Simon Péter
A kultúra tanítása a középiskolai nyelvórákon
Az alábbi fejtegetések szerzője azon középiskolai angoltanárok egyike, akik az utóbbi két és fél évben a Teaching British Culture in the Secondary Classroom című project keretei közt a British Council támogatásával együtt dolgoztak az angol nyelv tanításában alkalmazható kulturális tartalmak fejlesztésén és az ezek átadására használható módszerek kipróbálásán. |
Nehézségeink a hagyományos nyelvórán
Az utóbbi években az orosz nyelv tanításának felszámolásával keletkezett
űrt az élő nyugati nyelvek, elsősorban az angol és a német nyelv oktatása
rohamléptekkel igyekszik betölteni. A pragmatikus igények valósak,
de valódi az a probléma is, hogy a nyelvtanár nem gomba módjára szaporodik.
A felsőoktatás a volt orosz szakosok átképzésével és az egyszakos,
hároméves tanárképzés meghonosításával látványosan oldotta meg
a feladatot, de nem biztos, hogy amit ennek nyomán látunk, az minőségében
is azt nyújtja, amit a közoktatás, a tanulók, a szülők és mi magunk
elvárunk tőle. Hadd utaljak néhány nehézségre: általában alacsonyabb
az átképzett tanárok nyelvi szintje; kétségesebb lehet a pályaalkalmasság
és az emberi-pszichikai érettség azoknál, akik érettségi után három
évvel már teljes felelősséggel tartoznak a szinte kortársaiknak számító
tanulók nyelvi felkészítéséért; a bölcsészképzés kiegészítéseként
végzett iskolai gyakorlat nem nyújt elegendő tapasztalatot; amikor
a kezdő tanár mögött becsukódik az ajtó, esetleg senkitől sem kap
tanácsot többé; általában alacsony a nyelvoktatás színvonala1;
Az általánosan használt
Gondoljunk csak bele a szituációba! Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezek a mondatok a célnyelven vagy akár anyanyelvünkön elhangoznak? Mennyire valószínű, hogy tanulóink most már fognak tudni néhány mondatot szólni az érdeklődő idegennek, miután megértették, mi is történik ezekben a percekben Portsmouthban?
Ellenpéldákat is hozhatunk, adott esetben a
Ez utóbbi szituáció persze, mondhatnánk, kissé messzire ment.
De van-e köztünk valaki, aki nem szeretné, ha tanulói lelkesen, érdeklődéssel,
sőt mi több:
Az előbbi elismerem: tendenciózusan kiragadott példák mennyire segítik elő tanulóink intelligenciájának fejlődését? Vajon mi a célja az iskolának? Nem az, hogy hasznos ismereteket és értékeket közvetítsen a tanulóknak, és felkészítse őket az önálló gondolkodásra, véleményalkotásra?
Alapelvek
Amennyiben az utóbbiakra adott válaszokban nagyjából egyetértünk, lássuk, milyen elvek alapján vagyunk képesek e célokat megvalósítani. Az első lehetőséget a tanulóközpontú nevelés nyújtja: Kérdezzük meg diákjainkat, mivel szeretnének foglalkozni ma. Mi minden lehet erre a válasz? Szerencsés esetben meg tudnának egyezni valamiben, mint például, hogy nézzünk tv-t (már ahol van, s hozzá videó), játsszunk (vajon mit), énekeljünk (ki tud egy új éneket, van-e a tanárnak hangja és bátorsága), esetleg menjünk ki az udvarra (ha éppen nem esik). Ezekből persze lehet tanítási szituációkat kovácsolni, de milyen gyakran jut ez eszünkbe, és vajon meg lehet-e valósítani évi 90 vagy 120 órán át? És akkor hogyan adunk jegyeket? Az alapvető probléma itt az, hogy a tanulók óhaja aligha esik egybe a tanmenettel, ami pedig abban van, azt aligha találják ki a tanulók a tanárok nélkül. Ugyanakkor tilos megfeledkeznünk a tanulók igényeiről: amit diákjaink ellenében szeretnénk elérni, az nagy valószínűséggel kudarcra van ítélve. A kultúraközpontú nyelvtanítás során egyúttal a tanulói igényeket is igyekszünk szem előtt tartani. Éppen az ő világukra, tapasztalataikra, véleményükre és érzelemvilágukra szeretnénk építeni a tanulás folyamatában. Ezért fontos az is, hogy figyelembe vegyük tanulóink életkori sajátosságait is.
