Gittai István
Egy külvárosi kölyökgaleri regénye
Nemrég kaptam kézhez Molnár János Csibész Erté című dedikált
regényét, amelyet a szegedi Bába Kiadó jelentetett meg az idei
könyvhétre. A szerzővel közel negyvenesztendős Ady-körös barátságunk
okán nem kis kíváncsisággal ütöttem fel a kötetet, mondván: ám lássuk a
medvét, vagyis azt, hogy éppen hol is tart, s hogy meddig jutott el
János a világmegváltás rögös útján. Szóban forgó műve egyébként a
Konkrét könyvek regénypályázatán 2003-ban harmadik díjban részesült.
A Csibész Erté cselekménye Szegeden s annak is valamelyik
peremkerületében játszódik. A szereplői pedig e külvárosi periféria
tizenéves kamaszaiból, csitrijeiből verbuválódnak. A közös bennük az,
hogy valamennyien serdülőkorúak, akik a pénztelenségük és a vágyaik
között tátongó űrt próbálják közösen áthidalni. Mint minden valamirevaló
galerinek, úgy nekik is megadatik a „vezérkos” – vagy ahogyan a szerző
mondja, a „zseni” –, Rostás Józsi személyében, aki a kölyökbrancsot
összefogja, szervezi és irányítja. Nevezettnek kétségkívül született
adottságai vannak a dörzsölt kalmár, később a részvénytársaságot sínre
állító főnöki szerepre. Az alig tizennégy esztendős suhanc bámulatos
képességekkel rendelkezik. Szinte-szinte kész maffiózó. Akit újdonsült
matematika-fizika tanára, Kemence Ervin megbuktatással fenyeget. Rostás
Józsi pedig tanulás helyett arra pazarolja szellemi energiáit, istenadta
tehetségét, hogy a tananyagot szigorúan megkövetelő tanárát
kamasztársaival megfigyeltesse, bosszantsa, zaklassa, sőt megfélemlítse.
Molnár János regényének legizgalmasabb, legeredetibb és egyben
legdrámaibb része mélységesen elgondolkodtató. A leírtakból ítélve a
szerző igen jól ismerheti a mai magyar általános iskolákban dívó
állapotokat. Ténylegesen ilyen dekadens, anarchisztikus viszonyok
uralkodnának a mai magyar iskolákban? – kérdezem én külső szemlélőként,
miközben nagyon is elhiszem a szerző által érzékletesen ecsetelteket.
A regénynek a dinnyevásáros fejezetei is igen feszesek és pörgősek. A
vidéki cigányputriból indult, piaci guruvá cseperedett, Mercedesszel
furikázó és testőrökkel körülvett Guszti személyében pedig a törvények
fölötti tótumfaktummal szembesülhetünk. Meglepő, hogy mennyire
otthonosan mozog a szerző e külvárosi világban, s hogy menynyire hiteles
az a nyelvi zsargon, amelyet a szereplők szájába ad.
A cég alapítása, majd az rt. körüli nyomozás s az azt követő bírósági
tárgyalás bonyodalmai is érdekfeszítőek, ám kellő olvasói odafigyelést
követelnek. A közel kétszáz oldalas regény kétségkívül érdekes, izgalmas
olvasmány. És morfondírozni is lehet napokig rajta. Például azon, hogy a
magyar oktatás mai állapota mitől és miért ily erodált. Egyértelmű
választ erre Molnár Jánostól nem kapunk. A szerző megtette a dolgát:
regényében a jelenséget felmutatta. Rostás Józsi személyében pedig egy
eszes és célratörő suhancot ismerhettünk meg, és semmi kétségünk afelől,
hogy néhány éven belül az újgazdagok és vadkapitalisták sorát
gyarapítja majd. Ezen évek – Rostás Józsi nagykorúsodása és anyagi
felcseperedése – akár egy újabb Molnár János-regény témájául is
szolgálhatnak.
