A tanulmány a magyar közoktatás egyik neuralgikus kérdésével foglalkozik, a 16. életév – a tizedik évfolyam – után leteendő alapműveltségi vizsga problémáit tárja az olvasó elé. A szerző bemutatja a vizsgát szabályozó jogszabályi környezetet, a vizsga dokumentumok által kijelölt funkcióit, és megrajzolja azt a pedagógiai valóságot, amelyben ma kell/kellene megszervezni a vizsgát az általános képzést 16 évesen befejező, zömében halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok számára. Áttekinti az alapműveltségi vizsga nemzetközi gyakorlatát, s javaslatot tesz a hazai bevezetést szolgáló iskolakísérletek megindítására, amelyekben valóságos pedagógiai és társadalmi funkciókat tölthetne be ez a megmérettetés.
A magyar közoktatásfejlesztés-politika újra és újra elodázott feladata az alapműveltségi vizsga bevezetése. Az egységes általános művelést, a tankötelezettség teljesítését lezáró vizsga tíz évvel ezelőtt jelent meg a jogrendben és a fejlesztéspolitikában, s bár a tankötelezettség 18 éves korig való kiterjesztése után, illetve az új NAT felmenő rendszerű bevezetésével 2014-től megváltoznak jogi és szakmai feltételei, az alapműveltségi vizsga intézménye, a megszervezésével kapcsolatos feladatok jelen vannak a hatályos közoktatási törvényben, s megfogalmazódnak az aktuális oktatáspolitikai dokumentumokban.
Az alapműveltségi vizsga bevezetésével kapcsolatos feladatokat részletesen elemzi az OKI Oktatáspolitikai Elemzések Központja által összeállított A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon című dokumentum.2 A harmadik fejezetben utal az alapműveltségi vizsga bevezetésének határidejére, és a negyedik fejezetben (A problémák azonosítása, javaslatok) kijelöli a feladatokat:
3.1.3. „A közoktatási törvény ma is hatályos rendelkezései szerint azonban az új érettségi vizsga 2005-től, a társadalmi, szakmai konszenzust még nélkülöző alapműveltségi vizsga pedig 2008-tól válik kötelezővé.”
4.7.5. „Egyértelműen meg kell határozni – a szerkezetpolitikától függetlenül – az állami vizsgák helyét és szerepét a tartalomszabályozásban, különös tekintettel az alapműveltségi vizsgára.”
4.7.6. „Az alapműveltségi vizsga funkciója, tartalmi szabályozásban betöltött szerepe tisztázatlan.”
4.7.6. (Javaslatok) „Meg kell határozni, illetve újra kell értelmezni és a közoktatási törvényben rögzíteni kell az alapműveltségi vizsga funkcióját, gondoskodni szükséges a korábban elkészült alapműveltségi vizsgakövetelmények felülvizsgálatáról, új funkciójához való kapcsolódásáról.”
Az általános oktatáspolitikai és szakmai célok meghatározása mellett nagyon konkrét feladatok is megfogalmazódnak.
A hatályos közoktatási törvény 124. § (1) bekezdése szerint „Alapműveltségi vizsgát azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni, akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán.”
A hatályos közoktatási törvény 27. § (15) bekezdése szerint „Ha a szakiskolai nevelés és oktatás középiskolai nevelést és oktatást ellátó többcélú intézményben folyik, a szakiskola tanulója a szakmai vizsga letételét követően – a kilencedik-tizedik évfolyamon folytatott tanulmányainak beszámításával – folytathatja tanulmányait az érettségi vizsgára történő felkészülés céljából.”
Az OM Szakiskolai Fejlesztési Program kiemelt feladatai között szerepel, hogy „Tisztázni kell az alapműveltségi vizsga funkcióját és követelményszintjeit annak érdekében, hogy a 9–10. évfolyamon folyó oktatás során a tanulók képesek legyenek felkészülni az alapműveltségi vizsga sikeres letételére.” (Javaslat szakiskolai fejlesztési programra. OM, kézirat, Budapest, 2002. november, 11. o.)
Az 1998 szeptemberében beiskolázott tanulók 2008 júniusában fejezik be tanulmányaikat a tizedik évfolyamon, tehát ekkor kell biztosítani a vizsga lehetőségét. Munkahipotézisként megfogalmazható, hogy az új vizsga csak akkor vezethető be 2008-ban, ha haladéktalanul elkezdődik a vizsga funkcióinak, követelményeinek meghatározása, ha sikerül a vizsgával kapcsolatos társadalmi, szakmai, politikai konszenzus megteremtése, s az új követelményeket széles körben kipróbáljuk.
A szakiskolát végzett tanulók érettségire felkészítésének a 27. § (15) bekezdésében meghatározott, 2003. szeptember 1-jétől hatályos új modellje, amely a kilencedik-tizedik évfolyamon folytatott tanulmányok beszámítására épül, ugyancsak megköveteli az alapműveltségi vizsga funkciójának, követelményeinek újragondolását.
A 2007-ben lezáruló szakiskolai fejlesztési program magában foglalja az elkészült programok alkalmazását, kipróbálását, a tanulók vizsgára felkészítését és a vizsgát is.
A fentiek alapján indokolt az alapműveltségi vizsga funkciójáról, bevezetésének jogi és szakmai feltételeiről, a nemzetközi tapasztalatokról és az alternatívákról szóló információk áttekintése.
Az alapműveltségi vizsga egy olyan átfogó oktatáspolitika kulcseleme volt, amely
Legfontosabb funkciói:
Az 1993. évi közoktatási törvényben a 10. évfolyam lezárását követő vizsga bizonyítványt, a bizonyítványban megtestesülő különböző jogosítványokat adó funkciója jelenik meg:
124. § (1) „Alapvizsgát a továbbtanulás feltételeként azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni, akik az alapvizsga követelményének kiadását követő tanévben kezdik meg a tanulmányaikat az iskolai oktatás hatodik évfolyamán.”
Az alapvizsga a továbbtanulás feltételeként a 7/1993. (XII. 30.) MüM-rendelet jelmagyarázatában jelenik meg:
a* = alapvizsga előírható attól az időponttól, amikortól – jogszabály alapján – az alapvizsga legkorábban letehető.
Többek között az Országos Képzési Jegyzék igényes elektrotechnikai, faipari, szolgáltató, kereskedelmi szakképesítései tartoztak az alapvizsga letételéhez kötött szakmakörbe.
Figyelmet érdemel az az előírás, amely szerint azoktól követelhető meg először a vizsga, akik tanulmányaikat a vizsgakövetelmények kiadását követő tanévben kezdték meg a hatodik évfolyamon.
Az alapműveltségi vizsga funkciója a közoktatási törvény 1996. évi módosításakor alapvetően megváltozott.
Bizonyítványt adó funkcióját a 9. § (7) pontosította.
9. § (7) „Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakképzésbe való bekapcsolódásra, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.”
Oktatáspolitikai küldetését a 8. § (5) rögzítette.
8. § (5) „Az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakaszban az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv, továbbá az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga vizsgakövetelményei biztosítják.”
Oktatásfejlesztő funkcióiról a 8. § (9) bekezdése és a 45. § (2) bekezdése rendelkezett.
8. § (9) „Az iskolában a nevelő és oktató munka – az iskolai pedagógiai program részét alkotó – helyi tanterv alapján folyik. A helyi tanterv
a) az első évfolyamon kezdődő és a tizedik évfolyam végéig tartó szakaszban a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga,
b) a tizenegyedik évfolyamon kezdődő és az érettségi vizsga vizsgaidőszakáig tartó szakaszban pedig az érettségi vizsga követelményeire épül.”
