A tanulmány annak a kutatásnak az eredményeit foglalja össze, amely az informatika tantárgy tartalmára vonatkozó tanári vélemények megismerése mellett az informatika hazai szakértőinek állásfoglalását tudakolta arról, hogy az informatikaérettség mennyire van szinkrónban a szakterület fejlődési trendjeivel. Arra is választ keresett a kutatás, hogy az informatikaoktatás során milyen konkrét fejlesztési célokat kell kitűzni annak érdekében, hogy a felnövő nemzedék digitális írástudása minél kiterjedtebbé váljék.
Az informatika tantárgy kétszintű érettségi vizsgakövetelményeinek és a vizsgaformának, „vizsgamodellnek” a kidolgozása az érettségi reform egyik igen jelentős lépésének számít. A gyakorlatból és a fejlesztés folyamatában készített háttértanulmányokból tudjuk, hogy a tantárgy érettségi vizsgája országos szinten igen különböző volt (pl. papír-ceruza vizsga, vagy csak szóbeli, csak gyakorlati vizsga, vagy a programozást is számon kérő vizsga), így nem adhatott egységes és objektív képet az érettségiző populáció felkészültségéről, tudásáról, kompetenciáiról (Kőrösné 2001). Sőt magának a tantárgy státusának a megítélése sem volt egységes, és ma sem mondható teljesen annak a társadalom egészében, de még a humán szakmák vagy éppen az informatika jeles szakmai képviselőinek körében sem.
A fejlesztési folyamat alatt lehetőségünk volt mind a szakmai körök, mind pedig a tantárgyat oktató pedagógusok véleményének a megismerésére. A központi, országosan egységes követelményekre épülő kétszintű érettségi vizsgát szinte egyöntetűen üdvözölték a megkérdezett informatikatanárok, felsőoktatási szakemberek (Kőrösné 2002), s jelentős lépésként értékelték a követelmények és a vizsga kidolgozását. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az új információs technológiák gyors fejlődésén alapuló kihívások miatt e tantárgy oktatásának és érettségi vizsgájának újragondolása és megújítása a jelentős hagyományokkal rendelkező tantárgyakhoz képest gyakrabban szükséges. Vagyis a fejlesztés folyamata nem szünetelhet, a szakmai és pedagógusi körök igényeinek, véleményének időről időre történő megismerése elengedhetetlen.
Éppen ezért nagy jelentőségű az OM által finanszírozott kutatás, amely lehetővé tette, hogy a tanárok felkészültségének, véleményének, félelmeinek megismerése mellett megvizsgáljuk azt is, hogy a különböző szakértők hogyan látják a tantárgy és a tantárgy érettségi vizsgájának helyzetét, kívánatos fejlődési-fejlesztési irányait. Így a szakmai testülettel való konzultáció hatására, az eredeti kutatási elképzelésünket átgondolva nem a negyvenkérdéses tanári kérdőívet kiegészítő mélyinterjúk irányába mentünk tovább, melyek feldolgozása önmagában is jelentős tanulságokat nyújtott (Kőrösné 2005), hanem kiterjesztettük a megkérdezettek körét, törekedve arra, hogy megfogalmazódjon e gyorsan változó szakterületre vonatkozó prognózis, amelyet az érettségi vizsga tartalmi és szerkezeti felülvizsgálatában okvetlenül figyelembe kell venni.
Ezért vállalkoztunk arra, hogy megkérdezzük az informatikai fejlődést, annak technológiai és humán vonatkozásait jól ismerő és követő szakemberek véleményét a fejlődés várható irányairól, valamint e fejlődésnek a képzésre és az érettségi vizsgára gyakorolt hatásáról. (A szakértők sorában több hazai, informatikai jellegű tevékenységgel foglalkozó vállalati szakember, az informatikát egyetemi [tanárképzés] szinten oktató szakember, az informatikaoktatók civil szakmai szervezetének képviselője, az informatikát középiskolai szinten oktató szakember, az érettségi fejlesztésében fontos feladatot betöltő magyar nyelv és irodalom szakértője, az informatika lehetőségeit nyilvánosan is használó és népszerűsítő nyelvész, valamint társadalomtudományi megalapozottságú informatikai lap főszerkesztője is szerepelt.)
A megkérdezettek hat részletesen kifejtett kérdés alapján írták le gondolataikat és prognózisukat. Címszavakban ezek a következők:
A kilenc szakértő egy-egy rövid tanulmányt készített a kérdésekre válaszolva. Elöljáróban annyi elmondható, hogy az elvárásainknak megfelelően gyakrabban az egymást erősítő, illetve ritkábban az egymásnak némileg ellentmondó nézetek karakteres kifejtésére került sor. A vélemények összegzésére azért vállalkozunk, hogy a vizsgafejlesztésen és a feladatok fejlesztésén dolgozó szakmai csoportok megvitathassák és beépíthessék azokat a vizsgafejlesztés következő fázisaiba. Ugyanakkor a nézetek kiérleltsége alapján a felmerült kérdésekről érdemes szélesebb körű szakmai fórumot szervezni az informatikatanárok szokásos szakmai konferenciáin.
1. kérdés • Az információrobbanás és a technikai eszközök óriási mértékű fejlődése következtében a digitális írástudást a 21. században az általános műveltség részeként említik, amelynek hiánya hátrányos helyzetet jelent.