További kiindulópontként szolgálhatnak alapvető általános
Be kell vallanunk, hogy a probléma felismerése és a megoldásként
kínálkozó elképzelések kidolgozása sem csak a mi elménk szüleménye.
Hogy csak néhányukat említsem.
A kultúra tartalma
Lehet, hogy ez első hallásra nem tűnik újnak. Munkánk során a legtöbben igyekszünk a célnyelv kultúráját is közvetíteni tanulóinknak. Tagadhatatlan, hogy az ezekről szóló órák bizonyos felüdülést jelentenek a gyerekek számára, különösen, ha képeslapok, saját fényképeink, diáink, esetleg videofelvételek is előkerülnek. Mi minden lehet ennek az oka? Például az, hogy a vizualitás köztudottan elősegíti az érdeklődés felkeltését, fenntartását és a tanulás maradandó voltát is. Két fontos problémára kell utalni itt: (1) munkánk mennyire közvetít hasznos tartalmakat; (2) ezek elősegítik-e a nyelvtanulás folyamatát.
Az ismeretek hasznosságát illetően nem lehetnek kétségeink. Senkinek sem árt tudni, hol lakik a brit miniszterelnök, mikor és hol tartja éves beszédét a királynő, kinek a síremlékei találhatók a Westminster Abbey-ben, vagy hogy mikor volt a nagy londoni tűzvész vagy a pestisjárvány. Ilyen erővel azonban még milliárdnyi hasonló kérdést feltehetnénk, és sohasem lenne vége. Ami a nyelvtanulás elősegítését illeti, kétségtelenül használhatjuk a vizuális stimulust a képleírás gyakorlására, a képeken szereplő témák szókincsének megtanítására, arra, hogy szeretnétek-e mindezt látni, gyerekek? és még néhány hasonló feldolgozási módra. Mindez azonban még mindig csak a kívülálló nézőpontja, és csupán ismerethalmaz, amelyből hiányzik az élet. A szakirodalomban ezt nagybetűs kultúraként jellemzik.
A szokások és értékek alapján történő tanulásnak
azonban, amit úgy hívunk, hogy
laknak (nem csak szállodákban),
tanulnak (nem csak száz évvel ezelőtt),
dolgoznak (nem csak tanárként vagy titkárnőként),
vásárolnak (nem mindig a sarki fűszeresnél vagy a Harrodsban),
pihennek (nem csak Havaiiban vagy Rióban),
étkeznek (nem mindig étteremben).
Továbbá miről beszélgetnek, kivel, hogyan, milyen a viselkedésük,
miről hogyan vélekednek, hogyan vitatkoznak és kivel, milyen
Hozzáállásunk legalapvetőbb jellemzője, hogy
szeretnénk, ha tanulóink a tapasztalt jelenségekről elkezdenének
Mindez közvetlenül kapcsolatba hozható azzal,
Milyen forrásokat használjunk?
Célszerű először azt felfedeztetni a tanulókkal, hogy a látható felszínen milyen jelenségeket tapasztalhatunk. Ehhez természetesen minden általunk elérhető reáliát érdemes felhasználni. Elgondolásaink egyik sarkalatos pontja, hogy lehetőleg autentikus, eredeti anyaggal dolgozzunk, mint például a korábban említettek (fotók, plakátok, videók stb.); jól használhatók a célországban kiadott újságok, ifjúsági magazinok, ott készült filmek és modern irodalmi alkotások részletei, mai zene vagy videoklipek, riportok, televíziós műsorok részletei is. Azért részleteket említek, mert hosszú idézetek vagy teljes filmek elemzésére egy-egy tanítási óra nem elegendő, helyette célszerű egy fontosabb jelenséget viszonylag sűrítettebben bemutató részlettel foglalkozni, ahol maga a részlet néhány percet vesz csak igénybe, viszont kiindulópontjául szolgál valamely jelenségről való gondolkodásnak.
