Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1998 december > Desszertek a fekete dobozban

Desszertek a fekete dobozban

Az iskola bonyolult és megfejthetetlen összefüggései leírásán eredménytelenül küszködők vizsgálatuk tárgyára – önigazolásként – címkét ragasztanak, amelynek felirata általában az, hogy FEKETE DOBOZ. Ormai Vera finom eszközöket kínál könyvében e címke lehántásához és a doboz felnyitásához.

Az iskola világa a társas történések és kölcsönhatások bonyolult szövevénye. Keveredik a sok szándékos és véletlenszerű ráhatás, egybemosódnak a személyesen meghatározott és a csoportfolyamatok által alakuló történések, a gyerekek és a pedagógusok egymás iránti elvárásai néha az önmagukat beteljesítő jóslatok végzeteként nehezednek a kiválasztottakra.

Miközben közoktatásunk rendszerváltásának kanyarjaiban recsegnek-ropognak az eresztékek, az iskolahajók kapitányai a helyes irányt keresve gyakran kérdezik a kormányost, hogy Mennyi? – és a válasz egyre gyakrabban az, hogy Mi mennyi? Az iskola megváltoztatásának nyomasztó felelősségét csak az vállalhatja, aki e radikális változtatástömeg hatását és a rendszer pillanatnyi állapotát nyomon követi, figyeli és regisztrálja. Ehhez kínál eszközkészletet és az eszközökhöz használati utasítást ez a kötet, amely következetes folytatása és aktualizálása Kósáné Ormai Vera (kiváló szerzőtársakkal megírt) korábbi könyveinek: a Fejlődés-lélektani vizsgálatoknak, illetve a később megjelent Nevelés-lélektani vizsgálatoknak.

Az emberközpontú iskola eszméje és gyakorlata áll a kötet gondolati középpontjában. E szemléleti keretbe a nevelőintézmény belső világát az emberek vélekedése, attitűdjei, az emberi viszonyok és elvárások határozzák meg. A könyv az iskolai történések, jelenségek megismerését és feltárását az emberek (felnőttek és gyerekek) vélekedésének, értékelésének és érzelmi viszonyulásainak vizsgálatára építi, azaz a személyes vélemények és állásfoglalások finom rendszerét tárja fel.

A könyv módszerei segítenek megismerni rejtett és összetett jelenségeket, amelyek az iskolai történések hátterében és mélyén, a személyes és a csoportfolyamatok szintjén zajlanak.

A 15 fejezet mindegyike egy-egy ilyen iskolai jelenségtartomány. Az iskolai környezet, a család, a teljesítmény és viselkedés, a célok és értékek világa, az életkeretek, a légkör, a pedagógusok és gyerekek kapcsolata, a motiváció, a tanulás, az értékelés és önértékelés, a nevelési stílus, a társas viszonyok, a konfliktushelyzetek, a magatartási nehézségek és devianciák, valamint a lelki egészségvédelem témaköreit teszi mérhetővé-értékelhetővé a sok-sok bemutatott vizsgálati módszer.

A szerző a vizsgálati módszereket nemcsak bemutatja, hanem közzéteszi a rendkívüli műgonddal összegyűjtött hazai szakirodalmat, a módszerre jellemző metodikai tudnivalókat, a mérési eredmények interpretációinak szakmai szabályait. A könyv által javasolt módszerek olyan vizsgálati eszközök, amelyek a legfinomabb sebészkésnél is kíméletesebben hatolnak be az iskolai jelenségek tartományaiba, a pedagógiai munka eredményeit, körülményeit, feltételeit segítenek megismerni és értékelni.

A nevelés-lélektani metodika határai ismét kiterjedtek: a módszertani gyűjtemény átfogóan alkalmazza a kognitív szociálpszichológiai és empirikus szociológiai kutatás módszer arzenálját is. A „puha” kérdőíves technikákkal és a célzott beszélgetéssel, interjúkkal részletdús pillanatképeket rögzíthetünk az iskola belső világáról, amelyek tájékozódásunk támpontjai és értékelésünk alapjai lehetnek. Ugyanakkor aggodalmaskodhatunk e pillanatképek felbontóképessége miatt: a még részletesebb rajzolatokat a személyes megfigyelésekhez kínált szempontok és az értékelés fogalmi keretei biztosíthatják.

A pillanatfelvételekből varázsolhatunk mozgóképet is: a vizsgálati módszerek többsége ismételhető. A rendszeresen, időközönként felvett vizsgálati adatok összehasonlíthatóak és ezáltal érzékelhető-értékelhető, hogy az iskolai jelenségek és azok megítélése hogyan és milyen irányba változnak.

A könyvben az iskola jelenségeinek aktuális, mai problémái tükröződnek, az iskola jelen idejű sajátosságaira irányulnak a vizsgálati eszközök. Ebben a szélesre táruló választékban megpillanthatjuk az iskolakörnyezet, a mentálhigiénés egészség, a devianciák és a mai családi problémák világát feltáró vizsgálati eszközöket is.

Kósáné Ormai Vera neveléspszichológus igen gyakorlatias módszertani könyvet készített, amelyet nemcsak az iskolát kutatók, nemcsak a gyakorló iskolavezetők és pedagógusok, hanem a pedagógusjelöltek is használhatnak.

Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk – neveléspszichológiai módszerek az iskola belső értékelésében. Budapest, 1998, Aduprint–Iskolafejlesztési Alapítvány.

Havas Péter