Sós Mária

10–14 éves diákok számítógép-használati szokásainak vizsgálata

A szerző egy szegedi általános iskolában vizsgálta a diákok számítógép-használati szokásait. Arra keresett többek között választ, hogy milyen módon épül be a számítógép a tanulási és a szabadidős tevékenységekbe. A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a számítógép csak a nyolcadikosok körében a legkedveltebb szabadidős tevékenység, továbbá, hogy megfelelő pedagógiai irányítás nélkül kísért annak a veszélye, hogy a számítógépes játék háttérbe szorítja a gép segítségével folytatható sokféle ismeret- és információszerzést. A szerző szerint a szociokulturális háttér döntően meghatározza, hogy a gyerekek mennyire hasznosítják a gép és az internet kínálta önálló ismeretszerzési lehetőségeket.

Az Új Pedagógia Szemle 2001. évi 7. számában olvastam Török Balázs A diákok számítógép-használati szokásai – internetezés és elektronikus levelezés című cikkét, amelyben a szerző beszámolt az Oktatási Minisztérium és az MTA Pedagógiai Bizottságának támogatásával, az Oktatáskutató Intézet munkatársai által 1999-ben végzett vizsgálatról. Ez a cikk adta az ötletet a munkám elkészítéséhez.

A számítógép-használati szokások kutatásának
elméleti keretei

A 21. század első évtizedének végére az Európai Unió stratégiai fejlesztési programjában azt a célt tűzte ki, hogy területén a világ legfejlettebb, legversenyképesebb, dinamikus tudásalapú gazdasága és társadalma jöjjön létre. A nagy igényű programot meghirdető e-Europe-felhívást¹ hamarosan követte az e-learning-kezdeményezés². Ennek címe nem hagy kétséget afelől, hogy a stratégiai célkitűzés elérésében kulcsszerepet játszó oktatási rendszerek fejlesztésében és megújulásában fontos szerepet kap az információs és kommunikációs technológia (IKT) eszközeinek iskolai implementációja.

Az oktatással foglalkozók körében közismert, hogy a 20. század végére az oktatásban általános válság bontakozott ki. A diagnózis, mely szerint „a technikai civilizáció gyors fejlődése és a világ népességének szellemi potenciálja közötti szakadék növekszik” (Nagy 2000), kétségtelenül igaz. A legutóbbi nemzetközi összehasonlító tudásszintfelmérés (PISA 2003) eredményei is ráirányították a gyengén szereplő országok figyelmét arra, hogy az oktatás és a nevelés nem tölti be megfelelően a feladatát. Elterjedt az a vélekedés, hogy az iskola konzervatív struktúráját és nevelési módszereit illetően egyaránt elavult, maradi intézmény, amely jelenlegi formájában nem képes megfelelni a dinamikusan fejlődő gazdaság és az egyre komplexebb, gyorsan változó társadalom igényeinek és elvárásainak. Széles körű egyetértés mutatkozik a szakemberek körében arra vonatkozóan, hogy az oktatási rendszereknek, az iskoláknak, a tanítás módszereinek jelentős mértékben meg kell változniuk. Amennyiben az IKT-ban látjuk a megoldás egyik kulcsát, az iskolák informatizálásának úgy kell megtörténnie, hogy az egyúttal a válság kezelésére, mérséklésére, akár megszüntetésére is irányuljon (Komenczi 2003).

A számítógépek hatása

„A számítógépek miniatürizálásának hatására technológiai forradalom van kibontakozóban. (...) Egy évtized alatt akkora lesz a változás, hogy még arról sem tudunk biztosat mondani, hogy közeljövőnk a Paradicsomot vagy a Poklot hozza-e számunkra” – írta Bruno Lussato (1981). Az azóta eltelt több mint két évtized nem csökkentette az optimizmusunkat, de várakozásaink sem feltétlenül teljesültek. Ennyi idő elteltével érdemes röviden visszatekintenünk az 1980-as évekre, amikor jobbára még csak az álmodozás szintjén eshetett szó az iskolai számítógépesítésről. Elsőként Theodor Roszak (1990) amerikai szociológus, akit bízvást nevezhetünk a „kételkedés apostolának”, vetett fel nagyon fontos kérdéseket. Magyarul is hozzáférhető művében erős kritikával illette a számítógépek „mindenhatóságát”, és számos ma is érvényes, elgondolkodtató kérdést, problémát fogalmazott meg. Például: Mit takar a számítógép-ismeret fogalma? BASIC? Programozás? Alkalmazások? Egérkezelés?

