vers
Szembesülés
Hogy észrevette rajtam, az nem érdem.
Átcikázott-e agyán, némán kérdem,
hogy a jövevény háta még nem görbe,
de háttal az ajtófélfának dőlve
sokáig áll mereven, tétlen:
nagyapa-pózban, és idétlen,
riasztó gondolatok csapnak
le rá – egy még megíratlan könyvlapnak
kusza képzelet-vonalaiból
ha ki tudná olvasni: hol s mikor
jön el alattomosan a kór végső
ideje (túl korán van, sosincs késő!),
amit ez a fura, energia-
átvitellel gyógyító (kicsoda?
sámán? kókler? hívő?) hozzá se érve,
megérzett benne, s már-már megígérte…
bár ő sem tud felelni a miért?-re.
2005. április (a hatvani természetgyógyásznál)
•