Kupán Árpád
Változatos életpálya a viharos változások korában (Ágoston Péter élete 1.)
A Nagyváradi Napló a később tragikussá vált 1914-es esztendő első
napján két vezércikkel kezdte az új évet. Az első – rövidebb – írást
Búcsúztató címmel dr. Várnai Ferenc jegyezte, s a legfontosabb
megállapítása a búcsúztatott 1913-as évről így hangzott: „Keserves év
volt, sok nyomorúságot, bút, bajt, bánatot, szerencsétlenséget hozott.”
A másik, a terjedelmesebb cikk szerzője megjelölése nélkül jelent meg
Akikről még sokat fogunk írni. Jövendő Nagyvárad emberei címmel, már
optimistább kicsengésű volt, s jó néhány olyan fiatal értelmiségit,
művészt nevezett meg, akikről a jövőben a legtöbbet várják.
A felsorolt személyek élén Ágoston Péter állott, aki már addig is
gyakran szerepelt a nagyváradi, sőt a fővárosi lapok hasábjain is,
közismert alakja volt Nagyváradnak. Így jellemezte őt a vezércikk
szerzője: „dr. Ágoston Péter barát és ellenfél szemében egyformán,
számottevő egyéniség. Olyan harcos, akivel bátorságos egy táborban
lenni. Tudós tanár, a szónak abban a mai értelmében, mely a tudást és a
tanítást az eleven élethez, az élet pozitív megnyilvánulásaihoz fűzi.
Körös-körül egész ember, akinek megvan a maga precírozott programja
minden olyan munka elvégzésére, amelyhez hozzáfog. Nem a váteszekhez
tartozik, nem az új felfedezőkhöz, hanem olyan erős agreszszív
egyéniség, aki az ígéretnek már felfedezett földjét reálisan értékeli,
agreszszív meggyőző egyéniségével megszervezi azt a tábort, amelyik
minden pillanatban kész az új vagy megújhodott föld elfoglalására.”
A mai olvasó számára ez a jellemzés elég keveset árul el a nagyváradi
jogakadémia tudós tanáráról, a harcos szociáldemokratáról, a László
király szabadkőműves-páholy egyik vezéregyéniségéről, de mindez
közismert volt a korabeli váradiak előtt, hisz akkor már 11 éve élt és
dolgozott városukban.
Egy karrier kezdete
Ágoston Péter 1874. március 25-én született Zsombolyán egy
Elzász-Lotaringiából származó római katolikus tisztviselő, Augenstein
Ferenc és Mechel Genovéva egyetlen gyermekeként. A középiskolát
Selmecbányán, a jogi egyetemet Budapesten végezte, ugyanott volt
joggyakornok. 1896-ban jogtudományi és államtudományi doktori oklevelet
szerzett, s még abban az évben bírói vizsgát is tett. Veszprémben 1897
júniusától törvényszéki jegyző. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével,
Buzátovits Augusztával, a veszprémi püspök rokonával. 1900 májusától
járásbíró lett Ipolyságon, ekkor nősült meg. 1901-ben már együtt
érkeznek Nagyváradra, ahol a jogakadémián az ausztriai és magyarországi
magánjog, valamint a bányajog nyilvános rendes tanára lett. 1904-ben a
kolozsvári egyetemen egyetemi magántanári képesítést szerzett, de
továbbra is a váradi jogakadémia tanára maradt.
Feleségével együtt Váradra érkezésük után bekapcsolódnak a
társadalmi-kulturális életbe, színházba, összejövetelekre járnak,
jótékonysági akciókban vesznek részt. Ágoston Péter neve már korábban
ismertté vált jogászkörökben, 1900-ban jelent meg első szakkönyve, A
szövetkezetekről. 1903-ban Budapesten adták ki A tulajdonjog alapjai
című könyvét, 1904-ben két újabbat, A zálogjog történetét és A zálogjog
általános tanait. 1905-ben A rangsor mint jog című könyve jelent meg.
Munkáinak alapja, kiindulópontja általában a helyi Jogászegyletben
tartott felolvasásainak anyaga volt. De közel állt hozzá a szépirodalom
is, tagja lett a Szigligeti Társaságnak (az akkori helyi irodalmi
egyletnek), ahol szintén többször tartott előadást, saját irodalmi művét
olvasta fel.
A jogakadémián igényességéről és szigorúságáról vált közismertté. A
Nagyváradi Napló 1903. december 20-án Szigorúság a Jogakadémián címmel
megírta, hogy a fiatal tanár a félév után kijelentette, azoknak, akik
nem látogatták szorgalmasan az előadásait és nem kollokváltak, nem írja
alá az indexét, ami a félév elvesztését eredményezi. Emiatt a hallgatók
forrongtak, lázadoztak, s a tanári kar konferenciáján kollégái arról
győzködték, hogy csak írja alá a leckekönyveket. Végül Ágoston
kijelentette, hogy aláírja az indexet, de azzal a bejegyzéssel, hogy az
illető hallgatók nem kollokváltak.
Az új kolléga nem csupán igényességével vált ki tanártársai közül, de
politikai felfogásának különbözőségével is. Már Veszprémben kapcsolatba
került a szocialistákkal, 1905-ben tagja lett a Szociáldemokrata Párt
váradi szervezetének. Eszmei társa, barátja lesz Somló Bódog kollégája,
aki mellett bátran kiáll, amikor a tanári konferencia elítélte a
Huszadik Század című folyóiratban közölt cikkéért, amit a Nagyváradi
Napló is közölt, sőt a szerző a váradi közönség előtt is előadott. Az
esetből hatalmas botrány kerekedett, és mint köztudott, Ady Endre is
védelmébe vette a progresszív gondolkozású tanárt, aki végül távozott
Váradról.
A szerző további írásai
