kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Középiskolás fokon? Válogatás a Mikes Kelemen tantárgyverseny dolgozataiból (Egyre magányosabb istenek - IX. osztály)

Az országos magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny győzteseinek dolgozataiból készült összeállításunk egyik célja szélesebb körben megismertetni azokat a felső tagozatos középiskolásokat, akik 2007-ben a legjobbnak bizonyultak ezen a megmérettetésen. A versenyen a diákok évfolyamonként három-három tételben adhattak bizonyságot ismereteikről és tehetségükről. Az irodalomelméleti dolgozatokat felvonultató válogatásunkból az olvasó képet alkothat a tantárgyból országosan legjobbnak minősülő fiatalok felkészültségéről, műveltségéről, olvasottságáról, elemző és szintetizáló képességéről. Szándékaink szerint az öszszeállítás dokumentumaként szolgálhat a magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatásáról kezdeményezendő eszmecserének.

Rangyák Zsuzsa Kincsem
Székely Mikó Kollégium,
Sepsiszentgyörgy

Istenek, félistenek, szatírok és nimfák, küklopszok és más természetfölötti erővel rendelkező lények és az ember csodálatos világa. A mítoszok világa. Az a világ, mely meghatározó szerepet töltött be az irodalom alakulásában és továbbélésében.
Prométheusz egy volt a görög mitológiából ismert félistenek közül. Ő volt az, aki megteremtette az embert, majd látva nyomorúságát, megszerezte neki a tüzet az Olümposz hegyéről. A tűz ellopásával lényegében a fennmaradás lehetőségét szerezte meg az embernek, ám tettéért bűnhődnie kellett. A tűz, mely a halandók erejét, létfenntartását biztosította, Prométheusz számára az örök vezeklés okozójává vált. Lázár Ervin Tűz című novellájában Prométheusz tettének helyességét vitatja, felmutatva, hogy az ember milyen kevés jelentőséget tulajdonít a tűznek. Ám a látszat csal. A tűz igenis az emberi élet szerves részévé vált, a belső tűz nem alhat ki soha. A novellában Prométheusz groteszk látványának megteremtésével a narrátor tragikussá teszi az élettől való elidegenedést. A meztelen, láncait csörgető Prométheusz, aki egy keselyű társaságában járja a világot, nem hiszi el, hogy az emberek megfeledkeztek róla és a tűzről. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy a halandók mindennapjaiban már nem tölt be olyan fontos szerepet a tűz, mint azelőtt. A keselyű, aki végigvezeti Prométheuszt a világon, bizonygatva, hogy az embernek már nincs szüksége a tűzre, és hogy az áldozat hiábavaló volt, ironikus megnyilvánulásával növeli a helyzet tragikumát. A Tűzmúzeum a remény utolsó szikráját csillantja fel Prométheuszban. Ám a kopott homlokzatú épületben tűz helyett csak lámpákat, égőket találnak, és az üvegben, melyben a belső tűznek kellene lennie, nincs semmi. Kialudt. Prométheusz kétségbeesésében elhatározza, hogy még egyszer ellopja az embernek a tüzet. Égő fáklyával rohan végig a Földön. Az emberek, meglátva Prométheuszt, boldogan kiáltják: „Tűz!” A tűz tehát nem aludt ki, tovább élt minden halandóban.
Prométheusz mítosza, a tűz és annak eltulajdonítása is továbbélt az irodalomban. A tűz az otthon melege, a biztonság, a szeretet. A tűz elemészt és életben tart. Veszély és menedék. Archetípusának használata gyakori az irodalomban. Ambivalens jellege a kezdetektől fogva képzetéhez társuló emberi tapasztalatoknak tulajdonítható.
Nagy László Tűz című versében a négy őselem egyikének megváltó, megtisztító erejét jeleníti meg. A költészet tüzének lélektisztító erejét sugallja a vers. A költemény ars poetica jellege kihangsúlyozza a tűz jelentőségét.
A mítoszok örökérvényűsége magyarázó és oknyomozó jellegüknek is tulajdonítható. Az emberek a kezdetektől fogva kutatták a világ kialakulását. Ezért születtek a mítoszok. Ezeknek is köszönhető az irodalom sokszínűsége. Összekötik a múltat a jelennel, megteremtve egy olyan képzeletbeli világot, melynek a neve irodalom, és létfontosságú az emberi életben.
Janus Pannonius epigrammáiban, de más műveiben is, a görög mitológiával teremtett intertextuális kapcsolat és a görög mítoszvilágra való utalások kihangsúlyozzák az antik világ irodalmának, a mítoszok korának jelentős szerepét az irodalomban.
A mítoszok továbbélése egyszerre épít és lerombol. Épít, mert megörökít egy csodálatos világot és annak elemeit. Lerombol, mert átértékeli azokat. Ám ambivalens jellegével mégis maradandót teremt, fennmaradásával biztosítja az irodalom fennmaradását is.
„Egyre magányosabb istenek”. Weöres Sándor egysorosa az istenektől való elfordulást sugallja. Érzékeltet egy értékrendet, mely szemben áll a mítoszok értékrendjével, amelyben az istenek még jelentős szerepet játszottak. Ezáltal a vers megjeleníti a mítoszoktól és az irodalomtól való elfordulást. Az egysoros felszólítás arra, hogy vegyük észre, milyen fontos az irodalom és milyen kiüresedett nélküle az élet.


1 / 3 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti