Eszteró István

Áthajlások

 

 

Talán gondoltad, minden át-

járható,

a rengeteg dolog, ami

körülvesz,

elmerülsz egy órában, és

hagy a tó,

visszafelé jövet is majd

örülhetsz

 

karcsú lánynak, akit parton

feledtél,

megismer hínár hajaddal

kamasz táj,

ha szempilládon nehezül

merev tél,

honnan hímes lepkemezőt

havaznál,

 

nyárba szédült pollengomoly

viszályát

ingerkedő lombok között

beérve,

gyümölcseik tengerkékbe

riszálnák

felmorajló sóvárgásért

cserébe’.

 

Talán hitted, életed át-

látható,

kristályszemcsék termeiben

zenészek -,

benned ring és te vagy tenger,

bánya, tó,

nem csak a része gyönyörű

egésznek

 

 

 

Akvárium

 

 

Úgy megkövetnél fura díszes órát,

amely moszatra szundikálni jár,

a kirakatok porukat rászórják

s vele ketyegni az idő leáll.

 

Talán a vízben indás szerkezetre

keringenek a pikkely-számlapok,

szekundum helyett buborékok ezre

fuldokló gyöngyként fénybe kavarog,

 

és kérdezik majd nagy halászhajókon,

a pontos idő mennyi, Moby Dick,

míg fellövellt vízsugár-mutatókon

lélegzetvétel száma lobbizik.

 

S derengő fényt cetlélek árnya szűr,

elpercennek az apró díszhalak,

mindegyikben Jónás-miniatűr

önnönmaga csodájára kapat,

 

szagolgatod ama moszat-órát,

akváriumban aki hellyel kínál,

belülről nyomja tiedre az orrát,

hol felezővonalként leng a hínár.

 

 

 

EU-derbi, több futamra

 

 

EU-derbin poroszka

Juli megél, yes, bikus,

szőrén-szálán motoszka

szellő se mind leszbikus,

 

és csajra sem lamentál

egy hím, ha csöcsrajt hisztis,

meg át is tépi mentál-

higi’t naponta sztriptíz.

*

Míg ihajja-csuhajja

leghornkakas leghornkát,

vattacukor puff ajka

tömi meztére torkát,

 

hogy torokhangon kirreg

a porba pörgült tiknyom,

s hornnászka helyén billeg

hamiska mázú minyon.

*

Ha kit a hasán megtűr,

el lehet bóklásznia,

csöpp pornó pólón lektűr

megeuronánia.

*

Derűs vályúban malachit

szemcsé- s korpával víz ing,

felfalja a malac kit,

kever-kavar a lízing.

*

Kaba Réka, kurv’ dizőz

mond, na, és akkor mi van,

derbilin míg elidőz,

a szél s a cél is kivan.

 

 

 

Eszteró István tanár, költő (Végvár, 1941). A Babes– Bolyai Tudományegyetem filológia karán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg a temesvári Bartók Béla Líceumban tanít magyar irodalmat. Verseket 1970 óta közöl. Szerepel a Hangrobbanás (1975) című versantológiában. 1983-ban Üveges címmel önálló verseskötete jelent meg.