A szerző az IKT-eszközök segítségével kialakított tanári és tanulói együttműködés egyik európai uniós programja, az eTwinning-program tapasztalatait összegzi egy olaszországi tanulmányút alapján. Bemutatja azt a sokoldalú IKT-alapú tevékenységet, amelyet az iskolák tanárai és tanulói a program keretében végeznek. A beszámoló nemcsak az olasz, hanem a dán és a holland iskolák tevékenységéből is felvillant néhány olyan részletet, amelyből kiderül, miként tanulják a programban részt vevők a nemzetközi kapcsolatok alakítását és saját országuk oktatási rendszerének bemutatását.
Az Európai Unió a legfontosabb célok között fogalmazta meg oktatási stratégiájában a tudás alapú társadalomra való felkészítést. Ebben jelentős szerepet játszanak az informatikai eszközök. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) iskolai tanulási környezetben történő hatékony felhasználását kívánja (elő)segíteni az Európai Unió eLearning-programjának alprogramja az eTwinning1, amelynek az a célja, hogy az internet segítségével a különböző országok tanárai és diákjai partnerkapcsolatokat építsenek ki egymással, ismerjék meg egymás kultúráját, szokásait, és az informatikai eszközöket használva együttesen oldjanak meg és dolgozzanak ki iskolai projekteket. A közös munka során a résztvevők pedagógiai, szociális és kulturális tapasztalatokra tesznek szert. A programhoz jelenleg 19 491 iskola csatlakozott, 2415 regisztrált partnerség működik.2
Az eTwinning-program keretében a virtuális, kollaboratív oktatási környezetben létrejött nemzetközi együttműködésekben az interkulturális nevelés, a kulturális sokszínűség és a másság elfogadása, valamint a kultúrák közötti interakciók értelmezése kiegészül új pedagógiai eszközrendszerrel és új módszerekkel. A tanulási folyamatban fontos szerepet tölt be az IKT-eszközökkel „támogatott” oktatási környezet, ahol a pedagógusoknak lehetőségük nyílik arra, hogy saját és diákjaik tanulási folyamatát nem csupán indirekt módon, mesterségesen előidézett élethelyzeteken keresztül, hanem valódi (idegen nyelven zajló, más nemzetiségű társaikkal folytatott) interakciók és közös együttműködés során, közvetlen tapasztalatszerzés útján éljék meg.
A Tempus Közalapítvány Arion-programja keretében a dél-olaszországi Basilicata megyében tájékozódhattam az ottani eTwinning-programokról, illetve azok kapcsolódásáról az olasz közoktatási rendszerhez. Ez különösen azért volt öröm számomra, mert 2005 elejétől részt veszek a magyarországi eTwinning-program monitorozó vizsgálatában. Kérdőívek segítségével, strukturált interjúk felvételével, workshop szervezésével és vezetésével ismeretet gyűjtöttem a program magyar jellemzőiről, a magyar résztvevők bekapcsolódásának motívumairól, a kialakult partnerkapcsolatokról, a sikeres projektekről és a felmerült problémákról. Az olaszországi program azzal kecsegtetett, hogy összehasonlításokat tehetek az IKT használatával és az eTwinning-program magyar és más európai országokban betöltött szerepével kapcsolatban.
Az olasz szervezők már előzetesen megadtak olyan honlapokat3, amelyeket felkeresve megismerkedhettem Basilicata megye múltjával, jelenével, tradícióival, kultúrájával.
A megye egyik legjelentősebb városának, Materának Sassi nevű városmagja különös történetéről híres. A város már az időszámítás előtt is lakott volt. Az emberek a homokkősziklákba vájt barlangokban éltek az archaikus kortól egészen az 1900-as évek közepéig. 1950-ben még 23 000 ember élt csatornázás, villanyvilágítás, vezetékes víz néküli barlanglakásokban. Az Olaszország szégyenének is nevezett Sassira Carlo Levi Krisztus megállt Ebolinál című könyve hívta fel a figyelmet. Ennek hatására döntöttek úgy a hatóságok, hogy kitelepítik innen az embereket. Sassi és a barlanglakások ezután kb. 30 évig néptelenek voltak. A hetvenes évek végén felismerték, hogy furcsa, ugyanakkor értékes lenyomata maradt fenn az előző századoknak, és mára igyekeznek az eredeti hangulatot megőrizve, de korszerű körülményeket teremtve az UNESCO támogatásával ismét lakottá tenni ezt a városrészt. Sassi mára a világörökség része. Basilicata megye vezetői felismerték, hogy a fejlődés nem feltétlenül a múlt megtagadásával, eltakarításával valósítható meg. A régi városmag rehabilitációjával leküzdhetik az elzártságot, az ismeretlenséget, és úgy kamatoztathatják ezt az örökséget, hogy a város, a megye, de Dél-Olaszország egyik legfontosabb turistalátványosságaként bekapcsolódhatnak az európai vérkeringésbe.
