A szerző az OM közigazgatási államtitkára, az oktatásjog hazai szakértője. Az alábbiakban közreadott tanulmány a nevelési intézmények egyik fontos működési dokumentumának, a házirendnek a jogi problémáit elemzi. A tanulmány nemcsak ismerteti és értelmezi a házirendek alapjául szolgáló jogszabályokat, hanem részletesen elemzi a szabályozás mögötti értékválasztásokat, jogfilozófiai alapvetéseket. A tanulmányból kibontakozó kép arra utal, hogy a házirend akkor töltheti be az intézmények életének szabályozó funkcióját, ha mind készítése, mind végrehajtása liberális, a személyiség autonómiáját védő, az egyén törekvéseinek szabad kibontakozást engedő pedagógiai gondolkodásmódra alapozódik.
„Az Alkotmány szerint az emberi jogok »mindenkit« megilletnek, az állampolgári jogok értelemszerűen a magyar állampolgárokat, egyes jogoknál az Alkotmány maga határozza meg a sajátos jogosulti kört (menedékjog, választójog). Az Alkotmány nem él következetesen az alapjogi jogképesség és az alapjog gyakorlásához való jog megkülönböztetésével… Az alapjoggyakorlás feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve megállapíthatják.
A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat – mint mindenki más is – azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak.” [21/1996. (V. 17.) AB hat.]
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénynek a 2003. évi LXI. törvénnyel történő módosítása jelentős módon megváltoztatta az óvodák, iskolák és kollégiumok belső működésében kiemelkedő szerepet játszó házirendek szerepét. Az óvodák, iskolák és kollégiumok szakmai önállóságának egyik legfontosabb feltétele, hogy a saját működésüket meghatározó kérdéseket nem jogszabályok, hanem saját belső szabályzataik határozzák meg.
A házirendek mint intézményi dokumentumok a módosítás következtében tartalmi és eljárásjogi szempontból gyökeresen megváltoztak. Tartalmi szempontból a változás lényege, hogy míg a korábbi törvényi szabályozás alapján a jogszabályban meghatározott tanulói jogok és kötelezettségek gyakorlásával összefüggő kérdések szabályozásán volt a hangsúly, addig a jövőben e feladat megtartása mellett számos lényeges kérdésben önálló szabályozás megvalósítására kapott jogot a nevelési-oktatási intézmény. Az önálló szabályozáshoz való jog egyidejűleg kötelezettséget is jelent, hiszen a tanulóktól elvárható magatartás normába öntése egyaránt érdeke a tanulónak, a pedagógusoknak és más alkalmazottaknak.
A házirendben foglaltak megtartása ugyanúgy kötelező mindenkire nézve, mint a jogszabály. Adott óvodában, iskolában, kollégiumban a házirendben foglaltak megsértése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár, mint a jogszabályok megsértése. A házirendben foglaltak megtartását a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések megszegésére vonatkozó eljárások alkalmazásával lehet kikényszeríteni a pedagógusokból és más alkalmazottakból, míg a tanulókból az iskolai fegyelmi eljárás keretében.
A házirend megsértésével hozott intézményi döntés ellen a szülő, illetve a tanuló jogorvoslattal élhet. A közoktatásról szóló törvény 83. §-ának (2) bekezdése alapján az iskola, a kollégium, az óvoda döntése, intézkedése, illetve az intézkedések elmulasztása ellen a tanuló, illetve a szülő eljárást indíthat. Az eljárás kezdeményezésére lehetőség van azon az alapon is, hogy a meghozott döntés, intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása ellentétes a nevelési-oktatási intézmény házirendjében foglaltakkal. Az ilyen indok alapján benyújtott kérelem tárgyában hozott másodfokú döntés a bíróság előtt is megtámadható arra való hivatkozással, hogy az tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésbe ütközik.
A gyermeki, a tanulói jogok érvényesülésekor, érvényesítésénél számtalan esetben hangzik el, hogy a gyermek nem élhet vagy korlátozottan élhet alkotmányos jogaival, mivel életkoránál fogva nem tudja gyakorolni jogait, mert nem vagy csak korlátozottan jogképes. Ez az érvelés azonban nem helytálló. A jogszerző képesség – valaki saját nevében jogokat és kötelességeket szerezhet – és a jog gyakorlásának képessége – a megszerzett jogokat saját maga gyakorolja, illetve a kötelezettségeket saját maga teljesíti – az alkotmányos jogok terén nem válik el egymástól oly módon, mint a polgári jogban. A jogképesség cselekvőképesség. Érdemes megismerni az Alkotmánybíróság e tárgykört érintő határozatát. [21/1996. (V. 17.) AB hat.] A közoktatásról szóló törvénynek a tanulói jogok és kötelezettségek gyakorlására vonatkozó előírásai sem kötik meghatározott életkor eléréséhez az egyes jogok és kötelezettségek érvényesülését, ezért az iskolai belső szabályozás, így a házirend sem tehet különbséget az életkor alapján a tanulói jogok gyakorlására vonatkozó előírásokban. Nem lehet más véleménynyilvánítási joggyakorlása a tízéves tanulónak és a tizennyolc éves tanulónak. Nem szabályozható eltérő módon az információhoz való hozzájutás lehetősége az életkori sajátosságokra tekintettel. Nem tekinthető eltérő szabályozásnak és jogellenesnek a pedagógiai módszertani kérdésekben való eltérés, például meghatározott életkor alatt az egyes joggyakorláshoz történő segítségnyújtás megszervezése.
