Tímár Éva
Egy kérdőív két arca
A Békés Megyei Pedagógiai Intézet 1996-ban közreadott egy hároméves kutatás eredményeként létrejött kérdőívet, amely tanulók számára készült, és a tanítási klíma feltárását szolgálja. A szerző ugyanekkor elkészítette a fenti eszköz tanároknak szóló változatát is. A következőkben egy olyan vizsgálat tapasztalatairól olvasható rövid ismertető, amely jól példázza, hogy érdemes két nézőpontból megközelíteni egy iskolában a tanítási klímát.
A tanítási klíma mérése a TKP és a T-TKP kérdőívekkel
Eszközfejlesztésünk során klímafelfogásunkat a szociális rendszerek vizsgálatánál megszokott két ágra, az emberi kapcsolatokra és az intézeti elvárásokra építettük. A tanítási klímát olyan többdimenziós hatásegyüttesnek tekintjük, amelyet egyrészt az iskolai normák, célok, elvárások, másrészt az iskolában együtt élő személyek egyéni diszpozícióikkal színeznek egyedivé. A két alapvető megközelítési irány további finomításával nyert klímaösszetevőink, alskáláink a következők voltak.
A
A tanulók számára fogalmazott kérdéseket a TKP (Tanítási Klíma Percepció) jelű eszköz tartalmazza. A tanári változatban (T-TKP) tartalmát tekintve ugyanaz az 59 kérdés szerepel, mint a tanulóiban, csak tanári nézőpontra átfogalmazva.
A
A felmérés során a kérdésekre ötfokozatú skála segítségével válaszolnak az érintettek. A kérdésenkénti átlagok mellett a kilenc alskála átlagát érdemes megadni a maximálisan elérhető pontérték százalékában. A teljes kérdőívre ún. összevont klímamutatót is számolhatunk.
Egy iskolai vizsgálat tanulságai
Egy Békés megyei községi általános iskola tantestülete 1994-ben felvállalta a tanári kérdőív kitöltését, amikor hetedikeseiktől a tanulói vizsgálóeszközzel gyűjtöttünk adatokat. A két mintába bekerültek vélekedésében mutatkozó főbb eltéréseket és azonosságokat az alábbi táblázatból olvashatjuk le. A kérdésenkénti átlagok elemzése pedig még részletezőbb összehasonlításokra adhat módot.
Az alskálamutatók a tanulói és a tanári minta adatai alapjánAlskálák | Tanulók (78 fő) | Tanárok (30 fő) |
Törődés | 76 | 85 |
Meghallgatás | 76 | 81 |
Beleszólás | 56 | 66 |
Önállóság | 83 | 84 |
Pedagógusi rugalmasság | 63 | 75 |
Tanulói rugalmasság | 65 | 63 |
Összetartozás | 76 | 80 |
Követelmények | 86 | 88 |
Szabályok | 90 | 83 |
Klíma | 75 | 78 |
A tanári vélemények általában kedvezőbbek a tanítási klímát illetően, mint a tanulói megítélés. Vannak azonban olyan klímaterületek, amelyekben meglepően nagy egyetértés észlelhető. Legnagyobb összhangot az önállóság vonatkozásában tapasztalhattunk. Úgy tűnik, hogy az iskola tantestülete hatékony nevelőmunkát fejt ki ezen a vonalon. A pedagógusi rugalmasság terén a tantestület tagjai aránytalanul magasra pontozták magukat, jóval kedvezőbbnek gondolják a tanári rugalmasság iskolai helyzetét, mint ahogy a diákok a mindennapi gyakorlatban tapasztalják. A gyerekek mindent előírónak, az osztályzásnál meglehetősen merevnek látják a tanáraikat, akik ezeket az állításokat határozottan elutasították a válaszadás során. A tanár-diák viszony minden eleménél is azt mutatják az alskálaértékek, hogy a nevelők törődőbbnek, a tanulókat meghallgatóbbaknak, a tanulói beleszólást megengedőbbnek hiszik, mint amilyennek észlelik őket a tanítványok. Az iskolai elvárásoknál nem mutatható ki ekkora eltérés. Az alapvető teljesítmény- és fegyelemelvárásokról (a követelményekről) nagyon hasonló kép él a gyerekekben és a felnőttekben. A szabályok némelyikét már eltérően ítélik meg. A házi feladatok ellenőrzésében, a nagyvilágra nyitottság kérdésében nincs lényeges különbség a vélemények között. A köszönést viszont teljesen ellentétesen élik meg. A diákok szerint minden tanárt üdvözölnek az iskola tanulói, a tanárok szerint ez egyáltalán nem fedi a valóságot. A legszélsőségesebb válaszok arra a kérdésre születtek, amely szerint a nevelők szívügyüknek érzik, hogy a tanulók a lehető legjobban teljesítsenek. Az iskola hetedikesei azonban ezt nem így tapasztalják. Másik érdekesség, hogy a tantestület úgy érzi, sok dologba kellő mértékben beleszólhatnak a diákok. A tanulói tapasztalatok ezt nem erősítik meg. A tanulói kapcsolatokról rosszabb véleménnyel vannak a nevelők, mint a gyerekek. A nevelők a tanulók közötti szembenállásokat, vitákat komolyabbnak gondolják, mint maguk az érintettek, akik a felszínen mutatkozó tanulói ellentéteket nem élik meg tragikusan.
A fenti iskolai esettanulmány jelzései felhívják a figyelmet arra, hogy érdemes mindkét érintett csoport szemszögéből megvizsgálni egy iskola tanítási klímáját, és nagyon tanulságos lehet időről időre a belső értékelési rendszer egyik figyelő pontjaként megismételni a mérést.