Kovács katáng Ferenc

Egy fiú és egy lány VII

ne fordulj meg

csak add a kezed

háttal állsz nekem

ellenem

kezed kérem

tarkód

nyakad simogatom

pillantásom

csípőd vonalán pihen

hátra ne nézz

csak add a kezed

ne

ne fordulj meg

szemedbe nézni nem tudok

menj mondod

nem akarok

tovább kérsz

elbizonytalanodom

a kezed

hiányozni fog

ha

elmegyek

háztetők felett

halvány füst és

kormos álmok

szárnyán

vissza se nézek

tenyered melegében

hiányoddal

alszom el

kopog

veri ablakom

cseppekben gördül

az eső alá

arcod festi rá

negatív szellemkép

hogy nem vagy

hogy nincs

ami mindig

van volt létezett

ott

balról jobb felé a

felkelő nap első

szikrái gombostűre fűzik

a szoba árnyait

sarkokba bújnak

szekrénybe

cipőbe zsebbe

hajtóka alá

a napsugarak

hideg kávé

keserű

cukor és tejpor

parányi csésze

tegnapi hideg

mezítelen

hátad gerincútján

felfestett kerékpárút

vezet

megtiport szívedig

meteoritfelhő

lelked útvesztőin

poros ösvény

kihunyt csillagközi

út

lassú film

hátra lendül fejed

hajad halk zene

zöreje a szélben

lángra lobban

ellenfényben

előre oldalt

lassan hátra

elakad a film

hiányod a vászonra ég

kikéri jussát

térden állva

előtted az álmom

Kovács katáng Ferenc 1949-ben született Nyíregyházán. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végezte. 1982 óta él Norvégiában, az Oslói Egyetem Média és Kommunikációs Intézetében dolgozik médiamérnökként. A Magyar Írószövetség tagja. Eddig hat kötete jelent meg: drámák, novellák, versek és drámafordítások. Íráson kívül fest, rajzol, önálló kiállításai voltak Bulgáriában, Magyarországon, Norvégiában.