Bognár Mária – Imre Anna – Mezei István

A humánerőforrás-fejlesztés lehetőségei egy kistérségben

A tanulmány egy ózdi kistérség humánerőforrás-fejlesztési programját segítő többéves kutatómunka eredményeit foglalja össze. A fejlesztő munka egyik területe volt azoknak a programoknak a kialakítása, amelyek hozzájárulhatnak a halmozottan hátrányos helyzetű térségben élők munkaerő-piaci aktivitásához, életesélyeik növeléséhez. Különösen érdekesek azok a javaslatok, amelyek az oktatási intézmények szerepének erősítésére vonatkoznak.

Bevezetés

A humánerőforrás-fejlesztés alapkoncepciója

Az Országos Közoktatási Intézet és az MTA Regionális Kutatások Központja három kutatója 1999 őszén pályázatot nyert azzal a feladattal, hogy készítsenek feltáró, helyzetértékelő, valamint erre támaszkodó, a további fejlesztést segítő, ajánlattevő dolgozatot az ózdi kistérség humánerőforrás-fejlesztésének témakörében, segítve a többéves alulról jövő helyi kezdeményezést. A humán erőforrás fogalma az oktatás és képzés gazdasági kontextusban történő értelmezéséből fakad, azaz az oktatás gazdasági megközelítésének része. Ez a megközelítés jellemzi a nemzetközi, európai oktatási szerveket is. Az oktatással kapcsolatos kérdések többsége a humánerőforrás-fejlesztés nagy témakörébe tartozik az Európai Unió tervezeteiben. Az Európai Unió kiemelt jelentőséget tulajdonít az oktatásnak és a képzésnek, de ezeket a gazdaságfejlesztés részének tekinti, azaz a foglalkoztatás, illetve a társadalmi-gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás oldaláról közelíti a képzés és az oktatás helyzetét. Az Európai Unió dokumentumaiban, illetve az Európai Unió oktatáspolitikájában az oktatás kapcsán nem a sokoldalúan művelt személyiség kibontakoztatása vagy az oktatás és képzés mint ágazat fejlesztése a cél. Az oktatást a sikeres gazdaságpolitika feltételének tekintik.

Ezért az oktatás fejlesztésének kérdéseit a gazdasághoz (és részben a társadalomhoz) kötődő kapcsolódási pontokat keresve célszerű vizsgálni. Ez azonban nem oldható meg csupán helyi és intézményi szinten. Ehhez térségi összefogás kell, sőt a megyei, a regionális és az országos fejlesztési politikában való erős, hangsúlyos részvétel. Tehát az oktatás és a képzés kistérségi, megyei és regionális fejlesztési tervére van szükség, amely olyan humánerőforrás-fejlesztési koncepcióban ölt testet, amely szélesre nyitja a kaput a felnőttoktatás, a felnőttek továbbképzése, a munkahelyi szakképzés, illetve az ún. élethosszig tartó tanulás lehetősége előtt is.

Az Európai Unió célja, hogy olyan államok közössége alakuljon ki, amelyekben a gazdaság színvonala és lehetőségei, az emberek életszínvonala és lehetőségei egymáshoz közelítenek. Ezt azonban nem a fejlettek rovására, hanem a gyengébbek megerősítésével akarják elérni. A területi egyenlőtlenségek fölszámolása érdekében különféle fejlesztési eszközöket, alapokat hoztak létre, amelyek a társadalmi-gazdasági integráció, a kohézió megvalósítását szolgálják. Az Európai Közösség strukturális politikája a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alapok tevékenységén keresztül valósul meg. A Strukturális Alap (1989 óta létezik) két részre tagolódik: az Európai Szociális Alapra (ESF) és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERDF). Az Európai Szociális Alap elsősorban a munkaerőpiacra és a humánerőforrás-fejlesztésre koncentrál, és azokat az intézkedéseket támogatja, amelyek a munkanélküliség ellen hatnak, a leszakadó rétegek munkaerő-piaci integrációját, a gazdasági és a társadalmi kohéziót segítik. Az Alap céljai a következők.

• Az aktív munkaerőpiac fejlesztése a munkanélküliség leküzdése érdekében, a tartós munkanélküliség megelőzése, a fiatal korosztályok segítése a munkaerőpiacba való bekapcsolódásba.
• Egyenlő esélyek biztosítása a foglalkoztatásban.
• A szakképzés fejlesztése, az élethosszig tartó képzés elősegítése.
• A változó munkakörülményekhez alkalmazkodni képes munkaerő képzése.
• A nők foglalkoztatásának támogatása.

Az ESF feladatai között láthatóan központi helyet foglal el a humánerőforrás-fejlesztés. Támogatja a társadalmi és a szakmai beilleszkedést, amelynek fő eszköze a szakképzés és az átképzés, a megfelelő képzési, foglalkoztatási és támogatási rendszerek fejlesztése.

Az ír példa

Egy válságterület fejlesztésekor érdemes sikeres példákat tanulmányozni. Ilyen az írországi program, mert ebben az országban fordították a legtöbbet – a strukturális alapok 30%-át – az emberi erőforrások fejlesztésére, aminek egy részét az alapellátáshoz közvetlenül kötődő oktatásfejlesztés kapta. Egy olyan programot valósítottak meg, amely az oktatási rendszer egészének fejlesztését tette lehetővé, kiterjesztve azt a közoktatásra is. Az ír megoldás jellemző eleme, hogy az Európai Unió prioritásait beemelték az oktatási rendszerbe, s a társadalmi-gazdasági föllendülést összekapcsolták a közoktatással is. Ilyenformán a humánerőforrás-fejlesztés keretében olyan programot dolgoztak ki, amely tulajdonképpen átfogja az oktatási rendszer egészét (Halász 1998). Írországban a humán erőforrás fejlesztésekor a strukturális alapokat öt területre koncentrálják.

Alapozó oktatás és képzés.
• A képzés minőségének javítását szolgáló program.
• A gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás programja.
• A munkanélküliek képzése.
• A társadalmi kirekesztés elleni program.

Az ír program döntően két, látszólag ellentmondó célt szolgál: egyfelől azt, hogy a munkaerő jobban alkalmazkodjon a gazdasági átalakuláshoz, s a gazdasági növekedés és versenyképesség motorjává váljék, másfelől azt, hogy növekedjék az ír társadalom belső kohéziója, és meggátolják egy tartósan leszakadó társadalmi réteg kialakulását.

A munka megközelítése, a felhasznált módszerek

A magyar területfejlesztési törvény (1996) nagy jelentőségű, mert először fogalmazta meg a törvényhozók szándékát a területi egyenlőtlenségek felszámolására. Ez a törvény teremtette meg a területfejlesztés fogalom- és intézményi rendszerét, s adta meg a működéshez szükséges jogi keretet. A hazai területfejlesztésre irányuló politikában azonban nem jelenik meg a humánerőforrás-fejlesztés olyan hangsúlyosan, mint az európai törekvésekben és különösen az ír példában.

Egy hátrányos helyzetű térség számára az ír megközelítés igen tanulságos lehet, ezért igyekeztünk azt felhasználni az ózdi térség oktatási-képzési helyzetének elemzésekor is. Az ózdi térségben fellelhető kezdeményezéseket azért lehetséges az ír tapasztalatokkal összevetni és bemutatni, mert egyrészt hasonló célkitűzéseket fogalmaznak meg (az oktatás mint a humánerőforrás-fejlesztés a társadalmi-gazdasági kontextusban értelmeződik), másrészt átfogó, az oktatási rendszert egészében is átgondoló komplex fejlesztési törekvésekről van szó. Még egy harmadik elemében is hasonlít a kettő: egyszerre fogalmazódik meg a társadalmi kohézió és a gazdasági versenyképesség megtartásának/visszaszerzésének igénye.

Munkánk során az első négy terület vizsgálatára koncentráltunk, de az ismert körülmények – a cigányok nagy száma – miatt a társadalmi kirekesztés elleni program nem kerülhető el ebben a térségben. Mivel ennek kidolgozása önálló kutatást igénylő feladat, ezért erre a jelen keretek között nem vállalkozhattunk, viszont a téma fontossága miatt folyamatosan látókörünkben tartottuk a lehetséges megoldásokat.

