friss

Figyelmen belül

Pincéből a Parnasszusra címmel írtam nemrég előszót egy új váradi versantológiába. A talányos Versen kívül címet viselő válogatás szerzőinek parnasszusi belépőt megelőlegező bizalom mellett magának az együttes jelentkezésnek a jelentősége az, ami figyelmet érdemel a váradiak részéről. Különösen akkor, ha azokra az évekre gondolunk, amelyek ínségesnek bizonyultak az új arcok, új szerzők fellépése tekintetében. Talán most a körülmények is kedvezőbbek: van tér a közlésre, van hely a megmutatkozásra.

A Várad 2007/4-5 összevont lapszámának fedőlapja

A diákszövetség pincéjében alakult író-olvasó kör együttléteinek mellékterméke úgymond ez a kötet, hiszen a fő cél a tanulás, a kortárs irodalom megismerése, az értékvadászat. Mindennek logikus következménye is volt, hogy a fiatalok előbb-utóbb saját kézirataikkal is előálljanak, s az anyag példás ambícióval és példás gyorsasággal nyomdafestéket látott. Tudjuk, egy antológia megjelenése nem feltétlenül képes önmagában megpezsdíteni a város kulturális életét, ahogy azzal sem áltatjuk magunkat, hogy ez a válogatás egyből a romániai magyar irodalom első vonalába emeli a kör alkotó tagjait. Abban viszont már sokkal inkább biztos vagyok, hogy a maguk nemzedéki közegében felkeltheti az érdeklődést, figyelemre, visszajelzésre késztethet a kör és a könyv, újabb nevek bukkanhatnak fel a kör író és olvasó tagjai mellett. S jelentőségük növekedésével egyre kevésbé lesz fontos a nemzedéki behatároltság.
Jó lenne, ha a hangsúly továbbra is az értékek megismerésén, értékek teremtésén maradna, ez a szemlélet válna szűkebb környezetünk irodalmi, kulturális történéseinek főcsapásává, nem a még mindig jellemző múltünneplés és fesztivizmus. Számomra ma a Versen kívül körének tagjai, illetve lehetséges társaik fontosabbak a holnaposoknál. Talán ezért még ők, a valóban újat akarók sem haragudnának meg. A szándék szintjén megállja a helyét a hasonlat, még akkor is, ha közben azt sem feledjük: ez a Várad már egy másik Várad.