45. § (2) „Az iskola pedagógiai programot és ennek részeként – (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Nemzeti alaptanterv és az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményei alapján – helyi tantervet készít, vagy az ily módon készített tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként a pedagógiai programjába. A középiskola helyi tantervének elkészítéséhez a Nemzeti alaptantervet, az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményeit, továbbá a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az érettségi vizsga vizsgatárgyainak általános vizsgakövetelményeit kell figyelembe venni.”
A vizsga bevezetésére vonatkozó előírás [124. § (1)] nem változott. A közoktatási intézmények feladatai között (26–29. §) továbbra is szerepelt az alapműveltségi vizsgára való felkészítés.
Az alapműveltségi vizsga követelményei az alapműveltségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 24/1997. (VI. 5.) MKM-rendelet mellékletében jelentek meg. A rendelet kiadását átfogó szakmai és társadalmi egyeztetés előzte meg. A tervezetekben megjelent két új, jogszabályban nem rögzített fogalom, az alapműveltségi vizsga általános és részletes vizsgakövetelményeinek fogalma.
1997 tavaszán elkészültek az általános vizsgakövetelmények. Ezeket 1997. április 10-i ülésén vitatta meg az OKNT, majd egy munkabizottságot kért fel az előterjesztés átdolgozására.
Az általános vizsgakövetelmények a Nemzeti alaptanterv 5–10., illetve 7–10. évfolyamra előírt követelményeire épültek. Tájékoztatásul idézem a matematika általános követelményeit [24/1997. (VI. 5.) MKM-rendelet melléklete].
Matematika
1. A vizsga tartalmát a Nemzeti alaptanterv 5–10. évfolyamra előírt követelményei határozzák meg, különös tekintettel a fejlesztési követelményekre.
2. A vizsga feladatlapja különböző típusú, a tanultak felidézését, alkalmazását és értelmezését igénylő és lehetőleg gyakorlatközeli feladatokat tartalmaz.
Lehetővé teszi annak értékelését, hogy a vizsgázó
A feladatok megoldásához zsebszámológép használható.
1997–98-ban tovább folyt a részletes vizsgakövetelmények kidolgozására irányuló munka. 1998-ban széles körben vitatták meg a kidolgozott részletes vizsgakövetelményeket, amelyek végül a Mozaik Kiadó gondozásában egy „tájékoztató, ajánló jellegű” dokumentumban, füzetsorozatban jelentek meg. (Pl.: Alapműveltségi Vizsgakövetelmények. Részletes vizsgakövetelmények és a vizsgáztatás eszközei, módszerei. Matematika. Szerző: Gábri Katalin. Készült a Legitimációs Bizottság egyetértésével. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1998.)
A részletes vizsgakövetelmények elkészítésével teljessé vált és lezárult az alapműveltségi vizsga jogi-szakmai feltételrendszere.
A közoktatási törvény 1999. évi módosításakor visszatértek az 1993. évi törvény szabályozási modelljéhez. Az alapműveltségi vizsga vizsgakövetelményeinek tartalmi szabályozó szerepét törölték, és újra bevezették köztes szintként a kerettantervet.
8. § (8) „Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptantervben szereplő műveltségi területekre épülő kerettantervek biztosítják.”
Módosult az alapfokú iskolai végzettség fogalma.
25. § (4) „A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. A tizedik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapműveltségi vizsgára történő jelentkezésre jogosít.”
Megváltozott a szakképzés elkezdésének feltétele. Az alapműveltségi vizsga korábban a képzés elkezdésének feltétele volt, most a vizsgára bocsátás feltétele.
9. § (7) „Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakmai vizsga letételére, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.”
Ezt a változást a 27. § (4) bekezdésébe is átvezették.
27. § (4) „A szakképzési évfolyamokon azoknak a tanulóknak, akik nem rendelkeznek alapműveltségi vizsgával – amennyiben a szakmai vizsga letételének előfeltétele ennek megléte – alapműveltségi vizsgára történő felkészítés is folyik.”
A szakiskolában folytatható általános művelésről, szakmai előkészítésről-alapozásról a kerettantervben kívántak rendelkezni.
27. § (5) „Az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, a pályaorientáció, a szakmai előkészítő, szakmai alapozó oktatás, illetve a szakmai elméleti és gyakorlati képzés időbeli tagolását, időkereteit, arányait a kerettanterv határozza meg. A gyakorlati képzésről külön jogszabály rendelkezik.”
A közoktatási intézmények működéséről szóló 27–29. § nem egységes formában kezeli az alapműveltségi vizsgát. Az általános iskolánál és a gimnáziumnál szóba sem kerül, a szakiskolában az idézett formában – [27. § (4)] – a szakképzési évfolyamokon utalnak a vizsgára való felkészülés lehetőségére.
Az értelmi fogyatékosok speciális szakiskoláiban is lehetőség nyílik az alapműveltségi vizsgára való felkészülésre.
27. §. (12) „Az értelmi fogyatékos tanulók képességét fejlesztő szakiskola (tagozat, osztály) előkészítő szakiskolaként (tagozatként, osztályként) működik, ha a nevelés-oktatás kizárólag a kilencedik-tizedik évfolyamon folyik. A tanuló a kilencedik-tizedik évfolyamon felkészülhet az alapműveltségi vizsga letételére, továbbá a speciális szakiskola vagy a készségfejlesztő szakiskola szakképzési évfolyamán történő továbbtanulásra.”
Egyedül a szakközépiskola működését leíró 29. § (5) fogalmaz egyértelműen.
29. § (5) „A szakközépiskolában a tanuló a középiskolai évfolyamon befejezi az alapműveltségi vizsgára való felkészülést, továbbá felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra.”
Az alapműveltségi vizsga bevezetéséről szóló 124. § (1) bekezdése is módosul.
124. § (1) „Alapműveltségi vizsgát azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni, akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán.”
A 11/94. (VI. 8.) MKM-rendeletet módosító 8/2000. OM-rendelet 28. §-a újrafogalmazta az OKJ alapműveltségi vizsgához kötött szakképesítéseinek belépési feltételeit.
11/94. (VI. 8.) MKM-rendelet 52. § (1): „Az Országos Képzési Jegyzékről szóló – többször módosított – 7/1993. (XII. 30.) MüM-rendeletben az »a«-val jelölt szakképesítések a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre, az »a*«-gal jelölt szakképesítések pedig a tizedik évfolyamra épülő szakképesítések.”
Ennek megfelelően módosult az OKJ-ről szóló 7/93 MüM-rendelet jelmagyarázata, az a* jelentése „tizedik évfolyam elvégzése” , a 33 szintkód jelentése a „tizedik évfolyamra épülő szakképesítések” megfogalmazásra módosult.
Megállapítható tehát, hogy a közoktatási törvény 1999. évi módosítása után az alapműveltségi vizsga mindhárom funkciója (oktatáspolitikai, oktatásfejlesztő és bizonyítványt adó) megszűnt, s bevezetését egy a jogszabály megfogalmazásakor távoli időpontba tolták ki.
A 2003. évi törvénymódosítás alapjában változatlanul hagyja az 1999–2001 között felépült szabályozást. Módosult a kerettanterv szerepe, de az alapműveltségi vizsga nem kapta vissza oktatáspolitikai, oktatásfejlesztő funkcióját.
8. § (8) „Az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja. (…) A Nemzeti alaptantervben foglaltak teljesítését az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek segítik.”
A helyi tantervek elkészítésekor nem kell figyelembe venni az alapműveltségi vizsga követelményeit.
45. § (2) „Az iskola pedagógiai programot, annak részeként – ha e törvény másként nem rendelkezik – a Nemzeti alaptanterv alapján helyi tantervet készít, vagy az ilyen módon készített helyi tantervek közül választ, és azt építi be helyi tantervként a pedagógiai programjába. Az iskola az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek alapján is elkészítheti helyi tantervét, illetve a kerettantervet is beépítheti helyi tantervként a pedagógiai programjába. A középiskola a helyi tantervének elkészítéséhez figyelembe veszi az érettségi vizsga vizsgatárgyainak vizsgakövetelményeit is.”
