Süss fel nap!

Alternatív óvodák, iskolák Magyarországon

1999. május 1-jén a pilisborosjenői Pedagógus Továbbképzési és Információs Központban mutatták be egy konferencia és sajtótájékoztató keretében a Soros Alapítvány által kiadott Süss fel nap! c. kötetet, amely Alternatív óvodák, iskolák Magyarországon alcímmel jelent meg. Júniusban jelenik meg a Süss fel nap! második kötete, amely a Soros Alapítvány modellintézményeit mutatja be. Az első kötet gondozója Horváth H. Attila, a másodiké Zágon Bertalanné. Mindketten a Soros Alapítvány Kisgyermekkori Fejlesztés Részprogram Kuratóriumának tagjai. Arra kértem őket, hogy ismertessék a két kötetet, mert e könyvek hiánypótló szerepet töltenek be a magyarországi alternatív pedagógiák gyakorlatának bemutatásában.

– Beszéljünk először a már megjelent első kötetről! Milyen célból született meg ez a könyv, s hogyan kapcsolódik a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjához?

– Horváth H. Attila: A pályázati rendszerek gyenge pontja általában az, hogy nem tudják nyomon követni a sikeres pályázatokat. A Soros Alapítvány alkuratóriumában a nyomon követést olyan pályázat kiírásával kívántuk megoldani, melyben a sikeres pályázók tevékenységükről, eredményeikről be tudnak számolni. (A Részprogram kuratóriuma a 0–12 éves korig terjedő időszakkal foglalkozó pedagógusoknak nyújtott támogatást.) Elsődleges célunk az volt, hogy képet adjunk a Magyarországon folyó alternatív pedagógiák tevékenységéről. Arra kértük a szerzőket, hogy kimondottan a működés, a gyakorlat szempontjából mutassák be óvodájuk és iskolájuk tevékenységét. Azokat az eljárásokat, módszereket írják le, amelyek programjuk gyakorlatát jellemzik. Magyarországon minden szempontból hiánypótló kötet ez, hiszen az alternatív pedagógiák elveiről, módszereiről több helyen is olvashatunk, de mind ez idáig hiányzott a pedagógiai gyakorlat sajátos atmoszférájának megragadása és bemutatása. A pályázó intézmények szinopszist küldtek munkájukról, melyben bemutatták eddigi tevékenységük legfőbb elemeit. E szinopszisok alapján kértük fel a kiválasztott intézményeket, hogy dolgozzák ki részletes, írásos formában is tevékenységük egy-egy területét. Az így kidolgozott anyagokat gyűjtöttük a most megjelent kötetbe. Az első kötetbe kerültek az alternatív pedagógiák szerint működő programok, a második kötetben pedig kimondottan a Soros Alapítvány modellintézményeit mutatjuk be.

– Milyen szelekciós szempontokat érvényesítettek a kötet szerkesztésekor?

– Horváth H. Attila: Meghívásos pályázatról volt szó, azaz olyan intézményeket kértünk fel erre a munkára, amelyek akár többször is sikeresek voltak a Részprogram pályázatain. A beküldött szinopszisok alapján döntöttük el, hogy kik kerüljenek be a kötetbe. Vekerdi Tamást, a Kuratórium elnökét idézhetném, aki szerint vannak a kidolgozásban nem jeleskedő kitűnő „szinopszisírók”, s vannak csapnivalóan rossz „szinopszisírók”, akik azonban részletes, elmélyült tanulmányban jól be tudják mutatni munkájukat. Ezt is próbáltuk figyelembe venni a döntés során. A másik fontos szempont az volt, hogy igyekezzünk lehetőleg teljes képet adni az intézményekről, azaz az írások dokumentumszerűségét meg akartuk őrizni. Természetesen az olvashatóság, felhasználhatóság érdekében itt-ott rövidíteni kényszerültünk a szövegeket.

– A kötet szerkezete mintha a reformpedagógiák kitüntetettséget sugallná. Van-e ennek valamilyen különös oka, vagy ez a fajta hangsúly nem is létezik?