Ez a kérdés azért is fontos, mert ha abból indulunk ki, hogy a diák az iskolában tanulja meg a szükséges ismereteket, akkor el kellene dönteni, melyek is azok. Tovább nehezíti a kérdést, hogy milyen tudásszint szükséges és elégséges a számítógépek hatékony használatához. Ebben jelenleg megoszlik a szakemberek véleménye, így az, hogy ki mit tanul meg, a gyakorlatban attól függ, hogy melyik iskolába járt. Nem tisztázott az a kérdés sem, mit kell(ene) tudniuk az iskolai munkában számítógépet használni szándékozó tanároknak.

Megjelent a „felhasználóbarát számítógép” mítosza, azzal hitegetve a felhasználókat, hogy egyre kevesebb ismeret szükséges a számítógép eredményes használatához. Ennek hamisságával mindennap szembesülhet bárki, aki akárcsak egy szövegszerkesztővel készített dokumentumot szeretne más formátumra konvertálni, netán máshol kinyomtatni. Így az a mítosz is gyanús, hogy informatikatanárokra, -tanításra nincs is szükség, a gépet csak alkalmazni kell a különböző tantárgyak oktatásában. Ez ugyanis feltételezi a „számítógépbarát felhasználót” vagy a „felhasználóbarát számítógépet”, és ezen fogalmakkal az oktatás kérdéseihez érkezünk el (Fehér 1999).

Az iskolarendszer és a „gyorsuló idő” kapcsolata

Az iskolarendszer, az oktatás egészének változása minden központi erőfeszítés ellenére (talán szerencsére?) világszerte lassan végbemenő folyamat, ami nem kis részben az iskolai munkát meghatározó pedagógusokon múlik. A „népességrobbanás” és a 20. században tapasztalt és addig soha nem látott mértékű és sebességű technikai fejlődés kapcsán Marx György már az 1960-as évek végén „gyorsuló idő”-ről beszélt. A személyi számítógép, az internet, a mobiltelefon, a DVD akkoriban még szinte csak az álmok kategóriájába tartozott. Harminc év elteltével azonban ezek az eszközök mindennapos használati cikké, sok esetben nélkülözhetetlen munkafeltétellé váltak.

Nálunk immár a harmadik Sulinet-program kezdődött el 2003-ban, ezúttal Sulinet Expressz néven. Lépten-nyomon valamiféle „e-dologba” botlunk a sajtóban vagy a médiában (legyen szó e-learningről, e-businessről vagy például a nem kevésbé divatos e-kormányzatról). Vajon tényleg ott tartunk, ahol az optimista vélekedések gondolják? Hol tart a változásban a pedagógustársadalom mint az oktatás egyik alappillére? Elfoglalja az őt megillető helyét a jövendő tudástársadalomban, vagy tovább veszít presztízséből és társadalmi fontosságából? Megkezdődött a pedagógusok prognosztizált szerepváltozásából következő új típusú pedagógiai gyakorlat? Megjelentek már tömegével az elméleti modellekben leírt innovatív, gyermekközpontú oktatást megvalósító tanárok? Ilyen és hasonló kérdések vetődhetnek fel akkor, ha kiindulásként elfogadjuk Nagy József állítását, mely szerint „a megfelelő oktatási rendszer a tudástársadalom kibontakozásának kiinduló feltétele” (Nagy 2003).

Technikai eszközök, hozzáférések, korlátok

Elmondhatjuk, hogy az ezredfordulóra az informatikai és a számítástechnikai eszközök fejlettsége és elterjedtsége hazánkban elérte azt a szintet, amely lényegileg nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné teszi őket a hétköznapi életben. Annak ellenére is igaz ez az állítás, hogy a statisztikai adatok szerint még mindig csupán a családok mintegy 20–30%-ában található otthon számítógép, és az internetezők számának növekedése is megtorpan. Egyes elemzések szerint a világháló hazai felhasználóinak száma talán azért nem növekszik az elvárt mértékben, mert akik számára ez valóban hasznos és fontos volt, azok már rendelkeznek hozzáféréssel. Sajnos a valóság ezzel szemben az, hogy az internethasználat költségei még nemzetközi összehasonlításban is olyan magasnak mondhatóak, hogy a fizetőképes kereslet fogy el. Ennek hatása világosan megmutatkozik az oktatásban is, hiszen csaknem kilenc évvel a Sulinet-program eredeti meghirdetése után a magyar iskolák közel fele még mindig nem érhető el a hálózaton. Ez az alacsony arány maga után vonja azt is, hogy az iskolákban dolgozó pedagógusok jelentős része sem használja a világhálót (Fehér 2003).