A kutatásban többféle módszert alkalmaztunk az adatgyűjtés és az elemzés során. A kiemelt területekre vonatkozóan igyekeztünk összegyűjteni a létező statisztikai adatokat (pl. elemeztük a térség vonatkozásában a TÁKISZ pénzügyi adatait, a Munkaügyi Központ adatait, összegyűjtöttük a kistérségi iskolák KSH-adatlapjait), de végeztünk saját adatgyűjtést is (interjúk az iskolaigazgatókkal és a fenntartókkal, kérdőíves adatfelvétel a gazdaság szereplőivel). A munka fontos részét képezte egy általános iskolák körében végzett kérdőíves vizsgálat másodelemzése.

Az Ózd–putnoki kistérség

A térség általános jellemzői

Az ózd–putnoki kistérség 81 098 lakosa a nehézipar válságba kerülése miatt számos társadalmi-gazdasági jellegű problémával került szembe. A foglalkoztatás alapját a kilencvenes évek elejéig a kohászat és a szénbányászat biztosította. A szerkezetátalakítást a magas munkanélküliség és a tőkeszegénység mellett nehezíti, hogy a két város, Ózd és Putnok kiesik a főforgalmú útvonalakból, közvetlenül egy zárt, alig átjárható határ mentén fekszenek, környékük aprófalvas jellegű, ami a munkalehetőségek hiánya miatt csak növeli a két város felelősségét. Nehezíti a kilábalást a lakosság egyoldalú, elsősorban nehézipari jellegű képzettsége, a magasan képzett munkaerő elvándorlása, a cigány lakosság magas aránya stb.

Az ózdi térség ma az Országos Területfejlesztési Koncepció meghatározása szerint a „Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott”, a „Tartós munkanélküliséggel sújtott”, illetve az „Ipari szerkezetátalakítás által érintett térségek” csoportjába egyaránt beletartozik, s ebben a minőségében kiemelt támogatásra jogosult:

társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott;
• ipari szerkezetátalakítás térsége;
• tartós munkanélküliséggel sújtott;
• E határmenti térség;
• védendő felszín alatti és felszíni vízbázissal rendelkezik;
• rekultiváció, tájrehabilitáció térsége;
• vállalkozói övezet (2002-ig).

Bár ma már csökkenőben van, de még kiugróan magas a munkanélküliség, mérséklődött, de nagyarányú az elvándorlás, s jelentős a roma lakosság aránya. A városban a tanulók 52%-a hátrányos helyzetű vagy veszélyeztetett, az általános iskolások 35%-a roma. A térség helyzetének sajátosságai elsősorban a gazdasági szerkezet átalakítását követelik meg, munkahelyteremtő beruházásokat s a gazdaság működő szektoraiban a külföldi tőke idevonzását stb. Az oktatás számára érkező kihívások mindenekelőtt a munkaerő-piaci szektorra hárulnak, s a munka nélküli népesség képzését, átképzését jelentik. A felnőttképzés mellett azonban a közoktatás számára is körvonalazódnak kihívások a hosszabb távú kibontakozás perspektívájában: a térség egészét érinti például, hogy vissza kell fogni az elvándorlás folyamatát, meg kell tartani a fiatalokat és összességében is erősíteni kell a térség népességmegtartó erejét. A társadalmi problémák, a leszakadó rétegek újratermelődésének megakadályozása érdekében egyes hátrányos helyzetű tanulócsoportok segítése (roma tanulók), valamint a kistelepülési iskolák ellátási színvonalának, működési feltételeinek és szakmaiságának javítása szintén nagyrészt a közoktatásra háruló feladat.

A fenti kihívásokra válaszlehetőséget kínálnak mind az európai alapok, mind a hazai támogatási rendszer, de a térség belső erőforrásai is jelentős részben mozgósíthatóak, saját kezdeményezések is megjelentek. Részben a problémákkal való szembesülés kapcsán, részben korábbi megoldáselemek feléledésével az ózdi kistérségben kialakultak egy olyan helyi kezdeményezés körvonalai, amelynek a tapasztalatai már tanulságokkal szolgálhatnak.

Társadalmi, demográfiai, foglalkoztatottsági helyzet

Az ózd–putnoki KSH-körzet 28 településének népsűrűsége 147,6 fő/km2, ami jóval a megyei átlag (106,3 fő/km2) fölött van, s csak a miskolci körzet előzi meg (283,7 fő/km2). Nemcsak Ózd városa okozza a nagy népsűrűségi mutatót, hanem a környező 26 település is sűrűn lakott. A körzet a megye urbanizáltabb területeihez tartozik, mert a KSH-körzet lakosságának száma 1998-ban 81 098 fő volt, ebből a két városban összesen 52 122 fő lakik, azaz 64,52%. A körzet aprófalvas jellegét mutatja, hogy a 28 településből hét 500 fő alatti.

A körzet demográfiai állapotára a fogyás a jellemző, ami elsősorban az elvándorlás nagyobb arányából következik. A korösszetétel viszont fiatalos, a lakosoknak majdnem a negyede (24,41%) 17 éves vagy annál fiatalabb. Az aktív korúak alacsonyabb aránya (53,28%) azt jelzi, hogy kevesebb felnőttnek több gyermeke van. Elsősorban a falvak az elöregedettebbek, de az egész körzetben magas az idősek aránya (22,3%).

A térség etnikai összetételére vonatkozó hiteles adattal nem rendelkezünk, csak azt tudjuk, hogy a magyar nemzetiségű lakosokon kívül cigány nemzetiségűek is élnek itt. Számukat illetően eltérő becslésekkel találkozunk, ezek közül a cigány tanulókra vonatkozóak a legpontosabbak.

1. táblázat  A népesség korcsoportjai

Forrás: KSH-TSTAR adatok alapján saját számítás, MTA RKK, Miskolc.

A munkanélküliség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már a rendszerváltás előtt megjelent, de a kohászat válságával párhuzamosan egyre súlyosabb lett. Ózd és a körzet települései súlyos helyzete nem egyedüli, és mértéke sem kirívó, mindkét tekintetben inkább a megye középső harmadába sorolható, viszont a falvak helyzete mindenképpen rosszabb, mint a két városé.

2. táblázat  Cigány lakosok és tanulók néhány településen

Forrás: *BAZ Megyei Tanács felmérése, 1987. **Polgármesteri hivatalok becslése, 1998. ***Oktatási intézmények becslése, 1991. ****Ózd és környéke Közoktatási Feladatellátási Társulás adatai.

3. táblázat  A munkanélküliség főbb jellemzői 1998-ban

Forrás: KSH-adatok alapján saját számítás, MTA RKK, Miskolc.

4. táblázat  A munkanélküliek iskolázottsági adatai 1998-ban

Forrás: KSH-adatok alapján saját számítás, MTA RKK, Miskolc.

A munkavállaló korú népesség tekintetében a két város a megyei átlaghoz hasonló arányban rendelkezik felnőtt lakossággal, de a falvak elöregedettségét jól jelzi, hogy a 26 településen csak 55,30%-os ez a réteg.

A regisztrált munkanélküliek aránya a megyei átlagnál magasabb az egész körzetben, de ebben a tekintetben is a falvak helyzete a rosszabb, mert a kevesebb munkavállaló korúból nagyobb arányban vannak munkanélküliek. Az arányok csak a nagyságrendeket mutatják, de tudjuk, hogy különféle okokból ennél magasabb a munkanélküliség, mert a már regisztrációban sem szereplők száma is nagy. A regisztráltakon belül viszont igen magas azoknak az aránya, akik több mint 180 napja munkanélküliek, azaz a tartósan munkanélküliek kategóriájába tartoznak. Három település kivételével mindenütt 50% fölötti ez az arány, sőt 19 településen 60% fölött van.

A körzet településein a munkanélküliek iskolai végzettsége összességében igen alacsony. Putnokon és a 26 községben több a 8 osztályt vagy az annyit sem végzett munkanélküli, míg Ózdon a szakmunkás, középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya valamivel magasabb.

