Mahagóni Eszter

Mahagóni Eszter Váradon született 1970-ben, kémia szakos tanárnő Élesden, három gyermek édesanyja. Bevallása szerint nem annyira a reáliák, mint inkább a zene és az irodalom érdekli igazán. A korábbi években közölt már néhány verset a Bihari Naplóban. Folyóiratunkban először jelentkezik.

Jaj

G. V.-nek

azt hittem, már soha többé…

– majdnem elaludt szívem –

bánom is, meg nem is bánom

(jól van ez így, azt hiszem)

tudom, mi ez, persze, persze

ismerős e gyötrelem

boldogság és fájdalom ma

kézenfogva jár velem

rám néz, s szárnyat bont a lelkem

futnék bár, de nincs hova

szívem most az éles kések

s édes álmok otthona

a mindenség feszül bennem

– szivárványos képzelet –

Isten ujjaival játszom:

szeret (szeret?) – nem szeret –

ó, néhai józanságom

szelíd kedvem, szép nyaram

májusvégi tél diderget

imádságba fúl szavam

elvarázsolt: nőt a férfi

lettem rezgő húr, ideg

mosolygok, ha hull a könnyem

bent forró, mi kint hideg

kényeztetném: nő a férfit

csókból szőném paplanát

édesítném – méz ha volnék –

éjjelét és nappalát

(mást ölel most, persze, persze

nem lehetek én vele

engem is, lám, más ölel, de

félig meghalok bele)

átok verte – százszor áldott

százszor szent, ki így szeret

vigyázzatok rám, ti égi

megbocsátó istenek

hogy szeressem

kolozsvár – éjfél – eső

lábnyomok szívemben

kézenfogva ballagunk

félig ismeretlen

ismeretlen ismerős

ujjongok magamban

ez volt minden álmom ez

mindig őt akartam

tenyeremben hópehely

reggelre elolvad

csókjaimból mi marad

messze még a holnap

ölelném nagyon nagyon

illan mint az álom

hogy szeressem kedvesem

ha újra megtalálom

esőízű csókjait

ajkam hol keresse

hová tűnt a májusi

kolozsvár-péntek-este

(megfagyok bár nélküle

jégeső szívemben

százszor újrajátszanám

bármely életemben)

Lásd

búcsúzik a nyári nap

hazudja csak a fényeket

a részletek kihullanak

már ősz rostálja lényeged

a nyár csak mámor és varázs

kevés a kincs mi megmarad

és nincs a hó alatt parázs

de tarts ki tartsd meg önmagad

lopd az őszbe minden álmom

a szürke égre fess napot

én rád gondolok majd ha fázom

és becsukom az ablakot