Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 június > Média- és filmoktatás Angliában és Skóciában

Hartai László

Média- és filmoktatás Angliában és Skóciában

A szerző a médiaoktatást a brit iskolarendszer egésze felől szemlélve mutatja be. Ismerteti az angol tantárgy keretébe illesztett médiaoktatás tematikus struktúráját, követelményeit; a tanterv, tanév, taneszközök és vizsgák szerepét. Az oktatást segítő intézmények és a kutatási háttér bemutatását követően az iskolai médiaoktatás során szerzett tapasztalatairól is beszámol.

A brit iskolarendszer néhány jellegzetessége

A szigetországban a kötelező iskolai tanulmányok időszaka az 5–16. év. Az angol (walesi és északír) oktatási rendszer alapvető intézménye az iskolai tanulmányok lezárását jelentő, 16 éves korban kötelezően teljesítendő ún. GCSE alapvizsga. A diákok egy része (mintegy harmada, évfolyamonként kb. 300 ezer tanuló) folytatja tanulmányait az egyetemre felkészítő, ún. „A”-level vizsgával záródó felső középiskolai szakasszal, amelyben nagy óraszámban készül választott szakjának (szakjainak) elsajátítására. Mivel az „A”-level vizsga egyben egyetemi felvételi is, színvonala némileg meghaladja a hazai szaktárgyi érettségi követelményeket. Az állami iskola mellett nagy számban vannak alapítványi, magán-, illetve egyházi finanszírozású iskolák is.

A médiaoktatás „alapkoordináta-rendszere”

A brit médiaoktatás több mint 30 éves múltra tekinthet vissza, az angol nemzeti alaptanterv 1988 óta tartalmazza ezt a területet. Bár sokan nem értettek egyet a döntéssel, mégis az English curriculum, vagyis az angol nyelv és irodalom tantervében található (nagyon tömör formában) a médiaoktatásra vonatkozó követelményrendszer.

Ennek értelmében a diákoknak tisztában kell lenniük a nyomtatott és az elektronikus média megjelenési formáival, minden tanulónak fejlesztenie kell a médiaszövegekkel és médiaintézményekkel kapcsolatos kritikai szemléletét, vagyis képesnek kell lennie az analízisre és az értékelésre.

A médiaoktatás lobbystáinak többsége 10 évvel ezelőtt elfogadta azt az elképzelést, hogy az iskolai oktatás minden szintjén jelen lévő angol tantárgyon belül fogalmazódjék meg a médiával kapcsolatos elvárásrendszer, abban bízva, hogy az anyanyelv „esernyőt” tart majd a médiaoktatás fölé. Így lehet a médiaoktatás bizonyos mértékig kötelező: minden tanulónak 14 és 16 éves kor között több, úgynevezett médiamodul anyagát kell elsajátítania, és kötelezően produkálnia kell egy 5-6 elemből álló mappát (portfóliót), ami rövid esszék, story-boardok, marketinggyakorlatok, befogadásvizsgálatok, ritkábban médiaszövegek (riport, hangkazetta, videofilm) elkészítését jelenti.

Az iskolák kisebb részében a kötelező angol GCSE vizsgán kívül lehetőség van a választható MEDIA GCSE alapvizsga teljesítésére is. Ez értelemszerűen specializáltabb, és hosszabb oktatási időszakot, valamint emelt szintű követelményeket jelent. (1997-ben 22 000 diák tette le ezt a vizsgát.) Az egyetemi felvételire felkészítő oktatásban – a középiskola 5-6. évfolyamán – az iskola kínálatától függően jelenik meg a választható médiakurzus. (A MEDIA „A”-level vizsgát a GCSE-t követően továbbtanulók mintegy 3,5–4%-a, összesen mintegy 12 ezer diák tett az elmúlt évben.)