A gyermekek, tanulók jogait és kötelezettségeit a közoktatásról szóló törvény 10. §-a sorolja fel. A 10. § (1) és (2) bekezdésében található jogosítványok gyakorlása, teljesítése külön intézményi szabályozást nem igényel. Ebbe a körbe tartozik a 10. § (3) bekezdésében szabályozott gyermeki, tanulói jogok többsége is. Ezek a gyermeki, tanulói jogok az intézmény működésében az intézmény tevékenységének megvalósításában kell hogy érvényesüljenek. Ezekhez a jogokhoz azonban olyan egyéni jogosítványok kapcsolódnak, amelyek már igénylik az intézményi szintű szabályozást.
A hit- és vallásoktatásban való részvétel szülői elhatározáson múlik. A hit- és vallásoktatással kapcsolatosan az óvodában, iskolában, kollégiumban személyes adat kezelésére nincs lehetőség. A hit- és vallásoktatás megszervezése az érintett egyházi jogi személy feladata. Az iskola és a kollégium az intézményben rendelkezésre álló eszközökből köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Ennek megfelelően e körben az iskolának, kollégiumnak a házirendben további szabályozást nem szükséges végeznie.
A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja szerint a gyermeknek, illetve a tanulónak a joga, hogy személyiségi jogait az óvoda, az iskola, illetve a kollégium tiszteletben tartsa. Ez a jog összefoglal több alkotmányos alapjogot, amelynek érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium egész működésében. Hogy mit kell érteni e jogok alatt, arra vonatkozóan a törvény hivatkozott része példálódzó felsorolást tartalmaz:
E jogok érvényesüléséhez a gyermeknek, tanulónak nem kell tevőleges, kezdeményező magatartást tanúsítania, nem kell kérelemmel fordulnia az intézmény vezetőjéhez, alkalmazottaihoz. A „tiszteletben tartás” arra utal, hogy a nevelési-oktatási intézményben foglalkoztatott valamennyi személynek tartózkodnia kell minden olyan döntéstől, intézkedéstől, cselekvéstől, amely az említett jogok sérelmével járhat. Ezen túlmenően mindent el kell követnie azért, hogy ezek a jogok érvényesüljenek.
A törvény hivatkozott rendelkezése megállapítja a tanulói joggyakorlás korlátait is: a tanuló e jogának gyakorlása során nem korlátozhat másokat abban, hogy e joguk érvényesüljön, továbbá e joggyakorlás során nem veszélyeztetheti a saját és társai, valamint az intézményekben foglalkoztatott alkalmazottak egészségét, testi épségét és a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek fenntartását.
Ezek a jogok adják az úgynevezett általános személyiségi jog tartalmát, amely az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében fogalmazódik meg: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van … az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Az emberi méltósághoz való jog és ebből következően az általános személyiségi jog pontos meghatározása meglehetősen nehéz dolog. A nehézség abból adódik, hogy e jog érvényesülését, illetve megsértését mindig csak konkrét esetre, az egyes gyermekre, tanulóra vetítve lehet vizsgálni, mérlegelni. Nincs „általában” emberi méltóság, csak egy adott személynek lehet emberi méltósága. Ha a tanítási órán elhangzó megjegyzés harminc tanuló közül csak egyre nézve is sérelmes, a jogellenes állapot bekövetkezik. E jog tartalmának a feltárásához érdemes áttekinteni az Alkotmánybíróság néhány e tárgykörben hozott határozatainak az indokolását.
E „Az Alkotmánybíróság már a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való jogot az úgynevezett általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. Leszögezte, hogy a modern alkotmányok, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlata az általános személyiségi jogot különféle összetevőivel nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog »anyajog«, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amely az egyén autonómiájának védelmére szolgál, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” [4/1998. (III. 1.) AB hat.]
Az ismertetett határozatok számos esetben az állami cselekvés korlátait, kereteit, valamely cselekedettől való tartózkodás kötelezettségeit ismertetik. Ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy a meghatározott közfeladatok végrehajtásában, az alkotmányos jogok érvényesítésében a közreműködőkre nézve e megállapítások ne lennének irányadóak. Az óvodák, iskolák és kollégiumok belső szabályzataik kialakításában, működési rendjük felépítésében, döntéseik meghozatalakor nincsenek hatalmi helyzetben a gyermekekhez, tanulókhoz viszonyítva, nincs alá-fölé rendeltség az intézmény és a gyermek, a tanuló, illetve a szülő között. Az intézményválasztási jog alapján, a beíratás aktusával az érdekeltek között a mellérendeltségre épülő, szerződéses kapcsolat jön létre. Ezért a nevelési-oktatási intézményeknek joga, feladata és kötelessége az alkotmányos jogok érvényre juttatása valamennyi gyermek, tanuló esetében. A házirend szabályozása az egyes tanulóra nézve olyan körben állapíthat meg korlátokat, amely ahhoz szükséges, hogy mások alkotmányos jogai védelemben részesüljenek. Az óvoda, az iskola, a kollégium működése akkor tekinthető megnyugtatónak, alkotmányosnak, ha „kezelni tudja” az egyéni, a csoport és az intézményi érdekeket. Az ország nyitottá válásával, a közoktatás rendszere is nyitottá válik. A különböző felfogású családból érkező gyermekeket sok esetben nem lehet beszorítani a nagy többségre nézve jól működő szabályok kereti közé. A más öltözéket, külsőségeket, szokásokat a házirend nem tilthatja be.