Nem módosul a „bizonyítványt adó” funkció szabályozása.
9. § (7): „Az alapműveltségi vizsga alapján kiállított bizonyítvány az általános műveltséget megalapozó ismeretek, készségek, képességek elsajátítását tanúsítja. Az alapműveltségi vizsga letételéről kiállított bizonyítvány jogszabályban meghatározottak szerint szakmai vizsga letételére, valamint munkakör betöltésére, tevékenység folytatására jogosít.”
Változatlan az alapfokú iskolai végzettség fogalma.
25. § (4) „A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapfokú iskolai végzettséget tanúsít.”
Nem esik szó az alapműveltségi vizsgáról az általános iskoláról és a gimnáziumról szóló paragrafusokban, s érintetlenül maradt a szakiskolára, a speciális szakiskolára és a szakközépiskolára vonatkozó – 1999-ben megfogalmazott – előírás.
Alapműveltségi vizsgát továbbra is azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni [124. § (1)], akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán.
Az alapműveltségi vizsga sem a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként, sem a szakképzés elkezdésének feltételeként nem szerepel a 7/1993. (XII. 30.) MüM-rendeletet felváltó 37/2003. (XII. 27.) OM-rendeletben, amelyben a 33 szintkód és az a* jelölés alapjában változatlan (10. osztály elvégzése).
Új feltételeket határoz meg a 243/2003. (XII. 17.) kormányrendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról. A rendelet szövegében egyszer sem fordul elő az alapműveltségi vizsga kifejezés. A második paragrafus részletesen leírja a helyi tantervek elkészítésének szabályait, de itt sem utal a 16 éves kori záróvizsga lehetőségére. A döntő információk a kormányrendelet mellékleteiben olvashatók.
A legfontosabb változás a NAT-szabályozás kiterjesztése a 11–12. évfolyamokra.
A kötelező oktatás 12 évfolyama négy képzési szakaszra oszlik, és a fejlesztési feladatok ezekhez a szakaszokhoz kapcsolódnak. Az új NAT-ban meghatározott képzési szakaszok a következők: 1–4. évfolyam; 5–6. évfolyam; 7–8. évfolyam; 9–12. évfolyam.
Megszűnik a 10. évfolyam lezárásához illeszkedő szakaszhatár, s a műveltségterületeken csak a 4., a 6., a 8. és a 12. évfolyam végén határoznak meg követelményeket. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a NAT alkotói nem terveznek 10. osztály után letehető vizsgát. Ez a lépés azonban lehetetlenné teszi az új NAT felmenő rendszerű bevezetése után az alapműveltségi vizsga megszervezését, hiszen az új követelmények hatálybalépése automatikusan hatályon kívül helyezi a régi NAT-ra épülő általános (és részletes) vizsgakövetelményeket, s minthogy a kormányrendelet és a mellékletek nem tartalmaznak a 10. osztályra vonatkozó kimeneti követelményeket, sem jogi, sem szakmai feltételek nincsenek az új NAT-hoz illeszkedő alapműveltségi vizsga előkészítéséhez.
A mára kialakult jogi feltételrendszer ellentmondásos. A közoktatási törvény részletesen szabályozza az alapműveltségi vizsga megszervezésének feltételeit. A 2003. évi NAT-rendelet ezzel szemben a hatálybalépés után felmenő rendszerben felszámolja az alapműveltségi vizsga lehetőségét.
243/2003. (XII. 17.) kormányrendelet 12. § (3) „A Nemzeti alaptanterv kiadásáról szóló 130/1995. (X. 26.) kormányrendelet, továbbá a módosítására kiadott 63/2000. (V. 5.) kormányrendelet többi rendelkezése 2004. szeptember 1-jén az iskola első évfolyamán, ezt követően minden tanévben felmenő rendszerben a következő évfolyam tekintetében, teljes egészében 2017. augusztus 31-én hatályát veszti.”
Az alapműveltségi vizsga ennek megfelelően utoljára 2013 májusában–júniusában szervezhető meg azoknak a tanulóknak, akik 2003 szeptemberében kezdték el tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán.
Alapműveltségi vizsgát azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni [K.T. 124. § (1)], akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán. Arról, hogy milyen célból, hol követelné meg valaki ezt a vizsgát, hatályos jogforrás nem rendelkezik. Az alapműveltségi vizsgára történő jelentkezés mindmáig a tizedik évfolyamot sikeresen elvégzett tanulók soha nem érvényesített joga maradt.
25. § (4) … „A tizedik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány – iskolatípustól függetlenül – alapműveltségi vizsgára történő jelentkezésre jogosít.”
A hatályos – és a 2005. IX. 1. után is változatlan – szabályozás szerint a közoktatási intézmények konkrét feladatmeghatározása szerint csak a szakiskolában, a speciális szakiskolában és a szakközépiskolában szerepel az alapműveltségi vizsgára felkészülés [27. § (4), 27. § (12), 28. § (5)]. A szakközépiskolában ma semmi funkciója nincs, nem feltétele pl. a 11. évfolyamra lépésnek. A speciális szakiskolában [27. §. (12)] megkérdőjelezhető a vizsga létjogosultsága. A fogyatékosok, különösen a középsúlyos értelmi fogyatékosok vizsgáztatása szokatlan a pedagógiai gyakorlatban.
Az alapműveltségi vizsga megszervezésének elengedhetetlen feltétele a vizsgaszabályzat és vizsgakövetelmény. A 24/1997. (VI. 5.) MKM-rendelet kiadása óta két bekezdés törlésétől eltekintve változatlanul hatályos. Követelményeinek gyakorlati alkalmazását lehetetlenné teszi az a tény, hogy ma a 9–10. évfolyamokon sem az érettségit adó középiskolákban, sem a szakiskolában nem veszik figyelembe az 1995. évi NAT követelményeit és a tananyag tagolását. (A vizsgakövetelmények a NAT 5–10., illetve 7–10. évfolyamokra meghatározott követelményeire épülnek.) Az alapműveltségi vizsga csak a 24/1997. (VI. 5.) MKM-rendelet módosítása után szervezhető meg.
A vizsgakövetelmények módosítása maga után vonja a vizsga bevezetésének elhalasztását. Indokolt ugyanis, hogy a vizsgázók a követelmények figyelembevételével elkészített helyi tantervek szerint tanuljanak. Ha az alapműveltségi vizsgát a 10. évfolyam elvégzése után szervezzük meg, akkor indokolt annak mérlegelése, hogy a vizsga ne a 7–10. évfolyamok követelményeinek elsajátítását mérje. Ez ugyanis maga után vonná azt a kényszert, hogy az iskola a vizsgára felkészítés során indokolatlanul nagy időkeretet fordítson az általános iskolában oktatott ismeretek ismétlésére. Racionálisabb megoldás, ha az alapműveltségi vizsga a 9–10. évfolyamokon elsajátított ismeretek, követelmények mérésére vállalkozik. Ha a vizsga a 9–10. évfolyamok követelményeire épül, s feltételezzük, hogy a követelmények kiadása és az azoknak megfelelő programok bevezetése között egy évnek kell eltelnie, legkorábban 2005-ben indítható alapműveltségi vizsgára felkészítő program, s a vizsga először 2007-ben szervezhető meg.
A NAT 2003 felmenő rendszerű bevezetése 2013 után nem teszi lehetővé az alapműveltségi vizsga további megszervezését, hiszen a NAT 2003 nem tartalmaz a 10. osztály lezárására vonatkozó kimeneti követelményeket. A felmenő rendszerben kifutó 1995-ös NAT szerinti alapműveltségi vizsga tehát elvben hét alkalommal szervezhető meg, 2007 és 2013 között.
