Vers és környéke 33. Kívül az ajtón
in: Angyalszőr, Littera Nova Kiadó, 2004
Nagy ember lesz belőled, ha rám
hallgatsz! – mondta a társadalom.
S aztán munkába vette a fejemet.
Úgy tett, mint a nagyszalontai Jenci borbély.
Munkálkodni kezdett sebbel-lobbal
rajtam, iszonyatosan csattogtatta
a szépészeti ollót az érzékelők,
a látó-, a szagló- és a hallószerveim
közelében, elmondta, miként kell
bánni a lányokkal, hogyan
viselkedjünk tanárainkkal, s miért
kell tisztelnünk az öregeket.
Teledumálta a fejünket
mindazzal, aminek ő már semmi
hasznát nem vette. Aztán
hirtelen kikapta nyakunkból a
fehér kendőt, s kipenderített
az utcára. „Készen vagy, kisfiam!”
Gyámoltalanul nézünk körül,
tapogatjuk a fejünket,
s nem akarunk hinni a szemünknek:
eltelt ötven év!
Tanáraink óvatoskodva állnak
a végső ítélőszék előtt,
a vagányok régóta egészen másfajta
frizurát viselnek, a lányok meg
tojnak a költészetre.
A túlvilágról szüleink riadt
korholása hallszik: „Kisfiam,
miért nem mondtad Jenci borbélynak,
hogy kicsit szolidabbra
vágja a hajad?”
Volt, volt bizony valóságosan is Jenci borbély Nagyszalontán, gyermekkoromban a Tenkei utca elején lévő fodrászüzletben végezte számomra olyannyira rémisztő ténykedését. Nem maga a hajvágás volt rémisztő, hanem ahogy ő azt végezte, a szolgai alázatosság és a kioktató fölényesség olyan elegyes modorával, amely egy gyermeket csak elrémiszteni tud mindenféle modor, illetve hát tulajdonképpen a jó modor viselkedési mintáitól. Márpedig a jó modornál követendőbb – és becsülendőbb – magatartásformát az én környezetemben nem nagyon ismertek el. Még azt is csak a legkonformistább viselkedéssel érhette volna el valaki, hogy mondjuk forradalmárnak tekintsék, no, nem mintha tucatjával szaladgáltak volna akkoriban a nagyszalontai főtéren reformerek vagy forradalmárok, de nem is azt várták el a fiataloktól, pontosabban fogalmazva, azt nem is várták volna el a fiataloktól. Ott és akkoriban elsősorban nem az oroszlánkörmöket, hanem a báránybőrt kérték számon gyermekeiken a szülők. Mondom ezt most, kissé szomorúan, egykori tanáraim, s most már egykori szüleim emléke előtt is, jó ötven év múltán.
•