Valamivel kedvezőbb a helyzet a tanárok otthoni számítógépes ellátottsága területén, amit két tényező hatásának tulajdoníthatunk. Egyik oldalról nagyon hasznos lépés volt az 1999-ben a pedagógusok számára elindított (és talán valamilyen mértékben tovább folytatható) számítógépes program, ennek keretében több mint tízezer tanár jutott hozzá korszerűen felszerelt hardvereszközökhöz és alapszoftverekhez. Szintén nem elhanyagolható, bár számokkal nem alátámasztható az az állítás, hogy a pedagógusok saját gyermekeik részére is egyre több számítógépet vásárolnak (más családokhoz képest). Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a tanárok otthoni számítógépes ellátottsága még mindig 50% körüli vagy annál alacsonyabb. Ez az arány – a tapasztalatok alapján – magasabb a középiskolai tanárok körében és jóval alacsonyabb az általános iskola alsó tagozatán tanítók, illetve az óvodapedagógusok esetében (Fehér 2003).

Felnövekszik a NET-generáció

Az internet világméretűvé válásával egyidejű jelenség az új nemzedék, a „netgeneráció” megjelenése. Azokról a fiatalokról van szó, akik már gyerekkoruktól kezdve hozzáférnek a számítógéphez, és ugyanúgy használják az internet lehetőségeit, mint a televíziót vagy a videót. Óriási kérdés, vajon milyen hatással lesz a jövőnkre az új generáció új világlátása.

Világszerte többkötetnyi tanulmány jelenik meg (többek között Papert 1993, 1996; Negroponte 1996; Rushkoff 1996; Tapscott 1998; Livingstone 2002 és mások), amelyek az új médiakorszak, az internetkor és a netgeneráció viselkedésének és életmódjának tanulmányozását tűzik ki célul. Ezek a művek pro és kontra elemzik az új generáció viselkedésformáit, a szélsőségesen optimista internethívő Tapscott-tól a „gyermeklét halálát” felvető Neil Postmanig. A téma nagyon jó összefoglaló elemzését végezte el Buckingham, munkája már magyarul is hozzáférhető (Buckingham 2002). Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezek az írások viszonylag kevés kutatási eredményt tartalmaznak, ezért fenntartásokkal kell kezelnünk a bennük foglaltakat (Fehér 2003).

Vámos Tibor (1999) Informatika és világtársadalom című tanulmányában az információs társadalom kialakulásának folyamatáról és újdonságairól olvashatunk remek példákat. Változnak az emberi viszonyok, az állam szerkezete, a társadalmi szervezetek, a hagyományos kultúra értékei, és átalakul az oktatás is. Az új technika „nem zárja tantermekbe és rendezi padsorokba” a diákokat, hiszen a világháló lehetőséget ad az egyéni tanulásra, neves előadók gazdag demonstrációs anyaggal illusztrált „tanóráinak” meghallgatására. Az oktatáspolitika kiemelt feladata olyan alapműveltség biztosítása, amely megtanítja kérdezni, válaszolni, választani a tanulókat az információs óceánon. A szerző az információs társadalom értékrendjének átalakulását rendkívül pozitívan ítéli meg, és bízik az új technika humánus, értékőrző, toleráns és racionális felhasználásában. Valóban, az internet segítségével napjaink diákjai vagy kutatói akár a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, vagy a Francia Nemzeti Könyvtár adatbázisaihoz is hozzáférhetnek. Az internet eltünteti a határokat, de ezzel átalakítja a nemzetközi kapcsolatokat is.

A gyakorló pedagógus azt is tapasztalja, hogy napjainkban mind több gyerek jut otthon is számítógéphez. Azt is észre lehet venni, hogy a grafikus felületű operációs rendszer és a programok túlsúlya miatt teljesen elszürkül, mechanikussá válik a számítógépen végzett munka. Sokszor szinte nincs is másra szükség, csak arra, hogy a gyerekek megtalálják az [X], az [OK], a [Mégse], a [Cancel] gombot. Nincsenek már rákényszerítve arra, hogy gondolkodjanak.

A valósághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy itt vannak a túl színes, túl harsogó tévéműsorok. No, és itt van a várva várt internet, a maga csodálatosságával és persze csapdáival, durvaságaival. Vajon mennyire vannak a gyerekek, és mennyire vagyunk mi magunk felkészülve mindezek fogadására?

Gondolnunk kell arra is, hogy a tanulók nagyon különböző szociális háttérrel rendelkeznek. Az esélyegyenlőséget szolgálja, ha megteremtjük az iskolában, a gyerekek életének e fontos színterén, annak a lehetőségét, hogy bármelyik gyerek megismerje a multimédia használatát.

