Molnár Zsolt
Mese az igazságról
A hinta messzire repítheti a királylányt is
A béka soha nem élt mesés palotában
Mert ekkora csodák mégsincsenek
De ha voltak is, a régi szép időket bekebelezte a vákuum.
Az igazság már csak koldulni jár,
Hozzájuk egy darab rongyért
Mert nincs kinek mutogassa magát.
A királylánynak megmarad a gyerekszobája
Langyos éjszakán sem nyit ablakot
Hangszigetelő párnákba fúrja fejét
Mert ez a hazug béka mindig kuruttyol
De ő nincs oda az ilyen szerenádokért.
A csont és bőr vigasz valamit a fülébe súg:
Már a közelben legel a fehér paripa
A királyfi elől ellopták a trónt
Kelj fel és siess elébe magányos virágszál
Hiszen két fél egy egészbe belefér.
Lúdbőrös az igazság, vár rá a pompás öltözet
Amit együtt varrattak neki
Elvégre nem vihetik sétálni meztelenül.