Érzékeli-e, indokoltnak, fontosnak tartja-e az informatika önálló tantárgyként történő megszervezését a közoktatásban? Ha igen, mit tart a tantárgy legfőbb célkitűzésének, illetve fejlesztési irányának? Ha nem, milyen indokok alapján alakította ki álláspontját?
Arra a kérdésre, hogy önálló tantárgy legyen-e az informatika, a többféle, kifinomultan megfogalmazott szemlélet és nézőpont alapján egyértelműen igen a válasz. Annak ellenére, hogy többen kifejtik, hogy a tanulók különböző érdeklődésű csoportjai között van különbség ebben a tekintetben is. Így a mit oktassunk és mikor címszó alatt is szóba kerül ez a probléma.
Az alkalmazásra, felhasználásra érett tudásbázist, képességeket és készségeket, amelyekre mindenkinek szüksége van a középiskola elhagyása, illetve az érettségi után, többnyire a digitális írástudás, illetve hiánya esetén a digitális írástudatlanság szakmai kifejezéssel fogalmazták meg a szakértők. A többségi vélemény szerint ezt a tudást a mai magyar oktatásügyi, iskolai körülmények között leginkább egy önálló informatika tantárgy meglétével lehet biztosítani, s jó lenne a lehető legkorábban eljuttatni ezt a tanulók számára. A későbbiekben ennek a tudásnak a meglétét már nem is az érettségin kellene számon kérni, ám jelenleg ez hasznosnak bizonyul. (Z. Karvalics László és Kovács István szerint nem az informatika tantárgy keretében kellene tanítani az alapvetően szükséges felhasználói ismerteket.)
Az indoklások meglehetősen sokrétűek. Az iskola mint a közjó szolgálatának, biztosításának terepe éppen úgy az indokok között szerepel, mint a társadalom egészében hiányosan meglévő technikai, technológiai adottságok, melyeket az iskola igyekszik kompenzálni, a tantárgyi-szakmai szempontok, a társadalmi, munkaerő-piaci elvárások vagy éppen a kulturális paradigmaváltás szempontja stb.
„Önálló tantárgy? Igen. Az informatikai eszközök napról napra jobban hatják át mindennapjainkat (az informatikában a következő két év látványosabb fejlődést fog hozni, mint az elmúlt húsz év), a használatukhoz szükséges ismeretek nélkül egyre nehezebben boldogulhatunk.” (Merényi Ádám)
„A kérdés többszintű, hiszen arról szól, hogy a digitális írástudás közvetítése mennyiben tekintendő a közjó érdekében (is) működtetett közoktatási feladatnak, illetve diszciplináris vagy cross curriculáris tartalomként helyezhető el az oktatási rendszerben. (…) Magyarországon hatékonyabbnak tűnik az önálló tantárgy és vizsgatárgy, különösen, ha az informatikatanárok állandó továbbképzésével jár együtt. (…) A mai magyar közoktatásban én jobbnak látom, ha az informatika önálló tárgy, fő célkitűzéseivel egyetértek. Miután az általában vett informatikai tudásnak nagy a munkaerő-piaci és felsőoktatási értéke, az iskolahasználók számára az iskola gyakorlati hasznosságának a képét, értékét is sugallja.” (Horváth Zsuzsanna)
„Az informatika és a közoktatás vonatkozásában én mindig a következőket vallottam. A számítógép használata az általános kultúra része. Ennek be kell épülnie az oktatás egészébe, az egyes tantárgyakba az értelmes eszközhasználat szintjén. Mint ahogy az írást és olvasást meg kell tanulni, és utána erre épül az oktatás későbbi szakasza, a »digitális írástudás« sem képezheti az érettségi részét. Másrészt az informatika egy szakma(csoport), sőt ma már elismert módon önálló tudomány, így teljesen jogosult egy önálló tantárgy megléte. (…) A közoktatásban alapvetően három olyan gyerekcsoportot látok, amely számára más-más módon kell oktatni az informatikát. A normál, az elkötelezett és a fogyatékkal élő.” (Juhász István)
„Átnézve az informatikai érettségi követelményeket, azt látom, hogy jelentős része a felhasználói szintű ismeretek vizsgálatára vonatkozik. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy egy végzős diáknak szüksége van az említett képességekre, nélkülük nem léphet ki az életbe. De ezek oktatását nem nevezném informatikaoktatásnak, és nem keverném egy informatika szaktantárggyal. Úgy érzem, ezeknek az »írástudási« képességeknek az elsajátítására sokkal korábban volna szükség, jóval az érettségi ideje előtt kellene beépülniük, és erről a visszajelzés az oktatás mindennapjaiban meg is történhetne. Azaz nem ebből kellene érettségiztetnünk, ahogy az írás- és olvasástudást sem vizsgáljuk már az érettségi idején. (…) Az informatikát mint szaktárgyat újragondolnám. (…) Csak a megfelelő tagozatokon oktatnám. Így már természetesen érettségi tantárgyként.” (Kovács István)
