vers
Profán ballada
Arcodon sok-sok sírránc;
arcom már csak az ékezet.
(Homály ez, vagy a végzetet
váró perc?) Visszakívánsz,
tudom; ha részeimből
összerakhatnál s inget
adhatnál rám!… „Keringhet
a Föld, mit bánom, mint dől
halomba az új Bábel-
torony s pusztítja láng el
Lót bűnös hajlékát, csak
őt óvd, Uram, ne bántsad!”
– képzelegsz, álldogálván
a csótányok közt árván.
2005. május 10.
•