Léka Géza

Elég a hangod

Nekem már elég a hangod is,

ha fölhívsz,

s elárasztja múltamat

a Sajó,

a Tarna.

Árvizes szavak

csapnak át a Bükkön:

Hahó, Rehó!

Hol delel a banda?

Nekem már elég a hangod is,

ha fölhívsz,

s kamasz-magot szökelltet

a nagylány,

a gyönyör.

Kazlai között

arany szőttes az út,

egyik végén Heves,

a másikon Gömör.

Nekem már elég a hangod is,

ha fölhívsz,

s harangokat hőköltet

a bordal,

a nóta.

Palócföldem

díszpolgára lettél,

te pogány szent, te:

Utassy Dzsó Jóska.

A bakfis

Ani, szőrös-e má? – tört ki belőlem a csikócsődör,

s már trappoltam is a patakhíd alá. Mert láss csudát:

ott guggolt karikára hajló gerinccel a bakfis,

pucér fara alól csak úgy pattantak az ázott kavicsok.

Mutasd no! Selymesebb-e, mint a nyúlé? – léptem

ki büszkén a csáté közül. Gézu te, eriggy innen,

mer mingyá memmarellak! Akkor oszt mézegelődhetsz!

Nem mozdultam. Láthatta hát: most emberére akadt.

Lassan, lopva emelkedett följebb, egyre följebb

és egyetlen rántással letépte rólam a klottgatyát.

Minden órán

Szemlesütve ölelsz,

mintha bűnöd volna,

megremeg a pillád.

Ámor függönyrojtja

leplezi még titkát,

leplezi még titkát.

Öledben horgonyoz,

ringatózik vágyam:

a szerelmes ösztön.

Lázas nyelved számban

nyelvemmel fürösztöm,

nyelvemmel fürösztöm.

Isten is csak ámul.

Ül, virraszt, mosolyog.

Hiszen minden órán,

a Hold mikroszkópján:

buja páránk ragyog,

buja páránk ragyog.

Léka Géza költő (1957, Budapest). Közművelődés– pedagógia szakon végzett az egri tanárképző főiskolán. Jelenleg szabadúszó. Legutóbbi kötete 2002-ben jelent meg, Visszajársz a hegyre címmel.