A megyei átlagokat nézve Ózd a megyei átlaghoz közeli, sőt némely mutatót tekintve még jobb helyzetben is van, viszont Putnok és a falvak jelentősen rosszabb helyzetben vannak. Különösen a bányászfalvakban magas a szakmunkás-végzettségű munkanélküliek aránya, amely 2000-ben a bányabezárások miatt még nőtt is. A középfokú végzettségű munkanélküliek 19 településen vannak 10% fölötti arányban, ezen belül 6 településen 20% fölött. A felsőfokú végzettségűeken belül a főiskolát végzettek vannak többen. Ebből arra is következtethetünk, hogy a 0–17 év közötti fiatal korosztály igen veszélyeztetett helyzetben van, mert iskolázatlan vagy alacsony iskolai végzettségű aktív korú munkanélküliek nagyobb arányban veszik őket körül, nagyobb arányban adnak nekik viselkedési mintát.

A magas arányú munkanélküliség és az inaktív lakosok magas számának velejárója a rossz szociális helyzet. A megyének ezen a területén is kimutatható, hogy különösen a jövedelempótló támogatások jelentenek (jelentettek) nagy terhet az önkormányzati költségvetéseknek. Ózdon 1996-ban 1892 fő, a 26 településen 1087 fő részesült ebből a támogatási formából, az aktív korú lakosság 7,10%-a. Ózd terhe akkora, hogy a KSH-körzet jövedelempótlásainak 59,57%-át kell ellátnia, a falvaknak 34,23%-ot, Putnoknak a maradék 6,20%-ot.

4. táblázat  A munkanélküliek iskolázottsági adatai 1998-ban

Forrás: KSH-adatok alapján saját számítás, MTA RKK, Miskolc.

A térség oktatási-képzési helyzete

Alapozó oktatás és képzés

A közoktatás vizsgálata kapcsán a helyzetfeltáró szakaszban elemeztük a közoktatási intézményhálózat és a beiskolázás alakulását az alapfokú és a középfokú oktatásban, illetve a városban és a városkörnyéki településeken egyaránt, ahol ez a megkülönböztetés indokolt volt. Ózdon a gazdasági és demográfiai változások következtében átalakult az iskolahálózat: csökkent az óvodai létszám, megszüntettek 200 óvodai férőhelyet. A helyükre szociális intézmények kerültek: hajléktalanok háza, gondozó ház. 1996-ban a város oktatási intézményhálózata megért még egy racionalizálást: iskolákat vontak össze óvodákkal, művelődési házakkal. Most négy ÁMK van a városban. Együtt 26 intézmény van, az általános iskolák száma 12-ről 11-re csökkent. A középfokú oktatás helyzetét a térségben az is befolyásolja, hogy az intézmények a kilencvenes évek elején – egy kivételével – megyei fenntartásba kerültek. A megyei fenntartás anyagilag ugyan nagyobb stabilitást jelent számukra, de a helyi kapcsolatok kiépülését nem segíti.

Ózd környékén a településszerkezet adottságaiból következően az intézményhálózat elaprózottsága okoz elsősorban gondot. Az alacsony létszám probléma a kisiskoláknak, de a korábbi körzetközpont nagyobb létszámra tervezett iskolájának is: az egy iskolára jutó tanulók átlagos száma 128 fő (a városi iskolákban 373 fő). Az iskolák önálló fenntartása ennek ellenére a vizsgálódás időszakában nem kérdőjeleződik meg, s az intézményfenntartó társulás lehetőségével is él néhány önkormányzat.

Az ózdi térségben összességében a tanulólétszám csökkenése alapfokon nem okoz jelentős gondot, különösen nem fog a jövőben, az alsó tagozat adataiból következtetve. Az adatok alapján az általános iskolában tanulók száma együtt 5 év alatt 3,3%-os csökkenést mutat, ugyanezen idő alatt az országos átlag 4,3%-os. A községekben a csökkenés kisebb mértékű (1%), a két városban 4,5%-os volt. A 1996/97-es mélypontot követően szerény mértékű növekedés tapasztalható.

5. táblázat  A tanulók számának alakulása az ózdi kistérségben 1993 és 1998 között

Megváltozott azonban a tanulók összetétele: jelentős a hátrányos helyzetű és a roma tanulók aránya. Mivel a cigány lakosság körében a születések száma magasabb, nincsenek komoly létszámgondok, vannak azonban szociális gondok: a tanulók több mint 50%-a hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetű (42-43% a hátrányos helyzetű és 11% a veszélyeztetett). A roma gyerekek számának emelkedése mind az óvodákban, mind az iskolákban megfigyelhető: 1995 és 1999 között az óvodákban 4 év alatt 30%-ról 37%-ra nőtt, az általános iskolákban 32%-ról 35%-ra. Probléma, hogy a roma tanulók többsége nem jár óvodába. A tapasztalatok szerint aki jár, jellemzően az is csak 1-1,5 évet tölt az intézményben. Az óvodáskorú gyerekek 38%-a cigány. Az óvodázási arány a magyar lakosoknál stabilan 97-98 %, míg a cigányoknál 71-72% volt a legmagasabb.

A középfokon a létszámcsökkenés a szakmunkásképzésben volt jelentős, de ma már itt is stagnál. A létszámváltozást a vidéki tanulók csökkenése okozta a város középfokú intézményeiben. A városi kollégiumnak kevés lakója van, bár valamikor zsúfolásig tele volt, jelenleg a bejáró tanulók aránya is kevés. A helyiek túlsúlya jellemző minden iskolatípusban és képzési formában (a szakmunkásképzésben 80%, a műszaki szakközépiskolában 50%, a közgazdasági szakközépiskolában 70% az ózdiak aránya), a környező településekről csak kisebb arányban jönnek ide tanulni. Ez jelentheti a kistérségen kívüli, de környékbeli középfokú iskolák nagyobb vonzerejét, vagy a távolabbi nagyobb települések (pl. megyeszékhely) iskolái iránti nagyobb bizalmat, de feltehetően abból a tényből is fakad, hogy a szakképzésben – területi koordináció híján – igen elaprózott a képzés, például minden nagyobb városban található közgazdasági profillal működő szakközépiskola, Ózdon és Kazincbarcikán egészségügyi szakközépiskola stb.

A tanulólétszám összetétele jelentős különbséget mutat: a községekben magas a hátrányos helyzetű tanulók aránya, 9 iskolában (a községi iskolák 47%-a) van 40% felett. Szintén jelentős a veszélyeztetetteké, 5 iskolában mondták, hogy 10% feletti. Viszonylag kevesebb az egyszülős háztartásban élőké. 7 iskolában az etnikai kisebbséghez tartozó tanulók aránya meghaladja a 40%-ot. A városokban alapvetően hasonlóan alakulnak az arányok: 7 iskolában van 40% felett a hátrányos helyzetű tanulók aránya, 4-ben a veszélyeztetetteké, 6-ban az etnikai kisebbséghez tartozóké. Magas azonban a községekkel szemben az egyszülős háztartásban élő tanulókat oktató iskolák aránya (10 iskola). A városi és a községi iskolák között különbség van az egyszülős háztartásokban élő, a magatartási és viselkedési zavarokkal, valamint a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók arányában.

Az oktatási eredményességet a tanulmányi és kimeneti adatokkal vizsgáltuk, a továbbtanulások és a bukások, lemorzsolódások adataival, valamint a középfokú továbbtanulási aránnyal mértük. 5 év alatt az évismétlésre bukott tanulók aránya 40%-kal nőtt meg a javító vizsgára bukottaké csökkent. Az interjúk tapasztalatai szerint az évfolyamismétlésekhez jelentős mértékben járulnak hozzá a hiányzások. (A kimaradás, bár szintén jelentős mértékben megnövekedett pár év alatt, az intézményvezetők véleménye szerint kisebb gondot okoz, egymás kedvéért szeretnek iskolába járni. A kimaradás inkább a nagylányok esetében fordul elő.) A 8. osztályt követő középfokú továbbtanulás 1993 és 1997 között összességében valamelyest javult. A községekben a továbbtanulók aránya jellemzően 4-10%-kal elmarad a városiakétól, a községi tanulók 8-12%-a (20-30 fő) nem tanult tovább egy-egy tanévben.

