
kék járművekkel rohan az idő
piskóta készül a szeretők manzárdszobájukban elfogyasztják
nichitás ablakukban csillagmező az ég
arcát szelíden körberajzoló női ujjat csókol a férfi
koponyájának reccsenése azután
amikor
karmikusan behatol ebbe az idők eleje óta érintetlen
nőideába
áldozatba
az évezredek óta megénekelt reggeli fényben
zavartan lesi a férfi a nőt
aki magára veszi kétkezes halhatatlanságát,
akinek szelleme és arckifejezése kozmikus
aki mosolyog földöntúlian
Kinde Annamária fordítása
A fordítás a Promocult támogatásával készült