Segítségképpen jó, ha a hangzó anyag szövegkönyvi változatát is ismerik a tanulók, de maga a hangzó anyag is pótolhatatlan érték. Fontos, hogy a célnyelvi beszélőnek ne csak a szavait, mondatait vagy a szöveg egészét önmagában értékeljék, hanem annak modorát, stílusát, dialektusát, kötőelemeit, hangsúlyozását, hanglejtését, tagolását a maga teljességében is érzékelni tudják a tanulók, mert ebből is sok alapvető érték felismerhető. Videó esetén ehhez még a testbeszéd kultúrájának megismerése és értékelése is hozzáadódhat.
Ha mindez semmiképpen nem szerezhető meg, akár a tankönyv átgondolt felhasználásával is elérhetjük a kívánt hatást. A legtöbb tankönyv nyomdai színvonala és esztétikai tartalma ma már messze felülmúlja a 15-20 évvel ezelőtt kiadott gimnáziumi tankönyvek és az akkoriban beszerezhető külföldi tankönyvek színvonalát és tartalmát. De akármilyen könyvet is választottunk, mindegyik átgondolható és felhasználható hasznosabban, mint ha csupán a gyakorlatokat végeztetjük el.
Hogyan?
Fontos a képi, írott és beszélt szöveg összefüggéseinek felfedezése, de innen tovább is lehet lépni. Miután a könnyen érzékelhetőt megismerték, ennek mélyebb értékelésével folytathatjuk munkánkat. Amíg csak megállapítjuk, hogy ez van, addig nem sokkal tér el munkánk a hagyományostól. Szükség van a tapasztalt jelenségek összehasonlítására más kultúrákkal és a sajátunkkal, valamint az eltérések és hasonlóságok okainak feltárására. Nem szükséges, hogy azonnal mindenre kiterjedő vizsgálódást folytassanak tanulóink, de az igen, hogy gondolkozzanak ezekről, mert egyrészt ez az igazi megismerés útja, másrészt ezzel érezhetik magukhoz közelállónak az ismereteiket. A tárgyi valóság szintje után így mélyebbre meríthetünk, és felfedezhetjük a szokások világát. Nemcsak néhány általában is érintett ünnep megbeszélésére gondolok (karácsony, húsvét), hanem olyasmikre is, amelyek a célnyelvi kultúra sajátjai. De a hasonló szokásokban is meglepő jelenségekre hívhatjuk föl tanulóink figyelmét, amelyek okainak megbeszélése tudatosítja bennük, hogy mindenki másként csinálja, és hogy ez milyen jó és érdekes. Ugyanakkor az élet minden más területéről lehet példákat említeni, amikor más nép szokásai a mieinktől eltérnek. Végső soron az is gyakran előfordul, hogy tanulóink nem is figyeltek még fel arra, milyen szokásokkal élik meg ők a mindennapjaikat.
Ily módon feltárulhat a kultúrák mélyén rejtőző
A magunk részéről az elemzéshez egy olyan alapvető szempontrendszert használunk, amely szerint az emberek viselkedési szokásai és értékrendje aszerint tér el másokétól, hogy (1) milyen földrajzi helyzetben élnek, (2) milyen nép vagy népcsoport (etnikum) tagjai, (3) milyen tradíciók szerint élnek, (4) milyen a társadalmi és anyagi helyzetük, (5) milyen korúak, (6) milyen neműek, (7) milyen értékeket képviselnek, (8) mennyire hasonlítanak a mi kultúránk megnyilvánulásaihoz és értékeihez, illetve mennyire térnek el azoktól.
E szempontok alapján meg tudjuk különböztetni mindazokat az
érzékelhető
A források használhatósága
Hogyan lehet ezeket a jelenségeket és a nyelvtanítást összeegyeztetni? Úgy tűnhet, hogy e kérdések megbeszélésével nem tanítjuk a nyelvet, hanem feltételezzük annak tudását. Nem így van. Első megközelítésben elmondható, hogy sokszor alig kell többet tennünk, mint kicsit továbbgondolni azt, amit eddig is csináltunk, és kitenni néhány kérdőjelet. Eddig is alkalmaztuk a páros munkát. Amikor például a vásárlás szituációit tanítjuk, felhívhatjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy az angol eladók általában jóval figyelmesebben és türelmesebben bánnak a vásárlóikkal, mint a magyarok, az idegenforgalmi központokban azonban a német eladók akár még a magyaroknál is elutasítóbbak tudnak lenni. Ha ennek okait is megpróbáljuk megfejteni, bizonyára nemcsak egy figyelemfelkeltő és emlékezetes vitára adunk módot, de akár megkérdőjelezhetjük a magunkról kialakított sztereotípiákat is. Kommunikációintenzív világunkban jó, ha tudjuk, hogy minden viszonylagos, de csak ezeket a viszonylatokat megmutatva tudjuk értelmezni helyünket a világban.