Az emberi méltósághoz való jog megsértését jelenti az oktatásszervezés terén alkalmazott minden olyan módszer, amely nem vezethető vissza a pedagógiai eszköztárra. Az óvoda, iskola és kollégium gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos minden intézkedése a létrejött jogi kapcsolatra, az óvodai nevelési jogviszonyra, a tanulói jogviszonyra és a kollégiumi tagsági jogviszonyra épülhet. Miután ezek a jogviszonyok nem keletkeztetnek alá-fölé rendeltséget, az ilyen jogviszonyokra jellemző eszköztár, például az utasításadás joga nem épülhet be az intézményi gyakorlatba és az intézményi szabályzatokba. Ez lényeges különbség például a munkaviszonyhoz és a közalkalmazotti jogviszonyhoz képest, mivel ezekben a jogviszonyokban a munkavállaló, a közalkalmazott nincsen mellérendeltségi viszonyban a munkáltatóval, annak utasításai szerint köteles eljárni. A kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll. A szülő az intézményválasztással és a beíratással rábízza a gyermekét az intézményre. Ezzel a rábízással bevonja az óvodát, az iskolát és a kollégiumot a szülői felügyelet ellátásába. A nevelési-oktatási intézménynek nem lehet több joga, mint a szülőnek, nem gyakorolhat olyan jogokat, amelyekre felhatalmazást nem kapott. Gyermeke emberi méltóságát a szülő sem sértheti, ilyen felhatalmazást ezért nem is adhat.
A közoktatásról szóló törvénynek a személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezései azt a feladatot állítják az óvodák, az iskolák és a kollégiumok elé, hogy működésük és belső szabályzataik megalkotása során teremtsék meg a feltételeket a tanuló személyiségének teljes kibontakoztatásához, zárják ki, lehetőség szerint előzzék meg az emberi méltóságot sértő helyzetek, állapotok kialakulását, fennmaradását, szükség szerint orvosolják a jogsértő állapotot. Az iskolai élet és a kollégiumi élet megszervezése során hozott szükségtelen korlátozó intézkedések, rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy korlátozzák az emberi méltósághoz való jogot, a tanuló személyiségi jogait.
Az Alkotmánybíróság iránymutatásából az iskoláknak és a kollégiumoknak azt a következtetést lehet levonniuk, hogy a belső szabályzatok kialakításakor a tanulói önrendelkezési jog különböző korlátait csak olyan mértékben állapíthatják meg, amely elengedhetetlenül szükséges a tanuló személyének védelméhez, illetőleg a többi tanuló, az intézményben alkalmazottak jogainak megóvásához. Nem alkalmazhat az iskola, a kollégium olyan intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a pedagógiai módszerekkel, az említett mellérendeltségi viszonnyal (pl. alkoholszonda, vizelet- és vérvizsgálat, kilépést megakadályozó korlátok).
Az Alkotmánybíróság iránymutatásaiból egyértelműen megállapítható, hogy a közoktatásról szóló törvény jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezései alapján a tanuló, illetve a kiskorú tanuló szülője a siker reményében fordulhat a bírósághoz az intézményi döntés, az intézményi mulasztás orvoslása céljából abban az esetben, ha annak alapja a gyermek személyiségi jogának a sérelme. Ilyen sérelem lehet például minden olyan helyzet, amely a gyermeket, a tanulót kirekeszti, megalázó helyzetbe hozza, arra kényszeríti, hogy olyan dolgot cselekedjen vagy oly dologtól tartózkodjon, amely összeegyezhetetlen meggyőződésével, családi neveltetésével. Az ilyen helyzetek kialakulása, felszámolása érdekében az intézményi szabályozás, a házirend elkészítésekor törekedni kell a személyiség védelmét szolgáló rendelkezések beépítésére.
„A vallásszabadság szoros összefüggését az emberi méltóság jogával akkor is figyelembe kell venni, amikor a vallásszabadság másik két összetevőjéről, a vallásgyakorlásról, illetve a meggyőződés szerinti cselekvésről van szó. Az általános személyiségi jogból folyó cselekvési szabadságnak különös súlyt ad, ha a személyiség lényegét érintő lelkiismereti vagy vallási meggyőződésből fakad a cselekedet.” [4/1993. (II. 12.) AB hat.] Valamely vallás, valamely világnézet elfogadása vagy elutasítása mindenki személyes ügye. Az óvoda, az iskola, a kollégium köteles tiszteletben tartani a tanuló vallási, világnézeti meggyőződését, és köteles tiszteletben tartatni a többi tanulóval. E jog érvényesüléséhez szükséges törvényi garanciák megvannak. Ezek közé tartoznak a közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek előírják, hogy
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. A gyermek, a tanuló személyiségi jogának súlyos sérelmével járhat, ha a nevelési-oktatási intézmény olyan időpontot biztosít a hit- és vallásoktatás megszervezéséhez, amely miatt az azon való részvétel a gyermeknek, a tanulónak életkorára, elfoglaltságára tekintettel aránytalan nehézséget okoz (kora reggeli, késő délutáni órák stb.). Jogellenes helyzet áll elő akkor is, ha az iskolai rendezvényeket, ünnepségeket, más foglalkozásokat „rászervezik” a hit- és vallásoktatás óráira, választás elé állítva ezzel a tanulókat.