A probléma körülhatárolása, hipotézisek megfogalmazása, vizsgálati koncepció kidolgozása

Médiakörnyezetünk folyamatos átalakulásában a változás egyik legjelentősebb eleme az internetes hálózati kapcsolat létesítésére alkalmas személyi számítógépek (PC-k) terjedése. Kérdőíves vizsgálatommal elsősorban arra szeretnék választ találni, hogy ennek hatására miképpen változik meg a diákok szokásrendszere. Vizsgálatom során emellett szeretnék választ kapni a következő kérdésekre:

• Mivel töltik és mivel szeretnék tölteni a gyerekek a szabadidejüket?
• A tanulók számítógéppel való ellátottsága mit mutat az országos átlaghoz képest?
• A számítógép felhasználási lehetőségei közül melyeket ismerik, használják a vizsgált csoportban?
• Ismerik-e és használják-e az internetszolgáltatásokat, az elektronikus levelezést?
• Az informatika tantárgy hatása érezhető-e a tanulók számítógép-használatában?

Hipotéziseim

• A gyerekek sok időt töltenek a számítógép előtt, de az idő nagy részét játékra fordítják. A számítógép-használati módok közül a túl gyakori játék akadályává válhat más hasznos tevékenységeknek. Így a tanulók egy részénél a számítógép elsősorban passzív fogyasztói magatartásra ösztönző játékgéppé válik.
• A gyerekek tanulási munkájába nem épül be a számítógép mint feladatvégző munkaeszköz, információforrás.
• A hetedik-nyolcadik osztály diákjai közül többen rendelkeznek számítógéppel mint az ötödik-hatodik osztályosok. A nagyobb diákok talán több területen is alkalmazzák, ami magyarázható a természetes szellemi éréssel és az informatikai tantárgy hatásával is.

Módszerek, mintavétel

Mérésemet a szegedi Tabán Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény felső tagozatos tanulói között végeztem el. Az iskola 20 éve működik lakótelepi környezetben. Pedagógiai programjában az angol nyelv emelt szintű oktatása, a kiemelkedő környezeti nevelés mellett az informatikai oktatás is hangsúlyozottan szerepel. Az iskola 1996-ban a Sulinet-program keretében kapott számítógépeket, 2004-ben az internetes hozzáférést is korszerűsítették. Az iskolában négy informatika szakos tanár dolgozik, az oktatás csoportbontásban, két szaktanteremben folyik. A kerettanterv szerint a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályban heti egy órában, ötödik osztályban a technika tantárgy keretein belül történik az informatikaoktatás.

A tanulók családjának többsége nehéz anyagi körülmények között él. Sok az egyszülős családban nevelkedő, hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek, és gyakori probléma a munkanélküliség is. A tanulók családi helyzetét jól tükrözi, hogy kb. 50 százalékuk részesül ingyenes tankönyvellátásban. A családok egy része megpróbált, megpróbál élni a 2003-tól érvényben lévő Sulinet-program adta lehetőséggel (részben számítógépeket, perifériákat, digitális fényképezőgépet vásároltak).

Kérdőívemet ötödik és nyolcadikos osztályos tanulókkal töltettem ki. Az ötödikesek még nem tanulnak informatikát, ismereteik a családtól, barátoktól származnak. A nyolcadikosok már harmadik éve heti egy órában tanulják az informatika tantárgyat, szélesebbek az ismereteik, melyek az iskolai oktatásból is származhatnak.

Mindkét évfolyamon három osztály van iskolánkban, mindegyik osztályból szisztematikus mintavétellel tíz-tíz tanulót választottam ki. Az osztálynapló sorszáma alapján minden harmadik tanulót kértem fel a kérdőív kitöltésére.

A felmérés eredménye

Az adatok feldolgozásakor első lépésként a mintában részt vevő tanulók nemek szerinti megoszlását vizsgáltam (1. táblázat). Az arány közel 50%-os.

Azt is megvizsgáltam, hogy a mintában részt vevő tanulók családi hátterük szempontjából hátrányos helyzetűek-e. A hátrányos helyzet definiálásánál elfogadott tényező a szülők iskolai végzettsége. Az 1. és 2. ábrák a tanulók szüleinek iskolai végzettségét mutatják összehasonlítva az országos adatokkal. Az országos adatok Józsa (2003) vizsgálatából származnak.

1. ábra • Az apa legmagasabb iskolai végzettsége

2. ábra • Az anya legmagasabb iskolai végzettsége

Felmérésem során a számítógép szerepét kerestem a tanulók tanév közbeni rendszeres heti elfoglaltságai között. A teljesség igénye nélkül felsoroltam néhány tevékenységet, és arra voltam kíváncsi, ezek közül melyiket végzik, végeznék legszívesebben a gyerekek. Válaszaikat egy ötfokozatú skálán (egyáltalán nem szeretnék, nem igazán szeretnék, mindegy, kicsit szeretnék, nagyon szeretnék) adták meg, így az egyes tevékenységek maximális átlaga öt lehet.

