Egy költő útja és önmaga megtalálása

– Péter I. Zoltán: Ady Erdélyben című könyvéről –

Péter I. Zoltán Ady Erdélyben című szép kiállítású, gazdag képanyaggal ellátott könyve összegesítő mű, mely a szerző lelkiismeretes adatközlései folytán elénk tárja hűségesen és hitelesen Ady itteni életének mozgalmas szakaszát. A könyv, bár tudományos jelleggel készült, hangulatos olvasmány. A kronológikusan felépített munka nyomon követi gyermekéveitől egész elhunyta bekövetkeztéig a költő lelki fejlődési vonalát. Adyt nemcsak költőként, de emberként is közel hozza hozzánk, akit nagyfokú humanizmusáért éppúgy csodálunk, mint ahogy sajnálunk apróbb, kis gyarlóságaiért. (Ezek az utóbbiak kinőve magukat később végzetessé válnak, élete vesztét okozzák.)

Mik voltak ezek a szánalomkeltő gyengeségek? Ekkor keletkezett egyik igen jellemző könycímével jelölhetnénk meg: Vér és arany. Ady e kettő bűvöletében élt, ez lehetett a „Disznófejű nagyúrral” folytatott harc alapja is. Jellemző rá, hogy csak ebben a vonatkozásban említsük, hogy szerelmi levelezését Léda, de még Csinszka idejében is folytatta, mellettük másokkal is, ezeket a volt lírai emlékhordozókat barátainak nevezte – bár volt több kezdő élményt nyújtó is köztük –, kapcsolatait mind megtartotta. Dénes Zsófiát is barátjának nevezi, de a hozzá írt levelek hangvétele, tartalma nem különbözik például a feleségéhez írott leveleitől sem. Mindez azt mutatja, amit a könyv különben mesterien feltár, hogy Ady minden kapcsolatban – mondjuk „szerelemnek” – tulajdonképpen csak magát szerette, a stílus érzelmi dagályossága, mely sokat árt az érzések hitelességének, valamennyi levelében fellelhető. Hogy a külső körülményekre is figyeljünk, a könyv érdeme sok más mellett az is, hogy felkutatja a költő elég gyakran váltogatott szálláshelyeit, és sorrendbe állítja őket.

A könyv nyomán mélyen belelátunk a költő lelkébe. Minden harc voltaképpen benne játszódik le. Például mikor a válást emlegetí, nem Csinszka ellen van személy szerint kifogása, hanem a házasság béklyót jelentő intézménye ellen. Útjában áll ugyanis az addigi zabolátlan, önmaga választott életének, és bilincseket rak rá. A könyv igazságot szolgáltat Csinszkának is, Robotos Imre Az igazi Csinszka című munkája az utóbbi időben eltorzította a róla rajzolt képet, s egyoldalúan mutatta be. Péter I. Zoltán józan realitással tárja fel az Ady– Csinszka-kapcsolatot. A féktelen életmódjához ragaszkodó, öregedő, beteg költő és a fiatal húsz-egynéhány éves feleség létigene között van az ütközés. Az ifjú feleséget meg lehet érteni, aki tulajdonképpen még nem is részesült az ifjúság természetes örömeiben, családi körülményeinek alakulása folytán kiesett mindenből, ami más vele egykorúnak örömet jelent – internátus, magányos otthoni, öreg családtagok társasága, teljes izoláltság egy sziklára épült magányos „várkastélyban” –, az örömet ő a nagy költő meghódításában látta, persze azt nem tudta, és nem is tudhatta, mit vállalt ezzel a maga által győzelemnek hitt, kierőszakolt házassággal. Megtett minden tőle telhetőt beteg férje gyámolításában, majd ápolásában; jó útra akarta téríteni, leszoktatni az ivásról, ami újabb harci területet jelent Ady számára, viszont az ő fiatalos életigénylése is harcban, lázadásban tör ki, kettőjük közti szinte állandó küzdelemben nyilvánul meg. Csinszka magának is keresi a kivezető utat azzal, hogy férjét a józanságra rászoktathassa, élni akar, élni szeretne köznapi értelemben vett boldogságban vele. Mivel ez Ady akaratgyengesége miatt lehetetlen, a feszültség kettőjük közt mindvégig megmarad. Nem a nagy szerelmi és szellemi fellángolások hiányoznak itt, hanem a mindennapi élet kiegyensúlyozottsága, békessége, nyugalma. Péter I. érdeme, hogy visszaállítja Csinszka méltó helyét az irodalomban.