Középfokú beiskolázási szerkezet terén térségi sajátosságnak tűnik, hogy az országos tendenciákkal szemben a szakmunkásképző tartja jelentős (42% körüli) arányát, sőt időszakosan növekedni is látszik. Ezen belül képzési áganként jelentős átstrukturálódás figyelhető meg: a fémipari képzésekről az építőipari és szolgáltatóipari képzések felé tolódott a hangsúly. A vonzó szakmák nem feltétlenül kötődnek szorosan a helyi elhelyezkedési esélyekhez: a szakmunkásképzőben a kereskedelmi szakmák mellett népszerű építőipari szakmák az elhelyezkedést nem biztosítják, de a megélhetést már nagy valószínűséggel igen, az idénymunkák, illetve alkalmi fekete munkák révén.

6. táblázat  Az általános iskolából kilépők továbbtanulása (%)

A bukási arány a szakmunkásképzőben 35-40%-os. Új jelenség, hogy a 8. évfolyam után beiskolázottak aránya csökkent azok javára, akik későbbi életkorban jönnek (pl. második szakmát tanulni stb.), s hogy a 9. évfolyam után rögtön szakképzésbe lépők aránya nagyon jelentős.

A végzettek esélyei sem túlságosan kedvezőek. A gimnáziumban végzettek továbbtanulási esélyei elég jók, az emelt szintű osztályból 50-60%-os a továbbtanulás, a hatosztályosból a többség továbbtanul egyetemen, főiskolán. Jelentős mértékű az érettségit vagy az első szakma megszerzését követő további tanulás az 13-14. évfolyamon, a felsőfokú szakképzésben. Az elhelyezkedés esélye valamelyest javul a térségen kívül szakmájukban, illetve a térségben nem a szakmájukban elhelyezkedni törekvők számára. Távlatilag feltehetően javít a helyzeten az a tény is, hogy a 2001/2002-es tanévtől akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés indul a közgazdasági szakközépiskolában (számviteli szakügyintézői képzés).

A képzés minőségét szolgáló kezdeményezések

A térség a nehézségek ellenére igyekezett rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz. Számos példaértékű kezdeményezés figyelhető meg a közoktatás területén.

• Az ózdi térségben fellelhető törekvések többsége társadalmi-gazdasági környezetével összefüggésben gondolkodik az oktatásról, annak lehetőségeiről.
• A helyi törekvésekre jellemző az is, hogy az oktatási rendszer egészében gondolkodó komplex fejlesztéseket céloznak meg, illetve alakítanak ki helyi és térségi szinten erőteljesen építve a különböző szereplők közötti együttműködésekre.
• A közoktatáson belül megfogalmazódó törekvésekben jellemzően egyaránt megfogalmazódik a társadalmi kohézió, a leszakadás mérséklése és a gazdasági versenyképesség megtartásának / visszaszerzésének igénye.

Az oktatás és a társadalmi-gazdasági környezet kapcsolatának erősítése

A térségi népességmegtartó erő növelése alapvető fontosságú egy problémás térségben, mivel a hosszú távú kibontakozáshoz elengedhetetlen, hogy azon társadalmi csoportok – elsősorban a fiatalok –, akik aktív részesei lehetnek egy megújulási folyamatnak, ne hagyják el a térséget a jobb lehetőségek reményében. A térségi népességmegtartás nehéz, áttételeken keresztül érvényesíthető feladat. A térségi kötődés, regionális identitás kialakítását célozza például a helytörténet témáinak beemelése az oktatásba. A térségi megtartó erő növelését jelentheti a felsőfokú oktatásba bejutott, alacsony jövedelemmel rendelkező családokból származó valamennyi ózdi tanuló Bursa ösztöndíjjal való támogatása, valamint egy munkaügyi központos képzésre támaszkodva pályakezdő diplomások bekapcsolása a térségfejlesztésbe.

Az iskola és a helyi társadalom kapcsolatának megerősítése részben az iskola társadalmi-szülői támogatottságát biztosítja, de a helyi társadalom, a szülők támogatását is jelentheti az iskoláén keresztül. Az oktatás minőségét befolyásolja az iskola és a család kapcsolata, ezt intézményi szinten lehet leginkább kedvező irányba befolyásolni. A szülőket a legtöbb iskolában aktívan bevonják az iskola életébe, különösen a rendezvények szervezésébe (pl. iskolai farsang), figyelemreméltó a szülőkkel való együtt-tanulást támogató kezdeményezés is.

Jelentős lehet mind az iskola, mind a helyi társadalom életének a szempontjából az iskola kapcsolata a civil szférával: társadalmi szervezetekkel, érdekszervezetekkel stb. A társadalmi és érdekszervezetekkel való kapcsolatot elsősorban a roma és ifjúsági szervezetek jelentik. Az ifjúsági szerveződésű Kamaszparlament a demokrácia tanulását segíti, s számos kulturális és sportrendezvény megrendezésében is közreműködnek. Az Ózd Ifjúságáért Alapítvány a tanulók, pedagógusok értékelése és jutalmazása, a drogprevenció területén fejti ki tevékenységét. A Regionális Roma Közösségi Központ a cigányság identitásának és hagyományainak megőrzése mellett társadalmi integrációjukat és érdekérvényesítésüket segíti, illetve tanoda típusú intézményt működtet. Az oktatás és a munka világának közelítését segíti, hogy létrejött a kistérségben a pályaválasztási tanácsadók munkaközössége, valamennyi iskolai könyvtárban "pályaválasztási sarkot" alakítottak ki. A Munkaügyi Központ Ózdi Kirendeltsége kiterjesztette pályairányító tevékenységét az általános iskolai tanulókra is.

Kapcsolatok, együttműködés kialakítása

A térség oktatási intézményeinek együttműködése nem új keletű, ez a társulás a jelenlegi formájában azonban elég új: 1998. január elsejével alakult meg, éspedig a társulások egy különleges formájában: a közoktatási ellátási formában. A társulást részben a megyei önkormányzat kezdeményezte, a keretek kialakításában jelentős szerepe volt a megyei közalapítványnak is, működtetésében (ráérezve ennek lehetőségeire) a helyi partnerek fontos szerepet játszanak. A társulás általános célja a közoktatási feladatellátás színvonalának javítása az együttműködés révén, egyes szolgáltatások közelebb vitele az igényekhez, kihasználásuk gazdaságossága, hatékonysága. (A társulás működtetői konkrét célokat is megfogalmaztak: térségi pedagógiai programok kialakítása, a térség munkaerőigényének feltérképezése s a szakképzés és a munkaerő-szükséglet közelítése, a térség megtartó erejének erősítése stb.)

A társulás több területen szerveződik, fő területei: irányítás, szakszolgálat, iskolázás, szakmai szolgáltatások. A társulás összességében átfogja a közoktatás fő területeit, legfontosabb szereplőit (intézményvezetők, pedagógusok, önkormányzatok, szakmai szolgáltatás képviselői), valamint a térség legtöbb intézményét az alapoktatás területén. A középfokú intézmények, mivel megyei fenntartásúak, jellemzően nem, inkább csak alkalomszerűen vesznek részt a társulás munkájában.

A kistérségi szintű gondolkodáshoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy a közoktatási vezetők helyben, együtt végeztek el egy olyan szakirányú továbbképzést (KÖVI), amely filozófiájában és képzési gyakorlatában erőteljesen épít a képzés résztvevőinek aktív együttműködésére.

Hátránykompenzálás, elitoktatás

A térségben – bár rengeteg gonddal küzd, s az erőforrások túlnyomó részét leköti a hátrányok kezelése – az oktatásügy vezetői nagyon fontosnak tartják a tehetséggondozást is, mivel ez segíti elő, hogy olyan helyi értelmiségi réteg termelődhessen ki vagy termelődhessen újjá, amely hosszabb távon képes lesz a kibontakozási folyamat alakításában aktívan részt venni. Az iskolák pedagógiai programjaiban a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyaránt előfordul, de az előbbi hangsúlyosabb. A tehetséggondozás formái közt előforduló kezdeményezések: emelt szintű nyelvoktatás, csúcsszakkörök, térségi tanulmányi versenyek. A hátránykompenzálás területén előforduló jellemző kezdeményezések: etnikai felzárkóztatás, iskolaotthonos oktatás, kis létszámú osztályok indítása, szakszolgálat. Ez utóbbi területén különösen fontos a szolgáltatások közelebb vitele a helyi lakossághoz, amit a szakszolgálat társulásban történő megszervezése tesz lehetővé.