– Zágon Bertalanné: Szerintem nem élveztek semmilyen kitüntetettséget a reformpedagógiák.

– Horváth H. Attila: A kötet szerkesztésében a történetiséget igyekeztünk követni, ezért kerültek a kötet elejére a reformpedagógiai irányzatok. Másrészt ezek az irányzatok széles körben hatnak Magyarországon. Így a magukat alternatívnak nevező pedagógiák általában támaszkodnak ezekre a gyökerekre, s ez a hatás tevékenységükben is tetten érhető. Ezért kerültek ezek az irányzatok a kötet elejére egy kicsit részletesebben. Másrészt úgy tűnt, hogy érdemes ebben a kötetben is röviden összefoglalni a reformpedagógiai irányzatok legfőbb jellemzőit. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy ezek a megközelítések bármilyen szempontból is kitüntetett szerepet kaptak volna. A Kuratórium sem a támogatás, sem a publikációk tekintetében nem különböztette meg hátrányosan a reformpedagógiáktól eltérő alternatívákat. Ha úgy tetszik, minden alternatíva egyformán kedves volt számára.

– A kötetet bemutató konferencia állandóan felmerülő problémája volt, hogy mit jelent az alternativitás fogalma. Sári Lajos a kötet bevezetőjében tisztázni próbálja ezt, szerinte az alternatív és hagyományos iskolák különbsége a gyermekközpontú gyakorlatban ragadható meg. Mit jelent a gyermekközpontúság az alternativitás szempontjából? Valóban ez a szempont jelenti a vízválasztót?

– Zágon Bertalanné: Többoldalú a kérdés, a konferencián sem sikerült körbejárni, csupán megpróbáltuk felvetni azokat a szempontokat, amelyek tisztázhatnák. Az egyik megközelítés valóban az, hogy mindaz alternatívnak tekinthető, ami meghaladja az általános gyakorlatot: azaz bármiben más, mint a hagyományos iskolarendszer iskolái. Ebben az esetben az alternativitást a hagyományos iskolák vonatkozásában használjuk. Ezenkívül még nagyon sok rétege van az alternativitásnak. Egyik fontos rétege például a gyermekközpontúság. Kuratóriumunk elsősorban erről az oldalról közelítette meg a kérdést, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek más viszonyítási alapok is az alternativitás meghatározásakor. Fontos ezt hangsúlyozni. A második kötet bevezetőjében fogalmazzuk meg azt, hogy mit értünk gyermekközpontúságon: egy adott életkor nagyon mély fejlődéspszichológiai ismeretét jelenti, melynek segítségével meg lehet határozni a gyermek életkorának megfelelő tartalmakat, módszereket és eszközöket. E szempont figyelembevétele nélkül nem beszélhetünk gyermekközpontúságról. A második kötet modell-intézményeit szintén eszerint választottuk ki.

– Horváth H. Attila: Annyit még hozzátennék, hogy azokban az intézményekben, amelyekben valóban jelen van a gyerekközpontúság, van idő a gyerekek személyiségének kibontakoztatására, fejlesztésére. Nem nyomasztja a tanárt és a diákot a tananyag nagysága, nincs frusztráló teljesítménykényszer. Egyéni ritmusban haladhatnak a gyerekek, és a számukra legmegfelelőbb pillanatban mélyíthetik el tudásukat. Ezért is tartom fontosnak az iskolában az alapozó időszak elnyújtását.

– Milyen olvasóközönséget céloztak meg a szerkesztők, kiknek ajánlják ezt a nagyon szép küllemű könyvet?

– Horváth H. Attila: A lelkes szerkesztő ilyenkor csak azt mondhatja, hogy minden érdeklődőnek ajánljuk. Igazán azoknak a pedagógusoknak lehet fontos ez a könyv, akik érdeklődnek a pedagógiai gyakorlatban létező lehetőségek, alternatívák iránt. Másrészt e kötet alapján a szülők is tájékozódni tudnak az alternatív intézményekről. Számukra az a fontos, hogy meg tudják találni a gyermekük részére a legmegfelelőbb óvodát, iskolát. Abban is bízunk, hogy a könyv a továbbképzéseken és a pedagógusképzésben, a felsőoktatásban is használható lesz.

