Tárnoky Botond

határtalanság

egy befejezetlen mondat végén

tenyerem bűnös harcjátéka melleden

mintha nem is testszöveteid rejtenék éjszakánk

apróbarna göröngyét

ennyi maradt az anyaföld édes illatából?

most már olyan mélyre áshatom magam benned

hol nyugodtan kiálthatom

halnom hagyjatok!

hűség

hozzád menekülő szavaim

mint jézus véres könnyei arcodon

világra hulló mosolyod kereszttüzében

ájuló árny a lélek

nem vagyok vers

egy szóban forgó őrület hogy te

kinek kezei finom melegétől

hűvösre kerültek megátalkodott gondolataim visszazárnál szóketrecem

rácsai mögé neked üzenem hogy nem vagyok...

...

nem lehet

nem hatalom taszít feléd

csak szurokszavaim szórom eléd világítsanak hajnalod szürke

ébredésénél a hóban de tudom

a fájdalom kiitta szememből lényed utolsó rejtett csodáit

most egészen a magadé vagy

én szófelejtés

hóban szavakban

mint halott a csenddel

oly egyedül

Tárnoky Botond költő (1983, Margitta). A Partiumi Keresztény Egyetem bölcsészkarának filozófia szakos hallgatója. Középiskolai tanulmányait a váradi Mihai Eminescu Főgimnáziumban végezte, első versei a Bihari Napló napilap hasábjain jelentek meg.