Gazdasági változásokhoz történő alkalmazkodás

A gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás áttekintése érdekében vizsgáltuk a helyi vállalatokat, a munkaadókat, felkészültségüket, az általuk vezetett cégeknél dolgozó munkavállalókat, valamint a munkavállalók felkészültségét. Ezek a vállalatok piacképes terméket gyártanak, többségükben állandó alkalmazottakat foglalkoztatnak, alkalmi munkást kevesebbet.

A területfejlesztési szakemberek szerint a modernizáció jelenlegi pontján a gazdaság fejlődésében a tőke mellett az innovatív személyiségnek van jelentős szerepe. A térségben, miként dinamikus térségekben általában, a helyi és a külföldi tőkének kisebb a szerepe, de a vizsgálat helyszínén változás is megfigyelhető. Kutatásunk során a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodást két oldalról közelítettük meg: egyfelől a vállalkozások és a munkaadók jellemzői felől, másfelől a munkavállalók jellemzői felől. 40 vállalkozás kérdőívvel történő megkeresésével a munkaadók szociológiai jellemzőin túl elsősorban azt vizsgáltuk, hogy mi jellemzi a felkészültségüket, illetve vezetői képességeiket (pl. világra és a piacra való nyitottság). A munkavállalókról való érdeklődést az indokolja, hogy rajtuk keresztül tudjuk kimutatni a munkaerőpiacon jelenleg működő, keresett humánerőforrás jellemzőit.

Ózdon a KSH 1998-ban 1686 működő vállalkozást tartott nyilván. A legnagyobb számban az egyéni vállalkozások a jellemzőek, amelyek inkább minősíthetők kényszervállalkozásoknak. Hozzájuk képest sokkal kevesebb a vállalkozói társaság. Gazdasági értelemben inkább a jogi személyiségű gazdasági társaságok érdemelnek figyelmet. A foglalkoztatottak számát illetően kitűnik, hogy a vállalakozások többsége kisméretű, 10 főt vagy annál kevesebbet foglalkoztató cég. Ágazatok szerint az iparé továbbra is a vezető szerep, ezen belül jelentős a nehézipar, de már megjelentek új ipari területek is. A szolgáltatás ehhez képest szerényebb, helyi jelentősége elmarad az országos átlagtól, mivel az ózdi és a térségi lakosság nem tud széles szolgáltató szektort eltartani.

7. táblázat  Működő vállalkozások Ózdon, 1998

Működő vállalkozás	Jogi személyiségű gazdasági társaság	Kft.	Rt.	Mező-gazdasági szövetkezet	Működő jogi személyiség nélküli gazdasági társaság	Bt.	Egyéni vállalkozás
1686	188	183	3	0	176	174	1173

8. táblázat  Vállalkozások a foglalkoztatottak száma szerint, %

A kérdezett vezetők az 1993-as kohászati válság után – többségükben 4-5 éve – kerültek vezetői pozícióba. A női vezetők többsége a könnyűiparban dolgozik, ők régebben töltik be a munkaadói szerepet. A kérdezett vezetők között több volt a férfi: a 40 megkérdezettből 27 (67,5%). Ami a vezetői készségeket, képességeket illeti (saját megítélésük szerint), leginkább kapcsolatteremtő és gyors döntési képességgel, üzleti ismeretekkel rendelkeznek, amelyeket a vállalkozói készségek egészítik ki. Kevésbé mondják jónak konfliktuskezelő képességeiket. A vezetők közül a legtöbben rendelkeznek pénzügyi és vállalkozói ismeretekkel, míg piackutatási, piackeresési technikákkal kevésbé találkoztak tanulmányaik alatt, ezeket inkább mindennapi vezetői gyakorlatuk során sajátították el. Két területen mutatkozik hiány, a számítástechnikai ismeretek és főleg a nyelvtudás terén. Ebben az évben az Ózd és Térsége Munkaadók Szakmai Szolgáltató és Érdekvédelmi Egyesülése (OMÉSZ) szervezésében megindult a munkaadók képzése a vállalkozói ismeretek bővítése érdekében. A vezetők külföldi kapcsolatai azt mutatják, hogy Ózdon a kapcsolatok többsége nyugati irányultságú. A külföldi kapcsolatokon belül az üzleti kapcsolatok a jellemzőek. Sajnálatos, hogy a külföldi tanulás, tanulmányutak, a külföldi munkavállalás, munkatapasztalat csekély mértékű.

A 40 megkérdezett cégből csak 6 jelezte, hogy eddig még nem alkalmaztak munkanélkülit. A munkavállalókra vonatkozó kérdéseink az általános munkavállalási készségek, képességek és ismeretek körét célozták meg. A munkavállalók felkészültségét a vezetők véleménye szerint szilárd alapismeretek, alapos szakmai felkészültség jellemzi, ugyancsak jelen van az együttműködési képesség és hajlandóság is. Kevésbé jellemző az önálló munkavégzés, a problémamegoldó képesség, s legkevésbé a nyitottság és a számítógép-használat. Az elvárt felkészültséghez képest a legnagyobb eltérést a kommunikációs képességek és a döntési képesség, valamint a problémamegoldó képesség terén jelezték.

9. táblázat  Mennyire jellemzik az alábbiak alkalmazottai többségének felkészültségét?

Ha összevetjük az ipari termelőágazatokban dolgozó és a szolgáltató ágazatban dolgozó munkavállalók felkészültségét, kitűnik, hogy jelentős különbség van a kettő közt: az ipari munkahelyeken kevésbé tartják fontosnak ezeket a képességeket, s kevésbé is tekinthetőek felkészültnek az itt dolgozó alkalmazottak a megadott szempontokból. A szolgáltatásban az ipari munkahelyekhez viszonyítva jóval fontosabb a kommunikációs képesség, az önállóság, valamint a számítógép-használat.

10. táblázat  Mennyire jellemzik az alábbiak alkalmazottai többségének felkészültségét, illetve mennyire tartják fontosnak ezeket?

A munkahelyi továbbképzések, képzések szükségességét firtató kérdésre a 40 megkérdezettből 23 cég jelezte (57,5%), hogy náluk az elmúlt egy-két évben volt valamilyen képzés, ez a 23 cég összesen 55 képzést jelölt meg. 20 cég jelezte, hogy legalább egy képzés volt náluk, ebből 17-nél kettő, ezek közül 11-nél három, 5-nél négy és 3-nál öt képzés volt az elmúlt egy-két évben.

A munkanélküliek képzése

Magyarországon a rendszerváltás követően minden politikai erő nagy hangsúlyt fektetett a munkanélküliek képzésére, hogy javítsák munkába állásuk esélyeit. Ennek érdekében építették ki a regionális átképző központok rendszerét is. A munkanélküliek magas száma miatt az átképző központok is túlnyomórészt munkanélkülieket képeztek és képeznek. A csak a munkanélküliek képzésére koncentráló rendszer egy olyan kialakult, kifejlett polgári társadalmat tételez, ahol a munkaerő folyamatosan képezi magát, ahol a munkaadók folyamatosan áldoznak dolgozóik képzésére, mivel a munka világában folyamatosan olyan mértékű újítások jelennek meg, amelyek a munkavállalók állandó tanulását teszik szükségessé.

A nappali rendszerű, a fiatalokat érintő oktatás, képzés mellett a rendszerváltás óta megerősödött a felnőttek képzése is. Ez azonban egy rendkívüli helyzetben formálódott, amit a korábbi szocialista nagyüzemi gazdaság összeomlása és a fokozatosan kialakuló új, kapitalista piacgazdaság kifejlődése jellemez. Ennek a kettős jelenségnek a következménye a megnövekedett munkanélküliség, aminek a hatására elsősorban a munkanélküliek képzésére, átképzésére összpontosított a felnőttképzés. A munkanélküliek képzését döntően állami feladatként a munkaügyi központok és kirendeltségeik bonyolítják le.