– Ha valamelyik irányzat vagy módszer felkelti a könyvet olvasó pedagógusok érdeklődését, s szeretnének tapasztalatokat szerezni, akkor hogyan vehetik fel a kapcsolatot ezekkel az intézményekkel? A kiválasztott intézménnyel közvetlenül – hiszen minden írás végén ott szerepel az intézmény címe, telefonszáma is –, vagy a pilisborosjenői központon keresztül?

– Horváth H. Attila: Mindkét út járható. A Soros Alapítvány külön támogatta azt, ha egy-egy intézmény bemutatót tartott, hiszen az is cél volt, hogy ismertté, átvehetővé váljon tevékenységük. Így lehetősége nyílt az érdeklődőknek hospitálásra, gyakorlati tapasztalatszerzésre.

– A Süss fel nap kötet második része a Soros Alapítvány modellintézményeit mutatja be, és júniusban jelenik meg. Mit jelent a modellintézmény kifejezés, hogyan jöttek létre a Soros Alapítvány modellintézményei?

– Zágon Bertalanné: A Kisgyermekkori Fejlesztés Kuratóriuma az első évben széles tájékozódásra alkalmas pályázatot írt ki, amelyre közel 1500 pályázat érkezett. Nehéz volt a válogatás. Viszont sok tapasztalat halmozódott fel a működés során eltelt három évben. Az első fontos tapasztalat az volt, hogy széles körben és sokféle irányba indultak el a pályázó intézmények. A második, hogy bizonyos rendező elvek alapján egyre újabb és újabb pályázatokat lehet kiírni. Kiderült, hogy jó néhány intézmény nagyon magas szakmai színvonalon készítette el programját. Fontos volt tehát, hogy olyan minőségi szelekciót végezzünk, amelynek segítségével össze tudjuk fogni azokat az intézményeket, amelyek a pedagógiai programjukban kimagasló minőséget képviseltek. Számukra írtuk ki a modellintézmény pályázatot. Nemcsak teljes programokkal, hanem egyes részterületek kidolgozásával is pályázni lehetett. A beérkezett pályázatokból a Kuratórium elsősorban az általánostól eltérő, magas színvonalú pályázatokat díjazta. Ezért nevezhetők ezek a modellintézmények alternatívnak. A két pályázati kör során 29 intézménynek ítéltük meg a modellintézmény címet. Két évre nagyon komoly összegű, célzott támogatást kaptak, melynek segítségével céljaikat még erőteljesebben tudták megvalósítani. Ezek az intézmények szerepelnek a második kötetben.

– Mivel a második kötet még nem jelent meg, kérem mutassa be röviden, hogy mit fog tartalmazni ez a könyv!

– Zágon Bertalanné: A kötet az óvodáktól kezdve az általános iskolákon, speciális iskolákon keresztül (ezen a tanulási nehézséggel vagy valamilyen más sérüléssel iskolába kerülő gyerekeket fogadó intézményeket értem) sokfajta intézményt mutat be. Szerepel a kötetben például pszichoterápiás intézmény, a játszóházi mozgalmon belül működő intézmény, egy planetárium vagy pl. egy főiskola irodalomtanítási modellje is. Széles a skála. Nagyobb számban vannak az óvodák, majdnem ilyen arányban az iskolák, s kisebb arányban az előbb említett speciális intézmények. A kötet szerkezete az életkorok szerinti csoportosítást követi az óvodától egészen a felsőoktatásig. Az azonos intézménytípusok között pedig az egész programot bemutató intézményektől halad a részterületet bemutató intézményekig, modellekig. Ez a szerkesztés lehetővé teszi, hogy a hasonlóságok és a különbségek jobban érzékelhetőek legyenek az egyes intézmények között. Itt is megjelennek a reformpedagógiákat képviselő intézmények, de csak a saját körükön belül legjobb programot működtető intézmények kerülhettek a modell-intézmények közé.