A megye oktatási szakemberei hangsúlyozták, hogy nemcsak a turizmuson, hanem az oktatáson keresztül is igyekeznek kapcsolatot létesíteni Európával. Az eTwinning-programot eszköznek tekintik az európai kötelékek kialakításához, megszilárdításához, hiszen a bekapcsolódott diákok és tanárok, áttételesen pedig a hozzájuk kötődő személyek (szülők, barátok) nemzetközi interakcióban vesznek részt.
A program során minden meglátogatott intézményben (nemcsak az iskolákban) hangsúlyosan kiemelt terület volt az európaiság gondolata, az Európához való közelítés igénye, az uniós célok követése. Az olasz kollégák elmondták, hogy az ország déli része mind a gazdaság, mind az oktatás területén elmaradással küzd. A nemzetközi összehasonlításokban gyakran szerepelnek a listák végén, és ezen változtatni szeretnének. A helyi politikusok és oktatási szakemberek nagy erőfeszítéseket tesznek a fejlesztések érdekében. Az IKT integrálására törekszenek, mert úgy látják, hogy ez fontos eszköz ahhoz, hogy nemzetközi kapcsolatokat építsenek ki, fejlesszék a gyerekek multikulturális, kommunikációs és együttműködési képességeit. Azt várják, hogy a felnövekvő nemzedék ezeket a készségeket, képességeket elsajátítva képes lesz arra, hogy segítse a régió felemelkedését.
Basilicata megyében 133 regisztrált és 55 kapcsolattal rendelkező iskolát tartanak számon. A megye oktatási szakemberei és az iskolák vezetői nagyon fontosnak találják az eTwinning-programba való bekapcsolódást, ezért a programmal összefüggő regionális szemináriumokat, helyi (egy-egy iskolában megtartott) támogató előadásokat, konzultációkat tartanak, szakmai segítséget nyújtanak videokonferenciák lebonyolításához. Az Arion-program szervezését is azért vállalták, hogy népszerűsítsék ezt a kezdeményezést, és új partnerkapcsolatok kialakulását tegyék lehetővé. Felmérték az eTwinninggel kapcsolatos erősségeiket és gyengeségeiket. Úgy látják – ezt az arionos csoport tagjaként magam is így találtam –, hogy a részt vevő tanárok lelkesek és motiváltak a programmal kapcsolatban, informatikai továbbképzéseken vesznek részt, érdeklődnek az európai dimenziók tárgyköréről, szívesen dolgoznak csoportban, igyekeznek megújítani a munkamódszereiket, nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelv tanítására és más kultúrák megismerésére. A következő nehézségeket sorolták fel: a partnerkeresés és a folyamatos kapcsolattartás nehézkessége, a projektek integrálása a tanítási-tanulási folyamatba, eszközhiány, a meglevő eszközök fejletlensége, az eTwinninges felület nehézkes kezelhetősége, egész osztályok bevonása a programba.
Az olasz szervezők igyekeztek bemutatni az intézmények széles skáláját az alapfokú oktatás falusi iskoláitól a különböző középiskolákig.
A tanulmányút során a következő intézményeket és szakmai programokat látogattuk meg: Istituto Tecnico Commerciale A. Loperfido – Matera (műszaki középiskola), I.P.S.A.R. A. Turi – Matera (turisztikai középiskola), Liceo Ginnasio Duni – Matera (középiskola), Istituto Statale d’Arte Potenza (művészeti középiskola), Istituto Comprensivo Solimena – Forenza és Maschito (óvoda és általános iskola), Istituto Comprensivo Corleto Perticara (óvoda és általános iskola), Istituto Comprensivo Guardina Perticara (általános iskola), Scuola Secondari di1 Granda F- Torraca (középiskola), Regional Seminar “Europa e cultura delle reti – Europe and Networks” (Regionális oktatási konferencia).
A válogatáskor a szervezők érezhetően nem a „kirakatiskolák” bemutatására, hanem az általános viszonyok megismertetésére törekedtek, az informatikaoktatásra és az eTwinning-programra helyezték a hangsúlyt. A program során az iskolalátogatások minden esetben összekapcsolódtak az adott intézmény eTwinning-programjának bemutatásával. Ez legtöbbször a részt vevő tanulók közreműködésével történt PowerPoint-bemutató segítségével. Az eTwinning-program keretében a leggyakoribb témák: a diákok bemutatkozása egymásnak, lakóhelyük és környezetük ismertetése, szokások, hagyományok összehasonlítása.