Az alapműveltségi vizsga követelményeinek meghatározását megnehezíti, hogy az érettségit adó középiskolák és a szakiskolák követelményei közötti szakadék tovább nőtt. A PISA-vizsgálat szerint pl. a 15 éves gimnáziumi tanulók olvasásteljesítményének átlaga 552 pont, a szakközépiskolásoké 493 pont, a szakmunkásképzőké 399, a szakiskolásoké 380 pont volt.4
A szakiskolában szervezhető alapműveltségi vizsga legitimitása a vizsgakövetelmények felől is megkérdőjelezhető. Ma a szakiskola kilencedik-tizedik osztályában az általános iskolát gyenge eredménnyel elvégzők tanulnak tovább. Jelentős részük alapvető hiányosságokkal küzd, alacsony a motivációs szintjük, nem tudnak gyorsan, hatékonyan olvasni. Gyengén számolnak, bizonytalanok természettudományos ismereteik. A szakiskola 9. osztályában nagyon magas, a becslések szerint közel 30% a lemorzsolódás. A 10. osztályban alacsonyabb a létszámveszteség. A szakiskola 9–10. osztályaiban érvényesíthető követelmények jelentős része nem haladja meg a mai általános iskolai 7–8. osztályos követelményeket. Az ajánlásként 1998-ban közreadott részletes vizsgakövetelmények minimumszintjére is igaz ez a megállapítás. Nehezen legitimálható egy olyan alapvizsga, amely az általános iskola hatodikos-hetedikes tanulói számára meghatározott követelményszintet tartalmazza.
Az iskolák a kilencvenes évek második felében elkészítették helyi tanterveiket. Ezeket négy-öt évvel később, 2001-ben a kerettanterveknek megfelelően átdolgozták. 2003-ban kiadták a NAT 2003-at, és az iskolák ismét helyi tanterveik átdolgozását végzik. A közelmúltban indult az OM szakiskolai projektje, amelynek első komponensében új szakiskolai kilencedik-tizedik évfolyamos kerettantervek készülnek, amelyeket a 9. osztályokban 2004 őszén be kell vezetni. A gimnáziumok és szakközépiskolák számára a kétszintű érettségire való felkészülés jelenti a legnagyobb kihívást. Nehezen fogadtatható el ekkor az alapműveltségi vizsga követelményeiről szóló rendelet módosítása, amely ismét a helyi tantervek átdolgozását követelné meg.
További nyitott kérdéseket vet fel az a tény, hogy az alapműveltségi vizsga általános vizsgakövetelményeinek kiadása óta a mérés és vizsgáztatás paradigmáiban változási folyamatok indultak el. A PISA-vizsgálatokon azokat a kompetenciákat mérték, amelyek a megváltozott társadalmi és munkaerőpiacon való érvényesüléshez szükségesek. Nem indokolatlan az az igény, hogy a 10. évfolyam befejezése után tervezett vizsgában érvényesüljenek a PISA-vizsgálatok tapasztalatai is.
Az elmúlt másfél évtized fejlesztéspolitikáját a félbemaradt innovációk jellemezték. A NAT felmenő rendszerű bevezetésével párhuzamosan, 1999 őszén kezdődött a kerettantervek előkészítése. A kerettantervek bevezetésének harmadik-negyedik évében indul az új szemléletű NAT 2003. A kétszintű érettségi első megszervezése előtt alig két évvel megfogalmazódik a kompetenciaalapú egyszintű érettségi koncepciója, s beépül fontos minisztériumi szakmai anyagokba. (Felsőoktatás-fejlesztési koncepció szakmai anyagai.)
Az alapműveltségi vizsga követelményeiről és vizsgaszabályzatáról szóló 24/1997. (VI. 5.) MKM-rendelet módosítása s az új követelmények felmenő rendszerű érvényesítése nehezen kezelhető konfliktusokhoz vezetne a közoktatási intézményekben. A szakközépiskola és gimnázium számára a kétszintű érettségire való felkészülés a legfontosabb feladat. Megzavarná ezt a felkészülést a követelményrendszer újrafogalmazása. A szakiskolában a szakiskolai program „A” komponens jelenleg zajló fejlesztéseire építve 2004 szeptemberétől új programokat vezetnek be a 9–10. évfolyamokon. Kapkodásnak tűnne és visszatetszést keltene, ha a fejlesztésekkel párhuzamosan, esetleg azokat felülírva jelennének meg az új vizsgakövetelmények.
Az oktatási innovációk bevezetése előtt indokolt az új elemek kipróbálása s ennek érdekében iskolakísérletek indítása.
Új szabályozási kérdések vetődnek fel egy új vizsgamodell – és a vizsgára felkészítő új program – kipróbálására irányuló iskolakísérletnél. Az oktatás követelményeinek, tartalmainak, a vizsgáztatás eszközeinek megváltoztatására kiterjesztett iskolakísérletek szabályozására kétszintű, három elemből álló modell javasolható:
A kísérletek törvényi és rendeleti szintű szabályozása az EU-csatlakozás után különösen indokolt, hiszen csak így biztosítható a kísérleti képzésben szerzett végzettségek nemzetközi elfogadtatása.
Az alapműveltségi vizsga bevezetése a mai jogi-szakmai-intézményi feltételek között csak iskolakísérlet keretében valósítható meg. Amennyiben 2004 első felében módosítják a közoktatási törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az oktatási miniszter új vizsgaformák és -követelmények kipróbálására kísérleteket engedélyezhet, s 2004. szeptember elseje előtt megjelenik a kísérletet engedélyező rendelet, 2005 szeptemberében indíthatók az alapműveltségi vizsgára felkészítő 9–10. osztályos programok.
Az elmúlt évtizedben a hazai szakmai közvélemény figyelme elsősorban az angol tantervfejlesztési és vizsgamodellekre irányult. Az összehasonlító pedagógia elhanyagolta a nemzeti oktatási rendszerek bemutatását és elemzését. A legtöbb európai országban vizsgával zárják le az alsó középiskolai szakaszt. E vizsgák funkciója nem tér el a fent ismertetett felsorolt funkcióktól: bizonyítványt adó (a bizonyítványban megtestesülő különböző jogosítványokat adó), oktatásfejlesztő, oktatáspolitikai.
A nemzeti oktatási rendszerekben ezek a funkciók különböző hangsúllyal szerepelnek. Minden oktatási rendszerben megfigyelhető a vizsgák bizonyítványt, a bizonyítványokban megtestesülő különböző jogosítványt adó szerepe, ugyanakkor az oktatásfejlesztő és az oktatáspolitikai funkciók csak bizonyos fejlesztési periódusokban kerülnek előtérbe.
A vizsgák lehetővé teszik az iskolai munka, a pedagógusok és a tanulók teljesítményének értékelését. Motiválják a tanulókat a vizsgát megelőző hónapokban. Meghatározzák a tanulók továbblépésének lehetséges irányát, a tanulók allokációját, s információkat nyújtanak az oktatásirányításnak az intézmények teljesítményéről.
Az alsó középfokú oktatást mind a négy vezető európai államban – Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban – és számos kisebb tagállamban, például Hollandiában vizsga zárja le. Magyarországon az angol és holland fejlesztésekre irányult a figyelem. A regionális közelség és a hasonló iskolaszerkezet, a hat-nyolc osztályos gimnáziumok újraélesztése miatt érdemes áttekintenünk az osztrák és a német fejleményeket, és a teljesség kedvéért a francia általános iskolai záróvizsgáról megszerezhető információkat.
A magyar tantervi és vizsgaszabályozási modell az angol mintát követte.