„…a digitális írástudatlanság óriási hátrányt, lemaradást jelenthet. Az informatika önálló tantárgyként történő megszervezését a középszintű közoktatásban kiemelten fontosnak tartom. A mai ismeretanyag olyan sokrétű, olyan széles körű tudására van szükség, amely indokolttá teszi a külön tantárgyban való oktatást. Az informatika tantárgy legfontosabb célkitűzésének a digitális alapműveltség alapvető ismeretanyagának és skilljeinek elsajátíttatását tartom. (…) Ezenkívül különösen fontosnak tartom az informatikaoktatásban az erős motiváció kialakítását, amely a további önálló tanulásra, önművelésre, ismeretszerzésre ösztönzi a diákot. (…) Az informatikaoktatás célja véleményem szerint egyfelől egy ismereti, illetve szemléleti keret kialakítása, másfelől a megalapozott magabiztosság megteremtése lenne, mely utóbbi természetes kíváncsisággal és érdeklődéssel társulva képessé teszi a fiatalt az új ismeretek önálló megszerzésére.” (Miháltz Márton)
„…az informatika… önmagában átfoghatná az oktatást, hiszen szinte minden tudományterületen az információk valamilyen rendben történő feldolgozása folyik. A magyar közoktatás rendszerében nincs hagyománya az interdiszciplináris ismeretátadásnak, (…) és nincs meg (a szükséges) integrálóképesség a közoktatásban részt vevő tanulókban, nekik még szükségük van általuk is átlátható egységekben, szakterületekben való gondolkodásra. Tehát az önálló tantárgy létjogosultságát téveszme lenne megkérdőjelezni… Az elkövetkezendő években bizonyos alapismeretek oktatását tantárgyfüggetlenné kell tenni, akár az írás-olvasás elsajátíttatását.” (Szalay Sándor)
„Mindenesetre stratégiai szempontból jobbnak tartom, ha az informatika tantárgy önállóságát pillanatnyilag nem elvi alapon indokoljuk, hanem a más oktatási formákhoz szükséges tárgyi és személyi feltételek hiányára helyezzük a hangsúlyt.” (Melega Kálmán)
„Indokoltnak, szükségesnek tartom az informatika önálló tantárgyként való bevezetését a közoktatásban. Az informatikai (technokulturális) forradalom újfajta szerveződésű társadalmat (informatikai társadalom) alakít ki, amely kulturális paradigmaváltással jár együtt. Mivel az informatikához elengedhetetlenül szükséges a technikai ismeret, a tantárgy célja alapvetően a technikák elsajátíttatása, mindig összhangban az informatika és az egyéb szakterületek viszonyával.” (Balázs Géza)
„Egyetértek azzal, hogy az informatika mint önálló tantárgy jelenjen meg a középfokú képzésben: azok számára, akik már 10–18 éves koruk között is elmélyülten kívánnak foglalkozni az IKT műszaki-technológiai hátországával … Ellenzem, hogy az ilyen értelemben felfogott informatika általános tárgy legyen mindenki számára. Amit egyetemlegesen fontos elérni, az információs írástudás (information literacy, IL) képességének általánossá tétele… Az IL nagyrészt a többi tantárgyba beépítve, a digitálisan írástudó pedagógusok példája és a készségkészletet megkövetelő didaktikája révén válhat az oktatás szerves részévé… Információban gazdag »korszakunk«, világunk, társadalmunk, környezetünk társadalomtudományi jellegű megalapozása nélkülözhetetlen.” (Z. Karvalics László)
Az idézett gondolatok többnyire egy irányba mutatnak. A tantárgy tanítási céljainak és az érettségi vizsgakövetelményeknek a megítélése is eléggé egységes. A szakértők által elemzett dokumentum pillanatnyilag jól összefogja azokat az ismereteket és kompetenciákat, amelyek a végzős középiskolások számára nélkülözhetetlenek az információs társadalomban. Ugyanakkor az érettségi vizsga követelményrendszerét bemutató dokumentum gyakori felülvizsgálatának és átdolgozásának szükségességét hangsúlyozták a szakértők. Többen megfogalmazták azt az igényt, hogy a tantárgy oktatása során többet foglalkozzunk az informatika és alkalmazásának társadalmi, humán vonatkozásaival.
2. kérdés • Az informatika hazai iskolai jelenlétét két szemlélet határozza meg. Az egyik nézet a tantárgyi szakmai ismeretek minél mélyebb elsajátításának fontosságát hangsúlyozza, a másik pedig az informatika felhasználási lehetőségeinek a teljes tantárgyi rendszerben, illetve az iskolai életben való kiaknázását.
Hogyan ítéli meg a két nézet megvalósulásának arányát? Mennyire tartja az IKT iskolai, illetve mindennapi életben való szerepét hangsúlyosnak, erősödőnek?
A kérdésre adott válaszok lényegét az előző kérdésre adott válaszban már érintőlegesen megfogalmazták a szakértők. Ismét egy irányban mutatnak a válaszok. A minden tanuló számára elérhető, az oktatás egészét átható informatikai szemléletnek és gyakorlatnak az igénye és mindennapi megjelenése fontos elemként merült fel az iskolai élet egészében, a tanórák zömét érintően. Ugyanakkor azok számára, akik az informatika mint jövőbeli szakma iránt érdeklődnek, egy mélyebb szakmai ismereteket biztosító tantárgyra van szükség.