A vizsgált négy évben (1996-1999 között) Borsod megyében összesen 1420 munkaerő-piaci képzési tanfolyam indult, és ezeken összességében 18 601 fő vett részt. Az 1420 tanfolyam 213-féle szakmában, munkakörben folyt, de az azonos szakirányon belüli tanfolyamok között is előfordultak eltérések a tematika felépítését (szintjét, hosszát, jellegét) illetően. A legtöbb tanfolyam – szám szerint 99 – a számítógép-kezelői szakmában indult. Gyakori volt még a kereskedő (74 db), a gépkocsivezető (C és D kategóriában 73, illetve 72 db), a számítógépes szoftverüzemeltető (62 db), valamint a minősített hegesztő (59 db) tanfolyam is.

1996 és 1999 között mindvégig meghatározó súllyal voltak jelen az ajánlott képzések: a tanfolyamok száma tekintetében négy év átlagában az Munkaügyi Központ által ajánlott képzések 53,6%-ot, az érintett létszám tekintetében pedig 66,4%-ot tettek ki. Szerepe azonban csökkenő tendenciájú, mert a kilencvenes évek eleji 80-90%-kal szemben 1999-ben csupán 67%-ot tett ki az e képzési formában résztvevők aránya. Ezzel szemben az elfogadott képzések szerepe fokozatosan erősödött. A vizsgált négyéves időszakban a résztvevők aránya kereken 10%-kal emelkedett, és 1999-ben már 29%-ot tett ki az ilyen típusú tanfolyamokon tanulók részaránya.

Az 1996-ban indított tanfolyamok résztvevői között 76%-os, 1999-ben pedig már 79%-os részarányt képviseltek azok, amelyek valamilyen szakképesítést adó tanfolyamra jártak. Az a cél, hogy minél több olyan tanfolyamot induljon, amely képesítő vizsgával zárul, hiszen valamilyen konkrét szakképzettség megszerzése esetén bizonyíthatóan könnyebb az elhelyezkedés. A munkaviszonyban állók körében folyó képzések szerepe viszont egyre inkább háttérbe szorult: 1999-ben a képzésben érintett létszámnak már csak 3,8%-át tették ki az ilyen képzési formában részt vevők. A szakképesítést nem adó tanfolyamok hallgatóinak részaránya a vizsgált időszakban stabilan 20% körül alakult. Ebbe a körbe különböző gépjármű-vezetői tanfolyamok, konkrét munkahelyre irányuló betanító jellegű tanfolyamok, valamint alacsony iskolai végzettségűek tanfolyamai tartoztak.

A végzettek elhelyezkedési arányát tekintve az elhelyezkedettek aránya a megyében 1996 és 1999 között hullámzó képet mutat, a vizsgált időszakban romlás is megfigyelhető: 1996-ban 56,7%, 1999-ben 43,7% volt az elhelyezkedők aránya a végzettek között. Ugyanez az ózdi térségben kicsit kedvezőbb képet mutat, a javulási tendencia 1997 és 1999 között egyértelműbb: 1999-ben a végzettek 48,7%-a tudott elhelyezkedni, míg két évvel korábban csak 35,6%-uk.

A tanfolyamot lebonyolító szervek: A négy év 1420 tanfolyamát 198 különböző képző szervezet bonyolította le. A 198 cég közül 111 csupán egy esetben vállalt közreműködést, 87 többet (2 – 170 között), egy képző szerv – az ÉRÁK – viszont egymaga 410 tanfolyam lebonyolítója volt. Az ózdi ÉRÁK-ban a képzés hatékonyságát némileg hátráltatja, hogy nincs pedagógus a képzők között. A különböző oktatásra specializálódott társaságok a négy év átlagában az indított tanfolyamok 54,3%-át szervezték. Főleg olyan képzési irányokban kaptak lehetőséget, amelyek hiányoztak más képző szervek kínálatából (pl. különböző gépjármű vezetői tanfolyamok). Az oktatási intézmények részesedése – az évenkénti értékek elég nagy ingadozása mellett – négy év átlagában 12%-ot tett ki, a termelő vállalatoké pedig nem egészen 4%-ot.

A különböző oktatási intézmények, iskolák értelemszerűen képzési profiljukba tartozó vagy ahhoz közel álló képzési irányokba tartozó tanfolyamok lebonyolítását vállalták. A profilhoz való ragaszkodás a szakmunkásképző iskoláknál és a szakiskoláknál erősebb volt, a közép- és felsőfokú intézmények inkább vállalkoztak a szorosan vett profiljukba nem tartozó tanfolyamok lebonyolítására is. Évente 45-50 tanfolyamot oktatási intézmények szerveztek, és a beiskolázott létszámnak stabilan 15-16%-a ilyen tanfolyamokon tanult. Az iskolákban folyó tanfolyamokat viszonylag magas óraszám és magas tanfolyami átlaglétszám jellemezte. Részben ezzel, részben az oktatott profilok gyakran magasabb fajlagos költségigényével magyarázható, hogy ebben a körben több volt a viszonylag drága tanfolyam, mint más képző szerveknél. Ezzel együtt közreműködésük nem mellőzhető, mivel bizonyos profilok oktatására csakis ebben a körben van lehetőség.

A kilencvenes évek elején a növekvő munkanélküliség támasztotta igényekre alapozva jelentős számban jöttek létre olyan vállalkozások (kft-k, bt-k) amelyek oktatásszervezésre specializálódtak. Életképességük, térnyerésük oka az volt, hogy az indítandó tanfolyami profilok tekintetében az oktatási intézményekkel, termelő vállalatokkal szemben lényegesen nagyobb rugalmasságot mutattak, azaz a megszokott OSZJ tanfolyamok helyett új, eddig nem oktatott szakirányokban is bátran vállalkoztak tanfolyam lebonyolításra. Emellett – mivel zömében alacsony költségigényű tanfolyamokat szerveztek – a tanfolyami díjak tekintetében is versenyképesnek mutatkoztak. Ezért részarányuk mindvégig meghaladta az előbb említettekét: az indított tanfolyamok 54%-a, a beiskolázott létszámnak pedig 49%-a tartozott ebbe a körbe.

A képzési piacon minőségi változást jelentett az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztő- és Átképző Központ (ÉRÁK) tevékenységének 1991 végi beindulása. Már működésének kezdetén be tudta bizonyítani, hogy az általa lebonyolított tanfolyamok színvonala – köszönhetően a korszerű, rugalmas képzési tematikának, a kiemelkedő technikai felszereltségnek és a jól felkészült személyi állománynak – jobb, mint a legtöbb más képző szervezeté. Tanfolyami kínálatát a képzési irányok és szintek rendkívül változatos skálája jellemezte. Szerepe stabilizálódott, az ÉRÁK mind a tanfolyamszám, mind az érintett létszám tekintetében 30% körüli részarányt képvisel. Pozitív fejlemény, hogy kínálati palettáján a kezdeti időszakhoz képest növekedett a hosszabb, illetve szakképesítést adó tanfolyamok részaránya, de ezzel együtt a tanfolyami költségek is megemelkedtek.

A humánerőforrás-fejlesztés lehetőségeire, céljaira tett javaslatok

A humán erőforrás helyzetét áttekintő vizsgálatunk eredményeként részben azokra a létező kezdeményezésekre, élő gyakorlati példákra kívánunk rámutatni, amelyek megőrzése, rendszerszemléletű továbbfejlesztése nemcsak a helyi, hanem az Európai Unió hasonló helyzetben lévő régióinak a tapasztalatai alapján is hozzájárulhatnak a térség fejlesztéséhez, a válságból való kilábaláshoz. Ezek száma – az oktatás területén – örvendetesen magas, így a javaslatok sora is gazdag. Emellett a továbblépéshez a helyi gyakorlatban még meg nem jelent elemek beépítésére is javaslatot teszünk. A javaslatok sorában az első területre (alapozó oktatás és képzés) gondolatébresztésül igyekeztünk egy lehetőleg teljes tevékenységsort felvázolni, amelyből intézmények, intézmények csoportja – a struktúra egyes fő területei alapján – tudatos fejlesztési és megvalósítási tervet készíthet. A további három területen inkább a főbb irányokat jelöljük meg, több teret hagyva a helyi ötletek, javaslatok, itthon vagy külföldön szerzett jó tapasztalatok beépítése-megvalósítása számára. A humánerőforrás-fejlesztés tervét a térség területfejlesztési tervével egységben szükséges szemlélni, stratégiát kialakítani, illetőleg az elfogadott stratégia alapján közép- és rövid távú cselekvési programot kialakítani. A konkrétabb programokat érdemes intézményesített formában elindítani (pl. felelősök kijelölése, dokumentáció készítése), megvalósulásukat figyelemmel kísérni, s a szerzett tapasztalatok alapján alakítani, továbbfejleszteni. Mindezeknek a megvalósítása igényli a kistérség vezető képviselői érdekegyeztető fórumának létrehozását, rendszeres működtetését.

