Kupán Árpád
Fényes Elek, a honismeret úttörője
(Csokaly, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.)
Csokaly, Bihar megye, a Partium nagy személyiségének, Fényes Eleknek az
emlékét idézzük meg születésének 200. évfordulóján. Annak az egykor
országosan, sőt nemzetközileg ismert tudósnak gazdag és sokoldalú
munkásságáról szólunk, aki számos tudományágban végzett úttörőmunkát,
hozzájárulva ezáltal hazája és népe általános fejlődéséhez,
modernizálódásához, fellendüléséhez. Neve ma is fogalom a
statisztikusok, geográfusok, szociológusok, történészek, néprajzosok
körében, hisz művei példaként és forrásul szolgálnak ezen diszciplínák
művelői számára.
Hogyan válhatott egy eldugott kis bihari falu, Csokaly szülötte országos
hírű és jelentőségű személyiséggé, tudós akadémikussá, számos alapmű
szerzőjévé? E kérdésekre csak akkor adhatnánk kielégítő választ, ha
részleteznénk családi hátterét, iskoláit, tanulmányait, közéleti
tevékenységét és gazdag tudományos munkásságát. Erre ennek a dolgozatnak
a keretei nem nyújthatnak elegendő lehetőséget, így meg kell elégednünk
utalásokkal, figyelemfelkeltéssel.
Fényes Elek pályakezdésében meghatározó szerepe volt családi hátterének,
a hagyományosan ellenzéki bihari köznemesi származásának, sokat olvasó,
felvilágosult gondolkodású apjának, a debreceni kollégiumnak, a
nagyváradi királyi akadémiának, ahol filozófiát, bölcsészetet tanult, s
nem utolsósorban a pozsonyi Jogakadémiának, az akkori legelőkelőbb
főiskolának, ahová azért küldték szülei, mert vármegyei hivatalnoknál
többre szánták eszes fiukat. Pozsonyban jurátusként az országgyűlés
karzatáról közvetlen tanúja volt a reformeszmék kibontakozásának,
amelyeknek aztán nemcsak elkötelezett híve lett, hanem maga is közvetlen
alakítója a magyar reformmozgalomnak.
1828-ban Pesten letett censurával fejezte be jogi tanulmányait, majd
ügyvédként két évet Pesten, illetve országjáró utakon töltött. Ezután
visszatért Pozsonyba, s gróf Haller János követeként (absentium
delegatus) tanácskozási joggal részt vett az 1830-as
reformországgyűlésen. Itt ébredt rá, hogy még a legjobb szándékú
reformerek is alig ismerik az ország valós közállapotát, s az ezekre
vonatkozó statisztikai adatokat. Ekkor kezd statisztikával foglalkozni, s
így lesz később a statisztika legnagyobb magyar művelője. 1831–1835
között bejárta az országot, hogy első kézből szerzett hiteles és
ellenőrzött adatok alapján írhassa le Magyarország akkori állapotát.
1835 végén Pestre költözött – a tudománynak és az irodalomnak szenteli
életét, feláldozza ügyvédi karrierjét, hogy megírja első nagy művét, a
hatkötetes Magyarországnak hozzákapcsolt tartományoknak mostani
állapotja statisztikai és geographiai tekintetben című könyvét. Forrásai
a saját felmérései, a megyei összeírások és az egyházi
léleknyilvántartások (matrikulák) voltak. Az első kötet 1836-ban jelent
meg, a II–III. 1837-ben látott napvilágot. 1837 végén a Magyar
Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta Fényes Eleket,
ezzel ismerve el, hogy egyszerre két tudományban, a statisztika és a
földrajz területén kimagaslót alkotott.
1838–1839-ben ő szerkesztette az első hazai gazdasági lapot, Ismertető
honi s külföldi gazdaságban és kereskedelemben címmel. Ebben a lapban ő
írt először közgazdasági publicisztikát Magyarországon, ő volt az első
szakújságíró.
1840-ben jelent meg első könyvének VI. kötete, s ekkor elnyerte az
akadémia nagydíját, Jósika Miklós A csehek Magyarországon című művével
és Szontágh Gusztáv filozófiai írásaival vetélkedve.
1839–1844 között könyvének második, bővített, javított kiadása is
napvilágot látott. 1842–1843-ban kidolgozta és megjelentette második
nagy munkáját, Magyarország statisztikáját, melynek első részében az
állam földjét, népességét és gazdaságát mutatta be, a másodikban annak
polgári szerkezetét, közjogi viszonyait, a harmadikban kormányzatát írta
le. Ezután a Védegylet megbízásából kidolgozta Magyarország
iparstatisztikájának tervezetét, majd Kossuthtal az ország foglalkozási
és kereskedelmi statisztikájának kidolgozásáról tárgyalt.
Ekkorra Fényes Eleket az ország legkiválóbb reformerei befogadták
körükbe. Gyakorló gazdaként már korábban megismerte Széchenyi
agrárkapitalisztikus nézeteit, s egyre inkább érdeklődött Kossuth s
rajta keresztül List Frigyes (1789–1846) nemzetgazdasági és politikai
nézetei iránt. Részt vett azt iparfejlesztési mozgalomban, igazgatója,
majd elnöke lett az Ipar és Védegylet mozgalomnak, a Gyáralapító
Társaság egyik vezetője, Kossuth bizalmasa, barátja lesz. Megválasztják a
Radikális Kör, majd Nemzeti Kör egyik alelnökének (Vörösmarty volt a
másik). Az 1847-ben létrejött Ellenzéki Körben is megtartotta ezt a
tisztét. Igen jellemző, mit írt erről Széchenyi naplójában. Szerinte „az
Ellenzéki Kör a jakobimus klub megfelelője, s alelnöke, Fényes a magyar
Marat, akihez képest még Robespierre is pecsovics”.
A szerző további írásai