„Mindkét szemléletre szükség van. (… ) Iskolai szerep: úgy tudom, heti egy óra az informatikai keret, ha ez igaz, azt kevésnek tartom. Felhasználási szerep: az IKT más tantárgyakban való felhasználása jelenleg alacsony, de folyamatosan növekszik, bár egy kicsit lassabban, mint az üzleti életben történő felhasználás. Felméréseink szerint a pedagógusok harminc százaléka használja ki az IKT nyújtotta lehetőségeket munkája során.” (Merényi Ádám)
„Igen, azt hiszem, hogy az oktatásnak sokkal jobban ki kellene használnia az informatikát a tanítás rendszerében, mint teszi azt manapság. A mindenkori nemzeti fejlesztési tervek első fejezetében kellene szerepelnie az erre vonatkozó igénynek. Az elkövetkező öt évben minden bizonnyal meg lehet találni azokat az EU-forrásokat, amelyekkel ennek feltételei megteremthetőek, beleértve a technikán kívül a tanárok megfelelő képzését és az oktatási anyagok átszabását is… öt év alatt a széles sávú hozzáférés kérdése nagyjából megoldódik, megteremtődik a feltétele az otthon és az iskola közötti elektronikus kapcsolattartásnak, az informatika széles körű alkalmazásának az oktatás mindennapjaiban.” (Kovács István)
„Általánosan elterjedt nézet szerint a számítógéppel segített/végzett problémamegoldáshoz szükséges – elsősorban számítástechnikai – ismeretek átadása jelentheti a tantárgy kereteit. Ennek megfelelően az információs-kommunikációs technikák átszövik az oktatási folyamat egészét – akárcsak az élet más területeit –, azaz a tantárgy olyan újabb és hatékonyabb eszközök megismerésének terepévé válik, amelyek más területeken is segítik a problémamegoldást.” (Szalay Sándor)
„A technikai fejlődést és a számítástechnikai eszközök árának alakulását figyelembe véve viszont nincs már messze az idő, amikor a feltételek megteremthetőek… arra nézve, hogy az informatika felhasználható legyen a teljes tantárgyi rendszerben…. Ebben az esetben osztályonként kilenc számítógéppel megoldható lenne az informatikai tudás hasznosítása a teljes tantárgyi rendszerben.” (Melega Kálmán)
„Megítélésem szerint az informatika felhasználási szintű ismerete fontosabb cél lehet. A konkrét szakmai ismeretek elsajátítása is fontos, amennyiben nem túl specifikusak, hanem inkább egy általános keretet, szemléletet nyújtanak, valamint alapot a fent említett önálló tanulási magabiztosság megteremtéséhez, melyet rendkívül fontosnak tartok.” (Miháltz Márton)
„Az informatika hazai oktatásában erősebbnek látom a tantárgyi szemléletet. Véleményemet egyrészt a magyar nyelv és irodalom tanárai iskolai gyakorlatának, másrészt a Jelentés a közoktatásról 2003 című kötet Minőség, eredményesség fejezetéhez olvasott kutatási beszámolóknak az ismeretében alakítottam ki. Mindkét irányú tapasztalatom azt mutatja, hogy a nem informatikatanárok zömének a tudását általában meghaladja a diákok tudása és információkereső, -szerző és -felhasználó képessége (legalábbis a középiskolában). Nincsenek olyan óravezetési modellek, témajavaslatok, tantárgy-pedagógiai elemzések, amelyek mintaként szolgálnának ahhoz, hogy milyen hatékony, érdekes lehetőségekkel lehetne élni az IKT tantárgyközi alkalmazásában. Talán tematizálni kellene azokat a problémákat, tanulási helyzeteket – tantárgyanként a háttéranyagok keresésétől a problémamodellezésig –, amelyeket az egyes tantárgyak tanárai elfogadnának, és ehhez még tanulni is képesek lennének. Amúgy az IKT az iskolai életben (pl. iskolai adminisztráció, órarendkészítés, információk vétele és nyújtása, kapcsolattartás a fenntartóval, szülőkkel, szakmai szervezetekkel) ma már megkerülhetetlen, fehérebb folt maga a tanóra.” (Horváth Zsuzsanna)
„Sajnos az informatika nem épült be kellően a teljes tantárgyi rendszerbe, ezen a téren van még tennivaló bőven. Ugyanakkor az adminisztrációt egyre inkább meghatározza az IKT. A felsőoktatás alapvető felelőssége, hogy a leendő tanárok úgy kerüljenek katedrára, hogy az IKT-alkalmazás birtokában legyenek. Ezen a területen siralmas a helyzet.” (Juhász István)
A szakértők többsége szerint az informatikai szemléletnek át kell hatnia az oktatási folyamat egészét. A kérdésben felvetett kétféle szemlélet gyakorlati megjelenésének egyensúlyára van szükség úgy, hogy egyelőre tantárgyi keretek között történjék a digitális műveltséghez szükséges készségek, ismeretek elsajátítása mindenki számára, de a szakmára felkészítő alapismeretek is elsajátíthatók legyenek a tantárgyi struktúrában. A vélemények azonban hosszú távon azt vetítik előre, hogy el kell érni azt az állapotot, amikor az informatikai alkalmazások előbb-utóbb készségszinten épülnek be a tanulók ismeretrendszerébe, és az érettségi vizsgákban már nem jelennek meg. Az elsajátított ismeretek hozama viszont jelenjen meg a többi tantárggyal való foglalkozás új szellemű megközelítésében és az új kompetenciáknak a munka világában való természetes alkalmazásában.