Alapozó oktatás és képzés

Az alapozó oktatás és képzés terén fontosnak tartjuk az iskola és a társadalom kapcsolatának erősítését, az egyes intézmények és az intézményfokozatok közötti együttműködés továbbfejlesztését, az iskola és a munka világa közötti kapcsolat kiépítését és elmélyítését.

Az iskola és a helyi társadalom kapcsolatának erősítése

A szülőkkel való kapcsolat továbbfejlesztése G A gyerekek számára a családi ház, a szülők a legfontosabb modellek. Így az intézmények számára elengedhetetlen, hogy a szülői házzal olyan, kölcsönös bizalmon alapuló jó kapcsolatot építsenek ki, amely elfogadja a tanulás fontosságát és ahhoz megfelelő támogató környezetet kínál. Tekintettel arra, hogy a térségben a felnőtt lakosságra – így a szülők jelentős hányadára is – az alacsony iskolázottság a jellemző, ezért az oktatási-nevelési intézményeknek kell az esetleges bizalmatlanság oldása érdekében a kezdeményező lépéseket megtenni. Ezek:

• Olyan tevékenységek szervezése, ahol a szülők, nagyszülők megmutathatják saját tudásukat.
• Olyan programok szervezése, ahol a pedagógussal együttműködve a szülők maguk is bekapcsolódnak a tevékenység vezetésébe (erre a bánrévei óvoda kínál gyakorlatot).
• Szülők számára olyan – nem kimondottan iskolai jellegű, de az intézményben szervezett – programok szervezése, amelyek az ő szempontjukból fontos tanulásra, közösségi tevékenységre kínálnak lehetőséget, és ennek segítségével oldják az intézménnyel szembeni bizalmatlanságukat (pl. a társas összejövetelek gyakorlata, szülők-nevelők bálja több intézmény esetében, vagy a Phare 99 pályázaton tervezett iskolai varrótanfolyam és rendszeres varrási lehetőség biztosításának a terve).
• A mindennapi gyakorlati tudásra építő, érdekes házi feladatok, amelyek – nem sok időt igénylő – megoldása csak a szülőkkel együtt lehetséges. Így ők bekapcsolódnak az iskola munkájába.
• A szülők számára olyan programok szervezése, amelyek azt célozzák, hogy a hagyományosabb iskolai tanulásban tudják gyermekeiket segíteni (a Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola tett ilyen kezdeményezéseket).

A társadalmi szervezetek, az egyházak is sokat tehetnek annak érdekében, hogy segítsék a gyerekek iskolában maradását, iskolai tanulását és hasznos időtöltési szokások kialakulását.

• A felső tagozatosok, középiskolások számára – akiknek otthon nincs lehetőségük a tanulásra – délutáni tanulási lehetőség, s alkalmanként más programok biztosítása.
• A társadalmi szervezetek, egyházak, művelődési intézmények közreműködésével szélesíteni lehet a térség iskolái által biztosított kínálatot.

A helyi társadalommal való kapcsolat mélyítése megerősíti azt az érzést, hogy a nevelési-oktatási intézmény az adott település, körzet szerves része, amely az adófizetők érdekében működik, és nem egy afölött vagy attól függetlenül létező szervezet.

• Az óvodákban, iskolákban végzetteknek szervezhetnek ifjúsági klubot, programot. Ezzel a szabadidő eltöltésének szokásait fejleszthetik, a kulturált szórakozás számára kínálhatnak terepet.
• Az óvodákban, az iskola kezdő éveiben lehet olyan programokat szervezni, amelyekben részt vesznek fiatal, hamarosan szülővé váló lányok (pl. testnevelésórára öltözködés, étkezésben közreműködés). Ezzel részben az intézmény dolgozóinak munkáját segítik, és egyúttal fontos gondozási feladatokat tanulnak meg, felkészülnek a szülőszerepre (a bánrévei óvodában van ilyen gyakorlat).
• Olyan programok szervezése az iskolában, amelyek nemcsak a szülőket, hanem a település, körzet felnőtt lakóit is odavonzzák, akár szabadidős programokra, akár tanfolyami jellegű képzésekre (pl. sportolási, barkácsolási, nyelvtanulási, informatikai lehetőségek felkínálása – kiaknázása).
• Az intézmény – kihasználva a rendelkezésére álló informatikai lehetőségek kínálta előnyöket – egyes településeken a körzet társszervezeteinek információs forrásává válhat, akár a település „Teleháza” is lehet (ilyen jellegű tervek születtek a kistérség igazgatói munkaközösségének 1999. novemberi háromnapos tanácskozásán).
• A pedagógusok, illetőleg a középiskola diákjai közösségfejlesztőként is tevékenykedhetnének. Ennek érdekében a Megyei Közművelődési Intézet a Megyei Munkaügyi Központtal együttműködve kísérleti jelleggel elindított egy programot, melynek kiterjesztése pozitív tapasztalatok esetén további támogatást érdemel.
• A potenciálisan a térségben maradó fiatalok arányának növeléséhez hozzájárulhat az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés kialakítása és fejlesztése.

Az egyes intézmények és intézményfokozatok közötti kapcsolat megerősítése

Az intézmények közötti horizontális kapcsolattartásnak és -fejlesztésnek országosan modellértékű gyakorlata a kistérségi társulás, a társuláson belül működő munkaközösségek, a továbbképzések rendszere, a közös pályázatok, a programok összehangolása stb. Az együttműködésnek ezt a szintjét feltétlenül szükséges megőrizni, illetőleg a szerves fejlődésnek is teret engedni. Ennek érdekében a következőket érdemes átgondolni.

• Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy gyarapodjék az együttműködés kereteinek bővítését kezdeményezők, a közös tevékenység újabb lehetőségeit meglátók száma.
• Szükséges-e és lehet-e újabb forrásokat bevonni annak érdekében, hogy az együttműködést legalább ezen a szinten fenn lehessen tartani, illetőleg milyen forrásokból biztosítható hosszabb távra is tervezhetően a közösen végzett tevékenységek köre.
• A horizontális kapcsolatok hiányzó láncszeme a középiskolák és ezen belül a szakképzéssel foglalkozó intézmények együttműködésének szervezett formája.

Az intézményfokozatok közötti kapcsolat általában fejlesztendő.

• A kistérségben különös gondot jelent, hogy a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola, illetőleg a két szakiskola kivételével a középfokú intézmények megyei fenntartásúak. Szükséges lenne végiggondolni, milyen úton lehetne rendszeressé tenni, hogy a középiskolák bekapcsolódjanak a kistérségi társulás munkájába, tevékenységeibe.
• A kistérségnek különös erőforrást jelent, hogy 31 közoktatási vezetője együtt vett részt a szakirányú továbbképzésen. Indirekt formában támogatni kellene, hogy ez a jól egymásra talált csapat a továbbiakban is együttműködjön. Érdemes lenne annak a lehetőségét is megvizsgálni, hogy a legértékesebb záródolgozatokból egy szerkesztett kötet lásson napvilágot.

Az iskola és a munka világa közötti kapcsolat kiépítése, elmélyítése

Az általános munkavállalói képességek fejlesztésének szükségességét a munkaadók egyértelműen igényként fogalmazták meg. Ezért mind a középiskolákban, mind az általános iskolákban szükséges volna tervezni, hogy tudatosan sor kerüljön ezen kulcsképességek fejlesztésére. E tevékenység egyik generálója lehet – kellő szakmai háttértámogatással – a közelmúltban megalakult pályaválasztási tanácsadói munkaközösség.