– Horváth H. Attila: Nem véletlen, hogy a két kötetben az óvodák ilyen jelentős számban képviseltetik magukat. Magyarországon létezik egy progresszív, gyermekközpontú óvodai vonulat, másrészt sokkal inkább elfogadott a közvéleményben az, hogy az óvodában még lehet a személyiségfejlesztéssel, játékkal foglalkozni. A társadalmi elvárások az iskolában ezeket a törekvéseket egyre inkább kérdésessé teszik. Az óvodákban jóval nagyobb mozgástér létezik még, de remélem nemsokára kisugárzó hatása lesz ennek az iskolákra is.

– Adaptálhatják más iskolák is a modellintézmények programjait, vagy ezek a programok egyediek és az adott intézmények szellemi tulajdonát képezik? Elemek átvehetők-e?

– Zágon Bertalanné: A reformpedagógiai irányzatokat megvalósító intézmények programjai kivételével szerintem nem vehetők át a programok, mert főleg a sajátos, adott társadalmi közeg, adott térség problémáit megoldani akaró egyedi programok. Elemek inkább átvehetők, mint a teljes programok. A kötetet olvasó számára ebből az a tanulság mindenesetre leszűrhető, hogy minden iskola saját maga kell, hogy megtalálja a válaszokat azokra a kihívásokra, amelyek saját térségében, társadalmi közegében érik. Abból viszont, ahogy felépítik a programot, a gondolkodásmódok megismerhetők. A kötetnek ez a legnagyobb erénye. Észrevehető egyébként, hogy az óvodák egységesebben képzelik el a felépítendő programot, mint az iskolák. Az óvodák az egész személyiséget átfogó és fejlesztő rendszereket alakítanak ki. A magyarországi óvodai programokban nagyobb hagyománya van az alternatív elképzeléseknek, illetve lényegesen korábban kezdték ezeket kidolgozni. Összegezve: elsősorban a gondolkodásmód, a válaszadások módszere, kidolgozásmenete segíthet a kötet olvasóinak.

– Hallhattuk a konferencián, hogy a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési megaprogramja lezárul. Mi lesz ezeknek az intézményeknek a sorsa, s mi lesz azokkal a kapcsolatokkal, együttműködésekkel, melyeket az Alapítvány támogatásai révén elindított? Ezentúl önszerveződően kell a létrejött kapcsolatokat ápolniuk?

– Horváth H. Attila: A Soros Alapítvány négyéves közoktatás-fejlesztési megaprogramjában ez a két kötet a kisgyermekkori fejlesztéssel foglalkozó alprogram munkáját összegzi. Ez a négyéves munka minden bizonnyal nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az alternatív pedagógiák fenn tudtak maradni Magyarországon. A teljes program lezárulása után is lesznek az alternatív pedagógiákat támogató pályázatok, bár jóval kisebb összeg áll majd rendelkezésre. Valóban fontos kérdés, hogy ezek az intézmények hogyan tudnak majd a jövőben dolgozni, hogyan lesznek képesek önmagukat fejleszteni. A Részprogram kuratóriuma által rendezett konferenciáknak többek között az is eredménye volt, hogy az intézmények megismerhették egymást, s kapcsolatok alakultak ki közöttük, elindult egyfajta önszerveződő folyamat. Terveink között szerepel, hogy az intézmények együttműködését a továbbiakban is elősegítsük.

– Végül egy teljesen praktikus kérdés. Ha valaki az interjú elolvasása után úgy gondolja, hogy szeretné megismerni ezeket a köteteket, hogyan s hol teheti meg?

– Horváth H. Attila: Az első kötet ezer példányban jelent meg, könyvesbolti forgalomba nem került. Igyekeztünk eljuttatni a szerzőkön kívül a különböző felsőoktatási intézmények neveléstudományi tanszékeire, a megyei pedagógiai intézetekbe, az alternatív intézményekhez és a modellintézményekhez. Reményeink szerint lesz olyan kereslet a kötet iránt, hogy egy újabb kiadás során már bolti forgalomban is kapható lesz.

Süss fel nap!, Alternatív óvodák, iskolák Magyarországon. 1999, Soros Alapítvány, 766 p.

Az interjút készítette és szerkesztette: Kerber Zoltán