A tudás Európájáért¹

– Részletek az Európai Bizottság jelentéséből –

Bevezetés

Az Európai Unió jelentést készített a tagországokra háruló fő feladatokról, amelyek végrehajtása segítheti a tudás társadalmának kialakítását, továbbá egy olyan gazdasági és társadalmi stabilitás megteremtését, amely alapul szolgálhat Európa ezredfordulót követő hosszú távú fejlődéséhez. A jelentés alapgondolata: a tudás Európájának megteremtése csak akkor tekinthető reális célnak, ha az Unió fokozza a közoktatás és a szakképzés terén azokat a közös akciókat, amelyek a társadalmi mobilitást, a hatékony foglalkoztatást és a humán erőforrások hatékonyabb fejlesztését szolgálják.

A jelentés célja, hogy előterjessze a tagországok számára az általános és a szakképzéssel, valamint az ifjúsággal kapcsolatos tennivalók irányelveit a 2000-től 2006-ig terjedő időszakra. Továbbá, hogy előkészítse 1998 tavaszára azokat a jogi intézkedéseket, amelyeket 1999 folyamán fognak jóváhagyni annak érdekében, hogy 2000 januárjában életbe lehessen léptetni azokat.

A jelentés két fő szempontra épül: a tudás és a foglalkoztatás előmozdításának a politikájára.

A tudás előmozdításának politikája

A Bizottság arra a megállapításra építve, hogy immár a tudás társadalmának korszakába lépünk, azt javasolta az Agenda 2000-ben², hogy az Unió a XXI. században belső politikája négy pillérei egyikének tekintse a tudás társadalmának természetes ösztönző erőit: az innovációt, a kutatást, az általános és a szakmai képzést. Az ezen a területen kibontakozó közösségi akcióknak az lesz a feladatuk, hogy folyamatosan támogassák ezt a fejlődést, s ennek során fordítsanak gondot arra, hogy azok ne vezessenek újabb szociális kirekesztésre. Mind a gazdaság versenyképessége és a munkaerőpiac, mind az európai polgárok lehetőségei személyiségük kibontakoztatására egyre kevésbé fognak az anyagi javak előállítására épülni. A mi valódi gazdagságunk már szorosan a tudás létrehozásához és elterjesztéséhez kötődik, főként az érte folytatott kutatástól, az általános és a szakmai képzés területén kifejtett erőfeszítéseinktől és az innovációs képességeink fejlettségétől függ. Ezekből ered feladatunk: a „tudás Európájá”-nak létrehozása.

Ez a feladat pontosan megfelel az Unió kezdeményezésének: az élethosszig tartó képzés amszterdami egyezménybe foglalt azon szándékának, amely a képzéshez való hozzájutás megkönnyítésével és a tudás szinten tartásával kívánja elősegíteni polgárai számára a legmagasabb tudásszint elérését.

A teljes foglalkoztatás előkészítése

A teljes foglalkoztatást célul tűző politikáknak – a makrogazdasági stratégiáknak vagy a sajátos munkaerő-piaci intézkedéseknek – a valamennyi európai polgár ismeretei és kompetenciái fejlesztését célzó középtávú stratégiájára kell épülniük.

Az Európa Tanács Amszterdamban tartott konferenciájának végkövetkeztetéseiben hangsúlyozta, hogy a munkavállalók szociális kompetenciáinak a fejlesztését a piac változásaihoz való jobb alkalmazkodásuk érdekében előnyben kell részesíteni. Ennek során hangsúlyt kell kapnia mind a biztos általános képzésnek, mind az innovációk létrehozása szempontjából fontos technikai, szociális és szervezési jellegű képességek fejlesztésének. A figyelmet elsősorban a több területen alkalmazható kompetenciákra – a különböző kultúrák és különbségeik megértésére, az idegennyelv-tudásra, valamint a vállalkozások alapításához és továbbfejlesztéséhez szükséges képességekre – kell fordítani.