A MEDIA GCSE, illetve a MEDIA „A”-level vizsgák követelményeit a területi elven szerveződő hivatalos vizsgabizottságok állítják össze, mindig kétéves időtartamra. Ezek a vizsgakövetelmények (az ún. sillabuszok) határozzák meg az adott régióban – pl. Dél-Angliában – a következő két év kiemelt témáit, például horrorfilm vagy szappanopera (műfaj), reklám vagy hírműsor (műsortípus), kultúrtörténet és multikulturalitás (pl. a film noir vagy az afrikai film). A sillabuszokban konkrétan megjelölik az egyes feladattípusokat (storybord, miniesszé, promóciós terv), a kidolgozottság mértékét (1–1500 szó), sőt a készítendő mappa formai követelményeit is.

A médiaoktatás tematikája

A médiaoktatás tematikai struktúrája rendkívül szilárd. A nyolcvanas évek vége óta ez a felépítés erős szakmai konszenzust tükröz. A kulcskérdések a következők:

Ki fogalmazza meg a közlést (a médiaszöveget), és miért? – médiaintézmények

Miféle szövegtípusról van szó? – médiaszövegek rendszerezése

Hogyan jött létre az adott médiaszöveg? – médiatechnológiák

Hogyan állapíthatjuk meg a szövegek jelentését? – médianyelvezet

Ki a médiaszöveg befogadója, és miféle a befogadás módja? – médiaközönség

Hogyan jeleníti meg az adott szöveg annak tárgyát? – médiareprezentáció

Ennek megfelelően egy tipikus – médiatanároknak szóló – tankönyv ilyesféle módon épül fel:

Bevezetés: a média fogalma, miért fontos a média tanulmányozása.

Nyelv: érzékelés, jeltan (szemiotika), képek és szavak, médiakódok.

Intézmények: a média mint ipar, a média és az üzlet, az állami kontroll, a szakemberek, az új technológiák.

Reprezentáció: a hirdetések világa, sztereotípiák, nemi szerepek reprezentációja, az egyes rasszok/etnikumok reprezentációja, a társadalmi osztályok reprezentációja, az életkorok reprezentációja.

Műfajok: műfaji kategóriák, televíziós műsortípusok, az újság, a popzene mint műfaj, a műfajok fejlődése.

Közönség: kikből áll a közönség, a célközönség, a címzés módjai, milyen mértékű a befolyásolás, közönségvizsgálatok.

A brit médiaoktatás tehát a tömegkommunikációra összpontosít, a médiával kapcsolatos kérdéseket döntően társadalmi összefüggések mentén tárgyalja, szinte teljes egészében a média szociokulturális aspektusára koncentrál, vagyis más megfogalmazásban: az esztétikai szempontokat nem vagy csak minimális mértékben kínálja fel a közoktatás számára. A mozgókép magas kultúrája a kötelező tematikában meg sem jelenik.

Így a film sem játszik kiemelt szerepet. Az oktatás során bemutatásra kerülő művek egyrészt a filmipar intézményi-produkciós-marketing működésének az illusztrációjára, másfelől az eltérő rasszok, más kultúrák, a multikulturalitás mozgóképi lenyomataiként kerülnek az órai munkán feldolgozásra. A film részletezőbb tanulmányozására (nyelvi, történeti vagy stiláris nézőpontból) csak a média „A”-level vizsgára készülő, 17-18 éves diákok számára nyílik mód.

A médiaoktatásra fordított óraszámok

A médiaoktatás kizárólag moduláris formában jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy az angol nyelv és irodalom tárgy órakeretében, többnyire a mi 9-10. évfolyamunknak megfelelő életkori sávban, évente két-két modulra bontva tárgyalják a tananyagot – általában 6 hetes intenzív ciklusokban. Ilyenkor (a tanár döntésétől függően) heti 3-4 médiaóra van, tehát ezeken az évfolyamokon évente mintegy 36-48 órát fordítanak a tárgy oktatására. (Az intenzív ciklus jellegéből adódóan azonban még ez az órakeret is elég rugalmasan kezelhető.)

