Hegedűs Katalin
Drámapedagógiai eljárások a közösségnevelés szolgálatában
|
A pedagógus számára sokszor igen nehéz feladat a tanulók személyes életével összefüggő témák megbeszélése, feldolgozása. Az olyan intim szférát érintő kérdésekben, mint például az érzelmek, a szerelem, a szexualitás, a diákok többsége nem nyílik meg. Az ilyen jellegű problémák kezelésére kínál drámapedagógiai eszközöket alkalmazó modellt az alábbi nevelés-módszertani írás, amely néhány iskolai foglalkozás forgatókönyvét teszi közkinccsé. |
Egy iskola életében gyakran adódnak olyan alkalmak, amikor szakítani lehet a hagyományos keretekkel s rendhagyó helyzeteket lehet teremteni.
A nyílt nap, a bemutató órák lehetősége, az iskola névadójának ünnepe vagy más nevezetes nap megünneplése utat nyithat az új ötletek kipróbálására. Iskolánkban ezeken az alkalmakon próbáltuk ki összevont csoportokkal az általános érdeklődésre számot tartó témák feldolgozását. A foglalkozások 100 percig tartottak négy gimnáziumi osztály tanulóinak részvételével, a nyílt napra érkező vendégek s az osztályokat tanító szaktanárok jelenlétében.
Évente egy ilyen eseményre került sor, mindeddig összesen háromszor, három kiemelt témakörre összpontosítva: a szülő-gyerek kapcsolat; a szerelem; a pénz, vagyon és a boldogság problematikáját próbáltuk megfejteni.
Mivel ebben a műfajban nem állt előttünk követendő példa, teljesen egyéni megoldásokra kellett hagyatkozni, s a szervező tanár kénytelen volt erőteljesen aktivizálni a tanulókat, hogy a témák kifejtése sikeres legyen. 100 perces foglalkozás esetén a szervező tanárnak nem tanácsos teljes mértékben visszahúzódnia, mert még pontos tervezés esetén is adódhatnak válságos pillanatok, melyeken a foglalkozás teljes szerkezetét ismerő tanárnak kell átjuttatnia a csoportot. Még egy kis létszámú iskolában is számolni kell azzal a ténnyel, hogy a résztvevők csak felületesen ismerik egymást, s a személyes jellegű témákat oly mértékben kell általánosítani, hogy a részt vevő szereplők az általános esetekben magukra ismerhessenek, de személyiségjogaikban sértetlenek maradjanak.
A foglalkozást az iskola nagytermében tartottuk.
Első foglalkozás
Az első esetben a terem berendezése egy hagyományos értekezlet elrendezésére emlékeztetett. A hallgatóság egymás mögött felsorakozott széksorokban foglalt helyet. Velük szemben állt a főasztal, mely mögött az iskola „bölcsei” ültek, akiket a diákok maguk közül választottak erre a témára, erre az alkalomra. A főasztaltól kissé távolabb (szöget bezárva) egy másik asztal mögött ültek azok a tanulók, akik előzetes feladat kidolgozásával készültek. Például ők olvasták fel a szülőktől hozott leveleket, melyekben az ismeretlen szülők részletesen jellemezték tizenéves gyermekeiket (név nélkül természetesen). A levelekből kiderült a szülők gyermekeik iránti mérhetetlen szeretete, érdeklődése, aggodalma. A „bölcsek” feladata a helyzetek értelmezése volt.
A nézők, tanulók, vendégek, tanárok beleszólhattak az értelmezésbe, elmondhatták véleményüket, ha az elhangzottakkal nem tudtak egyetérteni. Néhány jellegzetes szituációt is eljátszottunk a családi élet területéről.
Két szereplő:
gyerek: Kérjél ötszáz forintot édesanyádtól!
anya: Felháborodással fejezd ki a véleményed, és közöld a gyerekkel, hogy nincs pénz!
Két szereplő:
gyerek: Feleselj vissza, ne fogadj szót!
gyerek: Fogadj szót, kérdezd meg, hogy édesanyád mit vár tőled!