Az angol NAT (The National Curriculum for England) 1988-ban jelent meg, műveltségterületekre határozta meg az oktatás céljait és követelményeit. Jellemzője, hogy csak a hozzá illeszkedő vizsgákkal és vizsgakövetelményekkel együtt értelmezhető.
Funkciói: oktatáspolitikai, oktatásfejlesztő, allokációs, motiváló, esélyteremtő.
Az új nemzeti tanterv és vizsga bevezetése általános oktatáspolitikai célkitűzésekhez illeszkedett, mint például a 16 éves korig tartó közoktatás egységesítése, a követelmények és a színvonal emelése, új pedagógiai célok, mint például a képességfejlesztés előtérbe helyezése és az angol nemzeti közoktatási rendszer versenyképességének növelése. Ennek érdekében az angolok növelni kívánták az érettségizők arányát és létszámát. A korábbi vizsgarendszer magas követelményeivel inkább fékező és korlátozó szerepet játszott. Az új GCSE-vizsga (General Certificate of Secondary Education) rugalmas, nyitott kereteket adott a közoktatási expanziónak.
Az angol nemzeti tanterv kiadásával egy időben megjelentették a részletes vizsgakövetelményeket. (Pl. Southern Examining Group: Syllabusses for the General Certificate of Secondary Education 1988. Examinations, Published by Southern Examining Group, September 1986, Printed at the University Printing House, Oxford.)
A 820 oldalas dokumentum 81 különböző vizsgakövetelményt tartalmaz, ezen belül alternatív lehetőségeket kínál a komplex természettudomány – science – vagy a hagyományos tantárgyak – fizika, kémia, biológia –, illetve különböző koncepciójú matematikaprogramok választására. A vizsgakövetelményeket mintafeladatok bemutatásával teszik egyértelművé.
A tanterv és a vizsgakövetelmények együtt biztosították az oktatásfejlesztés, a helyi programok elkészítésének alapját. Ha kézbe vesszük a napjainkban érvényes vizsgakövetelményeket, megállapíthatjuk, hogy nagyon részletesek, sokkal részletesebbek, mint bármely korábban megismert központi tanterv. (Pl. Assessment and Qualifications Alliance: General Certificate of Secondary Education Mathematics 2005 Specification: http://www.aqa.org.uk/qual/pdf/AQA-3301-W-SP-05.pdf.)
A 106 oldalas dokumentum három szinten (Fundation, Intermediate, Higher) fogalmazza meg a részletes vizsgakövetelményeket, továbbá információkat ad a vizsga megszervezéséről, és mintafeladatokat is közöl. Hasonló terjedelmű és részletezettségű a többi tantárgyi követelmény is, mint például a német nyelv követelménye, amely még a vizsgán számon kérhető szókincset is pontosan felsorolja (http://www.aqa.org.uk/qual/pdf/AQA-3661-W-SP-05.pdf).
A 16 éves kori GCSE-vizsgát a tanulók az általános képzés 4. ciklusának lezárásakor, a 11. osztály befejezése után teszik le (Key stage 4). Az utolsó két év programját a vizsgára felkészülés határozza meg. A tanulók a 11. osztály kezdetekor próbavizsgát tesznek (Mock exam), s ennek alapján tervezik meg az egyéni felkészülést. A tanulók általában hat-hét tárgyból vizsgáznak. A vizsga írásbeli, kivéve az idegen nyelvet, amely szóbeli részt is tartalmaz. A teljesítmény hét érdemjeggyel értékelhető (A-B-C-D-E-F-G).
A GCSE-vizsga alapvető funkciója a tanulók továbbtanulásának szabályozása. Az általános elv szerint azok léphetnek tovább a magyar érettségivel összevethető végzettséget adó intézményekbe (sixth form), akik négy vagy öt, a magyarországi fogalmak szerint jó vagy jeles (A-B-C) szintű vizsgát teljesítettek (allokáció).
Nem elhanyagolható a vizsga motiváló funkciója. Minthogy rögzítve vannak a sikeres vizsgával megnyíló lehetőségek, a vizsga követelményei kiegyensúlyozottak és teljesíthetők, s a vizsgára felkészítés iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli intézményrendszere kiépült, a 10–11. évfolyamon tanuló 15–16 éves fiatalok többsége elfogadja a feladatot és felkészül. Az elmúlt tanévben az angol oktatási minisztérium közlése szerint a megfelelő korú fiatalok 52,6%-a tett le öt vagy több középfokú GCSE-vizsgát a sixth form-programba továbblépésre jogosító A-C szinten (Lewis Welcomes Schools’ GCSE/GNVQ Performances, http://www.dfes.gov.uk/pns/DisplayPN.cgi?pn_id=2003_0203).
A motivációt, különösen a hátrányos helyzetű fiatalokét erősíti az a tény is, hogy az angol közoktatás 14–16 éves tanulói nemcsak közismereti tantárgyakat, de szakmai előkészítő és szakmai alapozó programokat is választhatnak. A szakmai tantárgyak a 14–16 évesek számára két szinten oktathatók: fundation- és intermediate-szinten. A tantárgyra fordítható időkeret egy közismereti tantárgy kétszerese vagy négyszerese lehet, s ennek megfelelően a szakmai tárgyból letett vizsga kétszeres vagy négyszeres értékkel számítható be, tehát kettő vagy négy közismereti vizsgát vált ki. Az értékelés a fent jelzett hétfokozatú skálán történik, A-G jegyekkel, s az igényes továbbtanulásra az A-C eredmények jogosítanak. A szakmai tárgyak oktatásával a gyakorlati irányultságú tanulók is lehetőséget kapnak a társadalmi integrációhoz szükséges középfokú végzettség megszerzésére.
A 14–16 évesek oktatásában fontosnak ítélik a szakképzés egyenértékűségét, illetve felértékelését. A szakmai vizsgatárgyak korábbi megnevezését (General National Vocational Qualifications, GNVQ) napjainkban új megnevezés (Vocational Certificate of Education, VCE) váltja fel, ezzel is hangsúlyozva az általános és a szakmai képzés egyenértékűségét. A tapasztalatok alapján még rugalmasabb programkínálat kialakítására törekednek, hogy ezzel is növeljék az A-C szinten sikeresen vizsgázó fiatalok arányát. (Az angol oktatási minisztérium rövid távú tervei szerint 2002–2006 között évente három százalékkal kívánják növelni az öt A-C szintű GCSE-vizsgát letett fiatalok arányát; http://www.dfes.gov.uk/14-19/main.shtml.) A kötelező tantárgyak körét ezért a matematikára, az angolra, az informatikára, a természetismeretre, az állampolgári ismeretekre és a testnevelésre korlátozzák. Emellett oktatni kell hittant, kötelező a szexuális nevelés, a pályaorientáció és a munkára felkészítés (work-related learning; http://www.dfes.gov.uk/14-19/pdfs/4489-DfES-Annexes.pdf).
A GCSE-vizsga letétele nem formális feltétele a szakképzésbe, NVQ-vizsgára felkészítő képzésbe való belépésnek. A gyakorlatban azonban, miután a tanulók több mint 90%-a leteszi a GCSE-vizsgát, mégis találkozunk olyan képzőintézményekkel, amelyek az igényesebb szakképző programokba (modern apprenticeship) lépő tanulóktól megkövetelik néhány, általában 3-4 A-D szintű GCSE-vizsga letételét, s rögzítik, hogy a vizsgatárgyak között szerepeljen a matematika, a természetismeret, illetve az angol nyelv.
Az angliai 14–16 évesek számára kidolgozott programok fejlődése a magyarországi gyakorlat számára sok fontos tapasztalatot kínál. Megállapítható, hogy az új, rugalmasabb vizsgakeretek és követelmények lehetővé tették a sikeresen vizsgázó fiatalok arányának és létszámának növelését. Hozzájárult ehhez a szakmai előkészítő és alapozó programok (GNVQ-, VCE-vizsgák) bevezetése is, és a sikeresen vizsgázók arányának növelése megköveteli a kötelező tantárgyak körének szűkítését és a szabadon választható sáv kiterjesztését.