Számos iskolában kezdik a médiaoktatást hamarabb, a mi 7-8. évfolyamunknak megfelelő sávban, szintén hasonló intenzív ciklusokban, csak kevesebb, átlagosan heti 2 órában. (Ezek az óraszámok mintegy tíz év alatt alakultak ki. Ma már az angoltanárok jelentős többsége annyira fontosnak ítéli a médiaoktatást, hogy hajlamos volna további órákat felhasználni erre a területre – akár az az angolórák terhére is!1)

A tanterv (a kulcskérdések), a tanár, a taneszközök és
a vizsgák viszonya a brit médiaoktatásban

Az angolok nem csupán mondogatják, hogy a tanár kulcsszereplő, de minden jel arra mutat, hogy ezt komolyan is gondolják. Tankönyv – abban a formában legalábbis, ahogyan az nálunk megszokott – e tárgyban egyáltalában nem létezik: a tankönyveket a tanárok számára írják.2 Ezzel szoros összefüggésben: az angolok rendkívül komolyan veszik az ún. „kimenetszabályozást”. Az órai munka tematikáját – a kulcskérdések rendszerén túl – a vizsgák menetét kétévente meghatározó, úgynevezett sillabuszok szabályozzák a legerőteljesebben.

A tanár tájékozottságának, egyéni invenciójának a függvénye, hogy az osztálytermi munka során milyen példákon, illusztrációs anyagokon, miféle művek-műsorok segítségével dolgozzák fel az anyagot. Mivel nincs tankönyv, az fel sem merül, hogy minden osztály, minden évfolyam évente ismétlődő rutin szerint, ugyanolyan órák keretében találkozzék a tananyaggal. (Ez már csak azért sem fordulhat elő, mert a sillabusz állandóan változó variációkban jelöli ki az ország egy-egy régiójában az adott években megkövetelt tematikát.) Következésképpen a médiaoktatást az állandó önismétlés veszélye kevéssé fenyegeti.

Az angol és a skót médiaoktatást segítő intézmények

Mint arról már szó volt, az angol (walesi és északír) közoktatást szabályozó Alaptantervnek a médiaoktatásra vonatkozó részlete rendkívül szűkszavú. Annál sokrétűbb a tananyag, illetve taneszköz-szolgáltatók köre.

A British Film Institute (BFI)

A BFI-n, vagyis az Angol Filmintézeten belül működő oktatási munkacsoport (BFI Education Department) dolgozta ki a médiaoktatás elterjedésében fontos szerepet játszó ún. Ismertetőt (Primary/secondary media education curriculum statement. 1989, illetve 1991, BFI), amelyben értelmezték a médiaoktatásban használatos alapvető kifejezéseket, a tematika kulcskérdéseit, az alaptantervi követelmények és a gyakorlati médiaoktatás viszonyát.

A BFI oktatási munkacsoportja nemrégiben javaslatot tett azoknak a játékfilmeknek a listájára is, amelyekből a tanulóknak 16 éves korukig – ha mód van rá – minél többet meg kellene nézniük. Négy szempontot nevesítenek, amelynek alapján a 75 film kiválasztása megtörtént:

– az életkorhoz igazodás,

— a lehetőleg széles merítés (ugyanakkor külön kiemelik, hogy a lista egyáltalában nem fogja reprezentálni a nemzeti filmet, a rendezői életműveket, a műfajokat és a korstílusokat sem),

– a jelentős irodalmi alkotások filmadaptációjának elutasítása,

— konszenzus abban, hogy a választott film valamilyen értelemben „klasszikus” legyen.

A hasonló céllal készült hazai listával való összevetés mindössze 10 egybeesést mutat (Patyomkin, Generális, M, A nagy ábránd, Aranypolgár, A hét szamuráj, Biciklitolvajok, Négyszáz csapás, Psycho, Párbaj, Csillagok háborúja). Egyáltalán nem szerepel közép-európai film a listán (cseh, lengyel, magyar), ahogy svéd vagy spanyol film sem. Nincs Bergman, Fellini, Antonioni, sőt Bu¤uel sem, van viszont Miyazake, Neil Jordan, Spike Lee, Ken Loach, Yimou Zhang, Nair Mira, Mike Leigh és Abbas Kiarostami, vagyis van multikulturalitás, akár a legnagyobbak hiánya árán is! (A listának – éppen a filmoktatás pillanatnyi deficitje miatt – ez az erős és véletlennek semmiképpen sem tekinthető irányultsága a legérdekesebb, számos nehezen magyarázható hiányossága mellett.)