Két szereplő + apák kórusa:
gyerek: Szokásos modorban tagadd meg a kérés teljesítését!
apák kórusa háttérből: Amíg az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, addig itt az történik, amit én akarok (kétszer ismételve).
anya: Kategorikusan tagadd meg a kérést!
gyerek: Közöld, hogy úgyis elmégy!
apák kórusa: Amíg az én házamban laksz, ... (kétszer ismételve).
A jeleneteket több szereplő is eljátszotta, így alkalmunk volt a szókincsüket, viselkedésüket, indulataikat összehasonlítani. Az értelmezések elindításában az iskola „bölcsei”, valamint azok a tanulók segédkeztek, akik a feladatokat előzetesen megismerték, később a „nézőtér” is bekapcsolódott. Némi előzetes felkészítésre azért is szükség volt, hogy ne legyen elvesztegetett idő, és a tanulók láthassák, hogy a kérdések megválaszolása, a jelenetek értékelése nem elérhetetlen követelmény. A „játék” közben lehetőség adódott a fergeteges kacagásra, komikus helyzetek kialakítására, de a döbbent csend pillanataira is.
Az ünnepélyes pillanatokat néhány klasszikus idézettel (vagy teljes terjedelmű költeménnyel) tettük még ünnepélyesebbé.
Második foglalkozás
A második foglalkozás hasonló berendezéssel, elhelyezkedéssel zajlott. A foglalkozás elején a hallgatóság körében kis papírdarabokat osztottunk ki, és kértük, hogy ezekre írják fel a témával kapcsolatos esetleges kérdéseiket. A kis papírdarabokat a tanulók közül választott „pszichológusok” csoportosították és válogatták szét aszerint, hogy ki melyik kérdésre tudott válaszolni. Igen izgalmas pillanatok alakultak ki, hiszen bebizonyosodott, hogy ami probléma az egyik fiatalnak, az természetesen, könnyedén és egyszerűen megoldható eset a másiknak.
A tanulók újságokból is gyűjtöttek szerelemre vonatkozó panaszokat, felolvasták a segélykérést, melyekre az iskola ez alkalomra választott „bölcsei” adtak választ saját elgondolásuk szerint, majd ugyanezt a választ összehasonlították az újságban megjelenő hivatalos válasszal. Itt is játszottunk apróbb jeleneteket.
Két szereplő:
fiú: Kezdeményezd és erőltesd az ismerkedést!
lány: Ismerkedj azonnal!
Több szereplő:
lány: Nem tudsz beilleszkedni. (Nem is akarsz.)
baráti kör: Próbáljátok megnyerni a lányt!
Több szereplő:
lány: Illeszkedj be a társaságba, alkalmazkodj!
baráti kör: Próbáljátok megnyerni a lányt!
Két-három szereplő:
fiú: Bejelented otthon, hogy jársz egy lánnyal.
szülők: Teljes mértékben ellenzik a kapcsolatodat.
fiú: Döntsd el, mit fogsz tenni!
Három szereplő:
Két barátnő és egyiknek a szerelme:
fiú: Szerelmed korábban hazamegy a diszkóból, te maradsz a barátnőjével.
lány (a fiú szerelme): Mondd meg, hogy elmégy a diszkóból.
a lány barátnője: Barátnőd távollétében tegyél egyértelmű kísérleteket a fiú meghódítására!
Három szereplő (részben előre ismertetett feladat szigorúan csak színészkedésre hajlamos lánytanulóknak):
lány: Jelentsd be édesanyádnak, hogy komoly szerelmi kapcsolatod van, és fogamzásgátlóra lenne szükséged!
anya: Fejezd ki legmélyebb felháborodásodat, szaladj át panaszra a szomszédasszonyhoz, aki a legjobb barátnőd!
szomszédasszony: Adj tanácsot a barátnődnek!
A jelenetek ismét bővelkedtek drámai fordulatokban, a szemlélők minden jelenet után értékelhették az eseményeket, sőt, amelyiknek a kimenetelével nem voltak megelégedve, azt új szereposztásban újrajátszhatták.