Természetesen a szűkebben értelmezett nyelvi gyakorlásnál is
van módunk a kulturális tartalom behozatalára. Esetleg mást sem kell
tennünk, mint a bevezetőben említett fordítási példák ürességét tartalommal
megtölteni. Például az olyanokkal, hogy Ha átsétál a szemközti Oxfam-üzletbe,
bizonyára tudnak mutatni az ön méretére illő ruhát, Nincs pénzem,
mert a múlt héten nem tudtam kihordani az újságokat, mivel beteg voltam,
Mióta nincs munkád? El kéne menned a munkaközvetítőhöz és hasonlók,
számos igen fontos életkörülményre hívhatjuk föl a tanulók figyelmét.
Például a fenti mondatokra alapozva beszélhetünk a charityk fontosságáról,
a diákok zsebpénzszerzési szokásairól vagy a munkanélküliségről is.
Ez persze gyakran az általunk tanított szókincs megváltoztatásához
vezet, de mivel ez a kulturálisan kifejezőbb tartalom következménye,
valószínűbb is, hogy
Olyan tankönyvek, amelyek a kulturális tartalmat a nyelvi fejlesztésbe
integrálják, tudomásom szerint egyelőre nincsenek Magyarországon.
Addig gondoljunk arra, hogy ha legalább azt kérdezzük tanulóinktól,
Végső soron az a szándékunk, hogy minél közelebb hozzuk a nyelvet a tanulókhoz, hogy minél inkább sajátjuknak érezzék azt. Ezáltal gyorsabban, hatékonyabban, jobban megtaníthatjuk a célnyelvet. Emellett azonban célunk az is, hogy tanulóinkat minél mélyebb érzésű, intelligensen gondolkodó, toleráns emberekké neveljük. Ha mi magunk érzékenyen, intelligensen és türelmesen irányítjuk tanítványainkat, az eredmény nem maradhat el.
Probléma
a nyelvoktatás általános színvonala nem javul,
az élettelen tananyag nem kelti föl és nem
tartja fönn a tanulók érdeklődését,
nem nyújt lehetőséget a személyiség fejlesztésére,
nem biztosítja a gondolkodás fejlődését.
Alapelveink
A kultúra tartalma
nem azonos a KULTÚRÁ-val,
összefonódik a nyelv elsajátításával,
nem a sztereotípiát, hanem a sokszínűséget erősíti,
megismertet az értékekkel és okokkal, így
vitára, de egyúttal toleranciára is nevel.
Pedagógiai célok
képessé tenni a tanulókat a nyelv aktívabb használatára,
a tanulók önálló gondolkodásra való képességének fejlesztése,
toleranciára nevelés,
személyessé tenni a tananyagot,
a célnyelv kultúrájának megismertetése és
összehasonlítása a tanulók saját kultúrájával.
Tanulói igények figyelembevétele
életkor,
tapasztalatok és igények,
érzelmek, reakciók.
Források
Autentikus
írott sajtó, irodalom, transcript, Internet,
képi képeslapok, saját fotók, brosúrák, plakátok,
sajtóképek anyaga,
hangzó zene, saját vagy mások riportjai,
képi hangzó tévéműsorok, filmek felvételei, videoklipek.
Tankönyvi
Az elemzés
szintjei
érzékelhető: nyelvi, képi, tárgyi, művészeti,
rituális: ünnepi és mindennapi szokások,
értékek, hitek.
szempontjai
hely,
idő,
etnikum,
tradíciók,
társadalmi helyzet,
életkor,
nemiség,
értékrend,
összehasonlítás a saját kultúrával és lehetőleg harmadik
kultúrákkal is.
eszközei
szöveg,
kérdések: mi? mikor? hol? hogyan?,
összehasonlítás: mi és ők,
okfeltárás: miért?,
csoportos és páros beszélgetés,
tanári elemzés.