A BFI oktatási munkacsoportja minden év júniusában háromnapos médiaoktatási konferenciát tart, kb. 150 résztvevővel. Rendkívül komolyan veszik, hogy összesen mintegy 4 millió gyerek folyamatosan érintett a médiaoktatásban, és ezért azt a kb. 46 000 angol–média tanárt, akik ezekkel a tanulókkal kapcsolatba kerülnek, szisztematikusan meg is kívánják szólítani.

A Film Education

A Film Education a kilencvenes évek elejétől az egyes témák órai feldolgozását segítő rövid füzeteket, munkafüzeteket, oktatási segédanyagokat jelentet meg, amelyek nem feltétlenül alkotnak zárt moduláris rendszert, de érintik a filmoktatással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Néhány füzetcím a legutóbbi sorozatból: narratíva3, műfajok4, közönség5, szerep és környezet6.

A Film Education 20 állandó munkatársat (közülük négyen érkeztek iskolai katedráról) foglalkoztat, s a brit filmipar szponzorációjával oktatási segédanyagokat (füzet, munkafüzet, CD-ROM, videosegédlet) készít, amelyek egy-egy, a piacon éppen megjelenő filmhez kapcsolódnak, a film marketingtevékenységével összehangolva. A Film Education címlistája alapján jelenleg mintegy 16 000 címre küldik az anyagokat, teljesen ingyenesen.

English & Media Centre

A médiaoktatásban „mértékadó” iskolák talán az English & Media Centre által kiadott oktatási segédanyagokat használják a legnagyobb bizalommal, szinte egységesen elismerve azok pedagógiai-módszertani-szakmai színvonalát. A Központ az angol-, média- és drámatanárokat látja el oktatási anyagokkal, és nekik szervez tanári tréningeket, vagyis azoknak a kollégáknak, akik a 9 és 19 év közötti diákokkal dolgoznak.

Az E&MC kiadásában elérhető, meglehetősen borsos árú (25-30 ezer Ft) oktatási csomagok jelenleg az alábbi témákban szolgálják a médiaoktatást:

– A szappanopera (oktatási csomag, videokazetta és munkafüzet)

– A reklám (oktatási csomag)

– A hír (oktatási csomag)

– A képek hatalma (CD-ROM és munkafüzet)

Az E&MC vaskos anyagainak, oktatási csomagjainak legfőbb erősségét a forrásanyagok gondos kiválogatása adja. Az oktatás gyakorlatában kiderült, hogy a tanárok egyre szélesedő rétegének valójában erre van a legfőbb szüksége. A könnyen beszerezhető és áttekinthető elméleti háttéranyagok segítségével a konkrét feladatok megfogalmazását és előkészítését, a feldolgozás módját a tanárok kitűnő érzékkel tudják maguk kialakítani, alkalmazkodva a pillanatnyi helyzethez.7

Scottish Screen

A nemrégiben (1997) alapított „Skót Képernyő” olyan sajátos intézmény, amelyet elsősorban azért hoztak létre, hogy segítse az önálló skót film és televíziós ipar fejlődését. Skóciában a Scottish Screen felelős a továbbképzési tréningekért és a lobbyzásért. A Scottish Screen önálló oktatási referenst foglalkoztat. Skóciában ma különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a médiaoktatásnak, hiszen megítélésük szerint a technikai-technológiai robbanással párhuzamosan a massmédia jelentősége egyre fontosabbnak tűnik, s így a médiaoktatás a XXI. századi oktatásnak egyik kulcsterülete lehet a média társadalmi, kulturális és gazdasági jelentősége miatt. Ezért alapvetőnek tekintik, hogy