Ily módon az élet tragikus, tragikomikus pillanatait kívülállóként lehetett értelmezni, és az egymást jól vagy éppen kevésbé jól ismerő tanulók is megfogalmazhatták eltérő vagy egyező nézeteiket. Természetesen a jelenetek még hónapok múlva is hatottak, hiszen a közös élmények később is beszédtémát szolgáltattak felnőttnek, gyereknek egyaránt.
Harmadik foglalkozás
Fájó kérdéseket érintett a harmadik témakör: a pénz, a vagyon, a szegénység és a boldogság egymást meghatározó (egymást kizáró) fogalmait kutattuk. Itt már csak jelenetek eljátszására szorítkoztunk, s a bútorzat a díszlet, illetve a kellék szerepét töltötte be. Tetszés szerint el lehetett mozdítani mindent. Az egyik osztály éppen ekkor készült Szophoklész Antigonéjának előadására, így gondolatébresztőként meghallgathattuk Kreón szavait:
„Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb
Gonosz, miatta városok pusztultak el,
S miatta lettek emberek földönfutók,
Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket
Miként ha megcserélné, jót gonoszra vált,
Az embereknek megmutatja, hogy legyen
Minden lépés istentől elrugaszkodott.”
(SZOPHOKLÉSZ:
A pénz szerepéről elvitatkoztunk. Ezután különböző kategóriákban lehetett jeleneteket rögtönözni. A szereplők lehettek: szegény boldogok, szegény boldogtalanok, gazdag boldogok, gazdag boldogtalanok.
Jelenetek:
A jelenetek elemzése ismét gazdag lehetőségeket nyújtott önmegismerésre, tapasztalatszerzésre.
A drámapedagógiai eszközök használata lehetővé teszi, hogy a tanulók játékká formálhassák életüknek azokat a jeleneteit, amelyek olykor megoldhatatlannak tűnnek, a játék során barátságok szövődhetnek, s egy-egy jelenet sokáig emlékezetes marad. A jelenetek feleslegessé teszik a tanári kommentárt, megkönnyítik a tanár helyzetét más órákon is. Például, ha az udvarias viselkedésről beszélgetünk a tömegközlekedési eszközökön való utazás kapcsán, nem kell szabályokat megfogalmazni, ha eljátsszuk a jeleneteket. Ne mondjuk, hogy add át a helyed az idősebbeknek, csak mutassuk be, hogy nézünk ki, amikor nem adjuk át!
A játék: Az osztály tanulói egy zsúfolt autóbusz utasai, felszáll egy nagyon idős ember (egy tanuló), segélykérően keresi az utasok tekintetét (a szemkontaktus szerepe). Egy-egy tanuló eljátssza, hogy nem adja át a helyét. Mindenki mond egy kifogást, amivel indokolja a viselkedését. Ne legyen két egyforma kifogás. Elemezzük a helyzetet az öregember szemszögéből, majd saját szemszögünkből! Biztos, hogy tartós élmény marad ez a jelenet.
Kisebb tanulóink is szívesen játszanak. Például a János vitéz feldolgozása közben is kiléphetünk a valós élet területeire.
A jelenetekhez kapcsolódó véleményekre mindig hagyjunk időt, hiszen maga a jelenet negatív példát is szolgáltathat, ezért ezek értékelésére figyeljünk!
Ha nagy létszámú csoporttal dolgozunk, több kockázati tényezőt kell számításba venni, és arra is számítani kell, hogy nem tudunk mindenkit egyformán mozgósítani, ezért tanácsos egy-két jelenetre előre is felkészíteni a tanulókat. A közös felkészülés során tanulnak egymáshoz alkalmazkodni, nézeteiket egyeztetni, egymás ötleteit megbecsülni.
A foglalkozásokat követő beszélgetések során alkalom adódik az önálló vélemény megfogalmazására, kritikus észrevételek közlésére, a kritika elviselésére. A foglalkozás túléli a rászabott időkereteket (néha évekkel is). Nő a tanulók felelősségérzete, s maguk is képesek lesznek egy-egy konfliktus lényegének kiemelésére, önálló dramatizálására. Csiszolódik a szókincs, pontosabbá válik a szóbeli közlés, hiszen a rosszul megfogalmazott mondatok veszélyeztetik a mondanivaló kifejezését.