Tanulmánykötet a magyar iskolaügy ezredik évfordulóján

„1000 éves a magyar iskola” címmel 1996 tavaszán Győrött nemzetközi művelődés- és neveléstörténeti szimpóziumot rendeztek az Apáczai Csere János Tanítóképző és a Széchenyi István Főiskolákon. A háromnapos rendezvénysorozattal a győriek szűkebb pátriájuk iskolatörténetének millenniumára is emlékeztek. A konferencia anyagát az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola kötetben adta ki, mely a közelmúltban jelent meg. Az emlékkötet kiadását a Honfoglalás 1100 éves évfordulója emlékbizottság és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete támogatta. A kötet szerkesztőbizottságának elnöke Mészáros István, tagjai: Markó Endre, Marton Károly, Király Tibor és Wappel Kálmánné voltak.

„Az egyes írások által felölelt korszakok a hazai és a határon túli magyar pedagógiatörténet egy vékony szeletét jelentik, de jelzik azt is, hogy a neveléstörténeti gondolkodás látóhatára napjainkban lényegesen kitágult” – írja Cseh Sándor, a rendező és kiadó intézmény főigazgatója a kötetet ajánló soraiban.

A kötet első része a tudományos felolvasóülés anyagát tartalmazza, a második válogatást ad az ezeréves iskolaügy alkalmából meghirdetett nemzetközi művelődés- és neveléstörténeti egyetemi és főiskolai hallgatói pályázat dolgozataiból.

A szimpóziumon nyitóelőadásként hangzott el Mészáros István Győri iskolatörténeti millennium címet viselő munkája, mely a kötetben is megelőzi a fent említett két fejezetet. Mészáros felvázolja a magyar iskolaügy ezeréves történetét, nevelés- és oktatásügyét, elhelyezve azt az európai kultúrában, s kimutatja, hogy „Győrben található hazánk legrégibb, majdnem ezer esztendőn át folyamatosan létező, ma is működő iskolája”. Ez a tény mintegy igazolását adja annak, hogy a szimpózium megrendezésének lehetséges helyszínei közül a legalkalmasabbnak Győr városa kínálkozott.

A kötet első részében 14 dolgozat található, melyek többsége a magyar nyelvterületeken – határon innen és túl – folyó tanítóképző intézmények, egyházi iskolák, tanítórendek XVIII–XIX., de főként XX. századi történetével foglalkozik. A történeti jellegű munkák mellett megtalálható egyéb tanulmányok – a szimpózium természetéből adódóan – a magyar iskolaüggyel foglalkoznak. Így például: egy-egy munka Kármán Mór tevékenységével, a XIII. században a veszprémi jogi egyetemen végzett oktatómunkával, az 1968. évi népoktatási törvény Győr megyében történt megvalósításával vagy a győri királyi mesterképző intézet felállításakor kiírt tanári pályázat nevelési tanulságaival foglalkozik. Egyetlen munka az iskolán kívüli nevelés területéről választotta témáját. Címe: A szabadművelődés kora Győr-Moson vármegyében (1945–1949). Az iskolán kívüli felnőttoktatás (ismeretterjesztés). A dolgozatok Szlovákia és Ausztria, a Somlóvidék, Komárom és Győr-Sopron megye, valamint Győr, Nyitra, Zalaegerszeg, Komárom, Veszprém, Debrecen iskolaügyének egy-egy fejezetét tárják az olvasó elé.

A megjelent tanulmányok többségének terjedelme – valószínűleg az előadás szabta korlátok miatt – csupán néhány oldalnyi. Talán ebből is adódóan többségük tömör tényanyag, egy-egy témán belül általában rövidre szabott időhatárok között. A legtöbbet a győri iskolaügyről tudhatunk meg, mivel e témakörrel más-más megközelítésben öt dolgozat is foglalkozik. De minden munka érdeklődésre tarthat számot: a szerző egyéniségétől, kutatási területétől függően a kötet tanulmányainak mindegyike sok országos és helyi érdekességet, adatot, idézett dokumentumot, irodalom- és jegyzetanyagot tartalmaz.

Mivel ilyen jellegű kiadványokból egy-két dolgozatot kiemelni roppant nehéz, s az csupán mások kárára történhetne, inkább következzék a szerzők nevének felsorolása, mintegy jelezve a témát ismerőknek és a téma iránt érdeklődőknek az anyag minőségét is: Alabán Ferenc, Gönczöl László, Hóbor József–Hóborné Kiss Gabriella, Idei Miklós, Koncsol László, Markó Endre, Marton Károly, Nyéki Lajos, Sidó Zoltán, Sipőcz László, Stefan Szecsenyi, Tölgyesi József, Varga Gábor, Wappel Kálmánné.