Országos felmérés szerint általában a gyerekek több mint 90%-ának körében gyakorolt, elterjedt tevékenységformák a tévénézés, az olvasás, a számítógép-használat. Jelentéktelen különbséggel a legnépszerűbb tevékenységformák közé sorolható még a sport is. Az idegen nyelv tanulása, az amatőr művészeti tevékenységek alkotják a középmezőnyt a népszerűségi listán. Legkevésbé szokásos tevékenységformák a felvételire készülés és a játékgép használata (Török 2001).

A 3. ábra azt mutatja, hogy felmérésem szerint mind az ötödik, mind a nyolcadik osztályban legkedveltebb tevékenységi forma a sportolás, a játék, az olvasás és a gyerekek szívesen segítenek otthon. A számítógép-használat a felsorolt tizenegy tevékenységi forma közül az ötödik osztályosoknál az ötödik, a nyolcadik osztályosoknál a hatodik legnépszerűbb, azaz a középmezőnybe sorolható. Nagyon hasonló értéket kapott a nyelvtanulás. Mindkét csoportnál ezeket a tevékenységeket követi a tévénézés és a tanulás. A gyerekek nem szívesen járnak szakkörbe (nincs is nagyon lehetőségük és választásuk), és nem szeretnek játékgépezni. Az országos felméréstől eltérő, hogy a tévénézés, a számítógép-használat nem a legnépszerűbb tevékenységi forma. Az ötödik és nyolcadik osztályosok kedvenc tevékenységei között nincs számottevő különbség, de a nyolcadik osztályosok esetén e tevékenységformák tetszési mutatója magasabb.

3. ábra • Egyes tevékenységi formák átlagos tetszési mutatója

Felmértem azt is, hogy szignifikánsan jobban szeretnek-e számítógépezni a nyolcadik osztályosok, mint az ötödikesek. A kétmintás t-próba elvégzése előtt kiszámítottam az F-próba értékét. F=0,437383-nak adódott 95%-os valószínűségi szint esetén, vagyis a két vizsgált minta eredményeinek összehasonlítását szolgáló kétmintás t-próba elvégezhető. A kétmintás t-próbával kapott érték 0,39109, tehát szignifikánsan nincs különbség a két osztály számítógépezési tetszési indexe között.

A tevékenységformák népszerűségi mutatója nem jelzi kielégítően azok jelentőségét, ezért az időráfordítás vonatkozásában is vizsgálatokat végeztem. Megkértem a diákokat, számolják ki, hogy délutánonként és hétvégeken az egyes tevékenységekre körülbelül mennyi időt fordítanak. A kérdőív kitöltése során ez volt számukra a legnehezebb kérdés.

4. ábra • Az egyes tevékenységekre fordított órák száma hetente

Az időmérleg szerint az ötödik osztályosok idejük nagy részében tanulnak (12,81 óra/hét, szórása 6,54). Második helyen a játék áll (átlaga 7,58 óra/hét, szórása 5,99). A számítógép-használat az ötödik osztályosoknak átlag 3,49 óra/hét időt igényel (a szórás értéke 3,97). Így a felsorolt tizenegy tevékenység közül a hatodik helyre került.

Az ötödik osztályosok a legkevesebb időt a versenyekre való felkészüléssel, szakkörben és játékgépezéssel töltik.

A nyolcadik osztályosok a legtöbb időt tévénézéssel töltik (átlagosan 13,32 óra/hét, szórása 12,24), a tanulás a második helyen szerepel (átlag 9,19 óra/hét, a szórása 4,73). Számítógépezésre a harmadik legtöbb időt fordítják (átlag 8,52 óra/hét, szórása is 8,52). Érdekes, hogy a tanulásra fordított idő (a kérdőíves adatok alapján) az ötödikesek átlagidejéhez viszonyítva csökkent. Legkevesebb időt itt is a szakkörbe járásra és a játékgépezésre fordítják. Tehát a nyolcadikosok körében a számítógép-használat a legfontosabb időtöltési formák közé emelkedett.

A gyerekek legszívesebben sportolnának, segítenének és olvasnának, az időmérlegek eredménye szerint a tanulás, a tévénézés, a játék és a nyolcadikosoknál a számítógép-használat van az élen.

Az ötödikesekkel (átlag 3,48 óra) összehasonlítva a nyolcadik osztályosok szignifikánsan több időt töltenek számítógépezéssel délutánonként és hétvégeken (átlag 8,52 óra).

