[vissza]

A Lundi Lap
3. évfolyam, 22. szám 2000 / 4.

Zsike és a cukorbetegek Az új esztendő első hónapjában majdnem kerek évfordulón ünnepli Dr. Csögör Erzsébet (Erdélytől Svédországig Zsike néven ismert) születésnapját. Ebből az alkalomból egy régebbi riportunkkal kívánunk a lundi magyarság egykori életkedvvel teli vezetőjének boldogságot és további sikereket hollandiai munkáságában is. Az egyik kolozsvári nemzetközi vegyésztalálkozón svédországi meghívottként energikus fiatalasszony tartott rendkívül érdekes előadást évtizede folytatott bioszenzorokkal kapcsolatos kutatásairól. A szünetben több nyelven folyékonyan társalgott, közvetlensége, finom nőiessége mutatta a nemzetközi tudományos világban megszokott színvonalas viselkedéskultúráját. Ki ez a nő? - találgatták a részvevők. Kevesen tudták róla, hogy tudományos pályáján Kolozsvárról indult, ott végezte tanulmányait a kémiai fakultáson. Azóta Csöregi Erzsébet nevét megismerte a világ. Neve mellé most már illik kitenni megfeszített munkával megszerzett doktori címét is. Csöregi Erzsébet a kémiai tudományok doktora, a lundi vegyészeti kutatóintézet egyik csoportjának vezetője. A lundi vegyészeti kutatók előkelő helyet foglalnak el a svédországi kémiai kutatásokban, munkájukat számos kutatási eredmény, nemzetközi folyóiratokban közölt dolgozat hirdeti, hátterükben pedig ott áll a kolozsvárinál is nagyobb egyetemi város érdeklődő diáksága. Évtizede ennek, a határában táblán olvasható "kicsi nagyváros"-nak lakójaként Csöregi Erzsébet egyike azoknak az erdélyi magyaroknak, aki megalázó kisebbségből emberséges kisebbségbe jutva, életpéldájukkal mutatják, hogy a nagyobb szabadság levegőjében az emberibb kiteljesedés főként saját akaratunk, igyekezetünk dolga. Mert a tehetség is elsikkad a kisebbséget érő megkülönböztetések embertelen nyomása alatt, de közhasznúan kivirágozhat megfelelő körülmények között. - Csíkszeredán éltünk, onnan menekültünk a nnyolcvanas évek közepén Bécsbe, ahol régi álmom teljesült: elfogadtál jelentkezésemet a doktorátusra. Aztán mégis úgy sikerült, hogy barátaink tanácsára Lundban telepedtünk meg. Egy esztendő után svédül írt tudományos dolgozattal jelentkezhettem, ezután már csak kitartásomon múlt, hogy megszerezhettem a tudományos munkámhoz szükséges kémiadoktori fokozatot. A Svédországban megtelepült magyarok felszabadult többletenergiáját számos esetben tapasztalhattam, és erről hírt adtam különféle lapokban a felcímmel jelölt sorozatomban. A szülőföldjén kenyérszállítással kenyeret kereső tehetséges gitáros és dalszerző - itt Svédországban - 25. Századi filozófus írásaiból fordít, a szobafestő Magyar Archívumot alapít, a cselgáncsozó fekete övéhez edzői képesítést , csillagászatból műveltséget és utazóirodát szerez, gyerekeinek bábdarabot ír és rendez, a módszeresen színpadról kiszorított előadóművész videófilmet, irodalmi est-videokazettákat - egymaga készít, a dalénekes jól menő zenekart alapít, az író felekezeti munkába merül, könyvsorozatot szervez, a kereskedő "királyi borszállító" címmel dicsekedhet, a táncházas Akadémiát nyit, a vegyész Internetes irodalmi műfajt gyakorol, az egészségügyi gondozó kiadja első verseskönyvét és képkiállításán bemutatja filozofikus tárgykörből ihletett alkotásait. Honnan ez a többletenergia? Honnan ez az otthoni és itteni "kincstári" tunyaságellentét? Csöregi Erzsébet veleszületett elemzőkészséggel segít a kérdés megvilágításában. - Az otthoni elnyomásból szabadulva bennünk olyan nagy erejű bizonyításkényszer keletkezett, amely átsegített minden kezdeti nehézségen. Ideszámítom mindazok segítségét, akik mindmáig nekünk szurkolnak és tudatosan egyengették amennyire tudták utunkat, mert közelebb álltak a politikában jártasabb közösségekhez. Az 1989-es romániai változások előtt és után is voltak olyanok, akik számon tartottak minket, és velük együtt valljuk, hogy mi az erdélyi magyarság követei vagyunk és feltehetően leszünk a jövőben is. Magam is többször éreztem azt a jóindulatot, amely nélkül bizonyára nehezebben sikerül volna elérnem azt , amit eddig elértem. Egyszer - soha sem felejtem el - néhány száz dollárt kaptam a kolozsvári Kapcza ügyvéd úr leányától. Azt mondta küldi valaki. Az hogy ki, nem fontos. Tudom mások is kaptak ilyen meglepetésszerű segítséget. Sokáig csak azt tudtam, hogy otthoni az, akit segített. Mostanában derült ki, hogy Szőcs Gézától jött a pénz. Nem akarta, hogy megköszönjem neki az adományt. Lehet, hogy most már késő... - A történtek után kissé furcsa.. - De igaz. Mindenesetre akkor lelkesített. BBelevetettem magam a tanulásba a munkába. És nemcsak velem történt ez meg, hanem több erdélyi