Gyarmathy Éva
A tanulási zavarok terápiája1
A tanulmánysorozat harmadik, befejező része a tanulási zavarok terápiájához kialakított fejlesztő anyagot mutatja be. A szerző által kidolgozott feladat- és gyakorlatgyűjtemény elsősorban a tanulási zavarok kialakulásáért felelős funkciók fejlesztését segíti. Fő jellemzője, hogy rugalmasan alakítható a gyerekek igényei és képességei szerint, ily módon segítve a pedagógusokat abban, hogy a helyi szükségletekhez igazodva állíthassák össze a terápia anyagát. |
A KOMA támogatásával folytatott kutatómunka során olyan fejlesztő anyagot dolgoztam ki, amely széles körben alkalmas a tanulási zavarokkal küzdő vagy részképességzavarokat mutató gyerekek fejlesztésére, hiányosságaik csökkentésére, illetve megszüntetésére. A pedagógusok maguk is korrigálni tudják a kevésbé súlyos eltéréseket, illetve a fejlesztő anyag rendszeres használatával az óvodákban és az általános iskola első két évfolyamán csökkenthetik a részképességhiányuk miatt tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek számát.
Fejlesztő foglalkozások
A hazai prevenciós elsősorban a szenzomotoros képességeket célzó fejlesztő foglalkozásokat Porkolábné Balogh Katalin (1989) indította el. Az általa kidolgozott program négy részből állt: a mozgás, testséma, észlelés és verbalitás fejlesztése. A programot az óvodai testnevelésórákba beépítve dolgozta ki. A részképességek fejlesztését célzó más hazai fejlesztési program nem jelent meg. A tanulási problémák területén kidolgozott anyagok legtöbbje a már kialakult zavarok korrekcióját szolgálta.
Az általam kialakított fejlesztő anyag szemléletében a Porkolábné-féle
programmal rokon, de a pszichomotórium célzott fejlesztése mellett
az ingerfelvétel és -feldolgozás szintjén is nyújt fejlesztési lehetőségeket,
s nem kifejezetten prevenciós célú. A játékok és gyakorlatok a
A fejlesztő anyag jellemzője, hogy nem ad konkrét tervet a foglalkozásokra, hanem szempontokat kínál és gyakorlati anyagot nyújt. A tanulási zavarok szindrómát különböző eredetű és igen változatos tünetegyüttes jellemzi. Ehhez a környezeti tényezők és hatások sokfélesége társul. Ezért a pedagógusok csak a helyi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva, megfelelő ismeretek és anyagok birtokában képesek hatékony fejlesztést végezni.
Amikor a fejlesztő foglalkozásokra tervet készítünk, nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk. Ha egyénileg foglalkozunk egy gyerekkel, sokkal célzottabban választhatjuk ki a megfelelő játékokat, mint amikor 4-5 gyerekre tervezünk. Csoportmunkában viszont érvényesülhet a társak alakító hatása. Fontos tudnunk, hogy a fejlődésben vannak kiemelt területek, amelyek fejlesztése több funkciót is erősít. Ezek a nagymozgások, a testséma és a tapintás. Ilyen gyakorlatokat tehát mindenképpen érdemes nagy számban beépíteni a fejlesztésbe. Például az egyensúlyozás különösen jól fejleszti a figyelmet, míg a ritmusjátékok nemcsak a hallási differenciációban segítenek, hanem a sorbarendezésben, mozgásirányításban is fontos szerepük van.
Semmiképpen nem elvesztegetett idő az, ha egy-egy gyerek olyan játékot is játszik, amelyre nincs szüksége, hiszen éppen az a célunk, hogy szívesen játsszon a foglalkozásokon, és sikereket is elérjen. Viszont amennyiben a szülők együttműködőek, javasolhatunk megfelelő játékokat otthonra, ily módon megsokszorozva a gyakorlási időt. Fel kell azonban hívni a szülők figyelmét arra, hogy játékról s nem munkáról van szó. A fejlesztő foglalkozások során nagyon sok buktatón, nehézségen kell a pedagógusoknak átvergődniük, a fejlesztés fokozottabb odafigyelést, felkészülést kíván, mint egy tanóra.
A nem óvodai csoportban vagy osztálykeretben szervezett, hanem kiválogatott problémás gyerekek számára indított fejlesztő foglalkozásokat lehet egyénileg vagy csoportosan tartani, de hat főnél semmiképpen sem lehet nagyobb a csoport. Agresszív, impulzív gyerekek esetén a csoport négy főből állhat. Mindez azért fontos, hogy a foglalkozás vezetője a megengedő attitűd mellett is stabilan kézben tarthassa a folyamatot.