– az oktatási rendeletek, előírások a szükséges mértékben és világosan fogalmazzák meg a tárgy helyét a közoktatásban,

– a rendszeres tanárképzésben tovább nem halogatható a tanárok felkészítése erre a feladatra,

– mivel ma az alaptantervben, de az egyes tantárgyak fejlesztésében sincs olyan világosan megjelenő stratégia, amely kezelné az új technikák, elsősorban a kommunikációs és médiatechnikák hatását, s hiányoznak a szükséges eszközök is, mindezzel a szabályozás lehető legmagasabb szintjén kell foglalkozni.

SFT, GFT8 – art mozi oktatási programok

Az utóbbi néhány évben a BFI kezdeményezésére több nagyvárosban, összesen mintegy harminc meghatározó, többtermes moziban (de nem multiplexben!) létesítettek oktatási programszervezői munkakört. A modell lényege, hogy a filmvetítéshez rövid képzési program tartozik, amelynek a célja többnyire nem valamely film elemzése, hanem a médiaoktatáshoz kötődő probléma megtárgyalása. (Amihez természetesen gyakran egy-egy film szolgál kiindulópontként.) Rendkívül vonzó, hogy a legtöbb program a diákok és a tanárok együttes részvételét támogatja. A részvétel ha nem is ingyenes, de rendkívül kedvezményes, hiszen a programot a városi tanács és több alapítvány is segíti.9 A Glasgow Film Theatre negyedévente megjelenő oktatási hírlevelét például kb. 300 tanár kapja, és mintegy harminc iskolából jönnek is a programokra. Egy év alatt összesen kb. 6000 (!) tanuló vesz részt ezeken a workshopokon, amelyeknek gyakran az iskola a helyszíne.

Vizsgaközpontok

A területi vizsgaközpontok által kiadott – a szerzői jog által védett – sillabuszokat is joggal tekinthetjük oktatási segédleteknek. Bizonyos értelemben ezek a dokumentumok szabályozzák (kétévi periodicitással) a régióba tartozó iskolákban folyó munkát a követelmények (és részben a kiemelt témák) meghatározásával.10 A vizsgázók két szinten teljesíthetik a követelményeket, ennek megfelelően kell a sillabusz anyagából választaniuk.

A példaként röviden bemutatott Közép-angliai Vizsgaközpont (MEG, Cambridge) 1999/2000-re kiadott, 16 éves korban teendő önálló (tehát nem az angol tárgyban kötelező minimumként oktatott), ún. GCSE médiasillabusza három területre ír elő követelményeket.

– Nyelv és rendszertan: hogyan épülnek fel a médiaszövegek, a médiaszövegek jelentése, hogyan rendszerezhetjük a szövegeket?

– Producerek és a média közönsége: ki produkálja a médiaszövegeket, miért készülnek a médiaszövegek, kik a médiaszövegek befogadói?

– Üzenet és érték: miféle elképzelések, helyek, események és emberek, vagyis miféle „valóság” jelenik meg a fikciós és a nem fikciós médiaszövegekben?

A vizsga két részből áll (a végső értékelésben 50–50%-os súllyal):

– a két és fél óra alatt teljesítendő írásbeli (paper), ahol a kérdések két csoportban válaszolandóak meg: az előzetesen nem látott/ismert médiaszöveggel kapcsolatban feltett négy kötelező kérdés; egy kifejtésre kerülő esszétéma,

– az értékelés másik része az előzetes kurzusmunkát minősíti (coursework), amelyet portfólió (mappa) formájában kell minden tanulónak elkészítenie, a gyakorlati feladatok és az esszéformában kifejtett anyagok bizonyos szabadon választható kombinációjában három gyakorlati feladat (pl. max. 5 perces kazetta) értelmező kommentárokkal (max. 500-750 szó) ellátva, vagy két gyakorlati munka és egy esszé, esetleg egy gyakorlati munka és két esszé (1000-1500 szó).