A személyiségi jogok egyik lényeges köre az információs önrendelkezési jog. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként megjelölve a következőket fejtette ki: „Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat továbbításáról, továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltoztatásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli »készletre«, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes.” [15/1991. (IV. 13.) AB hat.]
Az iskolák és kollégiumok a közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletében meghatározott adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik. Az adatkezelés a közoktatási intézményekben cím alatt található 6. pont szerint a közoktatási intézmények az iratkezelési szabályzatban, illetve ha ilyen készítésére nem köteles, a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként kiadott adatkezelési szabályzatban kell hogy meghatározzák az adatkezelés és adattovábbítás intézményi rendjét. Ez a szabályozás az intézményben foglalkoztatottakra terjed ki.
A házirendben a tanulói oldalról kiindulva azt a kérdést kell szabályozni, hogy a tanuló miképpen győződhet meg arról, hogy az iskola, illetve a kollégium milyen módon tárolja személyes adatait, illetőleg, hogy a róla nyilvántartott személyes adatok megfelelnek-e a valóságnak. Szabályozni kell azt a kérdést is, hogy a tanuló milyen módon kérheti az iskola, illetve a kollégium által nyilvántartott személyes adatainak törlését, helyesbítését.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a „szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak értéke és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak… addig, amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személyt alanyi joga mellett a közvélemény kialakításának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék.” [13/2001. (V. 14.) AB hat.]
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium működéséről. A véleménynyilvánítás jogának gyakorlása az iskola, illetve kollégium házirendjében oly módon szabályozható, hogy biztosítva legyen a másik alkotmányos jog, a művelődéshez való jog érvényesülése. Nem a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét korlátozhatja vagy zárhatja ki az iskolai, illetve kollégiumi házirend, hanem azt határozhatja meg, hogy e jogával a tanuló mikor és milyen formában élhet. A véleménynyilvánítás szabadságának másik korlátja az az elvárás, hogy ne sérüljön az iskola, kollégium alkalmazottainak, illetve tanulóinak személyiségi joga, illetve emberi méltósága.
Nem kötelezhető senki arra, hogy olyan véleményt hallgasson meg, amelyik őt hátrányosan érinti. Ezért a véleménynyilvánítás lehetőségének, fórumainak a megteremtésénél meg kell adni a választás lehetőségét a részvétel tekintetében. Természetesen a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülnie kell a kötelező foglalkozásokon is. Ennek a korlátja azonban mások személyiségi jogainak védelme, illetve mások művelődéshez való jogának a biztosítása. Így például a tanítási órán a véleménynyilvánítás jogával a tanuló az órát vezető pedagógus által irányított keretek között élhet, alkalmazkodva az óra menetéhez és felépítéséhez.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az oktatás az emberi személyiség kibontakoztatására irányuló tevékenység. Az oktatásnak az emberi személyiségre gyakorolt sokoldalú hatásával szemben támasztott követelményeket hangsúlyozza az 1976. 9. tvr.-tel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 13. cikk 1.1. pontja is a következőképpen: „Az iskolai nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a szabad társadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden helyi, népi és vallási csoport között.” [12/1996. (II. 22.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság határozata a közoktatás terén is fontos kérdésre mutat rá. Az iskola és a kollégium működése, a belső szabályozás nem állíthat fel olyan korlátozást, amely a pedagógiai szempontokon kívül más indokok alapján zárná ki a tanulót az iskola vagy a kollégium által nyújtott valamely lehetőség igénybevételéből. Mellesleg a rendelkezésekbe ütköző intézményi intézkedés, szabályozás feltehetően sértené az egyenlő bánásmód követelményeit is.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog magában foglalja a magánszférához való jogot is. „A magánszférához való jogot az Alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog – az emberi méltósághoz való jog – szubszidiárius alapjoga. [56/1994. (XI. 10.) AB hat.]
Az iskoláknak és a kollégiumoknak tevékenységük, működésük és belső szabályzatainak kialakítása során ebből a határozatból azt a következtetést kell levonniuk, hogy a házirendnek nem lehet olyan rendelkezése, előírása, amely túlmutat a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági viszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek teljesítésén, azon az időtartamon, amelyen belül a tanuló az iskola felügyelete alatt áll. Hogy az iskola felügyelete alatt mit kell érteni, arra a választ a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 11. pontja adja meg: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A magánéletbe való beavatkozást jelenti, ha a házirend olyan tilalmakat állít fel, amely korlátozza a tanuló iskolán, illetve kollégiumon kívüli tevékenységét, azokat az időszakokat, amikor a gyermek szülői felügyeletét a szülő ténylegesen el tudja látni. Így például a házirend nem határozhatja meg, hogy mit tehet a tanuló az iskolai szünetekben a tanítás nélküli pihenőnapokon.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy amikor a törvényhozó meghatározta, hogy „a közalkalmazott a munkahelyén kívül is a közalkalmazotti jogviszonyhoz méltó magatartást köteles tanúsítani, és ezeket a magatartásszabályokat munkaviszonyon belüli hátrányokkal – fegyelmi büntetéssel – szankcionálta, az emberi méltósághoz való jogban lévő magánszférához való szabadságjogot és ezzel az alkotmányos alapjog lényeges tartalmát korlátozta”. [56/1994. (XI. 10.) AB hat.] Hasonló „hibát követ el” az a házirend, amely például megköveteli a tanulótól, hogy az iskolán, kollégiumon kívül is a tanulói jogviszonyával, kollégiumi tagsági jogviszonyával összefüggő, ahhoz méltó magatartást tanúsítson.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme „az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek, így a bíróság előtt is érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja, mivel az a jog az egyén autonómiájának a védelmére szolgál, és általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy a jogai és törvényes érdekei védelmében nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik.” [1/1994. (I. 7.) AB hat.].