A számítógép helye az elektronikus informatikai eszközök használati sorában

Ezt követően a vizsgálatot szűkítve azt mértem fel, hogy az egyes elektronikai eszközöket milyen gyakorisággal használják a diákok. Ennél a kérdésnél nem a heti időráfordítást vettem alapul, hiszen ezeknél az eszközöknél ez nem egyenletes, hanem egy háromfokozatú gyakorisági skálát használtam. Minden eszköznél kiszámoltam, hogy a diákok hány százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem használja, néha használja, gyakran használja a felsorolt eszközöket.

A technikai fejlesztések következtében fokozatosan bővülnek a társadalom tagjai számára az elektronikus eszközök használatának lehetőségei. Ezzel egy időben nő az ehhez kapcsolódó szolgáltatások iránti igény is. Ezek közül a legdinamikusabban a televíziós szolgáltatások és a számítógép, illetve a számítógépes hálózatok által felkínált szolgáltatások terjednek. A 2. táblázat alapján megállapítható, hogy az ötödik osztályos tanulók gyakran néznek televíziót (53%), számítógépeznek (43%) és használják a mobiltelefont (30%). Az ötödikesek alig használják a digitális fényképezőgépet, a playstationt és az MP3-as lejátszót.

A vizsgált nyolcadik osztályosok leggyakrabban mobiltelefont használnak (86,67%), televíziót néznek (76,67%) és számítógépeznek (63,33%). A nyolcadikosok körében legkevésbé használt eszköz a playstation és a digitális fényképezőgép.

Megállapítható, hogy mind a két korosztálynál a legnépszerűbb eszközök a televízió, a mobiltelefon és a számítógép. Érdekes, hogy a videolejátszónál már népszerűbb a DVD-lejátszó, még nem elterjedt a digitális fényképezőgép, az MP3-as lejátszó és a playstation használata. A mintában szereplő gyerekek egy része nehéz anyagi körülmények között él, ugyanakkor az informatikai eszközöket ismerik és használják is.

A 5. ábra konkrétan a számítógép-használatra vonatkozik. Az ötödikesek 26,6%-a, a nyolcadikosok 6,67%-a nem használja, míg az ötödikesek 43,33%-a és a nyolcadikosok 63,33%-a gyakran használja a számítógépet.

5. ábra • Számítógép-használat

A számítógép-használat lehetőségei

Mivel a számítógépek elterjedése lassú, és a társadalmi rétegződéssel szoros összefüggésben lejátszódó folyamat, meg kell vizsgálni, hogy a megkérdezett tanulók hol és milyen számítógép-használati lehetőségekkel rendelkeznek. A legfontosabb alapmutatónak a számítógéppel való ellátottságot tekintjük, bár tudjuk, hogy ennek önmagában – a számítógépek minőségének, teljesítőképességének ismerete nélkül – csak korlátozott a relevanciája.

A 3. táblázatból megállapítható, hogy a vizsgálatban szereplő gyerekek körülbelül 20%-a nem rendelkezik otthon számítógéppel, 80%-uk otthon is hozzá tud jutni a használatához. A saját számítógéppel rendelkezők száma a nyolcadikosok között nagyobb.

Érdekes megvizsgálni, hogy van-e összefüggés a számítógépes ellátottság és a gyerekek életkora között.

A 4. táblázatban szereplő adatokkal elvégeztem a Yule-próbát (értéke 0,098), azaz nincs kapcsolat a számítógépes ellátottság és az életkor között.

A lányok és a fiúk számítógépes ellátottsága közötti kapcsolatot vizsgáltam az 5. táblázatban.

Yule-próbával elemezve az 5. táblázat adatait, az együttható értéke 0,437, tehát közepes erősségű a kapcsolat a nemek és a számítógépes ellátottság között.

A két szülő iskolai végzettsége közül a magasabb szintű végzettséget választottam ki, és ezen adatok alapján a 6. ábrán elemeztem a számítógéppel való ellátottságot. A mintában szereplő családok közül ott, ahol legalább az egyik szülőnek van egyetemi végzettsége, mindegyik családnak van otthon számítógépe, és mindenhol vannak perifériák is.

6. ábra • Számítógép-ellátottság a szülők legmagasabb iskolai végzettsége tükrében

Az érettségivel rendelkező szülők családjainak számítógépes ellátottsága 100%-os, perifériákkal a családok 80%-a rendelkezik. Gyerekek önálló számítógéppel az érettségizett szülők esetében rendelkeznek a legnagyobb százalékban.

Szakmunkásvégzettséggel rendelkező szülők családjainál a számítógépes ellátottság kb. 80%-os, de perifériákkal a családok 60%-a rendelkezik.

Török Balázs 2001-ben készült felmérése szerint az általa vizsgált középiskolások 77,1%-a állította, hogy otthonában van számítógép.

