Karcsú, finom kis kötet a Debreczeni Tibor válogatásában és szerkesztésében megjelent Novelláskönyv, az ember egy ültő helyében elolvashatja. A népművelő, előadó, drámapedagógus szerkesztő elsődleges célja az, hogy az amatőr és hivatásos előadók, elsősorban tanulófiatalok számára 42 olyan (rövidebb terjedelmű) prózai művet ajánljon, kínáljon, amelyek értékesek, a korosztály számára érdekesek, izgalmasak, terjedelmük miatt könnyen megtanulhatók és előadhatók (ifjúsági rendezvényen, vetélkedőkön stb.). Ily módon a kötet az irodalmi nevelés, a közösségformálás és a tehetséggondozás segédeszköze.
A szerzők a 20. századi magyar irodalom ismert képviselői. Vannak közöttük a század első felében élt, a modern irodalmi kánon részét képező írók, Kosztolányi, Karinthy Frigyes (és Ferenc), Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tamási Áron és Illyés Gyula. Szerepelnek mai szerzők – divatosak és méltatlanul elfeledettek: Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György, Szakonyi Károly, Lázár Ervin, Hajnóczy Péter, Sarkadi Imre, Mándy Iván; határon innen valók és határon túliak: Czakó Gábor, Csurka István, Bálint Tibor, Grendel Lajos, Hervay Gizella. A fő szempont az értékesség és a mű érzelmileg megérintő voltának feltételezése mellett az előadhatóság, a mondhatóság.
A könnyebb tájékozódás kedvéért kisebb ciklusokat alakított ki a szerkesztő, egybeválogatva a hasonló témájú írásokat az anyanyelvről, a gyermekkorról, a nő-férfi kapcsolatról, társadalmi valóságunkról, a látszat és a valóság különbözőségéről és szoros kapcsolatáról, az emberi élet értelméről. Vannak derűt árasztó, humoros novellák (Nagy Lajos), kemény, szinte rideg, dísztelen stílusúak (Spiró György), vannak, amelyekben népmeséink, balladáink hangján szól a szerző (Tamási Áron), és léteznek olyanok is, amelyekben a kegyetlen világot nyers, durva szavakkal jeleníti meg az író (Kornis Mihály).
Manapság is nehéz, hasznos és fontos, a közösséget szolgáló művet kiadni, ezt mutatja, hogy négy civil egyesület (Academia Ludi et Artis, Magyar Versmondók Egyesülete, Játszó Ember Alapítvány, Magyar Versmondásért Alapítvány) segített a könyv megjelentetésében. Egyébként e civil szervezetek, egyesületek maguk is szerves részei a szerkesztő gyakorlati életművének, Debreczeni Tibor maga is alapító, vezető aktivista, tanácsadó mindegyikben. És még három további támogatója is volt a kiadványnak. A szerzők lemondtak jogdíjukról.
Ajánlom a Novelláskönyvet a tehetségígéretes, fiatal előadókon, diákprózamondókon kívül – a szerkesztő szándéka szerint – a szülőknek, nevelőknek, egyéb kultúraközvetítőknek is, de legfőképpen ajánlom a diákoknak, akik sokszor a művek terjedelme miatt nem akarnak olvasni, és akik szívesebben olvasnak lírát, mint prózát. Ezek a novellák rövidek, érdekesek, változatos tartalmúak, olvasásuk, előadásuk vélhetően nagy örömet szerez. Meghallgatásuk is.
Debreczeni Tibor (szerk.): Novelláskönyv.