vers
Elégikus kadenciák
I.
Ahogy a szamóca
illata, íze
szűnik az orrban,
száj üregében,
úgy múlik időd.
Hát hova igyekszel?
II.
De hisz nyarad már
réges-rég elinalt,
s falubolondja
se tudja, hová
lett, s kinek táncol
bokrétás örömében.
III.
Kuporodj fűbe,
szilvafatörzsnek
vessed a hátad;
nézelődj, meditálj
semmittevően,
s öledbe potyognak
a mannaszemek.
IV.
Bár nem a te dolgod
a szilvaszedés,
a lekvárkavarás,
nagyon is ügyelj
a pillanatokra,
és vedd magadhoz
azt, ami nektár,
ami kerti zamat.
•