Gábri Katalin

Különbségek, különbségek ...

Nógrád megyében a 90-es évek elején több tantárgyra vonatkozó, az egész megyét átfogó, többéves mérési program valósult meg. A mérések célja akkor az volt, hogy a részt vevő iskolák teljesítményüket a többi iskoláéhoz tudják viszonyítani (pontosabban csak a megyei átlaghoz, mert saját eredményeiken kívül csak azt ismerték). Ugyanakkor igen nagy eredménynek tekinthetjük, hogy a többéves munka során gyarapodott a résztvevők értékelési kultúrája, a tanulók-tanárok a megszokottól eltérő követelményekkel, nézőponttal, feladattípusokkal találkozhattak.

A megye közoktatása számára pedig eredménynek tekinthetjük, hogy szép számban készültek szakmailag igényesen kidolgozott, megbízható és objektív mérőeszközök. Nem kevéssé jelentős, hogy ezek a mérőlapok teljesítménymutatókkal, településtípus, iskolanagyság, tanulói képességcsoportok szerinti eredményparaméterekkel ellátottak. Mivel a vizsgálatokhoz háttárkérdőívet is készítettünk, további következtetések vonhatók le pl. a családi háttér, a tanulási-tanítási szokások, a tantárgyi osztályzatok tükrében.

Földrajzi eloszlás, településtípus és iskolanagyság szerinti reprezentatív választás alapján 48 iskola került be a megyei mintába és vett részt a méréssorozatban. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy azokban a tantárgyakban, amelyekben követő mérést végeztünk, az egymást követő években ugyanaz az osztály vett részt a vizsgálatban. A hatalmas mennyiségű mérési adat igen széles körű elemzésekre ad lehetőséget, de itt most csak néhány érdekességet, továbbgondolásra érdemes, esetleg ma is aktuális problémakört emelnék ki. Az elemzésre kiválasztott méréssorozat a történelem tantárgy négyéves, 5–8. évfolyamokon történő év végi tudásszintmérése, de teljesen hasonlóak a tapasztalataink más tárgyak esetén is.

A címben jelzett különbségeket három aspektusból közelítem meg.

1. A 6. évfolyamos mérésben 1250 tanuló vett részt, átlageredményük 54% volt. A településtípus és az iskolaméret jelentősen nem befolyásolta az eredményeket (ebben a tantárgyban, ebben a mérésben), a tanulmányi átlagok szerint kialakított hármas csoportban (jók, közepesek, gyengék) viszont már számottevőek az eltérések: 78, 64 és 45%-os volt a teljesítmény. Nem okozott meglepetést az az adatpár, miszerint a hátrányos helyzetű családban élő, veszélyeztetett tanulók 39%-os teljesítményt nyújtottak, míg azok, akiknek a családja együttműködik az iskolával, 61%-osat. Túlságosan is nagy viszont az a különbség, amit a szülők iskolai végzettsége szerint kaptunk: ha az apa, illetve az anya 8 osztálynál kevesebbet végzett, a gyerekeik 31, illetve 33%-os teljesítményt nyújtottak, a felsőfokú végzettségűeké pedig 68, illetve 71%-osat. Az ehhez hasonló – igen gyakori – adatok újra és újra felvetik az iskola esélykiegyenlítő lehetőségének kérdését.

2. Bár nem készítettünk „listát” az egyes osztályok teljesítményéről, és nem is szeretnénk elhamarkodott ítéleteket alkotni, de a különbségek itt is érdemelnek egy kis figyelmet. A 7. évfolyamos mérésről készült alábbi grafikonon a 48 osztály mindegyikét egy szám jelzi a vízszintes tengelyen. A megyei átlag 55% volt, a kis négyszögek pedig az osztályok átlagait mutatják. A legjobb (70%) és a leggyengébb (26%) teljesítmény közötti igen jelentős eltérés az osztályátlagokban már valószínűleg nem magyarázható teljesen a családi háttérben bizonyára meglévő különbségekkel.

Egy-egy tanulócsoport eredményeiről az átlag mellett további információt nyújt a szórás értéke, amely az egyes tanulók teljesítménye közötti változatosságot mutatja, és amelyet az ábrán a négyszögekhez tartozó szakaszok jelölnek. Ebben a teljesítménysávban helyezkedik el az osztály tanulóinak zöme, mintegy 70%-a. A 37-es és a 44-es kódú osztályok átlaga például mindkét esetben 50% körüli, de a szórásokban adódó nagy különbség (22%, illetve 8%) arra utal, hogy a két osztály igen különböző összetételű, azaz más tanítási eljárást, pedagógiai módszereket, esetleg értékelési metódust igényel.

3. Tovább árnyalhatja az egyes osztályok eredményéről alkotott képet, ha változásukban próbáljuk megragadni a teljesítményeket. A következő ábrán az osztályokat az 5. évfolyamban mért teljesítményük alapján rendeztük sorba. Más-más jellel tüntettük fel a későbbi években mért eredményeket, és a nyolcadik évfolyam jeleit össze is kötöttük, hogy szemléletesebb legyen az 5. és 8. évfolyam közötti különbség. Igen sok érdekességet rejt az ábra, az érdekeltek számára tanulságos következtetések vonhatók le belőle. A négy év során a megyei átlagok a 46%-ról növekedtek 56%-ra, de volt olyan osztály, amelynek mind a négy évi eredménye 40% alatt maradt. Ugyanakkor olyan is, amely mind a négy évben állandó, 65% körüli teljesítményt nyújtott. Volt néhány olyan osztály, amely az ötödikben elért eredményét sorozatosan alulmúlta, de több olyan volt, amely egyre jobb teljesítményt produkált az évek során, sőt olyan is, amelyik 32%-ot „javított”. Egy teljes osztály esetében a fokozatos javítás bizonyára nemcsak a tanulók, hanem a szaktanár és az iskola eredménye is.

Egy méréssorozat teljes elemzésére természetesen itt nincs mód, arra sincs, hogy a különbségek problémakörét végigjárjuk, a felvetődő kérdésekre választ keressünk, de ez az önkényes kiemelés is érzékelteti talán, hogy egy iskola munkájának értékelése összetett, több tényező figyelembevételét igénylő, felelősségteljes tevékenység.