A foglalkozások hangulata legyen játékos, kreatív, s legfeljebb néha gyakorló jellegű. Kerüljük az iskolai helyzeteket. Sokat segít, ha körben helyezkedünk el, ha a csoportvezető nem az asztalfőn foglal helyet, ha a gyerekekkel együtt élvezi a játékokat, sikereket, ötleteket.
Fontos a rendszeresség a foglalkozások időpontja és helye tekintetében. Jó, ha hetente többször is van foglalkozás, de a heti egyszeri alkalom a minimum. Lehetőleg ugyanazon a napon, ugyanabban az órában és ugyanott találkozzunk a gyerekekkel.
Egy-egy foglalkozást 30-45 percre tervezzünk, s ezt igyekezzünk betartani, de ha a gyerekek hamarabb elfáradnak vagy éppen nagyon jól játszanak, nem szabad mereven ragaszkodni az időhöz.
Lehetőleg nyugodt, ingerszegény környezetben folyjon a fejlesztés, mivel ezeknek a gyerekeknek könnyen elterelődik a figyelmük. Ezért jó, ha mindig ugyanabban a helyiségben foglalkozunk velük, mert ott fokozatosan megszokják a berendezést, az ablakból nyíló kilátást stb.
A gyerekeknek legyen állandó helyük, amely általában spontán kialakul, s amelyet a foglalkozás elején elfogadnak. Ez rendet biztosít és segíti a csoportalakulást.
A foglalkozásoknak legyen egy bevezető és egy lezáró szakasza, ez strukturálja a helyzetet és egyfajta biztonságot nyújt.
Minden egyes foglalkozásra készüljünk fel, mindig tudjuk, hogy mit fogunk csinálni, legyen előkészítve minden eszköz, minél kevesebb legyen az üresjárat, mert ilyenkor kerül sor fegyelmezési problémákra.
Előre megtervezhetjük több foglalkozás menetét, melyet azonban a gyerekek képességeihez, motiváltságuk, csoportszínvonaluk alakulásához alkalmazkodva gyakran módosítani kell.
Minden foglalkozás után írjuk le minden gyerekről gondolatainkat, érzéseinket, a fontosabb csoporttörténéseket, lehetőleg szabad stílusban, átgondolás nélkül. Ezeket később munkánkban hasznosíthatjuk.
Óvónő, napközis pedagógus, fejlesztő pedagógus, logopédus, iskolapszichológus szervezhet játékcsoportot, a tanítók a korrepetálás egy részét felhasználhatják játszásra, érdekesebbé és hasznosabbá téve a foglalkozásokat. Amíg ugyanis egy gyereknek például alapvető téri problémái vannak, szinte lehetetlent kérünk tőle, mikor azt akarjuk, hogy tanuljon meg rendesen írni.
Fejlesztő anyagok
A fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha pontosan tudjuk minden egyes gyereknél, hogy mit kell fejlesztenünk és mivel. A tanulmánysorozat előző részében ismertetett módon meg lehet határozni azt a területet, amelyen elmaradás van, de a gyerekeknek a foglalkozásokon történő megfigyelése is sok információt nyújt. Természetesen egy-egy játék sok területen fejleszt, de a legtöbbnél jól körülírható a fő hatás. A fejlesztő foglalkozásokhoz megfigyeléseink alapján ki lehet válogatni a legmegfelelőbb gyakorlatokat, szem előtt tartva olyan fontos tényezőket is, mint hely- és eszközlehetőségek, valamint saját érdeklődésünk. Ez utóbbi nem elhanyagolható szempont, mert nagy ösztönzés a gyerekeknek, ha érzik, hogy a felnőtt is jól érzi magát a foglalkozásokon.
