Búcsú Mervel Ferenctől

(1936, Vecsés – 2004,Västerĺs)

Mervel Ferenc egyike (mert ketten voltak) azoknak, akik jelentkeztek majdnem öt évvel ezelőtti felhívásomra, hogy svédországi magyar művészeti kiadványt készülök megjelentetni. Azóta rendszeresen közölt a kiadványban, hol svéd, hol pedig magyar fordításaival volt jelen. Hol prózát, hol pedig lírát ajánlott fel közlésre. Sőt, az egyik számban egy önálló esszéjét is leközölhettem.

Bibliográfiájából kitűnik, nem igazán szorult volna rá az általam felkínált közlési lehetőségre, ám felismerte, hogy ez más lehetőség, más közönséghez juthat el ezáltal, a svédországi magyar közösséghez.

Voltak hetek, hogy naponta beszéltünk telefonon. Vagy ő kért arra, hogy – egy Magyar Naplónak készített válogatásból – én is fordítsak, vagy valamit segítenem kellett a számítógépe körül, vagy csak azért, hogy elmesélje egy-egy sikerét, vagy csak hogy beszélgethessen.

Találkozni igazából csak egyszer találkoztunk, akkor is csak néhány percre. Akkor már tudták, tudtuk, mindenki tudta, hogy hetei, hónapjai vannak hátra. Ezt ő többszörösen megtoldotta néhány hónappal, de a diagnózis mégsem volt téves, a rák elvitte, viszonylag fiatalon.

Adósságok nélkül, irodalmi életével-munkásságával megbékélve távozhatott. Legutóbbi műveit épp a Várad közölte. Ha kicsit több ideje lett volna, Móricz Árvácskáját fordította volna le még, már ki is választotta azt a két svéd nyelvjárást, amely stilárisan megfelelt volna.

A budapesti Eötvös József Collegium skandinavisztika szakos hallgatói által alapított Északi Fény Kulturális Társaság a Skandináv programhoz tartozó könyvtárat Mervel Ferencről nevezte el.

A könyvtáravatóra Ferenc hivatalos volt ugyan, de már nem utazott el; ám nagy sikernek és elismerésnek tartotta a budapesti ifjak kezdeményezését. A Két évszaknak, a magyar és a svéd irodalomnak egyaránt hiányozni fog Mervel Ferenc.

Sall László

Nyelvész, esszéista, műfordító. 1956 októberében a Lőrinci Újság főszerkesztője. 1969-től a stockholmi Népegyetem nyelvtanára volt.

Szakcikkeket, tanulmányokat publikált. Nyelvkönyvei közül a Rendszeres svéd nyelvtan Budapesten is megjelent. 1993-ban jelent meg első novelláskötete, a Pillanatképek.

Élete során 72 svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri szerzőtől fordított anyanyelvünkre, és 41 magyar költőnket, prózaírónkat mutatta be az északi olvasóknak.

A finnországi Vasában megjelenő Horisont irodalmi folyóirat különszámot szentelt erdélyi összeállításának (1998/2.) és Kárpát-medencei magyar szerzők írásaiból készült válogatásának (2000/2.). Legutóbb 2003 őszén jött egy különszáma fordításaival Gränslös ungersk lyrik / Határtalan magyar líra címmel.

Egyéb fordításai, önálló kötetben: Északi verscsokor. Svéd, dán, norvég, izlandi és förjszk műfordítások. Stockholm, 1994. Légyott északi fénnyel. Skandináv elbeszélők. Mentor, Marosvásárhely, 1997. Kék fjord, ezüst sirály. Skandináv költők. Mentor, Marosvásárhely, 1998. Fehér éjszakák. Finnországi svéd írók. Mentor, Marosvásárhely, 1999. Tomas Tranströmer: 117 vers. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001. Ingibjörg Haraldsdóttir: Reykjavíki eső. Versek. Széphalom Könyvműhely, Bp., 2001. Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak. Széphalom Könyvműhely, 2001. Lars Gustafsson: A megfoghatatlan közelében. Novellák. Széphalom Könyvműhely, Bp., 2002. Bengt Emil Johnson: Szivárványpartitúra. Versek. Széphalom Könyvműhely, Bp., 2003.

A Széphalom Könyvműhely a 2004. évi Nemzetközi Könyvfesztiválra adott ki további három verseskötetet fordításában. A Magyar Írószövetség Mervel Ferencet felvette tagjai sorába és a Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki.