„A tantervek célrendszer nélkül csupán holt betűk”

– Interjú Horánszky Nándorral A tantervelmélet forrásai című sorozatról –

Nemrég jelent meg a Tantervelmélet forrásai című könyvsorozat 22. kötete. Az immár tizenhat éve élő sorozat szerkesztője Horánszky Nándor, az Országos Közoktatási Intézet munkatársa. A legújabb tanulmánykötetnek pedig ő a szerzője is. E kötet megjelenése kapcsán beszélgettünk a tantervelmélet és -történet tanulságairól és magáról a sorozatról.

– Először a könyvsorozatról ejtsünk néhány szót, hiszen a bő másfél évtized alatt tekintélyes munka és teljesítmény valósult meg. Hogyan indult el ez a sorozat?

– Röviden talán így mondhatnám: a nyolcvanas évek elején megérett az idő arra, hogy a tantervelmélet addig elhallgatott, eltorzított vagy nem kellően ismert eredményeiről számot adjon a szakma. Igaz, a körülmények szerencsés együttállására is szükség volt.

1982-ben az Országos Pedagógiai Intézet Tantervelméleti Osztályán megjelent – a nemrég elhunyt – Zibolen Endre, és felvetette, hogy ki kellene adni Prohászka Lajos tantervelméleti egyetemi előadásait. A tervet Báthory Zoltán felkarolta, s megállapodtunk abban, hogy indítunk egy sorozatot A tantervelmélet forrásai címmel. Ekkor lettem a sorozat szerkesztője. Köszönetet kell mondanom egyrészt Báthory Zoltánnak, aki önzetlenül – gyakran eltérő elgondolásai ellenére is – támogatta a sorozat életben maradását, másrészt az Oktatási Minisztériumnak is a mai napig nyújtott anyagi támogatásáért.

Első kötetként Faludi Szilárd kandidátusi disszertációjának részleteit jelentettük meg, ezzel is elismerve a szerző elévülhetetlen érdemeit a tantervelmélet és -történet terén. Második kötetként pedig Prohászka Lajos tantervelméleti írásait adtuk ki. Így indult a sorozat.

– Hogyan alakult ki a sorozat profilja?

– Általános gyakorlattá vált, hogy vagy egy-egy tudós személyiség tantervelméleti munkásságát mutattuk be, melyhez mindig hozzájárult az adott kötet összeállítójának tanulmánya is, vagy tanterveket, tantervi részleteket mutattunk be, a dokumentumokat kísérő tanulmányokkal. A kötetek összeállítói csak ritkán lépték át az 1945-ös korszakhatárt, hiszen az ezután következő időszakról neveléstörténeti és kutatói szempontból még nem mindenben voltak adottak a feltételek. A szerzők kiválasztásának legfőbb szempontja az volt, hogy a szakma, a neveléstörténet-írás és az adott terület idősebb, jeles képviselői átadhassák az évek során felhalmozódott tudásukat.

– Meg lehetne említeni néhány olyan szerzőt, akik e kötetek létrehozásában közreműködtek?

– Örömmel, hiszen nélkülük ez a sorozat nem állhatott volna össze ilyen rendszerezetten: Ballér Endre, Báthory Zoltán, Felkai László, Kékes-Szabó Mihály, Kelemen Elemér, Kontra György, Mann Miklós, Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla, Ravasz János, Schaffhauser Ferenc, Szebenyi Péter, Tóth Gábor, Vecsey Beatrix és végül azok, akik sajnos már nem élnek: Antall József, Simon Gyula, Zibolen Endre.

– Milyen elvek alapján történt a szerkesztés?

– Fontos szempont volt, hogy az egykori – általunk „katedrapedagógusnak” nevezett – pedagógiai professzorok munkásságát tegyük közkinccsé. Prohászka Lajos, Imre Sándor, Schneller István, a kolozsvári egyetem munkatársai és Veszely Ödön is ebbe a sorba tartoznak. Fináczy Ernő munkásságának bemutatása sajnálatos módon még hiányzik, de már megkezdődött ennek a kötetnek is az előkészítése. Részben itt kell megemlíteni Nagy László és Kiss Árpád ez irányú tevékenységének ismertetését is.

A másik szempont az volt, hogy az oktatáspolitikai és a neveléstudományi elképzeléseket miképpen valósították meg a tantervkészítés folyamatában. Elég, ha Kornis Gyula 1920-as évekbeli szerepére vagy Hóman Bálint miniszteri működésére utalunk. A klebelsbergi kultúrpolitika és Kornis tevékenysége erősítően hatottak egymásra. Kornisnál igen fontos volt, hogy a politikától független tudományos szemlélet sokoldalú megközelítést, rendszerben való gondolkodást eredményezett, melyet határozott művelődés- és kultúrpolitikai szemlélet hatott át. Mindez a korabeli európai iskolaügy alapos ismeretével párosult.

Harmadik vonulatként a különböző iskolatípusok – elmúlt 150 évben megjelent – tanterveinek bemutatása említhető meg. Így került sor a középiskolai oktatásunkat szinte máig meghatározó Entwurf lefordítására, megjelentetésére, a középiskolai és polgári iskolai tantervek bemutatására. Külön feldolgoztuk a felekezeti (katolikus, protestáns, zsidó) nép- és középiskolai tanterveket, melyekről ilyen átfogó ismertetés még nem jelent meg Magyarországon. Ezen a téren külön ki kell emelnem a tantervkészítők sorából Kármán Mór nevét, akinek a megítélése az utóbbi időben némely tekintetben árnyaltabbá vált.

Fontosak azok a tanulmánykötetek is, melyek tantervek elméleti, oktatáspolitikai hátteréről, a sokszor eltérő, ám mégis gazdag műveltségfelfogásokról adnak számot. (Ehhez a körhöz tartozik pl. Karácsony Sándor vagy Németh László, vagy az egyes kultuszminiszterek bemutatása.) Az egyes iskolatípusok tantervi és tantervkészítési gyakorlatáról, művelődéspolitikai és pedagógiai szempontjairól szintén külön kötet jelent meg. Kiemelendő Ballér Endre Tantervelméletek Magyarországon c. munkája, mely az egész problémakör szintézisét adja.

Végül vannak olyan köteteik, melyek a nemzetközi helyzetet s eredményeket mutatják be. Ilyenek pl. a húszas évek reformpedagógiájával még kapcsolatot tartó szovjet tanterveiket, vagy a tantervelmélet fejlődésének külföldi vonulatát bemutató kötetek, és közreadtunk egy összeállítást a közelmúlt külföldi tanterveiből és törvényeiből is.

– Ennyi történeti anyag összegyűjtése, dokumentálása, elemzése után milyen következtetéseket vonhat le a szerkesztő a tantervelmélet fejlődéséből?

– Ha végigtekintünk a sorozat eddig megjelent 22 kötetén, akkor átfogó képet kapunk a tantervkészítés és tantervi gyakorlat másfél évszázados fejlődéséről, s ezen keresztül a nevelési, oktatási elképzelésekről, az egyes nevelési területek szerepéről, az erkölcsi nevelésről, a tanár-diák szerepről, egyszóval a tantervek gazdag világáról. Megismerhetők mindazok az eszmei és filozófiai hátterek, melyek meghatározott kultúrfilozófiai, művelődéselméleti háttérből táplálkoztak, vagy a keresztény értékfilozófia talaján állottak és az értékelméleti idealizmussal köthetők össze. A köztudatban élő képnél jóval árnyaltabban ismerkedhetünk meg a herbartizmussal, ideértve Kármán Mór munkásságát is. Fellelhetjük a különböző nevelési gondolkodók (Dilthey, Kerschensteiner, Spranger) hatását; a reformpedagógia, a gyermektanulmány, a kísérleti pedagógia és a szociálpedagógia szerepét és térnyerését, vagy az egyes professzorok gondolatainak eklektikusságát.

Két markáns szemlélet vonul végig a tantervi vitákban: egyrészt az oktatáspolitikai szempontokat olykor kizárólagossá tevő hozzáállás, másrészt a pedagógiai logikával argumentáló szakértők, szakemberek tábora, akik csak a szakma szabályait hajlandók figyelembe venni, függetlenül az aktuális oktatáspolitikai elképzelésektől. E két szempont kényes egyensúlya nélkül nem jöhetnek létre jó tantervek. Ez az egyensúlykeresés végig jellemezte a tantervírás történetét. Az utóbbi évtized tantervi vitái is ezt mutatják, bár az utóbbi években úgy tűnik, mintha nehezebben találnák meg a szakemberek ezt az egyensúlyt.

– Hogyan változtak, alakultak az elmúlt másfél évszázadban a tantervek? Milyen eredményeket hoztak az ezzel kapcsolatos kutatások?