A kurzusmunka során alkalmazható esszékérdésekre az alábbi néhány példa jellemző:

– Mutasd be, hogyan alakítja ki a suspense hatást Weir Witness c. filmjének nyitójelenetében! Milyen műfajba sorolható a film? Fejtsd ki az indokaidat!

– Írd le néhány zenei CD tasakjának a jellemző tulajdonságait! Hogyan lehetne megragadni a stiláris különbségeket közöttük?

– Gyűjts össze néhány újságcikket, amelyek egy bizonyos politikai eseményt tárgyalnak! Hasonlítsd össze a szövegeket néhány érvényes szempont alapján, és vizsgáld meg a különbségeket, majd értelmezd az eltérő értelmezések okát!

– Kutass fel két olyan hirdetést, amelyet a fogyasztóvédelmi főfelügyelőség az elmúlt évben valamely bejelentés alapján kivizsgált! Írd le a bejelentés és a döntés indokait, fejtsd ki saját véleményedet, és okold is meg azt!

– Fejtsd ki, hogy Spielberg hogyan mutatja be a nőket és a férfiakat, illetve az egyes etnikai csoportokat az Indiana Jones és a sötétség temploma c. filmjében!

– Fejtsd ki, és mutasd is be, hogy egy jól ismert együttest hogyan ábrázol a média (újságcikkek, zenei videók, reklámanyagok, tévéműsorok alapján)!

A követelményrendszer a következők mentén méri a diákok eredményeit:

— a tudás és a megértés (a médiaszövegek, intézmények és technikák tipikus formáinak és konvencióinak felismerése, leírása és magyarázata);

— az elemzés, az interpretáció és az értékelés (a médiaszövegek közönségre és gyártóra gyakorolt hatása);

— a gyakorlati és produkciós képességek (megválasztott és megszerkesztett saját médiaszövegek, kutatási tevékenység és produkciós munkák előkészítése, kreatív és promóciós tevékenység).

A kutatási háttér

A médiaoktatás kutatási hátteréül szolgáló egyetemi közeg egyik fontos pontja a Southamptoni Egyetem Médiaoktatási Központja (Media Education Centre – University of Southampton – MEC).

A MEC a médiaoktatás információs forrásaként, képzési helyként és kutatóközpontként funkcionál. Kutatási programjának az elmúlt években különösen fontos része a médiaoktatás területén végzett nemzetközi összehasonlító vizsgálat. Andrew Hart, a team vezetője 1998-ban publikálta könyvét az első szakasz eredményeiről, amely az angolszász országok médiaoktatási gyakorlatát és tapasztalatait összegzi. A kutatás egyik fontos megállapítása az volt, hogy a médiaoktatás gyakorlata túl erősen kötődik a tanároknak a médiával kapcsolatban kialakított szubjektív véleményéhez. Másrészt világossá tette, hogy a médiaoktatás színvonala erősen függ attól is, hogy miképpen ismeri el és miképpen válaszol az iskola a tanulók létező-valóságos kulturális közegének változásaira. A médiát oktató tanárok gyakran „pionírnak” tartják magukat11, és ez különösen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az általános tapasztalat szerint a tantestület és a menedzsment támogatása nélkül a médiatanárok hamar elbizonytalanodnak, sőt el is szigetelődhetnek. A kutatás tanúsága, hogy kevés tanárnak van formális – akárcsak továbbképzési formában megszerzett – képzettsége.

A MEC vizsgálata azt mutatja, hogy bár mindenütt viták folytak és folynak a médiaoktatás óratervi-tantárgyi elrendezéséről, arra van a legkevesebb bizonyíték, hogy a kereszttantervi modell működőképes lenne. Ellenkezőleg: egyre súlytalanabbá és technicizáltabbá válik. A legtöbb angolszász országban a médiaoktatás inkább az anyanyelvi oktatás közegében stabilizálódott és fejlődött.