Azok az irányelvek, amelyeket a Bizottság nemrégen a tagállamok munkaerő-piaci politikája számára előterjesztett, nyomatékosan rámutattak, hogy a munka világába való beilleszkedést új módon kell megközelíteni. Az általános és a szakmai képzéssel, valamint az ifjúsággal összefüggő újabb közösségi intézkedéseknek a következő célkitűzéseket kell támogatniuk:

– a hosszan tartó és az ifjúsági munkanélküliség leépítése;

– a kötelező iskolázásból lemorzsolódó és a magasabb fokú iskolákban megkezdett tanulmányaikat be nem fejező fiatalok számának a csökkentése;

– a szakképzésben részesülők arányának növelése, ennek során, az e téren legmagasabb teljesítményt nyújtó tagállamok példájának követése;

– határozottabb törekvés a munkanélküliek képzésére és továbbképzésére;

– a gazdaság és a szociális partnerek közös erőfeszítéseinek növelésével lehetőség teremtése a pályaválasztás előtt álló, a szakképzés iránt érdeklődő fiatalok szakmai tapasztalatszerzésére, a szakmai képzésben való részvételére.

Az általános és a szakmai képzéssel, valamint az ifjúsággal kapcsolatos közösségi politikában új típusú akciók megszervezésével kell válaszolni a korszerű kihívásokra.

Az Európai Unió segély-, illetve akcióprogramjai az elmúlt 15 évben a három említett területen továbbfejlődtek, folyamatosan haladtak előre. A közösségi együttműködésnek, valamint a még érvényben lévő programoknak (Szókratész, Leonardo da Vinci, Az ifjúság Európáért) s az azokat megelőző akcióknak (Erasmus, Comett, Lingua, Petra, Force és Eurotechnet) a tapasztalatai adnak egy újabb előrelépésre. Ma már jól látható, hogy a várakozásoknak megfelelően folytatni kell az akciókra épülő politikát. A tapasztalatok értékelése alapján javaslatokat kell megfogalmazni arról, hogy miként lehet az akciók új típusát kialakítani. Tervezésük során célszerű korlátozni a céljaik számát, erősíteni koncepciójukat s egyszerűsíteni igazgatásukat.

Általánosabban fogalmazva, arról van szó, hogy mindent meg kell tennünk a „tudás Európájá”-nak a felépítéséért, amelyre azért van szükségünk, hogy úrrá legyünk a XXI. század várható társadalmi és gazdasági problémáin.

A „tudás Európájá”-nak felépítése

A jelentés vezető gondolata a tudás nyitott és dinamikus Európájának a folyamatos felépítése. Gyorsan változó világunkban az egyes társadalmaknak mindinkább lehetővé kell tenniük valamennyi polgáruk számára, – életkorukra és szociális helyzetükre tekintet nélkül – a hozzáférést a tudáshoz. Ezért a „tudás Európájá”-t a szó legteljesebb – földrajzi és időbeli – értelmében kell létrehozni. Keretet kell jelentenie arra, hogy konkretizálja a témának szentelt európai év középpontjának, az élethosszig tartó képzésnek és továbbképzésnek a célját.

A „tudás Európájá”-nak három dimenzióját kell kiemelnünk: az ismeretek megszerzését, az uniópolgárrá válást és a munkavégzéshez szükséges kompetenciák elsajátítását.

Az európai polgároknak ahhoz, hogy aktívan részt vehessenek a változásokban, meg kell szerezniük a szükséges ismereteket, azokat tovább kell fejleszteniük, azaz folyamatosan kell szélesíteniük és megújítaniuk azokat.

A „tudás Európája” alkalmas lesz arra, hogy gazdagítsa az uniópolgárság koncepcióját a közös értékek megosztása, valamint a közös szociális és kulturális térhez tartozás erősödő tudata által. Az uniópolgárság fejlődését a fogalom legtágabb értelmében kell előmozdítani. Olyan uniópolgárságot kell kialakítania, amely az aktív szolidaritáson nyugszik, és azoknak az eltérő kultúráknak a kölcsönös megértésére támaszkodik, amelyek Európa egyediségét és gazdagságát alkotják.

