Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2004 július-augusztus > Hogyan lesz a tanári dossziéból pedagógiai módszer? – Falus Iván és Kimmel Magdolna A portfólió című könyvéről

Hogyan lesz a tanári dossziéból pedagógiai módszer?

Falus Iván és Kimmel Magdolna A portfólió című könyvéről

Gyakorta vagyunk úgy egy-egy könyv, tanulmány kapcsán, hogy a szisztematikusan kifejtett téma először eredendően újnak tűnik, majd a leírtakat jobban végiggondolva rádöbbenünk arra, hogy valójában régóta ismerjük mindezt, csak nem láttuk ilyen rendszerezetten, koncepciózusan. Mindezt természetesen nem úgy kell értelmezni, hogy nincs új a nap alatt. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindennapi tevékenységeink a reflektivitás, a metakogníció szintjén más megvilágításba helyeződnek, új kontextusokkal, új értelmezésekkel egészülnek ki. A pedagógusok – különösen az óvodás- és kisiskoláskorú gyerekekkel foglalkozók – régóta gyűjtik, dossziékba, papírlapokból hajtogatott mappákba helyezik a tanulók produktumait, dolgozataikat éppúgy, mint kézügyességük, kreatív fantáziájuk fejlődését mutató különböző rajzaikat, kollázsaikat, falevelekből ragasztott kompozícióikat. Egy ideje a gazdaság, a bankszféra világából vett kifejezéssel élve, portfóliónak nevezik ezt a gyűjtést, rendszerezést. Falus Iván és Kimmel Magdolna A portfólió címmel – az ELTE Neveléstudományi Intézetének Oktatás-módszertani kiskönyvtár sorozatában – megjelent új könyvéből megismerheti az olvasó, hogy milyen sokféle céllal gyűjtheti, rendszerezheti a pedagógus a tanulók által készített produktumokat.

A portfólió, azaz a tanuló munkáinak gyűjtése, rendszerezése szolgálhat értékelési és tanulási célokat egyaránt. Az összegyűjtött munkákból értékelhetővé válik a tanuló fejlődése, az a folyamat, ahogyan beépülnek gondolkodásába a megszerzett ismeretek, ahogy fokozatosan fejlődnek különböző kompetenciái, készségei. A portfólió segítheti a tanuló saját munkáinak, projektek keretében létrehozott – az új tudások megszerzését szolgáló, azt dokumentáló – produktumainak rendszerezését is.

A kötet – a sorozatban már megszokott módon – nemcsak magát a módszert, az alkalmazás konkrét technikáit tárja az olvasó elé, hanem felvázolja a portfólió alkalmazásának tanuláselméleti hátterét is. A portfólió mint módszer a konstruktivista tanuláselmélethez kötődik. Ennek lényege, hogy minden emberi tudás konstruált, tehát nem a tudatunktól függetlenül létező adat- és összefüggéshalmaz, amelyet kis részletekre bontva megtanulunk, hanem a tudatunk maga keres összefüggéseket és teremt rendet az adathalmazban, a valóságban. A mai iskola tanulásfelfogása ezzel ellentétben nagyon kevés vagy semmilyen lehetőséget nem ad arra, hogy a tanuló maga konstruáljon új tudást, mivel kész tudáscsomagokat kíván átadni, azaz kiszakítja – dekontextualizálja – a tudást abból a bonyolult valóságból, amelyben az létezik. A portfólió egy olyan tanulási paradigmához, egy olyan iskolához illeszkedik, amelynek lényege, hogy sokféle lehetőséget teremt a tanulónak arra, hogy maga konstruáljon tudást. Ennek a tudáskonstruáló kognitív folyamatnak az egyik fontos eszköze a portfólió, mivel lehetőséget nyújt a tanuló számára, hogy projektmunkák keretében, önállóan hozzon létre új tudásokat, amelyeket a portfólióban dokumentál, másrészt a tanárnak alkalmat ad arra, hogy dokumentálja e kognitív tudáskonstruáló tevékenységnek a különböző fejlődési fázisait.

A kötet részletesen bemutatja a portfólió készítésének folyamatát. Világossá válik, mi a különbség a pedagógusok által hagyományosan alkalmazott tanulói produktumgyűjtő módszerek és a tudatosan szerkesztett portfólió között. Mind a tanulási, mind az értékelési céllal készült portfólió tudatos tervezést, előkészítést és folyamatos visszajelzést igényel. A projektkészítés módszereit bemutató fejezetek arról győzik meg az olvasót, hogy a portfólió korántsem csupán dokumentációs eszköz, hanem olyan szervezési modell, amely katalizálja a tanuló önálló tudáskonstruáló tevékenységét. Emellett arra ösztönzi a pedagógust, hogy a konstruktív pedagógiai tanuláselmélethez illeszkedő értékelési eszközöket dolgozzon ki és alkalmazzon, hogy folyamatában szemlélje mindazt, ami a tanulási folyamat során végbemegy a tanulóban, képességeinek fejlődésében, a tanulási környezetben, az intézményi szervezetben. A módszer legnagyobb értéke, hogy fejleszti a tanulók önértékelését, elősegíti reális énképük kialakulását. Ugyanakkor alkalmazása minőségi változást hozhat a pedagógusok értékelési kultúrájában, mindenekelőtt azáltal, hogy nem egyedi tanulói teljesítmények értékelésére, hanem folyamatjellegű értékelésre ösztönöz.

A portfóliómódszert ismertető kötetet azoknak a pedagógusoknak ajánljuk, akik nyitottak arra, hogy felülvizsgálják eddigi tanulásszervezési és értékelési eszköztárukat, akik számára fontos, hogy eddig alkalmazott módszereiket tudatosabbá tegyék, továbbá akik képesek elfogadni azt, hogy a nagyon egyszerű, régóta használt módszerek, eszközök más értelmet nyernek, ha tudatos tanuláselméleti paradigma és alkalmazási algoritmusok társulnak hozzájuk.

Falus Iván – Kimmel Magdolna: A portfólió. Gondolat Kiadói Kör, ELTE BTK Neveléstudományi Intézet, Budapest, 2003.

Schüttler Tamás