A médiaoktatás céljaiban Hart megfigyelése szerint három eltérő minta, általánosabb szellemi paradigma figyelhető meg a harmincas évek óta (zárójelben az irányzat fő képviselői):

– védőoltásként használni kívánt, illetve a nem kívánt kulturális befolyásolás elleni védekezésre felkészítő szemlélet (Leavis és Thompson 1933), amely a médiával szemben a kulturális örökség védelmére helyezi a hangsúlyt, konzervatív karakterű, jellegzetesen defenzív stratégia;

– a megkülönböztetés elvére építő, illetve a tömegkultúra tényét elfogadó szemlélet (Hall és Whannel, 1964), amely az egyes médiumok és szövegformák megkülönböztetését, a választás lehetőségét előnyben részesítő, a személyiség fejlődését szorgalmazó, jellegzetesen humanista liberális modell;

– a kritikai megközelítésre, a jelelméletre és a reprezentációvizsgálatra építő szemlélet (Masterman 1985), amely az ideológia, a hatalom és a politika médiabeli megjelenítésére fókuszál, előnyben részesítve a kulturális elemzést szolgáló megközelítést, ekképpen inkább baloldali, ellenzéki vagy hatalomellenes modellnek tekinthető.

A kutatás azt mutatta, hogy a médiaoktatás eltérő gyakorlatában ezek a paradigmák váltják egymást, illetve kombinálódnak egymással, nem kismértékben a tanár életkorától függően.

Iskolai tapasztalatok

Az iskolában szerzett benyomások egy része noha nem tartozik szorosan a médiaoktatáshoz, mégsem függetleníthető attól. Az a tény, hogy a tanári szoba az angol iskolában kényelmes ülőalkalmatosságokkal berendezve csak teázásra, kávézásra és beszélgetésre szolgál; hogy a tantermek falait vonzó tarkabarkaságban feladatokkal, gyerekmunkákkal, instrukciókkal, rajzokkal, építészeti modellekkel, fű-fa-virággal tapétázzák ki, és nem a periódusos táblázat és a nemzet nagyjai porosodnak ott évtizedekig; hogy az órák kilenckor kezdődnek, és sok iskolában nincs csengetés, bizonyára mind-mind hozzájárul ahhoz a nehezen megfogalmazható különbséghez, amely végül is azt üzeni, hogy a tanteremben nem egymásnak feszülő elcsigázott felnőtt és fiatal harcosok várják a mérkőzés végét.

Eszközök

A brit iskola – legalábbis ami a médiaoktatást illeti – a látszat szerint nincs sokkal jobban felszerelve, mint a magyar. A médiaórákra mindenütt ugyanazon az egyenállványon tologatják a tévé-videoböhöncöket, a tanárok fénymásolt feladatlapokat osztogatnak, és az iskolának jó esetben egy-két elnyűtt vhs-kamerája van. Angliában összesen két olyan középiskola van, amely komoly eszközparkkal rendelkezik. A művészeti oktatás fejlesztésére kiírt kormányzati projekt győzteseként kaptak éve jelentős összeget kaptak eszközberuházásra (döntő részét természetesen képszerkesztésre alkalmas hardverre fordították).12

Tanárok

Szó volt már róla, mégis újra és újra kimondjuk: az iskolában dolgozó médiatanárokat nem készítették fel az egyetemen erre a feladatra, a gazdag továbbképzési kínálattal pedig financiális okokból nem igazán tudnak élni. A szakmai színvonal mégis elfogadható, olykor kifejezetten irigylésre méltó. A rejtély egyik magyarázata az a rendkívül bőséges és konkrét taneszközkínálat és a pontosan artikulált vizsgakövetelmény-rendszer, amelynek néhány elemét bemutattuk. A másik tényező azonban az angol iskolában működő ún. departmentrendszer, amely távolról ugyan hasonlít a nálunk honos tantárgyi munkaközösségekre, de valójában közelebb van egy tanszéki teamhez, amelyiknek vezetője, munkarendje, szakkönyvtára és főként élő, lélegző önálló közege van.