Az iskolák és kollégiumok részére ez a határozat, ez az értelmezés fontos iránymutatást tartalmaz. Az intézményi működés, a belső szabályozás, a jogérvényesítés céljául szolgáló, a házirendbe foglalt előírások nem tartalmazhatnak olyan szabályokat, amelyeknek alapján a tanulónak kötelességévé válna valamely, törvényben biztosított jogának az érvényesítése, amennyiben ez egyébként nem állna a szándékában (például részt venni egy nem kötelező foglalkozáson). A tanulónak a közoktatásról szóló törvény rendelkezései, így többek között a 10–11. §-ai számos kérdésben nyújtanak döntési, választási lehetőséget. E döntési, választási lehetőség kihasználása azonban – önrendelkezési szabadságából következően – a tanuló tényleges döntésén kell hogy múljon. Kiskorú tanuló esetén természetesen a szülői felügyeleti jogot ellátó szülők működhetnek közre a tanulói döntés meghozatalában vagy az attól való tartózkodás választásában. A tájékozódás és a tájékoztatás rendjének a szabályozása, a rendszer működtetése azonban intézményi feladat. A tanuló, illetve a szülő csak az információk birtokában kerülhet tényleges döntési helyzetbe.
A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja magában foglalja – a személyiségi jogok között – a tanuló családi élethez és magánélethez való jogát. Az Alkotmánybíróság e kérdéssel foglalkozva mutatott rá arra, hogy az általános személyiségi jog részét képezi az önazonossághoz való jog is. „Ez a jog magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga, hogy vérségi származását senki ne tegye vitássá.” [57/1991. (XI. 8.) AB hat.]
Az iskolában és kollégiumban e tanulói jogosítvány érvényesüléséhez értelemszerűen a tanuló családi kapcsolatainak tiszteletben tartását, névviseléshez való jogosultságának védelmét kell érteni. E jog érvényesüléséhez arra van szükség, hogy a különböző iskolai, kollégiumi intézkedések, dokumentumok kiállításakor, az intézményi belső élet kialakításakor megfelelő védelmet biztosítsanak e téren a tanuló számára. Az iskola, illetve a kollégium valamennyi alkalmazottja köteles elfogadni a tanulóra vonatkozó valamely családhoz való tartozását igazoló közokiratban foglalt tényeket. E jog érvényesülésének előfeltétele az információs önrendelkezési jog érvényesülése, az adatokba történő betekintés és felülvizsgálata kezdeményezésének rendszere.
E jog védelme magában foglalja azt, hogy indokolt esetben a tanuló védelmet kapjon társaival szemben, például ha származása miatt kirekeszti a közösség, vagy bárki kigúnyolja.
A magánélethez való jog gyakorlása magában foglalja annak lehetőségét is, hogy az iskolában, a kollégiumban baráti kapcsolatok alakuljanak ki, azonos neműek és különböző neműek között. A baráti kapcsolatok azonban nem vezethetnek mások kirekesztésére, elszigetelésére. A párkapcsolatok kialakulása szükség szerint együtt járhat a közösségi élettel. Ennek tiltása sérti az alkotmányos jogokat. A magánélethez való jog közösségi keretek között való gyakorlásának korlátozása azonban nem tekinthető az alkotmányos jog jogellenes korlátozásának.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy a „magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog – mint a negatív jellegű alapjogok általában – nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem is meghatározott aktivitás kifejtésére, hanem a védett tárgykörben a kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog tartalmának hasonló felfogását fejezi ki az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezmény 8. cikke is, amely kinyilvánítja: mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészségügy vagy erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”
Az iskolák és kollégiumok ennek az állampolgári jognak az érvényesülését elsősorban azzal segíthetik elő, hogy a házirendben tiltanak minden olyan megnyilvánulást, amely az egyes tanulók családi életének megkérdőjelezésére, kigúnyolására irányulnak. A levelezéshez való jog korlátozása nem irányulhat a családdal, barátokkal való külső levelezés bármilyen korlátozására, cenzúrázására, megfigyelésére. Természetszerűen a többi tanuló jogainak védelme érdekében nem érvényesülhet a levelezés szabadsága a tanulók között, a különböző tanítási, tanórai vagy tanórán kívüli foglalkozások keretei között. A korlátozások és tilalmak azonban nem vezethetnek odáig, hogy a pedagógus által „elkobzott” levelet a pedagógus felbontsa, megismerje és nyilvánosságra hozza.
A kollégiumi élet során a tanulót védelem illeti meg a lakáshoz való jogának érvényesülése körében. E jog korlátozására a házirendben a többi tanuló érdekeinek megóvása miatt lehet szükség. A kollégiumnak azonban tartózkodnia kell a tanuló váratlan, indokolatlan, felesleges megfigyelésétől, rajtaütésszerű ellenőrzésétől. A kollégiumi házirendben kell meghatározni a lakhatással kapcsolatos jogok érvényesülését, korlátjait, az ellenőrzések célját és rendjét.