3. kérdés • Mit ért Ön informatikai műveltségen? Fennáll-e a veszélye annak, hogy ez a tudás kiszorítja a hagyományos műveltségelemeket? A kommunikáció már jobban ismert értékes formái, a választékos szóbeli kifejezés, a társas kapcsolatok, a tanár-diák viszony, a játékos tevékenységek sérülnek-e, esetleg kiteljesednek, vagy csupán új köntösben jelennek meg az IKT alkalmazásával?
A kérdés első részére, vagyis, hogy mit értenek informatikai műveltségen, a szakértők vagy nem tértek ki, vagy meglehetősen szűkszavú válaszokat adtak. Tulajdonképpen a korábbi válaszok során már nagy léptékben bemutatták erre vonatkozó nézeteiket. Összegezve azt mondhatjuk, hogy ismét az ismeretek többrétegűségét hangsúlyozták, és az alkalmazható kompetenciák szükségességét emelték ki.
Az új tudás és a hagyományos műveltség viszonyának megítélésére – szinte kivétel nélkül – érzékelhetően enyhe szenvedélyességgel, ugyanakkor nagy felelősséggel reagáltak a megkérdezettek. Talán a két legmarkánsabb vélemény idézésével ez érzékelhetővé is válik.
„Az informatika növekvő térnyerésének hatása a kommunikációban, a kultúrában, a társas kapcsolatokban vitatott és ellentmondásos. A jelenségnek lehetnek veszélyei, de számtalan előnye is van.” (Miháltz Márton)
„Az informatikai műveltség és a hagyományos műveltségelemek kapcsolatában nincs helye a morális pánikban fogant hisztériának. Nem veszik el a műveltségérték, csak a műveltségelemek belső szerkezete alakul át. Azzal viszont egyetértek, hogy a verbális és közösségi kompetenciák párhuzamos fejlesztése olyan alapfeladat, amelynek hiányában esély van a műveltségszerkezet torzulására.” (Z. Karvalics László)
A megkérdezett szakértők körében lényegében teljes egyetértés van abban, hogy a hagyományos kultúra értékeinek lehetséges veszteségeivel kapcsolatban megfogalmazott és várható negatívumok kellő odafigyeléssel kiküszöbölhetők.
Nézzük a megemlített legfontosabb negatív tényezőket! Többen kiemelték, hogy az új technológia olyan mennyiségű információ elérését teszi lehetővé széles körben, amellyel nehéz boldogulni, tehát az értelmes szelekció képességének kialakítása mindenképpen szükséges iskolai feladat. A hagyományos kultúra termékei szülői és tanári szűrőn keresztül jutottak el a tanulókhoz, különösen a kisebbekhez. Az informatikai eszközökről, a világhálóról bármi, bármikor elérhető, a szűrő itt nem működik. A sok feldolgozatlan, sőt szemétnek nevezett információ veszélyeit el kell és lehet kerülni a jövőben.
A túlzott technológiai függőség kialakulásának is komoly veszélyei vannak. Az emberi kapcsolatépítés átrendeződése és a bennünket körülvevő természeti környezettel való valóságos – nem virtuális – együttélés átalakulása aggályokat ébreszt, illetve a nemkívánatos folyamatok meggátolása komoly kihívást jelent a nevelésért felelős családi környezet és az iskola számára.
Minden megkérdezett említette a leginkább a fiatalok és a gyerekek körében érzékelhető kommunikációs szokások radikális változását. A mobiltelefonálás és a gyors levelezést lehetővé tevő e-mail nagyon látványosan alakítja át a kommunikációs és a nyelvi kultúra ismert és megszokott normáit. A gyakran nagyon furfangos, ötletes, olykor rejtvényszerű rövidítések alkalmazása, a helyesírás teljes figyelmen kívül hagyása, az előre gyártott piktogramok és az ismert vagy ismeretlen apró vizuális szimbólumok beépítése a szövegalkotásba teljesen újszerű, szokatlan folyamat. S talán a legnagyobb zavart éppen az okozza, hogy a normák eltűnőben vannak, szinte „egyéni szabályok” léteznek, illetve kisebb közösségek a saját szokásaikat, nyelvi kultúrájukat építgetik radikális gyorsasággal. Előfordulhat, hogy azonos nyelvet beszélő, azonos nyelvű írásbeliséget használó csoportoknak komoly erőfeszítésébe kerül egymás megértése. Különböző szubkultúrák jelennek, jelenhetnek így meg. Bár a hagyományos nyelv átalakulását mindig elszegényedésként élik meg a felnőtt generációk, még nem egyértelmű, hogy mennyiben jelent ez a folyamat komoly silányodási veszélyt az egyik legfontosabb képességünkre, a gondolkodásunkra.