A médiaoktatással foglalkozó angol tanárok ugyanis sok esetben valós szakmai támasztékot jelentenek egymásnak. Rendszeresen konzultálnak, olykor egymás óráin hospitálnak, délutáni minikonferenciákat tartanak És néhány év alatt azért legalább egy rövid szakmai továbbképzésre mindenki eljut.

Mindez értelemszerűen nem pótolhatja a rendszeres, több éven át tartó egyetemi felkészülést, de azt mutatja, hogy a médiaoktatás – szükségképpen hosszú ideig tartó – bevezető időszakában az angolok megtalálták az esélyt a terület közoktatási stabilizációjára.

Tanórák

Ülünk a Hampstead School egyik osztályában. A tanárnő a három hét múlva esedékes gyakorlati feladatot osztja ki. A társaság doku-soapot13 fog készíteni legalábbis papíron –, tán előzetest is. A szappan helyszíne a suli, szereplői a diákok lesznek. Meg is néznek egyet, hogy világos legyen a feladat.

Ülünk a Parkside Community College egyik osztályában. A monitoron a Blade Runner (Szárnyas fejvadász) egyik jelenete pereg – dialógus nélküli nyomasztó képsorok. Az osztálynak húsz perce van a képsor stiláris üzenetének felfejtésére. Gyönyörűségünkre az egyszerűen megfogalmazott és konkrét kérdésekre mindent a gyerekek mondanak ki.

Ülünk a Lasswade High School egyik osztályában. Minden asztal körül négy diák. Rövid filmrészleteket néznek videón, s a látottakkal kapcsolatos munkalapokat14 írásban és azonnal kitöltik. Kérdéseik vannak, a tanár csakis a felmerülő problémákkal foglalkozik.

Újra a Hampstead Schoolban ülünk, most a kicsiknél (12 évesek). A téma az újságok első lapjának a kompozíciója. Az óra végére a gyerekek headline főcímet és képaláírást készítenek egy rejtélyes esetről, amikor egy londoni osztálynak a hétvégi iskolai buli után nyoma veszett.

Ülünk Liz Gordon irodájában. Liz egy edinburghi kertvárosi általános iskola igazgatónője, aki úgy látja, hogy a médiaoktatásnak kulcspozícióba kell kerülnie a tanmeneten belül. Ehhez évente az iskolai büdzsé két ezrelékének megfelelő plusz fejlesztési forrásra van szükség. „Nem a pénzen múlik, higgyétek el – mondja. – Szerveztünk tavaly egy óriási »zsánerpartyt«, ahol például Drakula találkozott John Wyne-al. A gyerekek persze imádták, és akkor a szülők és más iskolákból meghívott kollégák is hamar megértették, hogy milyen fontos dologról van szó.”

Ülünk Linda Moxonnal a Newfield Schoolban. Késő délután, diákok már nincsenek. Vajon milyen lehet itt az óra? Linda benyom a videóba egy bűnügyi sorozatot, és élesben kérdez. Mi vagyunk ott, hát tőlünk. És milyen jól kérdez! Vezető angoltanár. Hat éve kezdték a médiaoktatást, egymást gyúrják a kollégákkal. Itt a gyerekek harmada már a médiát választja az alapvizsga után a felkínált kilenc tantárgyból.

A legfontosabb üzenet

„Mi nem áldozunk fel az angolóráinkból semmit, amikor médiát tanítunk. Mi nyelvtanárok vagyunk, az angol nyelv és irodalom tanárai. Az a dolgunk, hogy megtanítsuk a diákot azon a nyelven, ahogyan beszélnek hozzá.

Tehát angolul és ugyanakkor a film és a média nyelvén. Ma az óráink egynegyedét fordítjuk a médiára. Kevés. Holnap többet fogunk rászánni” – Helen Sozounak, a Hampstead School vezető angoltanárának válasza teázás közben magyar vendégeknek, 1998. október 20-án.