Vámos Tibor
Mint egy gramofon
Mint egy lemezjátszó
ócska gramofon,
melynek tűje
zokogva,
minduntalan akadva
ismételgeti
a keserves jajt, sirajt
kacajt.
Nem halad előre,
nem látja,
hallja,
vallja
s javallja
a kellemest,
keservest,
halottit
tud csupán.
Körbeforgás
CD-ROM
újra
a bejátszás következik.
Úgy érzem, szédülök,
a kövek közti rések
nagy billenések.
Naplómba már nem írok,
a sárgult lapokon
nem fog a ceruza.
Bekapta, szétszakította,
a kazetta használhatatlan.
Az érzések nem fogytak ki,
csupán a hűtőből
meleg, romlott,
másnapos,
kukacos szerelem.
Igazság,
naivság,
unalom,
a kincset kiásták,
neked mi marad?
Szent foglalkozások,
ásítozások,
vécépapír, mobiltelefon,
fogkefe,
programfüzet.
A boldogságnál
kifolyt a tinta,
a leltárnál pacázott.
Mindegy, vigyázok,
hogy baj ne legyen,
radírom, gyógyszerem
mindig kéznél legyen.
Színes toleranciám
csupán a nemszimpatikusokat,
négereket, aggcsórókat,
kurvákat, vakokat nem tolerálja.
Amúgy ez nem az ő hibája.
Ez nem volt a programon.
Mindegy,
hisz így is akciós árat
fizettem érte
az Ócskapiacon.