A „tudás Európája” lehetővé fogja tenni a munkaformák és a munkaszervezés fejlődése következtében fontossá váló új kompetenciák elsajátítása révén a foglalkoztatottsághoz szükséges képességek fejlődését. Ez azt jelenti, hogy minden eddiginél inkább szükség van a kreativitásnak, a rugalmasságnak, az alkalmazkodóképességnek, a tanulás megtanulásának és a problémamegoldó képességnek élethossziglani aktivizálására. Ha ez sikerül, akkor elkerülhető lesz a kvalifikációknak ma még gyakran tapasztalható gyors elévülése. Olyan akciókat kell szervezni, amelyek segítenek abban, hogy már ma számoljunk a jövőben várható követelményekkel, és foglalkozzunk megfelelő pályatükrök kifejlesztésével.

Ezek az új kihívások az általános és a szakképzés, valamint az ifjúságpolitika nagyobb integrációját feltételezi. Ha a „tudás Európája” azoknak az intézkedéseknek az alapján valósul meg, amelyek az előző akcióprogramok középpontjában álltak és eredményeseknek bizonyultak, akkor egyre erőteljesebben lehet majd bevonni az új információs és kommunikációs technikákat, amelyek Európában a számos magán- és nyilvános kezdeményezés ellenére – mint például a Netd@ys – még nem kellően terjedtek el.

A célok számának korlátozása

Az akciók új generációját korlátozott számú célra kell összpontosítani.

– A tagországok politikájának támogatására és kiegészítéseként szorgalmazni kell az európai állampolgárok segítését annak érdekében, hogy hozzáférhessenek az európai kultúra egészéhez.

– Szükség van az információk új forrásainak feltárására. A Bizottság által kezdeményezett kísérleti projekteknek az a feladatuk, hogy értékeljék az új próbálkozásokat, módszereket, eszközöket (mint például a második esély iskolája, a társadalmilag szükséges képességek meghatározása). Az innovációk célja: új utak feltárása a különböző országok tapasztalatai alapján. A pénzügyi források egy tekintélyes részét olyan kísérleti projektek számára kell fenntartani, amelyek a kipróbálás szakaszát követő általános bevezetésre alkalmasak. A döntés a bevezetésről természetesen az egyes nemzetek kompetenciájába tartozik.

– Elengedhetetlen a képzés eredményes módszereinek széles körű elterjesztése, az egyes rendszerek és akciók kölcsönös elismerése és fejlesztése. Az általános és a szakmai képzésnek, valamint az ifjúságpolitikának a tagállamokban kialakult rendszerei szisztematikus értékelésének és elemzésének a szabályozása lehetővé fogja tenni a politikai és gazdasági döntéshozók számára kezdeményezéseik minőségének javítását.

Az akciók erőteljesebb fokuszálása

– Az 1999-ig folyó akcióprogramok biztos alapot jelentenek a „tudás Európája” létrehozására. A programok elemzése és értékelése bizonyította, hogy szükség van az intézkedések koncentrálására. Ennek megfelelően a Bizottság az intézkesések hat kategóriáját javasolja.

– A fizikai mobilitás akciói:

– Ezeket az akciókat a „tudás Európája” megteremtésében elsősorban érdekelt csoport – hallgatók, tanulók, tanárok, a képzés vezetői, kiképzendők, kiképzők, a képzés szociális partnerei: egyesületek, ifjúsági csoportok, fiatal önkéntesek – szolgálatába állítjuk.

– Ehhez a mobilitáshoz kötődne a képzettségek kölcsönös elismerésének törvényi szabályozása a teljes európai térre kiterjedően.

– A virtuális mobilitás akciói keretében szükségesek a következők:

– Az új képzési eszközökhöz való hozzájutás elősegítése mindenki számára azáltal, hogy támogatják a képzési helyeknek a kommunikációs és információs hálózatokhoz való csatlakozását, valamint, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy használatuk ára megfizethető legyen.