A kötet második része az egyetemi, főiskolai hallgatók pályázatainak válogatását adja. A tizenkilenc kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmány, bár változó színvonalú, de többségük tudományos kutatáson alapuló értékes munka. A kötet nagyobb részét – az előző rész 120 oldalával szemben, több mint 200 oldal – ezek a tanulmányok teszik ki, mintegy aláhúzva, jelezve és elismerve alkotóik tevékenységét és felkészültségét.

A nevelés-, oktatás-, iskola-, tantárgy- és tankönyvtörténeti munkák mellett a honvédtiszti képzéssel is foglalkozik három dolgozat. Átfogóbb jellegű tanulmányok mellett – mint például „A cselédség tanítása Magyarországon 1830–1930 között” – a dolgozatok többsége egy-egy intézmény hosszabb-rövidebb korszakát mutatja be, vagy egy-egy tantárgy anyagával foglalkozik részletesebben. Egy tanulmány – „A sárospataki ifjak könyvtára (1848–1896) – az iskolai könyvtárat mutatja be. A tanulmányok írói Bakonybél, Sopron, Kassa, Sárospatak, Miskolc, Körmend, Dombóvár, Debrecen, Szászrégen, Gyöngyös és Budapest helységekbe kalauzolják el az olvasót. A dolgozatokat – miként a kötet első részében is – irodalomjegyzék és jegyzetanyag egészíti ki, bár a kétféle megjelölést a szerzők nem egyértelműen használják.

Mivel a kötet a nemzetközi pályázat eredményéről nem tudósítja olvasóját, elismerés és vigaszként álljanak itt a megjelenés sorrendjében a szerzők nevei: Mészáros Attila, Rázó László, Bőör Roland, Praznovszky Bence, Nagy Júlia, Szőke Erika, Venczel Ildikó, Peszeki Elvira, Szutorcsik Erika, Geosics Edit, Goda Mátyás, Nagy Angelika–Sárai Katalin, Horváth Virág, ifj. Bertényi Iván, Vissy Balázs, Kató Albert, Merth Balázs, Tolnainé Faluvégi Emese, Turányik Hedvig.

A tartalmas mű – elsősorban szerkesztői gondatlanságból – adós maradt egy „utószóval”, egy fejezettel vagy legalább egy jegyzetrésszel, amely a kötet szerzőinek kilétéről adna felvilágosítást. Tanárok esetében a képviselt intézmény neve, az illető tudományos fokozata, a diákság esetében pedig az intézmény, az évfolyam, esetleg a segítséget nyújtó tanár neve is a kötetbe kívánkozna. A fentieken kívül az olvasó szívesen értesülne a nemzetközi pályázat eredményéről is.

Szerkesztési elvként foghatjuk fel, hogy a kötet első részében a dolgozatok szerzőik névsorának rendjében követik egymást. Ez elmarad a második rész anyaga esetén, s így az olvasó nem feltételezve minőségi sorrendet – mert ilyen jelzést nem kapott – esetlegességre gondolhat. Egyáltalán, szívesen értesülne arról az érdeklődő, hogy ez a válogatás milyen szempontok alapján történt, egyáltalán milyen számú pályázatból.

A fentieken kívül néhány igazán zavaró tördelési hibát is szóvá kell tenni. A legszembetűnőbbek: semmiképpen sem illik a fejlécet elválasztani – külön az előző oldalon nyomtatni – az alája tartozó táblázattól, s éppen így elkerülendő hasonlót tenni ábrás számtani feladatok esetén.

Ezen apró megjegyzéseken túl a kötet a magyar iskolaügy ezeréves történetének, dokumentum- és tanulmányanyagának újabb értékes tárháza. Haszonnal forgatható a művelődéstörténeti, a művelődés intézménytörténete, a nevelés- és oktatástörténeti főiskolai és egyetemi oktatásban, szemináriumokon. Ezenkívül jó szívvel ajánlható minden, a magyar múlt történelme és kultúrtörténete iránt érdeklődőnek. A kötet sokoldalúsága, részlegessége mellett is – vagy éppen ezért – átfogó képét nyújtja az ezeréves magyar iskolaügynek.

Győri iskolatörténeti millennium 96. Tanulmánykötet. Győr, 1996, Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, 332 p.

Méry Éva