A munkáltatók, munkahelyek és a szakképzés közötti kommunikáció kialakítása, elmélyítése elősegítheti a „felhasználói igényeknek” megfelelőbb képzés tartalmi fejlesztését, valamint a képzés feltételeinek megfelelőbb igazítását az igényekhez.

• A kommunikáció formája lehet egy meghatározott rendszerességgel szervezett, tartalmilag tudatosan tervezett fórum (amelyre már történtek kezdeményezések).
• Az iskolák saját korszerű technikával rendelkező gyakorlati bázisaikat felkínálhatnák a kisvállalkozások vezetői és beosztottai számára is mint a szakmai továbbképzés egy lehetséges helyszínét (pl. SZIKSZI-taniroda).
• A munkahelyek elismert, tekintélyes mestereit a diákok látogathatnák meg, néhány napon keresztül nyomon követve munkájukat (shadowing).
• A vállalatok elismert szakemberei közreműködhetnének a helyi tantervek szakmai tartalmi hangsúlyainak megjelölésében.
• Az 1996-os oktatási törvénymódosítás miatt megváltozik a szakképző intézményekből kikerülő fiatalok szakmai képzettsége. Ezért tájékoztatni szükséges a munkaadókat arról, hogy a szakmai specializációra való felkészítés egy ideig az ő feladatuk lesz.
• A középfokú szakképző iskolák és az ÉRÁK közötti kapcsolat kialakítása.

A pályaválasztás segítése az iskolák és a munkahelyek közös érdeke. Ezért ezen a területen összehangolt tevékenységre van szükség.

• A Munkaügyi Központ Ózdi Kirendeltsége kiemelkedő szerepet vállalhat a pályaorientáció segítésében. A birtokában lévő pályaalkalmasságot vizsgáló eszközökkel is segítheti a diákok döntéseit.
• A választandó szakmában a diákok – a jellemző foglalkozásokat jól bemutatni tudó személyeket felsoroló lista alapján – egy napon át nyomon követhetnék az illetőt napi munkájában, vagy meghatározott szempontsor alapján interjút készíthetnének a választandó foglalkozás értő képviselőjével.
• A kistérség pályaválasztási felelősei rendszeres tapasztalatcserével segíthetik egymást.

A képzés minőségének javítása

A képzés minőségének javítása érdekében a következőket célszerű rendszerezetten áttekinteni.

A tanulási kudarcnak, az iskolai lemorzsolódás veszélyének kitett tanulók figyelemmel kísérése, egyéni fejlődésük, továbbhaladásuk (tanulási útjuk) követése, a tanulási utak biztosítása:

• óvoda-iskola átmenet;
• az általános iskola tagozatai közötti átmenet;
• általános iskola – középiskola átmenet;
• kistelepülésről nagyvárosba kerülés;
• személyre szóló fejlesztési terv készítése;
• a roma tanulók középiskolába kerülésének segítése;
• a középiskolába került tehetséges roma diákok segítése;
• a tanulási nehézségekkel küszködő környékbeli tanulók számára kollégium, illetve tanoda típusú intézmény létesítése és fenntartása;
• a pedagógiai szakszolgálatok és a nevelési-oktatási intézmények együttműködése;
• nemzetközi tapasztalatok, megoldási módok gyűjtése, adaptálása.

A képzéshez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása:

• a társulások és a szolgáltatások helyhez vitele továbbra is támogatandó, legalább ezen a színvonalon megőrzendő;
• a tehetséggondozás lehetőségének biztosítása, településtől függetlenül;
• a különböző típusú tehetségek fejlesztésének biztosítása, településtől függetlenül;
• mentoring rendszer kialakítása, támogatása.

A képzés szakmaiságának javítása, pedagógus-továbbképzés:

• a kistérségi továbbképzési rendszer megőrzése, tartalmának tervezettebbé és a helyi problémákra megoldást keresővé tétele;
• kistérségen belül az azonos/hasonló területen fejlesztést kezdeményező pedagógusok vagy intézmények egymást segítő együttműködése;
• a kistérség egyes intézményeiben létező jó gyakorlat megtanulása egymástól (benchmarking);
• az egyes intézménytípusok módszereinek, a diákokkal való foglalkozás eljárásainak továbbadása a következő foknak (az óvodától megtanulni az „öröm iskolája” működtetését és a gyerek fejlődésének nyomon követését; az alsó tagozattól megtanulni a gyerekeket teljes egészükben látni, nem csak az egyes tantárgyi teljesítményeik alapján; az általános iskolától megtanulni a roma gyerekekkel és a lassabban haladókkal való foglalkozást);
• a Comenius 2000 minőségfejlesztő programba bekapcsolódó intézmények tapasztalatcsere-lehetőségeinek megteremtése;
• az intézményi szintű kezdeményezések fenntartói bátorítása, támogatása, a jó tapasztalatok gyűjtése és terjesztése.

A gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás

A helyi munkaerő-piaci igények kielégítési lehetőségeinek javítása:

• az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés kialakítása, fejlesztése a középfokú intézmények bázisán;
• a foglalkoztatást célul kitűző civil kezdeményezések bátorítása, támogatása;
• a munkaadó civil szervezetek jogi, pénzügyi, információkkal történő támogatása.

A képzés és a munka világának közelítése:

• a munkaadók és a képzőintézmények vezetői tanácskozási rendszerének kialakítása;
• források és szervezeti keretek teremtése ahhoz, hogy a középfokon oktató pedagógusok tapasztalatot szerezzenek a munka világából;
• valamennyi oktatási és képzőintézmény vezetőjének a vállalkozási ismeretek bővítését szolgáló továbbképzés biztosítása.

Munkaadók továbbképzése, vezetői képességek javítása:

• a konfliktuskezelő képesség fejlesztése;
• korszerű vezetői ismeretek, nyelvismeret;
• a vezetők és a szakértők külföldi tapasztalatainak gyarapítása; a kamara, az önkormányzat szerepének átgondolása a kapcsolatok létesítésében;

A munkavállalók képzése:

• a valamennyi munkahelyre érvényes, a távlati szempontokat is figyelembe vevő ismeretek, képességek, készségek minimumának meghatározása;
• problémamegoldó képességet, kommunikációs képességeket fejlesztő tréningek szervezése;
• számítástechnikai ismeretek oktatása, nyelvoktatás;
• nemzetközi tapasztalatok, megoldási módok gyűjtése, adaptálása.

A munkanélküliek képzése

Az alapismeretek, alapkészségek megerősítése a munkanélküliek képzésében:

• alapkészségek erősítése (írás, olvasás, kommunikációs képességek);
• az önismeret, önbizalom-fejlesztés elemeinek beépítése a képzésbe;
• nemzetközi tapasztalatok, megoldási módok gyűjtése, adaptálása.

A képzés szervezésében a gazdaságos megoldások ösztönzése:

• gazdaságos megoldások keresése a képzésben;
• a közoktatási intézmények képzésbe bevonása lehetőségeinek szélesítése (pl. a hiányzó képzettség pótlása);
• a közoktatási intézmények bevonása a foglalkoztatottak képzésének elősegítésébe és a munkanélküliek képzésébe a lehetőségek szerint; felnőttek bevonása az alapképzésbe, szakképzésbe (pl. számítógép-kezelés);
• a közoktatás és átképzés intézményei, valamint a piaci és civil szervezetek képzési tevékenységének lehetséges összehangolása (a „képzők börzéjének” időszakonkénti megrendezése).

A munkanélküliek visszavezetése a munka világába:

• E munka-tanácsadási tevékenység erősítése;
• a foglalkoztatási információs tanácsadás (FIT) működtetése, továbbfejlesztése;
• civil ház létrehozása, amely a tartósan munkanélkülieket a kevésbé hagyományos formában be tudja vonni a képzésbe, átképzésbe, innen a munka világába;
• a munkanélküliséggel jelentősebben sújtott településeken a közösségfejlesztés megindítása, erősítése;
• nemzetközi tapasztalatok, megoldási módok gyűjtése, adaptálása.

Felhasznált anyagok, kéziratok