A közreadott játékok, gyakorlatok2 az alapfunkciókban lemaradást mutató 510 éves gyerekek
fejlesztésére szolgálnak óvodai és napközis foglalkozások keretében
egyaránt. A gyakorlatok kiegészíthetőek, újabb változatokat lehet
kitalálni, új játékokat lehet gyűjteni. Ajánlom emellett a
Az általam kialakított fejlesztő anyagban a korábbiakhoz képest
az egyik jelentős változás, hogy
A másik fontos változás az anyagban, hogy a játékokat, gyakorlatokat
különböző
Az általam kidolgozott fejlesztés
Mozgásfejlesztés testséma
egyensúly
térorientáció
Észlelésfejlesztés látás
hallás
tapintás
Sorbarendezés sorozatok a térben
idői sorbarendezés
verbális sorozatok
Különleges fontosságú, hogy a játékok közben minél többet beszéltessük a gyerekeket, és mi is igyekezzünk minél többször verbálisan gazdagítani a gyakorlatokat. A verbális szöveget mozgással színezzük (mondókák mozdulatokkal), a mozgást verbális anyaggal, beszéddel gazdagítsuk. Sok gyerek érkezik úgy az iskolába, hogy még az alapvető kifejezéseknek sincsen a birtokában. Ezek a játékok jó alkalmat nyújtanak a szókincs gyarapítására is, amellett, hogy a beszéddel kísért tevékenység magasabb szintű feldolgozást jelent és így a gondolkodás fejlődését eredményezi.
A környezetben való tájékozódáshoz az első kiindulópont saját testünk. Minden tevékenységünk feltételezi, hogy egyes testrészeinknek urai vagyunk, mozdulatainkat irányítani tudjuk. Az ember kiscsecsemőkortól kezdve fokozatosan ismeri meg a testét, a lehetőségeket, amelyekkel rendelkezik. Amennyiben ez a folyamat akadályba ütközik, komoly zavart szenvedhet a mozgáskoordináció és az észlelés. Sok gyerek szenved kisebb-nagyobb testsémazavarban. Nekik arra van szükségük, hogy tudatosítsák testrészeiket, élményeket szerezzenek testükkel kapcsolatban.
A legtöbb gyerek nagyon szeret hintázni. A csecsemők addig sírnak, míg nem kapják meg a kívánt ringatást (a bölcső milyen régi, jó találmány!). A fejlődő idegrendszernek szüksége van ilyen jellegű ingerlésre, hiánya neurológiai zavarokat okoz. (Lepedőben forgatással csecsemőknél neurológiai betegségeket gyógyítanak.)
A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél a figyelmetlenség, szétszórtság általános tünet. Ezek hátterében sejteni lehet az egyensúlyrendszer gyengeségét, ezért ennek ingerlése jótékony hatású lehet. Az ezt célzó gyakorlatok igen jól használhatók a figyelem javítására.
A testséma- és egyensúlygyakorlatoknál a belső történéseken volt a hangsúly, a térorientációs gyakorlatoknál a gyerekeknek önmagukat kell a külső környezetben elhelyezniük. Az ember a dolgokat önmagához viszonyítva éli meg a térben előtte, mögötte, alatta, felette vagy mellette. Fontos, hogy ezek a relációk biztosan, tisztán működjenek, különben összerendezetlenné válik minden mozgás, észlelés. Különösen nehéz a jobbbal oldal megkülönböztetése, mert az emberi test szimmetriája miatt nincs könnyű támpont. Iskoláskorra éppen ez a viszonyítás nem alakul ki sok gyereknél, pedig az írás, olvasás, számolás lehetetlenné válik a relációk birtoklása nélkül.
Tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknél ez igen jellemző probléma. Számukra nincs különbség db, képpék stb. között, a számtani műveleteknél nem értik például, hogy a kivonásnál mit miből vegyenek el stb. Ezeket a viszonyokat nem lehet megtanultatni, a gyereknek magának kell elsajátítania sok tapasztalat alapján. Amelyik gyereknél ilyen jellegű problémát találunk, mindenképpen próbáljuk megnyerni a szülőt, hogy otthon is játsszanak fejlesztő játékokat.
A vizuális észlelés fejlesztése nem a látásélesség javítását jelenti (persze fontos, hogy amennyiben a gyereknek ilyen problémája van, szakemberhez küldjük), hanem a felfogott kép feldolgozását, egyéb észleletekhez és a mozgáshoz való kapcsolását célozza, hogy a gyerek integrálni tudja a vizuális információkat. Az aktivitást a látáshoz kötő gyakorlatok segítik a szemkéz koordinációjának fejlődését, a finommozgás javulása az írás eredményességét növeli.
Az iskolai munkában nélkülözhetetlen a megfelelő fixáló, pásztázó, kereső szemmozgás, az alakháttér elkülönítésének képessége. A vizuális diszkriminációt, a szemmozgást gyakoroltató játékok ezeket a funkciókat javítják.
Ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon helyesen írni, olvasni, nélkülözhetetlen, hogy tisztán tudjon beszélni. A megfelelő artikulációt viszont csak akkor tudja elsajátítani, ha képes differenciálni és sorba rendezni a hangokat. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek közül soknál találunk artikulációs problémákat, és nem is véletlen, hogy a logopédia vállalta fel először az írás-olvasás zavar korrekcióját, mert az artikulációs nehézséggel logopédushoz kerülő gyerekek közül soknak az iskolai munkában is nehézségei vannak. Az auditív észlelést fejlesztő gyakorlatok elsősorban tehát a hangdifferenciációt, az irányhallást, a hangerősség és hangminőség észlelését, a ritmusérzéket fejlesztik.
Nem túlzás azt állítani, hogy a gondolkodás fejlődésének egyik alaptényezője a tapintás. Az egyén és a külvilág ezen a modalitáson keresztül kerül közvetlen kapcsolatba egymással. Egy tárgy, anyag állapotát, keménységét, érdességét, hőmérsékletét stb. csak tapasztalat alapján lehet megállapítani. A tapintással ügyesednek az ujjak, a finommozgás fejlődik, a gyerekek kompetensebben nyúlnak a tárgyakhoz. De mindenhez értőbben közelednek, ha már sokféle tapasztalatot szereztek a tárgyi világról. A tapintási gyakorlatok tehát nemcsak a finommozgást fejlesztik, hanem általános fejlesztő hatással bírnak. Ezért nagyon fontos, hogy minél több ilyen jellegű játékot iktassunk a fejlesztésbe.
Az idegrendszeri rendezetlenség, az egymásutániság, a téri viszonyok felfogásának nehézsége megnehezíti a vizuális anyag feldolgozását. A tériorientációs zavar egyik speciális esete az egymás utáni sorozatok követésének nehézsége. Ha a gyerek már jól kiismeri magát az alapvető téri relációk között, tovább lehet lépni a sorozatok felé, ami már a téri irányulás egy magasabb formája, több elemet és azok egymáshoz való viszonyát tartalmazza.
Az egymásutániság és az egyidejűség a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek alapvető problémája. Az időben túlságosan távol lévő elemeket nem tudják egységként kezelni, ezért gyakran az egyes szavakból nem áll össze számukra a mondat. Az idő felfogásával is nehézségeik lehetnek. Világuk rendezésében sokat segíthet, ha megtanulják az időbeli viszonyokat, az időtartamok nagyságát, egymással való összefüggését.
A gyerekeknek nem kell írni-olvasni tudniuk ahhoz, hogy a nyelvi elemeket gyakorolhassák. A verbális elemek egymásutániságát, rendszerét már óvodáskorban elsajátíthatják a gyerekek, és az iskolában is gyakorolhatnak az olvasás és írás megalapozásához.
Gyűjteményemben a feladatlapokat rejtvényeknek nevezem, mert a gyerekeknek is érdekesebb és izgalmasabb rejtvényeket fejteni, mint feladatokat végezni. A feladatlapok tekintetében pontosan ugyanazokat az elveket kell alkalmaznunk, mint amelyeket a játékkatalógusnál már megismertünk. A gyerekek kíváncsiságára, játékosságára, belső hajtóerejére kell építenünk. A feladatok megoldása izgalmas rejtvényfejtés kell hogy legyen. Inkább többször kapjanak egy-két rejtvényt a gyerekek, mint egyszerre sokat.
A papír-ceruza feladatok4 ugyanúgy, mint a játékok és gyakorlatok a fejlesztendő területek szerint csoportosítva kerültek a gyűjteménybe. A fejlesztési hangsúly azonban kissé eltolódik. A testséma fejlesztése inkább gyakorlatok során lehet sikeres, így csak néhány feladattal reprezentált a papír-ceruza jellegű feladatok közé. Ugyanakkor a finommotorika fejlesztésére igen alkalmasak a papír-ceruza feladatok.
A rejtvénygyűjtemény egésze az írás-olvasásban kultúránk szerint hagyományos balról jobbra történő haladást sulykolja, mozgás- és látásszinten rögzíti. A térorientációs, finommotorikai, figyelmi és sorbarendezési gyakorlatok mindig az írás-olvasásnak megfelelő irányban haladnak.
Az egyes fejlesztendő területek szerint elkülönített feladatcsoportok előtt pontos leírást kapnak a pedagógusok arról, hogyan használhatják hatékonyan a gyűjteményt, valamint új feladatok, rejtvények készítéséhez, gyűjtéséhez is kapnak szempontokat. Így állandóan bővíthető, fejleszthető az anyag. A következőkben röviden bemutatok néhány feladatot és instrukciót a rejtvénygyűjteményből.
