Traian Stef

Kilencedik levél Alexandrosnak

Minek a jele drága Alexandros mikor

Szomorú hazában fogyóban a humor?

Költők, kedélyes fiúk, híres bohócok

Bűne vagy keserű a kenyér és kiporciózva?

Tehenész sorsa se jár ki nekünk,

Hiszen marhák életét éljük? Az újgazdag

Fentről lenéz emeltet kerítést az égig s

Védi pitbull ámít hamis isztambuli gyönggyel

Alamizsnára vetve kinyújtott tenyérrel a nép

Szakadt tarisznyával gyalogosan mezítláb

Kóborló kutyákhoz hasonlóan lesve alkalmat

Hátha a szemetes kukában rátalál

Álom-esélyre s egyenlően kap mindenki

Demokrácia betűje szerint vagy nézzük

Gyermekek szükséges voltát ahogy szajkózza

Hivatalos elvárás és lehangoló absztrakció

Világba mennek inkább ők kézenfogva

Mintsem kígyózó sor végén reménytelenül

Kicsinek s feketének igérkező jövendő

Szerelmesek érte könnyeztek eleget

Állok és nézem drága Alexandros a két öreget

Egy lépéssel elől a férfi s mögötte isteni Ana

Dochiana menjünk a kerthelyiségbe mondja

Lépéssel mögötte szatyorral s üres dobozokkal

Ruhája repedt sarkáig lecsüngve

Gyere jó Blagus ahol több a pohár mert

Mindenikben egy cseppnyi itóka maradt

És nyaklánca van Ana Dochiananak regényből

Varadinum Felix-ben rendeltettek szandálokat

Minden tartalékos hadosztálynak és zsoldosnak

Szekeret gördít isteni Ana Dochiana üresen

Míg Blagus együtt kutyával kakassal süldővel

Címerbe tegyük mondja kalászok koszorújába

És a nemzetségben ház körül nőjenek nagyra

Húsukból üres gyomrunkat megtölthetjük

De belőle nekem is adjatok.

Jönnek a szolgák lökdösik őket mert piszkosak

Szagosak és útálkoznak az asztaloknál míg mi

Hagyjuk a császárokat királyokat a jó Blagus

Egyedül követeli a főnököt jelenjen meg

Méretkezzenek hogy ki az erősebb a nagyobb

Vajon ő hátára tudja venni összes vagyonát?

De lökdösik s félre állítják a szolgák pedig

Nem kér semmit mindenkinek kijáró fényt se

Hogy is merészelné de legalább az álmokat

Hagyják szabadon járni ahol a szenátorok sétálnak

Kifizetve kutyával kakassal süldővel elől Blagus

Egy lépésre tőle Ana Dochiana gyere tündérkém

Mondja láss jobb embereket s hallgasd

Miként cseng a szó szájukon mint a sok pénz

Zománcozatlan vasedényben és rozsdával díszesen.

Vadászkutya ámít el drága Alexandros

Egyedül járja a várost és jámbor

Senkit nem szaglász senkihez nem ér

Felszáll a villamosra utazik istentudj’ hova

Majd visszatér ábrázatán semmi elvárás

Csak hagyják békén felszállni s leszállni

Mikor megy s mikor jön vissza.

S talán meditálhatnánk drága Alexandros

Senkik a semmiben arcukra kiült lélekkel

Kisíkált ideggel tolják előre a napokat

Ahogy Blagus hátán vagyonával vagy Ana

Dochiana cókmókjával és a magányos kutya

Gondjaik mint az oltottmész tüze

Keserű kacagásuk öntve fehér viaszba

De az sem az igazi nemes viasz

Van is nincs is semmire nem jó

Nyomot se hagy csak hideg foltot.

Kedvezőtlen jel drága Alexandros

Ahogy kezdi elveszíteni humorát a nép

Pusztába kiált s tűnik el jó képessége…

Változik honderű vagy a költők ma

Butábbak netán feleslegesek sterilek

Hiába a szellem a szavak nem énekelnek

Könyvbe összegyűjteni nem lehet de jobbra

Se futja az eposz így megiratlan marad?

Halál láttán jobb ha felkiált az ember

Bátran s a hazugság kénytelen hátrálni

Szépen megmutatja magát az igazság

Ahogy a halat pikkelyeitől megtisztítod?

Ha mindez megtörténhetne Alexandros de

Országunk orcáján nem látok akaratot iszonyt

Szerelmet se csak csúszómászók nyálas nyomait.

Fordította Fábián Imre

Traian Stef költő,a Familia folyóirat szerkesztője (Brădet község – Bihar megye, 1954.). A nagyváradi Eminescu líceumban végzett, Kolozsvárott román nyelv- és irodalomból diplomázott, szerkesztője volt az Echinox egyetemi lapnak. Verskötetei: Călătoria de ucenic (1993); Femeia în ros (1997); Tandretea dintre noi. Esszékötetei: Despre mistificare (1998); Despre calitatea umană (2000). Verseivel jelen van a Corabia cu poeti – A költők hajója című kötetben, amelyben román és magyar költők anyanyelvi közlésben s egymást fordítva szerepelnek.