Az emberi méltóságból levezethető alapvető jog – mutat rá az Alkotmánybíróság – a névjog. Minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez és annak viseléséhez. [58/2001. (XII. 7.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság az említett határozatban mutatott rá arra is, hogy a névjog körében az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magva van, amely az egyes ember érinthetetlen lényegét, a saját névhez és annak viseléséhez való jog biztosítása útján van hivatva kifejezésre juttatni.
Ebből következik, hogy a nevelési-oktatási intézmény tartózkodni köteles attól, hogy a gyermek, illetve a tanuló részére megállapított családi vagy utónevet bármilyen módon megváltoztassa, elferdítse, lerövidítse, becenévvé alakítsa át. Adott esetben az érintett gyermeket, tanulót védelemben kell részesíteni a többi gyermekkel, tanulóval szemben, ha jogai ilyen módon sérülnének.
Az a jog értelemszerűen kapcsolódik a családi élethez való joghoz és az információs önrendelkezési joghoz. Abban az esetben például, ha az iskola rosszul töltött ki valamely hivatalos okmányt a tanuló részére, mert hibásan vezette rá az adatait, akkor köteles az okmányt ismételten kiállítani a saját költségén.
A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének f) pontja szerint a gyermeknek, tanulónak joga, hogy állapotának, személyes adottságának megfelelő, megkülönböztetett ellátásban, különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményeihez forduljon segítségért. E törvényi rendelkezés garanciája számos jogszabályban meghatározott rendelkezésen alapul. A közoktatásról szóló törvény 30. §-a szabályozza részletesen, hogy e jogosítvány érvényesüléséhez milyen feltételeket kell a nevelési-oktatási intézményekben megteremteni. A házirendben e jog gyakorlásához nincs szükség különösebb szabályozásra. A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése állapítja meg azokat a rendelkezéseket, amelyek figyelembevételével az érintett tanulók felkészítését és vizsgáztatását meg kell szervezni. A pedagógiai programnak kell meghatározni azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek elősegítik az érintett tanulók felkészítését, illetve beszámoltatásának speciális kérdéseit.
A házirendben kell meghatározni azt is, hogy a tanulmányokkal összefüggő mentesítés iránti kérelmeket hogyan lehet eljuttatni az iskola részére, hogyan kell jelentkezni egyéni foglalkozásra.
A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM-rendelet határozza meg, hogy a tanuló szakértői és rehabilitációs vizsgálatra, illetve a nevelési tanácsadásra milyen eljárás megtartásával „küldhető” el. A házirendben lehet meghatározni, hogy milyen módon történik a szülővel való egyeztetés, a szülő értesítése, tájékoztatása, a döntéshozatalba való bevonása.
A pedagógiai szakszolgálatoknak és az iskoláknak a szervezeti és működési szabályzatukban kell rendezniük a kapcsolattartás kérdéseit. A pedagógiai szakszolgálat intézményei, így például a nevelési tanácsadók a helyszínen, az iskolában is szervezhetnek vizsgálatokat. A házirendben szabályozható az a kérdés, hogy a tanulók milyen módon jelentkezhetnek ilyen vizsgálatra, vagy kezdeményezhetik vizsgálat megtartását.
A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (4) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben történő fizetésre.
E kérdés szabályozásánál a nevelési-oktatási intézményeknek különbséget kell tenniük az alanyi jogon, jogszabály rendelkezése alapján járó kedvezmények között, és azok között a kedvezmények között, amelyek megadásáról, biztosításáról a intézménynek mérlegelési lehetősége van.
A jogszabályokban nem biztosított juttatások mellett az iskola a házirendjében meghatározhatja, hogy a rendelkezésére álló eszközökből milyen feltételek mellett biztosít ingyenes vagy kedvezményes juttatást a tanulói részére. A szabályozás kiterjedhet a költségtérítéses szakkörökre, a nem ingyenesen biztosított szabadidős foglalkoztatásokra. A közoktatásról szóló törvény 124. §-a (21) bekezdésének a) pontja szerint a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat a fenntartásában lévő intézmény tekintetében rendeletben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője, az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója dönt a törvény 114. §-ában meghatározottakon kívüli további ingyenes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről, a nem magyar állampolgárokat terhelő tandíj elengedéséről, mérsékléséről. A házirendnek az önkormányzati rendelettel összhangban kell állnia. Azokat a kérdéseket, amelyeket az önkormányzati rendelet nem szabályoz, a házirend rendezheti.
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a határozza meg azokat a jogokat, amelyek összefüggenek az iskolai tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony létesítésével. A tanulói jogviszonnyal együtt járó jogosítványok minden tanulót megilletnek, függetlenül attól, hogy milyen iskolatípussal létesített tanulói jogviszonyt, továbbá, hogy hány éves. Egyes jogosítványok gyakorlására azonban az alapfokú művészetoktatási intézmények keretében nincs lehetőség az ott folyó felkészítés, oktatás sajátosságából következően. A tanulói jogviszonyból eredő jogosítványok megilletik a tanulót anélkül, hogy azok érvényesítéséhez külön szülői engedély beszerzésére lenne szükség. Meghatározott jogosítványok gyakorlásakor azonban az iskolának a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő nyilatkozatára is szüksége van, figyelembe véve, hogy az adott jog érinti a szülői felügyelet tartalmát, továbbá hogy az adott jog gyakorlása anyagi terheket ró a szülőre.