társammal. Lemérhető ez abból a tényből is, hogy az elmúlt évtizedben a svédországi magyarok szervezeteiben több erdélyit választottak a vezetőségekbe. Miért? Azért, mert a kisebbségi életmódhoz hozzászokva tevékenyebbek. És talán azért is, mert akkor még kevésbé uralkodott el rajtuk az egymásellenesség magyarokat sújtó évszázados átkaSajnos van erre lundi példa is. - Amikor ide kerültünk éppen válságban volt a magyar közösség. Hatásunk abban mutatkozott, hogy az új vezetőség, amelybe engem is beválasztottak, az önképzőkör jellegű művelődési munka mellett a szórakozást sem felejtette ki tervéből. Táncház-mozgalom indult, és egyre-másra érkeztek vendégeink: írók, színészek, neves emberek. Rendszeresen báloztunk. Katalin napján érkeztem Lundba, este lányom elvitt a "magyar bálba". Száznál többen gyűltek össze a város központjában lévő klubban. Éppen Csöregi Erzsébet mellé ültetek asztalhoz, akit mindenki Zsikének szólított. Vidám természetére, jó szervezőképességére magam is felfigyeltem: magyarul és svédül vezette a műsort, a játékot, a tombolát. Egyik amerikai útja után csöppent a társaságba, közvetlen módon, természetességgel vállalta hozzáértésének megfelelően a közösségi munkát, a barátságos hangulat kialakítása főként az ő érdeme volt. Ezután arról cserélünk gondolatot, hogy a családi nevelés irányításában milyen nagy szerepet vállalhatna egy a szórványmagyarság számára szerkesztett sokoldalú családi lap. A gondolat nem új, többen és több helyen próbálkoznak vele, svédországi változatának terve nyomtatásban is többször megjelent. Majd, ha az időt és élete rabló politikai csatározások nem feledtetik a magyarság tulajdonképpeni megmaradásának célját és annak gyakorlati megközelítését, a valóban közérdekű cselekvés szárnyára veheti a kezdeményezést: tudatosan műveltségközpontúvá teheti szervezeteit, a nyelvápolásra és a hagyományápolásra fordítja a vezetők minden erejét. Zsike ezt leegyszerűsítve azzal magyarázza, hogy az ideirányuló nagytömegű bevándorlás megszűntével az emberek nemzetiségükkel kevesebbet, anyagi jólétük megalapozásával többet törődtek és törődnek mai is, amikor egymással versenyezve valamiféle kasztokba igyekeznek. Magyarnak megmaradni - nem tűnik ez számukra fontosnak. Ennek tiltása is hiányzik, az ellenállás nem serkenti őket, beolvadásuk természetes mederben egyre visszavonhatatlanabbul folyik. Nyilvánvaló, hogy az itteni és az otthoni vezetők szemléletváltására van szűkség ahhoz, hogy ne csupán a különféle szervezetek felszínén, hanem minden idegenbe szakadt magyarig jutóan tudatosítható legyen miként lehetséges a későbbiekben akár anyagiakban is számolhatóan magyarságukat utódiakra áthagyományozniuk. Másrészt pedig megfejtésre való különlegesség, hogy a többnyire felszínesen tevékenykedő kulturálisnak nevezett közösségek miként lehetnek a kirekesztésig kultúrember ellenesek. Nyelvünket művelő egyetemi tanár sokáig póttag, később már az sem egy városi egyesület vezetőségében, előadóművész nemkívánatos egyén a magyar közösségben, magyar darabokat svédre fordító rendezőnek nem kerül közönsége, svédországi magyar író könyvét nem népszerűsíti, nem vásárolja senki, a magyar rádió tudósítójára és egy magyarországi folyóirat terjesztőjére nem kíváncsi még annak a városnak a magyarsága sem, ahol él. Sok ezren, az itt élő magyarság túlnyomó része mindenféle közösségen kívül őrzi, ahogy tudja magyarságát. Meddig? Életünk oly rövid, az utánunk következő generáció pedig oly tanácstalan... Csöregi Erzsébet munkatársaival együtt olyan neotronszmiterek kimunkálásával foglalkozik, amelyek például a cukorbetegek ellenőrzésében hoznak majd jelentős változást. Bőr alá beültetett amperitikus enzimelektródok képesek arra, hogy mondjuk egy kisméretű karóra nagyságú kijelzőn folyamatosan mutassák a beteg vércukorszintjét. Erre a gyógyszeres beavatkozás minőségi javítása szempontjából van nagy szűkség. Ugyanis az inzulin túladagolása kimutathatóan máj- és veseelégtelenséghez vezet. Ezt folyamatos vércukorméréssel lehet. A mérőeszköz piaci megjelenése a gyakorlati felhasználás kidolgozó szakemberek munkája. Hasonló kutatások folynak az agyműködés vizsgálatának tökéletesítésére, amely például az epilepsziás betegségek rohamainak előrejelzését ígéri a jövőben Zsike naponta tizennégy órát dolgozik. Ha nem születik és nem képezi magát ennyire okosnak és munkabírónak, nyugodtan lógathatná a lábát, talán még unatkozna is. Nemrég közösségi munkában lapunk egyik számát sokszorosította. Nyugodtan mondhatjuk: kiérdemelte mindnyájunk dicséretét. Elégedett-e munkájával, életével? Ki adhat erre a kérdésre kielégítően helyes választ manapság?!