Követendő, jó gyakorlatnak (best practice) találtam a materai Liceo Ginnasio Duni iskola projektjét, amelyben a partneriskolával közösen elektronikus újságot működtetnek,4 és változatos témákban anyanyelvükön és angolul írják meg gondolataikat a diákok. Nemcsak az a cél, hogy a különböző iskolák tanulói egymással tartsák a kapcsolatot, hanem az is, hogy megtanulják használni saját anyanyelvüket és az angol nyelvet választékos formában, egy mindenki számára hozzáférhető felületen. A projekt valóban kollaboratív munkát igényel, valódi lehetőség, valódi feladat. Mindkét iskolában működik egy szerkesztőség, ahol a diákok kiválogatják a netre felkerülő tartalmakat, egy tanár pedig segíti a feladatok koordinálását. A beszámoló szerint a diákok nagy lelkesedéssel vesznek rész ebben a munkában. Mint ahogy az összes megismert projekt, ez is a tanórai foglalkozásokon kívül zajlik, tehát csak latensen fejti ki hatását a tanulási-tanítási folyamatra. Az eTwinning-program eredeti elképzelése szerint a közös munkának a tanítás-tanulás szerves részévé kellene válnia, és be kellene épülnie a tantervbe. Ez nem valósul meg, ennek ellenére hatással van a kooperációs és kommunikációs készség fejlődésére, az IKT és az internet használatára.
Ugyancsak hasznosnak találtam az Elluminate nevű platformot5, amely valós idejű virtuális osztályteremként tanárok és diákok részére egyaránt lehetőséget teremt a jelenleg kb. 400 használó chateléséhez, tartalmak megosztásához.
Néhány iskolai bemutató erősen magán hordozta a tanári segítség nyomait. Természetesen a kisiskolások esetében nagy szükség van a tanári támogatásra, és a projektek többségében valóban tanári segítséget és nem a gyerekek helyett megcsinált feladatokat láttunk.
Minden iskolában alkalmunk nyílt arra, hogy feltegyük a kérdéseinket a diákoknak és a tanároknak. Láthattuk, hogy milyen informatikai eszközöket és milyen módon használnak.
A magyar rendszerhez hasonlóan a meglátogatott iskolákban is külön szaktanteremben vannak elhelyezve az informatikai eszközök. Ezek a termek általában jól felszereltek, ugyanakkor nem minden iskolában van széles sávú internetezési lehetőség, ez leginkább a kistelepüléseken hiányzik. Ennek okaként a hálózat kiépítetlenségét említették az igazgatók. Csak elvétve láttunk számítógépet egy-egy tanteremben, és a pedagógusok megerősítették azt a feltételezésünket, hogy a tanítás-tanulás folyamatában nem jellemző általánosan a számítógép használata. Az informatikai eszközök nincsenek jelen a mindennapi tanításban. Az informatika külön, legtöbbször válaszható tantárgyként szerepel a tantervben, vagy a matematika részterületeként tanítják. Az eTwinning-programba bekapcsolódó diákok és tanárok a legtöbb esetben szakkör vagy más tanítás utáni elfoglaltság keretében végzik a munkájukat.
A tanulmányútra készülve minden résztvevőt arra kértek a szervezők, hogy készítsen egy rövid beszámolót saját országa oktatási rendszeréről, az IKT oktatásban betöltött helyéről és az eTwinning-programba való bekapcsolódásról. Ezeket az iskolákban tartott látogatások alkalmával ismertettük úgy, hogy az ott tanító tanárok is meghallgatták, és ezután több esetben szakmai eszmecserét is folytattunk. Ez jó módszernek bizonyult, mert nemcsak vendégként, látogatóként voltunk jelen egy-egy iskolában, hanem mi is tájékoztathattuk az ottani kollégákat saját országunk IKT-vel kapcsolatos jellemzőiről. Így nemcsak kaptunk, hanem adtunk is.
A kollégák bemutatói közül három olyat emelnék ki, amelyeknek módszerei, tanítási elvei Magyarországon még nem tartoznak igazán a mindennapi pedagógiai gyakorlathoz.