„Az említett beszélt nyelvi kommunikációs elemek írásbeli megjelenése, a szókészlet, a helyesírás átalakulása érdekes folyamat. A nyelv adaptációja az új körülményekhez természetes jelenség, amely se nem pozitív, se nem negatív, a folyamatos változás a nyelv alaptulajdonsága.” (Miháltz Márton)
A társas kapcsolatok kiépítésében is jelentős változást hoz a technológia alapú kommunikáció. Ez a folyamat is kettős arcú, hiszen vannak, akik megbújnak a technika mögött, és személyiségük mélyen rejtve marad a kommunikációban, mások pedig éppen a nyitottságot kihasználva kontinenseken átívelő szakmai és baráti kapcsolatokat építenek ki.
Elindultak és hamarosan komoly eredményeket hozhatnak azok a társadalomtudományi (pszichológiai, szociológiai, sőt nyelvészeti) kutatások, amelyek a jelenségek mélyebb okait és hatásait feltárják, és várhatóan megoldásokat is proponálnak. Az elektronikus kommunikáció nyelvhasználatának és a nyelvi kultúrából kiindulva a hagyományos és az informatikai kultúra közti különbségek feltérképezése, leírása ma már teret kap a tudományos folyóiratokban. A gyakran ellentérpárokban megfogalmazott összehasonlító elemzés mint diagnózis a tudatosság terápiáját is sugallja.
Ugyanakkor az előnyökről már korábban is sokkal többet tudtunk, ahogyan ez minden új technológiai előrelépés általános bevezetésekor már megszokottnak mondható, de ma már az euforikus megnyilvánulások csillapodni látszódnak.
„Az internetes hírportálok és egyéb tájékoztató csatornák véleményem szerint fontos szerepet játszanak a több forrásból tájékozódó véleményformálásban, a megalapozott, előítéletektől mentes döntések és ítéletek kialakításában, biztosítják a szólásszabadság, a sokszínűség, a demokrácia intézményeinek fennmaradását, egy európai értékű világ kialakítását.” (Miháltz Márton)
A kultúra korábban „megtermelt értékei” megmaradnak, új, archivált formában tárolhatók, s az új eszközökkel egyre inkább mindenki számára gyorsan elérhetők. Éppen ez teszi lehetővé, hogy a szakértők által is oly nagyon szorgalmazott alkalmazások, ismeretszerzési szokások az iskolai élet minden területén, a tantárgyak szinte mindegyikében markánsabban legyenek jelen.
Nagy tehát a felelősség, és a tantárgy oktatásában sok a tennivaló. Ugyanakkor a szakértők mindegyike optimistán szemléli a folyamatokat. Egy markáns véleménnyel ezt is alátámaszthatjuk.
„Én nem féltem az informatikától a műveltséget, a humánumot... Ma a weben hihetetlen mennyiségű információ található, a szeméttől az értékesig minden. Ennek felhasználását kell megfelelően megtanulni. A társadalomtudósok, filozófusok felelőssége sokkal nagyobb, mint az informatikusoké. Valószínűleg átértelmeződik a humánum, a kultúra, a vallás, a tudomány az informatika hatására, de ezért nem ő, hanem a társadalom lesz a felelős. Tehát én úgy vélem, hogy az informatikusok felelőssége az, hogy humanizálják az informatikát.” (Juhász István)
4. kérdés • Megítélése szerint egy érettségizett diáknak milyen elvárásoknak kell megfelelnie informatikából, ha (1) informatikai szakterületen kíván továbbtanulni; (2) nem tanul tovább, vagy nem informatikai szakterületen tanul tovább?
A mellékelt érettségi követelményrendszer Ön szerint összhangban áll-e az elvárásokkal?
Az informatikával nem hivatásszerűen foglalkozó érettségizett fiatalok ismereteinek és készségeinek megítélésében nagyjából egységes véleményt formáltak a megkérdezett szakértők. Ez elsősorban az informatikai eszközök ismeretét, azok tudatos kiválasztását és biztonságos alkalmazását jelenti azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyekkel szembetalálkoznak majd az életük során. Tekintettel arra, hogy az informatika fejlődése igen gyors, többen megemlítették, hogy a következőket hangsúlyosabban kellene figyelembe venni a jövőben:
Z. Karvalics László szakértői véleményét leszámítva a megkérdezettek lényegében a jelen helyzetre egyértelműen megfelelőnek tartották az érettségi vizsgakövetelmények tartalmát. Az ellenvélemény szerint, noha a követelményrendszer a maga logikáján belül kiérlelt és következetes, a „nem informatikai érdeklődésű” csoportnak nem kellene ebből a tárgyból érettségiznie, és a szükséges informatikai ismereteket nem egy kiemelt tantárgy keretében kellene megtanulnia. (Az érettségi természetesen ma nem kötelező, csak lehetőség.)
„Ellenzem, hogy az ilyen értelemben felfogott informatika általános tárgy legyen mindenki számára. Amit egyetemlegesen fontos elérni, az információs írástudás (information literacy, IL) képességvilágának általánossá tétele, illetve válása, messze túl a jelenlegi „ismerjen néhány felhasználói programot” típusú curriculumokon. Az IL nagyrészt a többi tantárgyba beépítve, a digitálisan írástudó pedagógusok példája és a készségkészletet megkövetelő didaktikája révén válhat az oktatás szerves részévé, de néhány ismeret-, illetve jártasságkategória esetében szükség van további megoldásokra, módszerekre, oktatási formákra (tanfolyam, előkészítő, korrepetálás, szakkör, osztályfőnöki óra), hogy valamennyi fontos IL-kategória előkerüljön, és ahhoz az iskola adjon inputot.” (Z. Karvalics László)
A követelmények mélységének megítéléséről azonban nehezebben nyilatkoztak a szakértők, hiszen ehhez jobban kellene ismerniük az iskolai oktatás színvonalát. Előrevetítik, hogy a jövőben minden bizonnyal szükség lesz a módszertan átgondolására, tudatosabb alkalmazására.