A gyermeki, a tanulói jogok keretei között számtalan esetben szükség van arra, hogy az óvoda, iskola, kollégium döntsön a szülők, tanulók által benyújtott kérelmekről. A döntések elbírálásának elveit általában az intézményi szabályzatokban kell meghatározni. A szabályozáskor, a döntéshozatalkor érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód elvének.
A nevelési-oktatási intézmény nevelési programjában, pedagógiai programjában meghatározottakhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzájutás pedagógiai feltételekhez, képességek meglétéhez kötődhet. A feltételeknek megfelelő gyermek, tanuló szülei vagyoni helyzete miatt nem maradhat ki az intézményi szolgáltatásból. Ezért ki kell alakítani a kedvezményes juttatáshoz való jog érvényesülésének a feltételeit a nevelési-oktatási intézményben.
A kedvezményes juttatáshoz való jognak az önkormányzati feladatellátásban kell érvényesülnie, mivel a nem állami, nem önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézmény írásban megkötött megállapodásban kérhet ellenszolgáltatást a szülőtől, illetve a tanulótól.
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a tanuló joga, hogy kollégiumi, napközi otthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön. E jogosítványok teljesülése részben múlik az iskolán, hiszen a kollégiumi ellátás feltételeinek megteremtése nem az iskola, hanem az érintett helyi önkormányzat feladata. Az iskolának is lehet természetesen feladata a kollégiumi ellátás megszervezésében való közreműködés, különösen a középiskoláknak és a szakiskoláknak. Ezek az iskolák az esetek jelentős részében a székhelyükről kívülről érkező tanulókat is fogadnak, akiknek a tanulmányai adott esetben nem oldhatók meg kollégiumi elhelyezés nélkül. A kollégiumi férőhely megtalálásához, a tanulók szükség szerinti „kiajánlásához” az iskola segítséget nyújthat. A közoktatásról szóló törvény meghatározza azt is, hogy mely esetekben kell – kötelezően – biztosítani a kollégiumi elhelyezést a tanuló részére.
A napközis és a tanulószobai foglalkozások a tanórán kívüli foglalkozások körébe tartoznak. A közoktatásról szóló törvény 53. §-a (3) bekezdése szerint az iskola köteles a felügyeletre szoruló tanulók részére a tizedik évfolyam befejezéséig, gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő iskolában pedig valamennyi évfolyamon napközis, illetve tanulószobai foglalkozást szervezni. A törvény rendelkezései alapján ezt a feladatot a szülői igényekhez igazodva kell megszervezni. A szülői igény a gyermek napközbeni felügyeletének megszervezésére szól. Az iskolának kell tehát „hozzájutnia” azokhoz az adatokhoz, amelyek alapján reális képet kap arról, hogy a napközis foglalkozást, illetőleg a tanulószobai foglalkozást hány tanuló részére és milyen időtartamban kell biztosítania. A közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (6) bekezdése alapján az iskola nem tagadhatja meg annak a tanulónak a napközis foglalkozásra való felvételét, akinek a gyámhatóság kezdeményezte a napközis foglalkozásokba történő bekapcsolódását.
Az iskolai házirendben kell meghatározni, hogy milyen időszakban, milyen módon kell benyújtani a megfelelő kérelmeket a tanulói, szülői igények elbírálásához. [A 11/1994. (VI. 8.) MKM-rendelet 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a kérelmek elbírálásának elveit a szervezeti és működési szabályzatban kell rendezni. A törvény változásai miatt azonban indokolt ezt a kérdést a szervezeti és működési szabályzatból kiemelni és „átrakni” az iskola házirendjébe.]
A házirend rendelkezhet arról a kérdésről is, hogy milyen módon döntenek a kérelmekről, amennyiben az igények meghaladják a lehetőségeket. A napközis foglalkozások esetében a törvény rendelkezései alapján minden igényt teljesíteni kell, amennyiben a kérelmet olyan kiskorú tanuló nyújtotta be, akinek a napközbeni ellátását meg kell oldani. Az elbírálás elveinek meghatározása során érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményeit. A napközis foglalkozásért, a tanulószobai ellátásért, a kollégiumi ellátásért nem kérhető térítési díj.
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a tanuló joga, hogy válasszon a választható tantárgyak, foglalkozások közül.
E tanulói jog érvényesülése szorosan összefügg az iskola pedagógiai programjában és helyi tantervében meghatározott kérdésekkel. Összefügg azzal is, hogy a tanulónak milyen módon kell teljesítenie tanulmányi kötelezettségeit. A helyi tantervben meghatározottak szerint a tanórai foglalkozások a tanulói részvétel szempontjából lehetnek kötelező tanítási órák, kötelezően választott tanítási órák és szabadon választott tanítási órák. Az iskola házirendjében lehetőség van a választással összefüggő technikai kérdések rendezésére, a kérelem benyújtásának és elbírálásának az igények teljesítésével összefüggő rangsorolás kérdéseinek a szabályozására. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet 5. §-ának (5) bekezdése szerint az iskolának minden év május 20-ig fel kell mérnie, hány tanuló, milyen szabadon választott tanítási órán kíván részt venni. Az igények megismerésével kapcsolatos eljárási kérdések rendezése is az iskolai házirendbe tartozik. Ugyancsak a házirendben indokolt meghatározni, hogy a tanuló, illetve a kiskorú tanuló milyen módon és milyen időpontra jelentheti be, hogy a következő tanítási évben nem kíván részt venni a szabadon választott tanítási órán.