Az akkori magyarországi háztartások 16,4%-a rendelkezett számítógéppel. A szerző a két adat összevetéséből arra következtetett, hogy a vizsgált tanulók elsősorban a jómódúak és a felső középréteg családjaiból kerültek ki (Török 2001).

Az adatsorok azt szemléltetik, hogy 2005-re a kevésbé tehetős családok is rendelkeznek már számítógéppel, méghozzá nagyon magas, 78%-os arányban.

A tanulók számítógépes ismereteinek eredete

A számítógép-használat előfeltétele azoknak az ismereteknek az elsajátítása, amelyek azt lehetővé teszik. Mivel tudni szerettem volna, hogy milyen forrásból származnak a számítógép kezeléséhez szükséges ismereteik, a kérdőívben arra kértem őket, rangsorolják, mely ismeretforrást tartják a legfontosabbnak. Az kapta az egyes értéket, vagyis az első helyet, akitől, akiktől a legtöbbet tanultak.

A 6. táblázatból látható, hogy az ötödik osztályosok ismereteik nagy részét a szüleiktől, testvéreiktől és tanáraiktól szerzik. Ez teljesen természetes, hiszen az informatika tantárgy még nem szerepel az órarendjükben, csak néhány technikaórán foglalkoznak számítástechnikával.

Nyolcadikosoknál a listát a tanároktól származó ismeretanyag vezeti, második helyen a testvérektől és a harmadik helyen a szülőktől, barátoktól származó ismeretek szerepelnek. (A nyolcadik osztályosok órarendjében heti egy informatikaóra szerepel hatodik osztálytól kezdve.) Az iskolában szerzett informatikai ismeretek jelentősége tehát megnő.

A számítógép-használat módjai

Fontos kérdésnek éreztem annak vizsgálatát, mire is használják a tanulók a számítógépet.

A különböző használati módok mellett kértem, jelöljék egy ötfokozatú skálán, mely tevékenységet milyen gyakran végzik. A soha válasznak az egyes, a nagyon gyakrannak az ötös értéket feleltettem meg. Így az egyes használati módok a harminc tanulótól maximum 150-es értéket kaphattak.

A megkérdezett tanulók adatait figyelembe véve a tanulók a 7. táblázat szerinti arányokban alkalmazzák az egyes számítógép-használati módokat.

A vizsgált ötödikes tanulók leggyakrabban játszanak és rajzolnak a számítógép segítségével. Közepes gyakorisággal szerepel az internetezés és a szövegszerkesztés. Nagyon ritkán használják a számítógépet házi feladat megírására, CD-ről való tanulásra és e-mailezésre.

A vizsgált nyolcadik osztályos tanulók leggyakrabban interneteznek és játszanak. Harmadik helyen szerepel a szövegszerkesztő használata és az e-mailezés, a rajzolás az utolsó helyek egyikén szerepelt. Még mindig ritkán használják, de már egy-két tanulónál a nagyon gyakran kategóriába került a házi feladat és a versenyfeladat elkészítése számítógéppel. A CD-ről való tanulás még ennél a korosztálynál is igen ritka. A szövegszerkesztők használatának alacsony mértéke, a házi feladatok, versenyfeladatok készítésének kevés száma azt jelzi, hogy egyelőre nem alakult ki az IKT használatára alapozott írásbeliség.

A 7. ábráról is leolvasható, hogy nagyon kevés a CD-ről tanulás, ez még nem tartozik a tanulók szokásrendszeréhez. Még nem készültek el a megfelelő oktató-CD-k, vagy nem jutottak el a diákokig.

7. ábra • A számítógép-használati módok összpontszámai

A tanulók internethasználata

Az internet – talán viszonylagos újszerűsége révén is – jelentős motiváló erővel rendelkező eszközzé válhat az ismeretek megszerzéséhez.

Érdekelt, hol tudnak a gyerekek internetezni. A felsorolt helyek közül kellett kiválasztaniuk, hogy hol van lehetőségük internetezésre, utána ezeket az értékeket összegeztem és százaléklábat számítottam a megkérdezett harminc tanulóhoz képest.

A 8. ábráról leolvasható, hogy a megkérdezett ötödik osztályosok leginkább az iskolában és a rokonoknál tudnak internetezni, de ezek a legnépszerűbb helyek is csak a tanulók 40%-ánál fordulnak elő. A megkérdezettek közül kb. minden harmadik gyerek tud otthonról internetezni vagy az iskolában délutáni foglalkozás keretében, illetve a könyvtárban, E-pontban. A nyolcadikosok közül 87% jelölte, hogy tud az iskolában tanítási órán internetezni. Ez kimagaslóan a legnagyobb érték a többi helyhez képest. Otthon a gyerekek 40%-a rendelkezik interneteléréssel, és népszerű hely számukra az internetkávézó. A diákok 27%-a jelöli meg, hogy délután az iskolában is tud internetezni.