Az elérhető részletes vizsgakövetelmény-dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a GCSE-vizsgák nem a kiemelkedő teljesítmények mérésére, hanem a megbízható, sokoldalú, kiegyensúlyozott teljesítmények értékelésére irányulnak. A közelmúltban kiadott, jelenleg hatályos követelmények nagyon részletesek, s egyértelmű információkat nyújtanak a pedagógusoknak, fejlesztő szakembereknek, de a tanulóknak is. (Kiadják a követelmények diákok és szülők számára átdolgozott változatát is.) A vizsgák és vizsgakövetelmények így sokkal keményebben szabályozzák az iskolai munkát, mint számos kontinentális ország központi tantervei (http://www.aqa.org.uk/qual/gcse.html).
A három követelményszint közül az alsó és esetleg a középső vehető figyelembe a szakiskolai kilencedik-tizedik osztályos programok tervezésekor.
Az angol GCSE-vizsgában minden modern vizsgafunkció érvényesül: az oktatáspolitikai, a programfejlesztést segítő, a tanulók allokációját meghatározó, a motivációt erősítő. A GCSE-vizsga így olyan átfogó közoktatás-politika eszköze lesz, amely a közoktatást és szakképzést egyenrangú alternatívaként kezelve, egységes, átjárható közoktatást kíván kiépíteni a teljes korosztály számára. Ennek érdekében az évjáratok leggyengébb 35–40%-a számára is teljesíthető vizsgakövetelményeket fogalmaz meg, s rugalmas, az általános képzést tovább folytató, ugyanakkor a szakmai alapképzést is megnyitó programokat kínál.
Az átjárhatóság megteremtése és a szakképzés kiterjesztése az elmúlt évtizedben felértékelődött az angol közoktatás-politikában. Angliában a felsőfokú továbbtanulásra általában három „advanced-szintű” vagy ezzel egyenértékű vizsga letétele jogosít. A szakmai tantárgyak az érettségire felkészítő szakaszban is (sixth form) s emelt óraszámban is oktathatók. Ebben az esetben a szakmai érettségi vizsga (GNVQ Advanced Level, VCE Advanced Level) két közismereti vizsgatárgyat vált ki. (A szakmai előkészítő-alapozó programok a gazdaság modern és népszerű ágazataira koncentráltak, mint például a szolgáltatásra, a gazdasági-ügyviteli, az egészségügyi, művészeti, a vendéglátó-ipari, turisztikai, informatikai, környezetvédelmi, média-kommunikáció területre, de jelen voltak a hagyományos ipari és építőipari ágazatok is.)
Az angol érettségi tehát a következő elemekből épül fel:
Az angol GCSE-vizsga közoktatás-politikai funkciója napjainkban módosul. Míg bevezetésekor a közoktatás egységességének biztosítása volt az elsődleges feladata, ma legalább ilyen fontosnak tekinthető a közoktatás átjárhatóságának megteremtése, s a szakképzést választó fiatalok érettségihez juttatása és ezáltal közvetve a szakképzés felértékelése, s mind a szakmai végzettséget szerzők, mind az érettségizők arányának növelése.
Franciaország Európában az elsők között valósította meg az egységes általános iskolai alapoktatást. Az ötéves kezdő szakaszra (école élémentaire) épül a négyéves alsó középiskola (école maternelle), amelynek befejezésekor a tanulók záróvizsgát tesznek, és a hazai gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkás-programokkal összevethető felső középiskolákban tanulnak tovább. A három középiskolai ág társadalmi elfogadottsága hasonló a magyarországihoz.
A francia általános iskolai vizsga központi írásbeli feladatokat tartalmaz, anyanyelv–irodalom, matematika és földrajz–történelem tárgyakból. Az általános iskolai végbizonyítvány (Brevet de Collège) érdemjegyeit a 8–9. tanévek tanulmányi átlagai és a vizsgán szerzett érdemjegyek alapján számítják ki. A tanulók továbbtanulását az iskola tantestülete határozza meg. Javaslataik megfogalmazásakor figyelembe veszik a bizonyítványt is.
A francia általános iskolai záróvizsga így hármas funkcióval rendelkezik:
A francia záróvizsga a magyar 10. évfolyamot lezáró vizsga szempontjából nem értékelhető. Érdemes azonban mérlegelni azt, hogy egy reális és teljesíthető záróvizsga fontos visszacsatolási lehetőséget adna a hazai általános iskolák számára.
A németországi közoktatási rendszer tagolt. A négyéves Grundschule befejezése után a tanulók az 5 vagy 6 éves Hauptschule, a 6 éves gimnáziumi „alsó tagozat” és a 6 éves Realschule között választhatnak. A Hauptschule elvben a hagyományos szakképzés felé, a reáliskola az igényes iskolai szakképzés felé (pénzügyi, kereskedelmi, egészségügyi szakiskolák, technikusképzés), a gimnázium a felsőoktatás felé nyit továbblépési lehetőségeket. Ma a 13 éves tanulók negyede jár reáliskolába, negyede Hauptschulébe, s harmada gimnáziumba. A fennmaradó húsz százalék komprehenzív iskolába vagy többféle programot kínáló iskolába jár (Grund- und Strukturdaten, 2001/2002. BMBF, 2002). A megfelelő életkorú (Hauptschule: 15–17 éves, Realschule: 16–18 éves) fiatalok képzettségmegoszlása sokkal igényesebb iskolaszerkezetre utal (1. táblázat).
| Iskolai végzettség típusa | % |
|---|---|
| Iskolai végzettség nélkül | 9,6 |
| Ebből kisegítő iskolába járt | 4,0 |
| Hauptschulevégzettség | 26,4 |
| Reáliskolai végzettség | 48,5 |
| Általánosan képző iskolában | 41,0 |
| Szakképző iskola | 7,5 |
| Általánosan érvényes érettségi | 27,1 |
| Szakirányú főiskolára jogosító érettségi | 9,5 |
| Összesen | 121,1 |
Az a tény, hogy a megfelelő életkorú fiatalok képzettségszerkezete eltér a beiskolázási szerkezettől, s összesítve meghaladja a 100%-ot, arra a tényre utal, hogy a képzettségek egymásra épülnek, s a Hauptschule tanulójának lehetősége van megszerezni a reáliskolai végzettséget, bizonyos feltételek mellett továbbléphet a gimnáziumba, s vagy a nappali, vagy a felnőttoktatásban szakirányú vagy minden felsőoktatási intézményre jogosító érettségit tehet.
A végzettségek elválnak az oktatási intézménytől. A Hauptschule-végbizonyítványok mindössze 58%-át adja ki Hauptschule, s a reáliskolai bizonyítványok 48%-át reáliskola (http://www.kmk.org/doc/publ/bildungsbericht/bildungsbericht_1610b.pdf). A reáliskolai végzettség egyenértékűnek tekinthető az angol GCSE-vizsgával (http://www.goethe.de/ins/gb/prj/stp/st3/st33/deindex.htm). Magas elfogadottságát a hozzá kapcsolódó, jól átlátható, egyértelműen meghatározott lehetőségek alapozzák meg. Funkciói a következők:
A reáliskolai vizsgához nem kapcsolódtak olyan oktatáspolitikai és oktatásfejlesztő funkciók, mint Angliában (az oktatás tartalmi egységének biztosítása, helyi tantervek elkészítése). Az elmúlt évben azonban, részben a PISA-vizsgálatok eredményeire hivatkozva, a tartományok oktatási rendszereit összehangoló állandó tanács (Kultusministerkonferenz) kezdeményezésére elkészült három alaptantárgy, a matematika, az anyanyelv és irodalom és az angol nyelv 10. osztályos követelménye (Bildungsstandard), amely az angol alapműveltségi vizsgakövetelményekhez hasonló, s a tartományok tantervfejlesztőit kívánja orientálni. A közeljövőben tervezik további tantárgyak, például a történelem, a természettudományok, az informatika Bildungsstandardjainak elkészítését, s a tartományi pedagógiai intézetekben fejlesztések indultak a különböző pedagógiai ciklusok kimeneti követelményeinek kidolgozására.