– Az általános és a szakmai képzésben felhasználható európai multimédiák, audiovizuális eszközök és szolgáltatások termelésének és elterjesztésének ösztönzése. Álljanak tehát rendelkezésre megfelelő, valóban olyan európai nevelési tartalmak, amelyek erősítik a közösség kulturális identitását.

– Olyan adekvát képzés szorgalmazása, amelynek az a célja, hogy a fiatal európaiakban a lehetséges legkoraibb életkorban kialakítsuk azokat az alapvető képességeket, amelyek lehetővé teszik számukra az új médiák folyamának kritikus és felelősségteljes használatát.

– Az együttműködési hálózatok kifejlesztését célul tűző akciók kibontakoztatása, amelyek európai szinten lehetővé teszik a tapasztalatok és az eredményes módszerek cseréjét.

– A kooperációs hálózatoknak lehetőséget kell teremteniük arra, hogy a meghatározott témában kiemelkedő európai ismeretek gyűljenek össze, és létrejöjjön egy valódi európai szakértelem, amely képes az elemzésre és az eredményes cselekvésre is.

– A nyelvi kompetenciák fejlesztését és a különböző kultúrák megértését szolgáló akciók tartalmazzanak átfogó intézkedéseket a különböző formájú és fajtájú aktivitások támogatására.

– A különböző nyelvek és kultúrák ismerete lényegi alkotórészét jelentik az európai polgárlét gyakorlásának, az európai polgárság életmódmintáinak.

– Ha a képzés európai virtuális tere többnyelvű, annak megfelelően gazdagabbá és hozzáférhetőbbé válik minden tagja számára.

– Az európai nemzetközi együttműködésre épülő innovációkat kísérleti projektekkel megvalósító akciók célja az oktatás és képzés korszerű eszközeinek az előállítása, a diplomák kölcsönös elismerése és a kísérleti tevékenység új módszerekkel és koncepciókkal.

– A tagállamoknak az általános és a szakképzés, valamint az ifjúsági politika terén létrehozott közösségi kapcsolatai folyamatos fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtése (alapadatok, adatbankok, az oktatási rendszerek közös tudáselemei...).

Az előbbiekben felsoroltak koncipiálása és kivitelezése nemzetközi szinten bontakozik ki. Kiemelt figyelmet érdemelnek az integrált projektek, amelyek azonos téma kezelésére különböző aktivitásokat egyesítenek.

A közreműködők

A közösségi akciók nem korlátozódnak csak a Bizottság által közvetlenül kezdeményezettekre és vezetettekre. Az akciók új generációja megszervezésének vezető gondolata az Európai Közösség, a tagállamok és más részt vevő szereplők számára a felelősség kereteinek a megteremtése. Ez a „tudás Európája” létrejöttének is feltétele.

– A tagállamok. Olyan szabályozási javaslatok megfogalmazására kerül majd sor, amelyek alapján kölcsönösen megismerhetők a tagállamok innovációs kezdeményezései és modellprojektjei. Az ezzel kapcsolatos javaslatok meghatározzák a tagállamok kötelességeit és felelősségének területét. A közösségi aktivitásoknak meg kell könnyíteniük a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között.

– A nevelés és képzés partnerei. Az innovációk széles körű elterjesztésével együtt ajánlatos szorosabb együttműködés létrehozása mind a szülőkkel, mind a képzési területek képviselőivel (iskolákkal, egyetemekkel, képzési központokkal, valamint a szolgáltató szektorral) és a vállalkozókkal, főként a kis- és középvállalkozókkal. Ez az együttműködés meg fogja könnyíteni a pedagógusok és a képzés többi résztvevői számára, hogy megfeleljenek a társadalmi változások nyomán munkájukkal kapcsolatban jelentkező új kihívásoknak, hogy a szükségesnek megfelelően megújítsák alkalmazott eljárásaikat és munkaeszközeiket.