Egy dán kolléganő az iskolájában működő e-learning-platformot (LaererIntra) mutatta be. Ez a platform a személyes találkozások mellett a mindennapi kapcsolattartás eszköze. A tanárok, a diákok és a szülők információkat, dokumentumokat oszthatnak meg egymással más-más felületen. Mindenki a saját jelszavát használva kapcsolódhat arra a felületre, amelyhez jogosultsága van. A gyerekek nem látják a tanár és a szülők beszélgetéseit, ugyanakkor a szülők sem olvashatnak bele a tanár és a gyerekek egymásnak küldött üzeneteibe. A gyerekek sokszor ezen a felületen kapják a feladataikat, megnézik, értékelik egymás munkáját, közösen dolgoznak. Nincs ugyan számítástechnika-óra, mégis mindenki elsajátítja az informatikai ismereteket a rendszeres használat közben. Ez a módszer nemcsak néhány dán iskolára jellemző, hanem általánosnak mondható, amelyhez az alapot az adja, hogy Dániában a lakosság 95%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel.
Az oktatásszervezés, az informatikai eszözökkel támogatott oktatás területén követendő példának találtam a német State Media Center intézményét.6 A központ többek között szakmai tanácsokkal segíti az IKT-alapú projekteket, médiapedagógiai, internet- és számítógép-használattal kapcsolatos képzéseket szervez, multimédiás anyagok készítését, megjelenését támogatja.
A holland kolléga nagyszabású tervről számolt be. Városuk, Zoetermeer célja az, hogy az információs technológiák fellegvárává váljon.7 Felismerték, hogy ehhez az oktatás az egyik legfontosabb fejlesztendő terület. Nem elégséges azonban az oktatást fejleszteni, szükséges a technológiai háttér (széles sávú internet) biztosítása, és az együttműködés kialakítása az üzleti szférával, illetve a gazdaság más szereplőivel.
A program végéhez közeledve, szakmai viták eredményeként összegyűjtöttük azokat a gondolatokat, amelyek segíthetik az eTwinning-projektek megvalósítását Basilicata megyében, és amelyeket a részt vevő szakértők is felhasználhatnak saját országukban az ottani folyamatok előremozdítása, támogatása céljából.
A meglátogatott iskolákban nagyon látványos eTwinning-projekteket láthattunk annak ellenére, hogy néhány esetben igen szűkös források és eszközrendszer állt rendelkezésre. Javasoltuk, hogy az elszigetelten dolgozó kollégák segítésére az eTwinning- programot támogató megyei oktatási szervezet vagy maguk a tanárok hozzanak létre egy olyan fórumot, amely akár az internet segítségével is szervezhető, vagy azon kialakított platformon működtethető. Ez a valós vagy virtuális fórum lehetőséget teremtene a pedagógusoknak arra, hogy az európai partnerkapcsolatok szervezése, működtetése, a gyerekek munkájának koordinálása során felmerülő problémáikat megbeszélhessék, tapasztalatot cserélhessenek, megmutathassák egymásnak az eredményeiket. A különböző városokban, iskolákban dolgozó tanárok között szakmai kapcsolat jöhetne létre, ennek során nemcsak az eTwinning kérdéseiről, hanem a tanári hivatás szakmai vonatkozásiról is diskurzust folytathatnának.
A másik javaslat szerint az adott lehetőségek megfelelő szervezésével, például néhány számítógép egy-egy osztályban való elhelyezésével arra kellene törekedni, hogy az informatikai eszközök ne csak az informatikaórákon, hanem más tárgyak esetében is az oktatás szerves részét alkossák. Az eTwinnig-projektek például különösebb tananyag-átszervezés nélkül integrálhatók lennének a nyelvórákba, bizonyos témák a földrajz tananyagába, a kulturális, történeti projektek pedig a történelem tantárgyba. Így az interkulturális nevelés nemcsak a tanórákon kívül, hanem a nemzetközi kapcsolat tananyagba történő integrálásával, valódik élmények alapján is megvalósulhatna.
Fontos lenne tanulásszervező, kollaboratív oktatási formákat kínáló informatikai szoftverek beszerzése, használata is. Ilyen szoftverekkel a tanulmányút során nem találkoztunk.
A program, a tanulmányút nemcsak ahhoz segített hozzá, hogy megismerjem az olasz oktatási rendszert, az IKT helyzetét és az eTwinning-program dél-olaszországi jellegzetességeit, hanem lehetőséget adott arra, hogy egy soknemzetiségű csapat tagjaként az iskolalátogatások alkalmával, az azokról folytatott beszélgetések, értékelések során együtt dolgozzam európai oktatási szakértőkkel, együtt gondolkozzunk, összehasonlításokat tegyünk, pedagógiai kérdésekről vitázzunk.
A programon való részvétel több esetben szembesített a magyar rendszer gyengeségeivel, például a projekt alapú képzés hiányával, az epochális oktatás elterjedésének nehézségeivel vagy a nem eléggé hagsúlyozott kompetencia alapú oktatással.