Egy másik erénye a könyv írójának, hogy következetesen mindenben a hitelességre törekszik, amit mindenütt nyomon is követhetünk. Ítéletet sehol sem gyakorol. Adyt se ítéli meg, csupán bemutatja. Hogy a drog hatását keltő alkohol igénylése hogyan fejlődhetett ilyen nagy mérvűvé, ezt is láthatjuk a könyvből, végigviszi az ez irányú fejlődési vonalat kamaszkorától kezdődően haláláig. Adynak serkentőszer volt az alkohol, az alkotáshoz nélkülözhetetlen kellék. Nem is tudott sohasem lemondani róla.

A Lédával való viszony taglalása már nagy irodalmat teremtő téma, de egy új vonást mégis megérzünk benne itt a könyvben közölt anyagban, és ezt ki is emelném. A kezdeti nagy kölcsönös lángoláson túl, melynek őszinteségét senki sem vonja kétségbe, ennek is ugyanaz a lefolyása, főleg Ady részéről, mint a Csinszka-kapcsolaté, csak ez hoszszabb ideig tart. Ennek is megvan a magyarázata: Ady Brüll Adélban ismerte meg a részéről is ösztönösen vágyott „úri világot” (emlékezzünk, milyen büszke volt régi kisnemesi őseire), benne találta meg a „nagy nőt”, s a pénz nyújtotta életkellemességeket, melyeket Adélék biztosítottak számára. Velük és általuk fedezi fel a pénz hatalmát; nem véletlen, hogy „pénz-istennek” nevezi egyik ekkor írt versében. Másfelől e kapcsolat révén alakul ki benne önmaga tehetetlenségének felismerése, a pénz kínálta örömök víziója láttán. A nagyvilág, amit nem tud megvenni, de legalább csodálata folytán sokáig Léda mellett tartja, jóllehet Ady már elég régóta érzi e viszonynak a súlyát, mely Léda szeszélyessége folytán nem zavartalan. Léda mesterkedése, macskaszerű „megfogom, eleresztem” játékossága következtében Ady nehezen tud szabadulni, másfelől nem is mindig akar: visszahúzza az olykor-olykor kiszámíthatatlanul felcsapó szerelmi láng, de ugyanakkor az is felmerülhetett benne, hogy Lédával mindent elveszíthet, ami eddig olyan kellemessé tette életét. De később már ez se lehetett szempont, az Elbocsátó, szép üzenet kegyetlen nyíltsága vall arról, hogy szabadulni akar az aranyjáromból, és meg is szabadul.

Csinszka ezek után üdítőleg hathatott rá, másfelől hízeleghetett a hiúságának a fiatal diáklány hódolata, rajongása, de megfogta leveleiből kiáradó feltűnő intelligenciája is. Új szín volt az életében Csinszka. Dicséretére legyen mondva, nehezen nyílt meg e kapcsolat előtt, amit a lány sürgetett és akart. A felelősség tehát életük elromlásáért nem egészen Adyn múlott.

Mi mindent lehet még kiolvasni Péter I. Zoltán könyvéből? A sok egyéb mellett Ady háború elleni tiltakozását is. Őszinte kétségbeesését a bekövetkező tragédiáért, amely szegény hazánkat sújtja egy háború elvesztése esetén. A haza területi megcsonkítását mintegy előre látta, váteszként a jövőbe tekintett. De más érzelmi szál is járult bánatához: szívből sajnálta az életüket elvesztő leendő „hősöket”, szobájába bezárkózva hangosan siratta valóságosan őket. Akkoriban Csucsán tartózkodott, a kastély tövében eldübörgő, frontra menő vonatok újabbnál újabb bánattal töltötték el, sajnálta és siratta az embert, aki meghal anélkül, hogy célt érne el vele. Így fonódott össze lelkében mélyen rejlő hazafisága, mely hazájára vonatkozott, valamint nemzetek feletti síkon az emberért felsíró költő őszinte fájdalma.

Mi minden olvasható még ki Péter I. Zoltán könyvéből? A mély tartalommal párhuzamosan műve gazdag kiállítása mellett is meg kell állnunk: nemcsak képanyag, de sok versillusztráció is hangulatossá teszi a tudományos ismertetést, ugyanakkor természetesen a főmondanivaló elmélyítésére szolgál, sehol sem találunk öncélú közlést.

A szerző szorgalmára és lelkiismeretességére vall a közlemények részletes, aprólékos bemutatása, így teljes képet nyerünk Ady itt töltött ekkori korszakáról. Mindent összegezve Péter I. Zoltán Ady Erdélyben című könyve nagy nyeresége a tudományos kutatómunkával készült irodalmunknak, reméljük, hogy még más hasonló is követi az erre hivatott, a múlt értékeit számon tartó szerző tollából.

F. Diósszilágyi Ibolya