– A tantervek másfél évszázad alatt egymásra építkeztek. Egyszerre találhatók meg bennük a kontinuitást biztosító elemek, és a továbbfejlődést biztosító spiralitás ismérvei. Tantervi reform csak a folyamatos korszerűsítés révén válhat sikeressé. Gyors változásokat nem szabad erőltetni, s nem szabad kihagyni fejlődési fázisokat. Megítélésem szerint a NAT-tal kapcsolatos problémák is ott kezdődtek, hogy megbomlott a tantervfejlődés másfél évszázados hagyománya, és új szempontokkal akarták – s ez nem is lenne baj – megtölteni ezt a műfajt úgy, hogy az ehhez szükséges műfaji keretek még nem alakultak ki. Innen-onnan átvett mintákkal pedig nem lehet rövid idő alatt betölteni a hiátust.

Fontos tanulság, hogy a helyi tantervek szerepe és lehetőségei egyértelműen körvonalazódtak a másfél évszázad alatt tanterveinkben. A korlátozások egyrészt a szakmai színvonal védelmét, másrészt az oktatáspolitikai (nemzeti) célok érvényesülését szolgálták. Kiemelt hangsúllyal szerepeltek a tantervekben az egyetemleges erkölcsi célok.

Vannak állandóan visszatérő problémák, mint a túlterhelés, az óratervi arányok megállapítása. Új megvilágításba kerültek a köztudatba tévesen került megállapítások, mint például a németesítés kérdésköre, a porosz szellem állítólagos erőteljes érvényesülése a tantervekben, a felekezeti autonómia valóságos helyzete, a már említett herbarti hatás körültekintőbb regisztrálása.

– A szerkesztő számára mi volt a másfél évtizedes tantervelméleti és -történeti kutatómunka legfőbb tanulsága?

– Csupán egyetlen szempontra hívnám fel a figyelmet: Célok, céltételezések nélkül, eszmékre, értékekre való törekvés nélkül sohasem létezett pedagógia. Ebből következik, hogy manapság milyen nagy szükség lenne a neveléstudomány értékelméleti megalapozására.

– Készülnek még újabb kötetek a sorozatban?

– A sorozatot úgy szeretném befejezni, hogy még 4-5 kötet megjelenhessék. Nem tudom, mire nyílik még lehetőségem. Tervezem még Prohászka Lajos tantervelméletének újabb kiadását, az eddig megjelent kötetek bevezető tanulmányainak egybeszerkesztett újraközlését. Külön kötetet tervezek Fináczy Ernő tantervi vonatkozású írásaiból és az 1850-1976 között megjelent tantervek lelőhely-bibliográfiáját is meg szeretném jelentetni. A sorozatot a kilencvenes években Nyugat-Európában megjelent etika és vallástani tantervek közlésével szeretném befejezni.

– Beszéljünk végül a sorozat frissen megjelent, 22. kötetéről! Az általad írt tantervtörténeti tanulmányokat tartalmazó kötet címe: Erkölcsi rend és szakmaiság a tantervekben. Hogyan függ össze egymással ez a két szempont, illetve miért éppen ezt a két szempontot emelted ki a kötet írásaiban?

– Az erkölcsiség és szakmaiság egymásra utalt fogalmak pedagógiai gondolkodásomban. Az erkölcsi igényesség és szakmai alaposság egymást feltételezi, mint ahogyan ezt az elmúlt 150 év tantervei többnyire bizonyítják is. Ez egyfajta pedagógiai ethosz szükségességét fejezi ki. Szilárd erkölcsi világkép nélkül nem lehet teljes értékű generációkat felnevelni. A tantervek célrendszer nélkül csupán holt betűk. A műveltség jellege, a tananyag kiválasztása, a tanári személyiség kívánatos modellje, a példaadás fontossága és tudatossága, a tanuló szakmai és jellembeli fejlődésének biztosítása, erkölcsi minőségének magasabb fokra juttatása, a követelmények megfogalmazása mind a tantervkészítők felfogását, felkészültségét, egyúttal felelősségét tükrözik. Éppen a tantervek szakmai minőségének fejlődésével állt összefüggésben az erkölcsi alapok, az értékek differenciáltabb megfogalmazásának igénye is.

Mindannyiunk érdeke, hogy gyermekeink számára erkölcsi fogódzókat adjunk, hiszen a keresztény hagyományokon alapuló európai kultúrát alapjaiban rengették meg e század gyilkos háborúi, diktatúrái, majd az ezt felváltó szabadságélményből fakadó szabadosság. A szabadság és felelősség nem egymást kizáró fogalmak.

Ezt a gondolatmenetet kívántam érzékeltetni Szent István király intelmeinek bemutatásakor, ugyanúgy, mint amikor az Entwurfnak az egyén, a közösség, a nemzet hármasságában leírt mondanivalóját elemeztem, vagy a húszas évek polgári iskolájának tanulóközpontúságára mutattam rá, felhívva a figyelmet a kötelezettségekre és a kívánatos tanári egyéniség ismérveire is. Említhetném a szakmai középiskolák törekvését egy követendő műveltségideál megteremtésére, vagy utalhatok az általános iskola célrendszeréből adódó funkciózavarokra, a koherens erkölcsi világkép hiányából adódó feszültségekre.