Az emelt szinttel kapcsolatban is egységes értékelést kaptunk a szakértőktől. Z. Karvalics véleménye ebben is eltér, miszerint csak az emelt szintű vizsgát lehetővé tevő informatika tantárgy oktatására van szükség, az alapvető ismereteket mindenki másnak a már előbb idézett módon kellene megszereznie.
A konkrétan megemlített szükséges ismeretek összességében megtalálhatók a vizsgakövetelményekben, de új súlypontokat is megfogalmaztak a szakértők:
A konkrét javaslatokat a követelmények továbbfejlesztésén dolgozó munkacsoport számára elérhetővé kell tenni, s megfontolásra javasolni.
5. kérdés • A mellékelt vizsgaleírás szerint az érettségi gyakorlati vizsgáján a követelményeket az alábbi csoportokban és aránnyal kérik számon.
Megfelelőnek tartja a csoportosítást, illetve az egyes területek súlyozását?
Középszint:
szövegszerkesztés (30%)
táblázatkezelés (25%)
adatbázis-kezelés (15%)
weblapkészítés (12,5%)
prezentáció és grafika (12,5 %)
Emelt szint:
szövegszerkesztés, prezentáció, grafika, weblapkészítés (25%)
táblázatkezelés (12,5%)
adatbázis-kezelés (25%)
algoritmizálás, adatmodellezés (37,5%)
Az érettségi vizsga eredményét 80%-ban a számítógéppel végzett gyakorlati munka és 20%-ban a szóbeli felelet határozza meg. Megfelelőnek tartja ezt az arányt?
Kérjük, írja le, hogy ez a tartalmi és értékelési struktúra alkalmas-e arra, hogy az érettségiző diák tudását és kompetenciáit tükrözze!
Méltányolható az a válasz is, amely szerint kicsit korainak tűnik e kérdés, konkrét vizsgatapasztalatok összegyűjtésére és értékelésére van szükség, Ez meg is fog történni a következő években. Ennek ellenére mégis markáns véleményeket fogalmaztak meg a megkérdezett szakértők. Néhány esetben egyes részkérdések megválaszolására a mélyebb szakmai ismeretek természetszerű hiányára hivatkozva nem tértek ki, ugyanakkor megfontolva és megindokolva válaszukat mind a közép-, mind az emelt szinten az egyes témakörök arányainak megváltoztatását javasolták. Az erre a kérdésre adott válaszok is nagyjából egy irányba mutatnak. Talán számszerűen nem érdemes kiemelni egy-egy választ, hiszen a százalékokban csak árnyalatnyi különbségek vannak, és kismértékű változtatásokat javasolnak a vizsgakövetelményekben megadott értékekhez képest, de a javaslatokat, trendeket fel tudjuk vázolni, melyeket a vizsgafejlesztők a jövőben megfontolhatnak, és beépíthetik munkájukba.
Javaslatok a középszintre
Javaslatok az emelt szintre
A két vizsgaszint együttesére nézve egy tartalmi elemeiben is összevont és ennek megfelelő súlyozású javaslat is érkezett.
Középszint:
szövegszerkesztés (34%),
táblázat-, adatbázis-kezelés (33%),
weblapkészítés, prezentáció és grafika (33 %).
Emelt szint:
szövegszerkesztés, prezentáció, grafika, weblapkészítés (34%),
táblázat-, adatbázis-kezelés (33%),
algoritmizálás, adatmodellezés (33%).
(Melega Kálmán)
A gyakorlati és a szóbeli vizsgarészek arányára vonatkozó vélemények
A tantárgy sajátosságánál fogva a megszerezhető pontokat (20%) és a vizsgára szánt időt tekintve a szóbeli vizsgarész részaránya, súlya jóval kisebb, mint a többi tantárgy esetében. Ezzel egyetértenek a megkérdezett szakértők is, hiszen az érettségizett fiataloknak a gyakorlati ismeretekre és készségekre ténylegesen szükségük lesz a munka világában. Bár többen is megjegyezték, hogy a szóbelinek egy kicsit lehetne nagyobb súlya. Az egyik javaslat szerint jobb lenne a 75–25%, a másik vélemény számok megadása nélkül jelzi a szóbeli súlyának emelését, a harmadik 30–35%-os szóbeli arányt javasol, és ezt egyértelműen a kommunikációs témakör (keresés a neten stb.) súlyának emelésére használná.
Az értékelési kritériumok megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen javaslat érkezett, nevezetesen az, hogy a tartalmi szempontra magasabb pontszámot (15) kellene adni.
A vizsga formáira kiható véleményt fogalmazott meg Szalay Sándor.