Németország tartományaiban eltérő az iskolatípusok megnevezése, különbözhet az évfolyamok száma, a kötelező és a szabadon választott tantárgyak köre, az átjárhatóság szabályozása. A reáliskolai vizsga tantárgyait, beszámíthatóságát azonban a Tartományi Oktatási Miniszterek Állandó Tanácsának ajánlásai szerint határozzák meg, ezért elegendő egy tartomány rendszerének a bemutatása. Baden-Württemberg tartományban a hagyományos háromágú rendszer működik. A reáliskola tíz évfolyamos, a Hauptschule kilenc, de a 9. évfolyam befejezése után lehetőség van egy vizsgával záruló 10. osztály elvégzésére is. A közoktatásban a 9–10. osztály befejezése után három vizsgát szerveznek:
A vizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből áll. Az írásbeli tantárgyak mindhárom vizsgán azonosak: anyanyelv és irodalom (német), matematika, angol. A vizsgák elsősorban a 10. tanév tananyagaira épülnek, de mérik a korábbi tanévek során megszerzett ismereteket, képességeket is.
A német nyelv és irodalom írásbeli vizsgán műelemzés, értekezés, fogalmazás szerepel. Az angolnyelv-vizsgán diktálás, hallás utáni megértés, szöveg alapján megfogalmazott feladatok megoldása áll a középpontban.
A Hauptschule 10. osztályos záróvizsgájában gyakorlati elemek is megjelennek (szakmai számítások, statisztika). A kötelező írásbeli tárgyak köre a gazdasági ismeretek/informatika és a technika tantárggyal bővül. A gazdasági ismeretek vizsgán komplex témákról kell fogalmazást készíteni, s ezt egy gyakorlati informatikai feladat egészíti ki (adatkezelés, szövegszerkesztés, táblázatkezelés). A technikavizsgán a tanuló által választott területekhez (pl. elektronika, fémipar, faipar) kapcsolódnak a kérdések.
A reáliskolában a szóbeli vizsgán a tanulók az oktatott tantárgyak közül választhatnak egyet. Az írásbeli vizsga eredményének ismeretében további egy vagy két írásbeli vizsgatárgyból lehetőséget kapnak a rossz vizsgajegy kijavítására. A Hauptschule 10. osztályos vizsgáján kötelező a fizika vagy a biológia/kémia, a 9. osztályos vizsgán az idegen nyelv szóbeli vizsga + szabadon választott tárgyak. Gyakorlati vizsgára a készségtárgyakból és a szakmai/technikai tárgyakból van lehetőség.
A reáliskolai vizsga – bár a feladatokat központilag határozzák meg – „puha, belső” vizsga. A feladatok az utolsó tanév tartalmaira irányulnak, s jellegük olyan, hogy elsősorban a folyamatos tanulással és munkával megszerzett ismeretek alkalmazását és képességeket mérik. A „beavatás” -funkció legalább olyan fontos, mint a teljesítménymérés. A reáliskolai bizonyítványban a vizsgatárgyak érdemjegyei mellett a többi tantárgy év végi jegyei is szerepelnek, így nemcsak a pillanatnyi vizsgateljesítményt, de a folyamatos munkát is értékelik. A reáliskolai végzettség legfontosabb funkciója a második esély iskolájának (zweiter Bildungsweg) megnyitása.
A reáliskolai bizonyítvány megszerzése után a tanuló igényes szakképzésbe, főiskolára felkészítő nappali és esti programokba s közvetlenül a gimnázium 11. évfolyamára léphet. A közvetlen átlépés feltétele a jó vizsgateljesítmény (két kötelező vizsgatárgyból jó, egyből közepes eredmény, egy második idegen nyelv eredményes tanulása, s meghatározott tantárgyakból hármas szint elérése).
A reáliskolai végzettség megszerzésére Baden-Württembergben a szakiskola is többféle lehetőséget kínál. A Hauptschule 9. osztályának elvégzése után a tanuló a duális szakképzésbe léphet. Ha a Hauptschule végbizonyítványának és a kamarai szakmunkásvizsga-bizonyítványának átlagai egyaránt elérik a 2,5 szintet – a magyar rendszerben ez 3,5-nek felel meg – a tanuló a szakmunkás-bizonyítvánnyal együtt megszerzi a „középfokú” végzettséget (Mittlerer Abschluss, Realschulabschluss). Amennyiben a tanuló a szakképzés során vagy a szakiskola befejezése után egy 120 órás angol nyelv és egy 90 órás matematika-tanfolyamot is teljesít, a Berufskolleg intézményébe léphet tovább, ahol megszerezheti a főiskolai továbbtanulásra jogosító bizonyítványt.
A gyengébb bizonyítvánnyal rendelkező tanulók a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után az egyéves Berufsaufbauschule tanfolyamán készülhetnek fel a reáliskolai vizsgára. A Hauptschule 9. osztályának befejezése után arra is lehetőség van (ha az angol, matematika, német tantárgyak átlaga legalább hármas), hogy a tanuló a kétéves szakiskolában (Berufsfachschule) szakmacsoportos alapképzésben részesüljön, s azzal párhuzamosan elsajátítsa a reáliskolai záróvizsga követelményeit.
A reáliskolai záróvizsga legfontosabb társadalmi funkciója a közoktatási rendszer átjárhatóságának megteremtése. Ez az átjárhatóság két dimenzióban értelmezhető. Egyrészt lehetőséget teremt az alacsonyabb presztízsű közoktatási intézményekbe szorult tanulók érettségihez juttatásához, másrészt olyan továbbtanulási utakat nyit meg, amelyek lehetővé teszik a szakképzés beszámítását is.
A német gyakorlatban évtizedekkel ezelőtt elfogadták a kvalifikációk egyenértékűségének elvét, tehát azt, hogy a fiatalok a szakmai képzésben is fejlődnek, s a szakmai ismeretek elsajátításával és a gyakorlati képzés során a főiskolai követelményekre is felkészülnek. Ennek megfelelően felépíthető egy kreditmodell, amely a következő elemekből áll:
Az osztrák közoktatás intézményszerkezete nagyon hasonló az 1990 előtti magyar közoktatás szerkezetéhez. Két eltérést érdemes megemlíteni: a gimnázium 8 évfolyamos, tehát az 5–12. évfolyamokra terjed ki, és az általános iskola 8. osztályának befejezése után azok a tanulók, akik nem tanultak tovább középiskolában vagy szakiskolában, a kilencedik osztályban a pályaválasztást segítő politechnikai programot végzik.
Az osztrák közoktatásban nincs a GCSE-vizsgával vagy a reáliskolai vizsgával összevethető vizsga. Az angol és a német közoktatás áttekintése után azonban indokolt az osztrák iskolarendszer átjárhatóságát segítő új intézmény, a Berufsreifeprüfung bemutatása.
Ausztriában az 1997–98-as tanévben jelent meg a szakmunkások szakközépiskolájával összevethető program, a Berufsreifeprüfung. A program célja, hogy a hagyományos szakképzésben, tehát a duális tanulószerződés keretében és a hároméves szakiskolai képzés keretében végzett fiatalok a szakképzés beszámításával, rövid idő alatt felkészüljenek az érettségire és a felsőfokú továbbtanulásra.
