Tadeus Pfeifer

Holt versek gyűjtője

Holt versek, mindenütt felfedezed őket,

megtaposva, megkínozva, éheztetve,

egyesek már öngyilkosok lettek.

Tegnap egy szörnyű felfedezés, meghalt a napban

nyitott szájjal, pillantása

megtörten

hangyák a nyelv felett,

utolsó versek

ürülékké lettek.

Egy veder víz, fehér papír,

elővigyázatossággal tisztítjuk a halott verset.

Becsukott szemekkel,

lemosott test,

felkötött állkapocs

fekszik most

a halott vers

rendben itt.

***

A költő kacag. Nem sikerült

Megértenie

Ami felfoghatatlan kell maradjon. Így ő

Boldog látszatot kelt.

Az akrobata kötele

Leestem álmomból.

A haiku meggyógyítja

eltört csontjaimat.

***

Ha a lélek a nyakon keresztül

Tör elő, akkor a név

Szavak folyásába vész

Ha az élet gégén keresztül

Sikoltva jön, a test

Szavak sodrásába hull

Ha a szavak áramában

Egy kiáltás artikulál

Te én vagyok.

***

Hallottátok:

Az idő megállt

Hallottátok:

Az idő folyik

Amit a szemeim látnak,

Egy idő rendszer,

Melyben

Hamis rímek

Békében találkoznak.

A mese aláhull

A ritmusba,

Fonákul.

A végén

Találkozol az igazsággal

Már fel se ismered,

Mert tovatűnik.

Börtönben

És mit

akarok én?

A sorok ritmusából

ugrik a kérdés,

Hány versszakasz

fog kiszabadulni,

ha az ártatlanokat

kiűzzük majd a versből?

Lipcsei Márta fordításai A költő kacag című kötetből

Tadeus Pfeifer 1949-ben született Freiburgban. Bázelben él szabadfoglalkozású újságíróként, íróként. Regényeket és meséket publikál, a 80-as évek óta a költészet és a képzőművészeti kritika érdekli inkább és ennek szenteli életét. Tíz évig szerkesztette a Poesie c. folyóiratot. Etiópiában és Indiában dokumentációs anyagot készít a televízió számára.