A térorientáció fejlesztésében a különböző helyzetek felismerése és azonosítása a cél. Tudatosodnia kell az irányok megkülönböztetésének és annak, hogy a dolgok milyen irányban helyezkednek el. Észrevétlenül kialakul ez a készség, ha erre felhívó feladatokat kapnak a gyerekek.
A térorientáció fejlesztésére alkalmasak a különböző labirintus jellegű rejtvények is. Ezek a finommotorikát is fejlesztik, hiszen gyakran elég keskeny vonalak között kell a ceruzával haladni. Egyszerű labirintusokat könnyen rajzolhatunk. Kis ábrákkal, akár gyereknyomda-figurákkal tehetjük érdekessé a feladványokat.
A kirakós játékok, a mintautánzás a téri viszonyokat, az elemek egymáshoz való kapcsolatát is tudatosítják. Sok gyerekjáték, építőkockák, LEGO stb. alkalmas lehet. A papír-ceruza ábrák követése itt is a valóságnak a papíron történő megjelenítését nyújtja. A térorientációs rejtvények csoportosan is alkalmazhatóak, természetesen kisebb létszám mellett jobban tud a pedagógus a gyerekekre figyelni.
Melyik jármű áll fordítva a sorban?Az ebben a részben található feladatok az íráshoz szükséges vonalvezetési készséget, a mozdulatok precizitását kívánják növelni. A gyerek egyeneseket húzogat, karikákat, hullámvonalakat rajzol. Az első osztályosok egyik nagy kínszenvedése a monoton feladatok sora. Néhány ötlettel kellemesebbé tehetjük ezeket a feladatokat.
Már az óvodában is éppen azok a gyerekek nem szeretnek és nem akarnak rajzolni, akiknek problémát jelent a ceruzafogás, a pontos vonalak kialakítása. A rajzos feladatok nekik is sikerélményt jelenthetnek, mert kevés vonallal szép képet alkothatnak.
A finommotorikát fejlesztő feladatoknál alapszabály, hogy először minél nagyobb méretben kelljen a gyereknek az ábrát elkészítenie. Kezdhetünk a homokozóba rajzolni vonalakat, karikákat, egyéb figurákat. Utána nagyobb papíron érdemes folytatni. Sajnos kevés első osztályban jut arra idő, hogy a betűket először újságpapírra, hatalmas méretekben megrajzolhassák. A sok gyakorlás pedig meghozná az eredményt. Lehet, hogy félév végére nem tudnának minden betűt, de év végére mindenki tudna írni.
A nyuszi egy tüskebokor körül fut a kutya elől.A koncentrációs képességek fejlesztésére a gyűjteményben olyan feladatok szolgálnak, amelyekben a gyereknek az olvasáshoz hasonlóan balról jobbra kell követnie egy-egy ábrasort, és utasítás szerint kell megjelölnie az adott típusú képet. Nagyon kell arra ügyelni, hogy a gyerekek betartsák az irányt. Ne összevissza keressenek, ne is oszlopokban, hanem sorban, ahogy egy könyvben kell haladni. Így ezekben a feladatokban nemcsak a koncentrációs képesség fejlődik, hanem az olvasás mozgásiránya is. A szemmozgásirány begyakorlása segít az olvasáshoz szükséges haladási irány megtanulásában.
Nézd végig sorban a kutyákat, és karikázd be azokat, amelyek ügyesen felemelik a mancsukat, ahogy itt a képen látod!Ezekben a feladatokban a lépésről lépésre történő információfeldolgozást gyakoroltatjuk. Az egymásutániság, sorrendiség az emberi gondolkodásban kitüntetett szerepet játszik. A kisgyerekek gondolkodása inkább holisztikus, az egyszerre jelen lévő ingereket egészlegesen fogják fel. A képek segítik őket, hogy a sorbarendezéses, egymás utáni logikai rendet kívánó feladatokat el tudják végezni. Ezért minden ábra, kép, szemléltetés egy-egy támasz az iskolai feladatokban.
A sorbarendezést fejlesztő feladatok egyik típusában sorozatokat kell befejezni, illetve alkotni. A lépésről lépésre történő feldolgozást itt is a képszerűség segíti. Sorminták és logikai rendek kialakítása a feladat. Ezekből a feladatokból is csak egyet-egyet adjunk a gyerekeknek, és ne túl gyakran. A monotonitás igen fárasztó, és ellenállást kelt. Hagyjunk elég időt, hogy alapos munkát végezhessenek! Figyeljük, meddig tudnak koncentráltan dolgozni az ilyen feladaton az egyes gyerekek. Ha azt látjuk, hogy valaki fárad, abbahagyja, nem kell unszolni, hanem egy másik alkalommal ismét adjuk oda a rejtvényét, hogy folytassa a megoldását.
