Inspirálj
Még szelíden csapkodom a zongorát,
a poharam rajta, pár dalsorom,
itt kóstolom messzi tájak szűz borát,
a billentyűk kontrasztját markolom;
vén húrjain játékom landoló,
lehangolódott, lehangoló,
most üres vagyok, valamit csinálj,
csak inspirálj, valami, inspirálj!
Szédülten kapkodom a fisz-eket,
nem futok lejtőn siker-él felé;
van, aki hall, van, aki hisz neked,
van, aki úgy tesz, mintha értené.
Van, aki züll, van, aki üdvözül?
Elvis is egy volt a sok közül,
mert ebben az országban nincs király!
Inspirálj, valaki, inspirálj!
Kínlódva pattog a sok staccato,
kezem a billentyű-kínpadon,
nem leszek legjobb, se az utolsó,
Hendrix is egy volt a színpadon!
Szerette a zsivajos életét?
Három betűt, az L-t, S-t, a D-t;
Hogy kell? Halkulj csak el, vagy úgy kiszállj?
Inspirálj, akarom, inspirálj!
Poharam szent helyét ha átveszed,
a tévelygő hangok közé borulj,
gyönyörű tested oda fekteted,
a lakk-burkolathoz most kell simulj,
így születik valami tán belém,
le is írnám, ha nem félteném;
majd szólok, hogy mikor kell félreállj,
inspirálj, gyere, te inspirálj!
Kényeztetsz egy hangszert, a szabadulást,
a csipkét, utamat a mosolyig,
lezenélem rólad a csomagolást,
a klaviatúrán végigfolyik;
ujjbegyeim alatt lágy selyem,
már sikamlós játékom élvezem,
félbe se hagynám, de most már muszáj,
csak inspirálj, bébi, még inspirálj!
2004. december 6., Nagyvárad
•