A belépési feltételei:
A képzés az osztrák oktatási minisztérium által elismert felnőttképzési intézményekben, például népfőiskolákon, munkaerő-piaci képzőközpontokban, illetve szakképző középiskolákban folytatható. A program tervezésekor abból indultak ki, hogy a tanulók az általános iskolai képzésben, a politechnikai év programja keretében és a szakképzés általános és szakmai programjaiban megalapozták általános műveltségüket, a szakképzés elméleti és gyakorlati oktatása során és a munkahelyi munkavégzés során képességeik, képezhetőségük fejlődött, s ezért az érettségire felkészítő program az érettségi vizsgatárgyak oktatására és a vizsgára való felkészítésre korlátozható. A pályakezdő szakmunkásoknak, szakembereknek ezért csak az osztrák felső szakképző iskolák érettségi tárgyait kell tanulniuk, matematikát, német nyelvet, angol nyelvet és egy szakmai tárgyat.
A szakmai tárgy tanulása alól felmentést kapnak a magasabb szakmai végzettséget szerzett fiatalok, például egyes egészségügyi szakiskolai diplomával rendelkezők, középfokú pedagógiai képesítővizsgát tett fiatalok, a mestervizsgát tett személyek, a négyéves szakképző programot elvégzettek vagy az adótanácsadói vizsgával rendelkezők és a felső szakképző iskolában a tanulmányaikat lezárt, de nem érettségizett fiatalok. Beszámítják továbbá a más tárgyból tett érettségit is. A képzőintézmények általában a kereskedelmi, informatikai, szolgáltatási, vendéglátó-ipari, pedagógiai szakterületeken indítanak szakmai programokat, de szerepel a programkínálatban az elektrotechnika, a mechanika, a faipar is.
A program elvben négy félév alatt teljesíthető. Egy-egy tantárgyat két-három-négy félévben oktatnak. A tantárgyi program befejezése után a tanuló részvizsgát tehet. Ha a négy tantárgyból megszerezte a végzettséget, megkapja az érettségi bizonyítványt, és a felsőoktatásba jelentkezhet. A vizsga részben a felnőttképzési intézményben zajlik, legalább egy vizsgát azonban iskolarendszerű középiskolában kell letenni. A programok más struktúrában is megszervezhetők, tehát úgy, hogy mind a négy tantárgyat négy féléven keresztül párhuzamosan oktatják. Az egyes tantárgyak óraszáma 160–200–240, összesen általában 800–840 óra, négy félévre elosztva, esti oktatásban, heti 10-12 órában.
Az érettségi vizsga tantárgyai és követelményei a magyar szakközépiskolához hasonló „felső szakképző iskolák” vizsgatárgyaival azonosak.
Az osztrák Berufsreifeprüfung sajátos módon integrálja a német, angol és svéd modellben megismert elemeket:
A hatályos közoktatási törvény 124. § (1) bekezdése szerint „Alapműveltségi vizsgát azoktól a tanulóktól lehet első ízben megkövetelni, akik 1998. szeptember 1-jén kezdték meg tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán.” Ez a feladat kiürült, hiszen ma sem a közoktatásban, sem a szakképzésben nincs olyan képzési forma, amelyben az alapműveltségi vizsga a továbbtanulás feltételeként megkövetelhető.
A hatályos közoktatási törvény 27. § (15) szerint a többcélú intézményben a szakiskolai tanulók a szakmai vizsga letétele után a 9–10. évfolyamon folytatott tanulmányok beszámításával felkészülhetnek az érettségi vizsgára.
Nehézséget a 9–10. évfolyamon folytatott tanulmányok beszámítása jelent. A szakiskola 9–10. évfolyamain ma közismereti oktatás, pályaorientáció, szakmai előkészítés és szakmai alapozás folyik.
Számos jel utal arra, hogy nincs szakmai közmegegyezés:
A 9–10. osztályban magas a kudarcot vallók, lemorzsolódók aránya. A tanárok egy része középiskolai követelményeket érvényesít. A tanulók motiválatlanok, nehezen kezelhetők a hagyományos iskolai keretek között. Eldöntendő, hogy
Az angol, a német és az osztrák közoktatásban hosszabb ideje működnek olyan intézmények, amelyek a szakmai végzettséggel rendelkező fiatalok számára lehetővé teszik a felkészülést az érettségire a korábbi közismereti tanulmányok beszámításával.5
A nyugat-európai gyakorlatban kialakult a következő elemekből álló kreditmodell:
Javaslat • A 9–10. évfolyamokon végzett tanulmányok beszámítására az angol, német és osztrák közoktatásban működő modell adaptálása.
Indoklás • A 9–10. osztályos szakiskolai programok illeszkedhetnek a Nyugat-Európában működő többlépcsős kreditmodellhez. A szakiskola és a szakközépiskola programjaiban minden olyan eszköz rendelkezésre áll, amelyekből a nyugat-európai kreditelvű programcsomag felépül:
A hatályos jogszabályi keretek között, a feltételrendszer elemzése és a külföldi tapasztalatok áttekintése után megfogalmazhatók a következő javaslatok:
Mind a NAT fejlesztésközpontú felfogása, mind a szakképzés követelményei indokolják, hogy a 10. évfolyam zárásakor mód legyen az elsajátított kompetenciák mérésére, minősítésére. Az országos kompetenciamérések gyakorlata, metodikája jó mintát kínál a szükséges mérési eszközök fejlesztésére, alkalmazására. A szakiskolai fejlesztési program külön projektben foglalkozik az alapvizsga lehetséges megoldási módjának kidolgozásával.
A vizsga alapvetően a szakiskola 9–10. évfolyamán elsajátított ismeretek, megszerzett, megerősített kompetenciák mérésére szolgál. A vizsga középpontjában a további tanulmányok folytatása szempontjából lényegesnek tekintett kompetenciák (amelyek közé tartoznak az országos kompetenciaméréseken vizsgáltak is) mérése áll. A mérendő területek meghatározásának alapja a NAT 2003-ban szereplő kompetencialeírás. A vizsgák írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből állnak. A teljesítmény értékelése kidolgozott értékelési rend szerint történik.
A szakiskolai fejlesztési program keretében fokozatosan épülhet ki egy ilyen több formában és területen működő vizsga. Először a hagyományos területeken (magyar, matematika és történelem) lehet arra vállalkozni, hogy a fejlesztési program keretében készült tanterv alapján az említett területeken rögzítsük a 10. osztály zárókövetelményeit. Erre a vizsga egységessége és objektivitása érdekében szükség van. Ezekből a tárgyakból a NAT 2003 kompetencialeírását figyelembe véve írásbeli vizsgát, feladatlapos mérést szervezünk. Ez a feladat elvégezhető a szakiskolai fejlesztési program keretében.
A kísérleti vizsga eredményei és a szakiskolai fejlesztési program szakmai, illetve közismereti komponenseiben végzett munka alapján 2006-ban és 2007-ben további területek és vizsgaformák (szóbeli és esetleg gyakorlati) célozhatók meg.
A vizsga letételét lehetővé kell tenni a 10. évfolyam befejezését követő bármely időpontban a tankötelezettség időtartama alatt, valamint az azt követően első alkalommal (beleértve egy javítóvizsga lehetőségét) ingyenesen, a későbbiekben költségtérítés ellenében.
Az ilyen típusú vizsga oktatáspolitikai szempontból indikátorszolgáltatóként lehet hasznos (az országos mérések kiegészítéseképpen). Oktatásfejlesztő funkciója sem a korábbi, hiszen hivatalosan nem befolyásolja az oktatás tartalmát, de a vizsgák szabályozó funkciója révén befolyásolhatja a szakiskolai oktatás módszereit. Mindemellett a mérési kultúra közvetítőjeként játszott szerepe is érdemleges lehet a szakiskolai fejlesztésben.