A sorozatok másik típusú rejtvénye képekből áll. Az előkészítésben ezeket fel kell vágni. Célszerű gémkapoccsal vagy egyéb módon összefogni az összetartozó sorozatokat. A gyerekeknek összekeverve, rendezetlenül adjuk ezeket a képeket, és nekik kell megfelelően sorba rakniuk. Mennyiségi, időbeli és térbeli sorozatokat egyaránt tartalmaznak a rejtvények. A több képből álló sorozatok nehezebbek. A mennyiségi és térbeli képsorok könnyebbek, mint az időbeli sorozatok, mert az idő vizuálisan csak egy absztrakción keresztül fogható meg. Ezért több kép az időbeli egymásutániságot térbeli változások sorozatán át jeleníti meg. A legnehezebb, amikor értelmezni is kell a történések egymásra következését, és csak így alakítható ki a helyes sorrend. A képek kirakásakor is mindig ragaszkodjunk a balról jobbra történő elrendezéshez.
Akadályt ugrik a ló.Kitüntetett fontosságúak a sorozatok között, de csak akkor kezdjünk szavakkal is foglalkozni, ha a térbeli és időbeli szekvenciák terén már valahogy elboldogul a gyerek. Egyszerre csak egy feladatot kapjon kézbe. Fontos, hogy legyen idő arra, hogy próbálgassa a szavakat. Egyénileg vagy kiscsoportban a legjobb ezeket a rejtvényeket megoldatni, mert jó, ha hangosan is kimondják a gyerekek a szavakat, keresik a hangokat, szótagokat.
Ilyen feladatokat rendszeresen összeállíthatunk, csak képeket, rajzokat kell gyűjtenünk vagy készítenünk.
Hány k hanggal kezdődő állat képe van itt?Összefoglalás
A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek számát jelentősen csökkentené, ha az oktatási intézményekben megfelelő fejlesztő anyagok állnának rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy a tanulási nehézségek eredetükben és tüneteikben is sokfélék, a fejlesztő anyagoknak is ehhez a sokféleséghez kell alkalmazkodniuk. Akkor tud a pedagógus a leghatékonyabban segíteni, ha meg tudja állapítani azokat a hiányosságokat, amelyek a képességdeficithez vezetnek, és ennek megfelelő fejlesztést tud biztosítani. Ez akkor lehetséges, ha mind a problémák felismerése, mind a fejlesztő anyagok használata és kialakítása terén megfelelő ismeretekkel rendelkezik.
A jelen munkában leírt fejlesztő anyag legfőbb jellemzője, hogy rugalmasan alakítható a gyerekek képességei szerint. A pedagógusok maguk tudják kialakítani, összegyűjteni a szükséges feladatokat, mivel a már meglévő anyag megismerésével és a szakmai szempontok elsajátításával nem mechanikusan hajtanak végre egy programot, hanem alkotóan, a gyerekek képességeinek figyelembevételével alakítják ki a fejlesztő anyagot.
Hamrák A.Magyar E.Muraközyné, Balogh J.Dr. Szászi F.-né: Ákombákom. Fejlesztő gyakorlatok az olvasás- és íráskészség kialakításához. 1990.
Gosztonyi J.-né (szerk.): Környezetünk. Budapest, 1986, FPI.
Gyarmathy É.: Játékkatalógus: tanulási zavarokkal küzdő gyerekek. In: P. Balogh K. (szerk.): Iskolapszichológia, 20, Budapest, 1991, ELTE.
Gyarmathy É.: Tanulási zavarokkal küzdő tehetséges gyerekek azonosítása. Doktori (PhD) értekezés, Debrecen, 1991, KLTE.
Porkolábné Balogh K.: Óvodai fejlesztés a tanulási zavarok megelőzésére. Pedagógiai füzetek. Eger, 1989, Heves Megyei Tanács Pedagógiai Intézete.
Rosta K.Rudas Zs.Kisházi G.: Hüvelykujjam... A kézügyesség fejlesztésének játékos lehetőségei. Budapest, 1995, Logopédia Kiadó GMK.
Sindelar, B.: Teilleistungsschwächen. Wien, 1994, Eigenverlag.