– A szociális mező partnerei. A párbeszéd, az európai szinten létrejövő egyetértés a szociális partnerek között, főként a szakképzés területén, fontos összetevőjét jelenti az Európai Közösségen belüli együttműködésnek. A Bizottságnak a szakmai továbbképzésben való részvételről 1997-ben kiadott Jelentése szorgalmazta a konzultációt a partnerekkel és a partnerek között a szakmai készségek megszerzése érdekében. A közösségi aktivitások is hozzá fognak járulni a szociális partnerek párbeszédének a támogatásához valamennyi közös érdeklődést jelentő témában.

– A gazdasági élet partnerei. Kívánatos a vállalati szektor nagyobb részvételének biztosítása az akciókban. Tovább kell fejleszteni a konzultációt az információs területen dolgozó partnerekkel is. Az oktatás és az információs társadalom világa közötti határ mindinkább eltűnőben van. Ebből következően kívánatos mindkét irányú kölcsönös kapcsolatok létrehozása az oktatási eszközök minőségének jobbítására.

– A régióbeli partnerek. A közösségi akciók szervezésekor számolni kell a hatáskörök decentralizálásának – főként a szakképzés terén megvalósuló – több tagországban megfigyelhető tendenciájával. A szabályozásban tekintettel kell lenni a nemzeti, a regionális és a helyi szintek – mindenekelőtt a valamennyi partnerségi formában döntő szerepet játszó vállalkozók – hozzájárulására. A regionális partnerek szerepének jelentősége bizonyára egyre növekedni fog.

– A társadalmi partnerek. A közösségi aktivitásoknak a különböző szövetségekre és alapítványokra kell támaszkodniuk, amelyek konkrét szolidaritási intézkedésekkel, ifjúsági csereprogramokkal vagy önkéntes szolgáltatásokkal vesznek azokban részt.

Céltudatos nemzetközi együttműködés

A nemzetközi kooperáció aktív szerepet tölt be a bővítés perspektívájában. Az általános és a szakmai képzés, valamint az ifjúságpolitika témák programjai máris nyitva állnak az európai gazdasági tér országai (Norvégia, Izland, Lichtenstein) számára, és lépésről lépésre kitágulnak a tagjelölt országok (Magyarország, Csehország, Románia, Ciprus, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, és Szlovénia) belépésének stratégiája keretében. Az Európai Unió fokozatosan eltávolodott a tagállamok vonatkozásában a „rendszereik kifejlesztésének támogatása” formulától, s az együttműködés logikáját vallja, többek között a Tempus program keretében.

Az együttműködés létrehozását célzó akciók érdekében folytatott erőfeszítései során az Uniónak meg kell erősítenie a kooperációt, valamint a tapasztalatcserét segítő politikát a következő területeken:

– a földközi-tengeri államok: elengedhetetlen ezeknek az országoknak a homogénebb és erősebb bevonása a kölcsönös információcsere biztosítására és a régió politikai stabilitásának a megerősítésére;

– az ipari államok (Egyesült Államok, Kanada, Japán, Oroszország stb.) mindegyikével szükséges koherens és az együttműködés sajátos előnyeit figyelembe vevő koncepció kialakítása.

Integráltabb a szabályozás

A jogi eszköztár

Az e területen alkalmazott politika az Európai Közösség alapító okirata 126. és 127. cikkelyének jogi előírásaira épül. A hasonló szabályozásokkal a közösség az intézkedések nagyobb integrációjának a szándékát fejezi ki.

Egy közös akciós, koordinációs és a támogatást szolgáló keret pontosítani fogja a célkitűzéseket, az intézkedésfajtákat, a közösségi kísérleti törekvéseket, valamint a jó gyakorlat megfigyelését.

A szerződés 126. és 127. cikkelyei alapján hozott három határozat meg fogja állapítani az általános és a szakképzés, valamint az ifjúságpolitika területére vonatkozó sajátos keretintézkedéseket. A határozatok mindegyike hasonló előírásokat fog tartalmazni, hogy ezáltal erősítse a koherenciát, a közös akciók koordinálásának szándékát és a jó gyakorlat transzferálására való készséget.