A vizsga követelményeire, formáira, a tartalmi struktúra és az értékelési kritériumokra adott véleményekben sok megfontolandó javaslat fogalmazódott meg. A vizsgát fejlesztő munkacsoport számára ezek lényeges kérdések, amelyekre a továbbfejlesztés legkorábbi fázisában már reagálni kell.
6. kérdés • Az IKT óriási léptékű fejlődése milyen trendeket valószínűsít az oktatás területén, milyen újabb alkalmazásokat tesz lehetővé, és a fejlődésből következő „elfogult” alkalmazása milyen veszélyeket rejt magában?
Milyen javaslatai vannak az érettségi követelményrendszer és a vizsgamodell folyamatos felülvizsgálatának, bővítésének, kiegészítésének elősegítésére, amelyet kimondottan a technológiai változások indukálnak?
Az IKT fejlődése által kínált lehetőségek számbavétele során is sokrétű vélemények fogalmazódtak meg. A technikai, technológiai jellegű újdonságok, a tanítás- és tanulás-módszertani változások, a tanári munka jellegének megváltozása, az egyes diszciplínák összefüggésrendszereinek szemléletessé tétele mind-mind nyeresége lehet az IKT ésszerű alkalmazásának. Ezeken túl a társadalmi érintkezést átható, az adminisztrációt behálózó, a kommunikációs jellegű változások mind említésre kerültek.
A technikai jellegű trendek érzékeltetésére Melega Kálmán összegzését idézzük, amely mások véleményét is tükrözi.
„A következő időszakra az alábbiakat jósolom:
Horváth Zsuzsanna véleménye pedig nagyon jól összefoglalja azokat a tényezőket, amelyek a humán dimenziókat érintik.
„Az IKT óriási léptékű fejlődése
a) az oktatás területén a következő trendeket valószínűsíti:
b) Milyen újabb alkalmazásokat tesz lehetővé (ebben kevésbé vagyok otthon)
c) Milyen veszélyeket rejt magában?
(Horváth Zsuzsanna)
A tanulásszervezéssel, a pedagógus megváltozott szerepével és a munkaerő-piaci igényekkel kapcsolatos, többek által is említett véleményt Merényi Ádámtól idézzük:
„Trendek az oktatás területén
Újabb alkalmazások
Veszélyek
(Merényi Ádám)
A vizsgafejlesztés további lépéseinek kérdéséhez kevesen szóltak hozzá. Azt azonban mindenki jelezte, hogy gyakori frissítésre van szükség. Egy markáns véleményt idézhetünk, amely a konszenzuskeresésről szól, s a felelős együttműködés eredményeként kialakítható legjobb vizsgarendszer kiépítését szorgalmazza.
Az informatikai műveltségről és az érettségiről megfogalmazott interjúkérdések jó lehetőséget adtak a szakértőknek, hogy véleményüket bőségesen kifejtsék az egyes témakörökről. A válaszok elemzése lényegében konszenzust mutat a vizsgakövetelmények és a vizsga formájának megítélésében. Az IKT fejlődésének az oktatásra és az érettségi vizsgára gyakorolt hatásával kapcsolatban igazán megfontolandó, hasznos javaslatokat olvashattunk a tanulmányokban. Születtek javaslatok a vizsga rövidebb távú átalakítására vonatkozóan tartalmi és szerkezeti kérdésekben egyaránt. Ugyanakkor a tantárgy hosszabb távú státusára tett javaslatokat is érdemes lesz érvényesíteni. Ez azonban már átvezet a tantervkészítés dimenziójába, s így értelemszerűen szélesebb körben is megvitatásra kell hogy kerüljön. Reményeink szerint a szakértők véleményeit és javaslatait összegző jelen tanulmány is hozzájárulhat az informatika tantárgy érettségi vizsgakövetelményeinek és vizsgaformájának továbbfejlesztéséhez.
Kőrösné Mikis Márta (2001): Az informatika tantárgy és érettségi bevezetése, valamint szervezési kérdései. (Háttértanulmány az informatikaérettségi részletes vizsgakövetelményeit kidolgozó munkabizottság számára.) OKI Értékelési és Vizsgafejlesztő Központ dokumentuma.
Kőrösné Mikis Márta (2002): Az informatika érettségi vizsgakövetelmények tanári megítélése. Kérdőíves vizsgálat elemzése. (Háttértanulmány az informatikaérettségi részletes vizsgakövetelményeit kidolgozó munkabizottság számára.) OKI Értékelési és Vizsgafejlesztő Központ dokumentuma.
Kőrösné Mikis Márta (2005): Az informatikaérettségi helyzetének felmérése I. Háttérelemzés a tanári kérdőívek alapján. Új Pedagógiai Szemle, 2005. 9. sz. 27–36.
Az informatika tantárgy részletes vizsgakövetelménye és a vizsga leírása, KÁOKSZI-OKI.
Balázs Géza (ELTE, Mai Magyar Nyelvi Tanszék)
Horváth Zsuzsanna (OKI, vizsgafejlesztő, magyar nyelv és irodalom)
Juhász István (SZTE, informatikus)
Kovács László (az ERICSSON képviseletében)
Melega Kálmán (Pataky Szakközépiskola, ISZE)
Merényi Ádám (a Microsoft képviseletében)
Miháltz Márton (a MorphoLogic képviseletében)
Szalay Sándor (az ISZE elnöke)
Z. Karvalics László (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)