Hiszem, hogy az új évezred küszöbére érve a tudásba, az igazság megismerésébe, és az erkölcsiségbe vetett hit megszünteti azt a távolságot, amely a most elmúló században tovább nőtt a fides et ratio, a hit és az ész között.

Az interjút készítette és szerkesztette: Kerber Zoltán

A tantervelmélet forrásai című sorozat eddig megjelent kötetei¹

1. FALUDI SZILÁRD: A tantervi anyag kiválasztásának elvi alapjai az általánosan művelő iskolában. Bev., vál.: Ballér Endre. Bp., 1983.

2. PROHÁSZKA LAJOS: A tanterv elmélete. Szerk. és bev.: Zibolen Endre. Bp., 1983.

3. Válogatás Kornis Gyula tanterv vonatkozású írásaiból. Összeáll. és bev.: Mészáros István. Bp., 1984.

4. Schneller István és Imre Sándor tantervelméleti törekvései. Szerk. és bev., jegyz. ell.: Ravasz János. Bp., 1984.

5. A tantervelmélet kialakulása és fejlődése. Válogatás Nagy-Britannia, az NSZK és az USA tantervelméleti irodalmából. Vál. és bev.: Ballér Endre. Bp., l985.

6. A XIX. század végi gimnáziumi tantervek elméleti háttere. Szerk. és bev.: Felkai László. Bp., 1985.

7. Az 1934. évi középiskolai reform. – A törvényjavaslat előkészítése és vitája. Összeáll. és szerk., bev.: Antall József. Bp., 1986.

8. Szemelvények, dokumentumok a polgári iskola hazai történetéből. Összeáll., szerk., bev.: Simon Gyula. Bp., 1987.

9. A tanterv helye és szerepe Kiss Árpád neveléstudományi munkásságában. Összeáll., bev. írásokkal ellátta: Horánszky Nándor. Bev.: Báthory Zoltán. Bp., 1988.

10. A „nagy pedagógiai kísérlet”. A húszas évek szovjet tantervei. Vál., bev., jegyz. ell.: Szebenyi Péter. Bp., 1988.

11. Nagy László tantervfelfogása és hatása. A szemelvényeket vál., bev.: Ballér Endre. Bp., 1988.

12. Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák terve. Organisationsentwurf. Ford.: Schaffhauser Ferenc. Bev. tanulmány: Zibolen Endre. Sajtó alá rend.: Horánszky Nándor. Bp., 1990.

13. Műveltségfelfogások Magyarországon. Tanulmánykötet. Szerk.: Horánszky Nándor. Közrem.: Bencsik Barna. Bp., 1991.

14. Felekezeti gimnáziumi tantervek. 1850–1948. Összeáll. és bev.: Mészáros István. Bp., 1991.

15. Tantervek külföldön. Részletek Anglia, Dánia, Németország, Norvégia és Új-Zéland nemzeti tanterveiből és törvényeiből. Bev.: Szebenyi Péter. A szöveget gondozta, az eredetivel egybevetette és szerk.: Horánszky Nándor. Bp., 1993.

16. Tantervi változatok a magyarországi zsidó iskolákban (1780–1990). Szerk. és bev.: Felkai László. Bp., 1995.

17. BALLÉR ENDRE: Tantervelméletek Magyarországon a XIX–XX. században. Bp., 1996.

18. Felekezeti népiskolai tantervek. Szerk. és bev.: Mészáros István (1868–1948). Bp., 1996.

19. Weszely Ödön munkásságának tanterv- és művelődéselméleti vonatkozásai. A szemelvényeket vál., a bev. tanulmányt írta: Németh András. Bp., 1997.

20. Tanárképzés a kolozsvári-szegedi Ferenc József Tudományegyetemen (1872–1934). Vál. és bev.: Kékes-Szabó Mihály és Pukánszky Béla. Bp., 1998.

21. Művelődéspolitikai és pedagógiai szempontok a hazai iskolatípusok tanterveiben (1868-1945). Tanulmányok. Szerk.: Ballér Endre, Horánszky Nándor. Írták: Ballér Endre, Horánszky Nándor, Kelemen Elemér, Szebenyi Péter, Tóth Gábor. Bp., 1999.

22. HORÁNSZKY NÁNDOR: Erkölcsi rend és szakmaiság a tantervekben. (Tantervtörténeti tanulmányok.) Bp., 1999.