A költségvetési támogatások és a kiegészítés elve

A „tudás Európája” szükségessé fogja tenni az eszmecserét a prioritásokról és a forrásokról. A Bizottság az „Agenda 2000”-ről kiadott közleményének irányelveiben világosan megfogalmazta, hogy a költségvetéssel kapcsolatban olyan, általa ösztönzött politikának megfelelő javaslatokat fog előterjeszteni, amelyek elősegítik hogy e programok forrásai a tagországok GDP növekedésének arányában emelkedjenek.

Bár a Bizottság törekszik a kiegészítés elvének az érvényesítésére és a közösség más területeken folytatott politikáival való összehangolásra, ügyelni fog arra, hogy elkerülje az átfedések veszélyét. Akcióinak közös kivitelezése és különféle programok együttes kiírása vagy bizonyos intézkedéseknek több program pénzalapjának a segítségével való realizálása fontos eszközei a koordinálásnak és a közös koncepciók megvalósításának.

Az Európa Tanácsnak a munkaerőpiac konvergenciapolitikájával kapcsolatos amszterdami megállapodásai világosan tanúsítják, hogy mire képes a közösségi szinten kibontakozó koncentrált előrehaladás. Az akcióprogramoknak ez idő szerint tervezett különböző híradásai helyébe a bizottságoknak és a tagországoknak az elért haladásról és a fellépő nehézségekről szóló híradásai fognak lépni.

Egyszerűsített igazgatás, jobb eljárások

Az egyre növekvő finanszírozási igényeket támasztó programok kivitelezése arra vezetett, hogy sor kerüljön a különböző ügykezelést alkalmazó igazgatásnak a továbbfejlesztésére. Kiváltképpen számításba kellett venni a különböző igazgatási kultúrákat, a finanszírozás eltérő módozatait, a konvenciók többéves igazgatási gyakorlatát és az igazgatás központi vagy decentralizált jellegét. Az auditálás politikájának a bevezetése vált szükségessé a szerződéses szabályozás mérlegelése és értékelése érdekében.

A Bizottság javaslatokat fogalmaz majd meg a decentralizációra, a mindennapos ügyeknek a konkrét szereplők szintjén történő eldöntésére.

Az erős decentralizációt a Bizottság kapacitásának az emelését szolgáló intézkedések kísérik, azért, hogy ne csak igazgatási feladatait lássa el és a forrásokkal való gazdálkodás ellenőrzését végezze el, hanem olyan döntő funkciói is legyenek, mint az akciók ösztönzése, a decentralizált igazgatás koordinálása és támogatása, valamint az akciók eredményeinek az elterjesztése.

Kiváltképpen olyan szabályozás kialakítására kell törekedni, amely valódi igazgatási partneri kapcsolatokat mozdít elő valamennyi résztvevő szintjén, és emeli a hivatalos és magánforrásokból származó együttes finanszírozás mértékét az országos, a régióbeli és a helyi szinteken.

A Bizottság javasolni fogja a támogató és a tanácsadó struktúrák jobb megszervezését és összekapcsolásukat a projektigazgatással. Az egyes országos intézményeknek a projektalanyokat kiváltképpen a már működő, illetve a később felkérendő partnerek értékelésénél kell erősebben támogatniuk, valamint teljes mértékben részt kellene venniük az eredmények ellenőrzésével és értékelésével kapcsolatos intézkedésekben.

Az egyszerűsítésnek el kell vezetnie a közösségi segítségnyújtáshoz való hozzáférés vonzóbb módjához, kiváltképpen jobb döntési határidőknek a megállapításával, a bürokratikus formalitásoknak a leépítésével és a globális anyagi támogatás logikájának megfelelően az intézményenként kötött szerződések számának a csökkentésével. Az általános pénzügyi szabályok figyelembevételével mérlegelésre kerülnek a projektek futamidejének meghosszabbítása vagy szakaszokra osztása útján (kísérleti kipróbálás, előkészítés, kivitelezés, az eredmények elterjesztése) a rugalmasságot előmozdító javaslatok is.

Fordította: Majzik Lászlóné