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a tanuló joga, hogy igénybe vegye az iskolában és a kollégiumokban rendelkezésre álló eszközöket, az iskola és a kollégium létesítményeit, könyvtárat, laboratóriumot, számítástechnikai központot, sport- és szabadidő-létesítményeket stb. Ennek a kérdésnek a házirendbe történő szabályozásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tanuló azokat a helyiségeket és eszközöket veheti igénybe, amelyek a tanulók felkészítéséhez állnak rendelkezésre.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM-rendelet 6/A. § (2) bekezdése alapján a házirendben kell meghatározni azokat a védő, óvó előírásokat is, amelyeket a tanulóknak meg kell tartaniuk. E védő, óvó előírásoknak ki kell terjedniük arra is, hogy mely helyiségekbe nem lehet belépni, illetőleg mely eszközök nem állnak a tanulók rendelkezésére. E szabályozásnál a korlátozásoknak értelemszerűen akkor van jogalapja, ha a tiltás összhangban áll a tanulók védelmével. Természetszerűen rendezni kell azt is, ha meghatározott helyiségekbe való belépés valamely feltételhez, például tornacipő felvételéhez, védőeszközök használatához kötött.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 6/C. §-ának (2) bekezdése alapján az iskolai, kollégiumi könyvtár igénybevételének szabályait a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni. Miután ez a szabályozás kapcsolódik a könyvtár működésével összefüggő kérdések rendezéséhez, indokolt, hogy az igénybevételre vonatkozó előírások is e szabályozás részeként jelenjenek meg. Szükség van azonban arra, hogy a házirend utaljon erre a szabályozásra, és a legfontosabb előírásokat, például a jelentkezés, a nyilvántartásba vétel, a kölcsönzés kérdéseit adott esetben átvegye.
A szakképzésre vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak előírást a gyakorlati képzést biztosító iskolai tanműhelyek és más gyakorlóhelyek igénybevételével kapcsolatos kérdések rendezésére, ezért erre is sor kerülhet a házirendben. Célszerű ezt a szabályozást elkülöníteni és külön mellékletben meghatározni az iskolai tanműhelyek, adott esetben a tanműhelyben lévő felszerelések használatával kapcsolatos kérdéseket. A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 45/1999. (XII. 13.) OM-rendelet 16. §-a szerint a tanműhelyben a tantervi feladatoknak és követelményeknek megfelelő munkaprogramot kell készíteni. A tanműhelyek és felszerelések igénybevételével kapcsolatos rendelkezéseknek a munkaprogrammal összhangban kell lenniük. A védő, óvó rendelkezéseket nem kell szabályozni, mivel a gyakorlati képzés során alkalmazni kell a munkavédelmi előírásokat.
A nevelési-oktatási intézményeknek meg kell határozniuk azokat a szabályokat, amelyeket a gyermekeknek, tanulóknak meg kell tartaniuk abból a célból, hogy megelőzzék a gyermek-, tanulóbaleseteket. Indokolt, hogy ezek a szabályok egyrészt általánosságban határozzák meg azokat az előírásokat, amelyeket minden gyermeknek, minden tanulónak meg kell tartania – például a dohányzás, az ivás tilalmát –, továbbá helyiségenként, épületrészenként az intézményhez tartozó udvarokra vonatkozóan állapítsák meg a magatartási szabályokat. Ez akkor oldható meg a legmegfelelőbben, ha egy bizottság felméri a veszélyhelyzetet, azokat az okokat, amelyek balesetet idézhetnek elő, és megállapítja azokat a szabályokat, amelyek betartásával csökkenteni lehet a veszélyhelyzet tényleges kialakulását és meg lehet előzni a baleseteket. A védő, óvó előírások megállapításánál figyelembe kell venni a gyermekek és tanulók életkorát. A védő, óvó rendelkezések közé tartozhat például a futkározás tilalma, az ablakpárkányra történő felkapaszkodás tilalma, a konnektorokba történő belenyúlás tilalma is. Más rendelkezések vonatkozhatnak a tornateremre, tornaszobára, a különböző szertárakra. A korlátozás kiterjedhet arra is, hogy meghatározott helyiségekben a gyermek, a tanuló csak felnőtt kíséretében léphet be.
A védő, óvó előírásokat célszerű helyiségenként kifüggeszteni. A pedagógusok feladata, hogy minden gyermek, minden tanuló megismerje a védő, óvó előírásokat. A pedagógusnak meg is kell győződnie arról, hogy a gyermek, illetve a tanuló elsajátította, megismerte a nevelési-oktatási intézményre vonatkozó védő, óvó előírásokat. Ezért a házirend erre vonatkozó előírásait a gyermekekkel, tanulókkal meg kell ismertetni, és célszerű erről a tényről – ha a gyermek életkora megengedi – írásbeli nyilatkozatot is kérni. Az óvodában, az általános iskolában indokolt a szülőkkel is megismertetni ezeket az előírásokat, és ennek megtörténtét a ellenőrző könyvben vagy üzenőfüzetben a szülő aláírásával elismertetni.