8. ábra • Internetelérési lehetőségek

Összefoglalva, mindkét korcsoportnál a legnépszerűbb internetezési hely az iskola, csak az ötödikeseknél (mivel még nincs informatikaórájuk) ez a lehetőség sokkal kisebb mértékben szerepel. Azok a családok, amelyek biztosítani tudják otthon az internetelérést, a korlátlan elérési lehetőséget részesítik előnyben a telefonos kapcsolattal szemben.

Nagyon érdekes kérdés, mire használják a diákok az internetet.

A kérdésre adott válaszoknál három lehetőség közül választhattak a gyerekek: egy-egy tevékenységet tudnak és szoktak; tudnak, de nem szoktak; nem tudnak végrehajtani. A válaszokat a 9. ábra mutatja.

9. ábra • Az internethasználat célja

A megkérdezett ötödik osztályosok között legnépszerűbb tevékenység a chatelés, a játék (43%) és a képek letöltése (43%), valamint az információk letöltése (33%). A megkérdezett ötödikesek kb. harmada nem tud letölteni információt, képeket, programokat.

A megkérdezett nyolcadikosok között legnépszerűbb a chatelés és az információletöltés, a harmadik legnépszerűbb tevékenység a levelezés. Legkevésbé népszerű a programok letöltése. Minden megkérdezett nyolcadikos tud információt és képeket letölteni, jelentős részük tud levelezni és chatelni, játszani. Tehát a végzős diákok az alapvető eljárásokat ismerik, már csak az a nagy kérdés, hogy milyen tartalommal töltik meg.

A 10. ábrán a KSH 2002-es adatai segítségével az Európai Unió adataihoz és Magyarország adataihoz viszonyítottam a személyi számítógéppel és internetkapcsolattal rendelkező gépek arányát.

10. ábra • Számítógép- és internetkapcsolat-mutató

A legkedvezőbb helyzetben lévők

A vizsgált mintán belül kerestem azoknak az arányát, akik – a számítógép-használat lehetőségeit tekintve – több szempontból is a legkedvezőbb helyzetben vannak. A számítógéppel való ellátottság szempontjait, valamint a számítógép felhasználásának módját együttesen vettem figyelembe. Az előnyös helyzetben lévőket a következő ismérvek alapján válogattam ki: saját, kizárólagos használatú számítógéppel rendelkeznek, vannak perifériáik, otthon korlátlan internet-hozzáféréssel rendelkeznek. A vizsgált mintában az ötödikesek közül összesen 1 fő (3%), a nyolcadikosok közül 4 fő (13%) felelt meg a fenti „előnyös pozíció” ismérveinek.

Ha azokat is besorolom a kedvező helyzetben lévők csoportjába, akiknek a családjában van számítógép, vannak perifériáik és van otthon internet-hozzáférésük, akkor az ötödikesek közül 7 fő (23%), a nyolcadikosok közül 10 fő (33%) található.

Összegzés

Az IKT eszközrendszerének fejlődése a diákok számára is a számítógép használatának egyre tágabb lehetőségét jelenti. A lehetőségeket azonban több tényező is meghatározza. A számítógép-használati módok közül a játék túlzott előtérbe kerülése akadályává válhat más hasznos számítógépes tevékenységek terjedésének. Ha a számítógép-használat játékprofilja uralkodóvá válik, fennáll annak a veszélye, hogy a számítógép passzív fogyasztói magatartásra ösztönző játékgéppé válik a tanulók számára.

Fontos lenne a számítógép tanulást segítő funkcióját megerősíteni és a tanulók körében népszerűsíteni. Igaz, hogy ehhez megfelelő oktatóprogramok is kellenek. Az iskolában is ki kellene használni azt a lehetőséget, hogy a számítógépet intenzíven bevonják az oktatás folyamatába. További kutatást igényelne, hogy milyen változások zajlanak az iskolai informatikaoktatás területén, az iskolai infrastruktúra fejlesztésében, a tanári továbbképzésekben, az eszközök órai alkalmazásában és általában a számítógépnek az oktatásban való felhasználásában.

Fontos kérdés, hogy milyen mértékig lép ki a számítástechnika a tantárgyi keretek közül, milyen pedagógiai feladatok fogalmazódnak meg az új eszközök alkalmazása során, és ezekre milyen válaszok születnek.

Jelentős eredmény, hogy a tanulók több mint fele otthon is rendelkezik számítógéppel, jelentős azok száma, akik használják az internetet. Létezik a tanulóknak egy folyamatosan szélesedő rétege, akik otthonukban is megfelelő IKT-felszereltséggel rendelkeznek.

Irodalom