Tanári segédkönyv az Emberismeret tanításához
Nagy örömmel és izgalommal vettem kezembe Sallai Éva
és Szekszárdi Júlia könyvét, mert égetően szükség volt a témában tanári
segédkönyvre. A tárgyat tanítani szándékozó tanárok kétségeit, aggodalmait
és félelmeit ismerve úgy gondolom, hogy hiánypótló könyv született,
mely egészen biztosan nagy segítséget jelent majd a tanároknak.
Egy tanári segédkönyv általában nem azt tartalmazza, hogy mit
tanítsunk (bár nem kizárt, hogy ezt is felöleli), hanem azt, hogy
hogyan. Véleményem szerint egy jó tanári segédkönyv tanegységenként
megfogalmazza az adott téma feldolgozásának a célját, az egész tananyaghoz
való kapcsolódását, a ráfordítandó időkeretet és főképpen azokat a
módszereket, amelyeknek a felhasználásával az adott anyagrész legmegfelelőbb
módon közvetíthető. Leírja továbbá, hogy szerinte egyéni vagy csoportos
munkával, milyen csoportbontásban, ülésrendben, milyen kérdések segítségével,
milyen feladatok megoldásával történhet mindez. Javaslatot tesz meghatározott
szépirodalmi és szakirodalmi szöveghelyek, tankönyvi részletek, filmrészletek
feldolgozására és annak módjára is. Az adott kérdés, probléma megoldását,
feloldását vagy esetleg csak felvetését segítő játékokat (ha nem ismertek,
akkor azok leírását is), dramatizálást, a csoportok közti munkamegosztást,
versenyfeladatokat javasol. Egyszóval ötleteket ad, leírja egy-egy
óra menetét, a téma feldolgozásának módszereire helyezve a hangsúlyt,
azaz konkrét segítséget ad a tanárnak az órák megtartásához.
Ez a könyv mindenekelőtt abban jelent majd segítséget, hogy
tematikailag valamiféle rendbe szedi ezt az egyébként „az Én-től az
óceánig” terjedő anyagot vagy ahogy a szerzők fogalmaztak: „az emberismeret
NAT-ban körvonalazott tananyaga felvállalja a teljes univerzumot....
Ebből pedig ...az következik, hogy nincs pontosan kijelölhető
tananyag és nem léteznek, nem is létezhetnek mindenkire érvényes rendező
elvek...”. A kötet alcíme: „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Merre tartunk?”
is jelzi ezt a parttalanságot, amelybe elvileg minden belefér. Óva
intik ugyanakkor a tanárokat attól, hogy a téma keretében filozófiai,
pszichológiai és szociológiai ismereteket oktassanak. Arra biztatják
inkább őket, hogy igyekezzenek képessé tenni diákjaikat arra, „hogy
tudjanak kezdeni valamit önmagukkal, képesek legyenek a társas kapcsolatokra,
esélyt kapjanak arra, hogy kiigazodjanak és megtalálják a helyüket
a világban”.
A szerzők által összeállított program kilenc témakörből áll.
A kor, amelyben élünk című fejezet a posztmodern és az információs
forradalom problémáit és a korszakváltással járó, valamint a média
szerepében történt változásokat tárgyalja. Az ember és természet
témakörben foglalkoznak a megbomlott harmónia visszaállításának és
a környezetvédelemnek a kérdésével, az ember és az állat kapcsolatával.
Ezt követi Az agresszió terjedésének, a békemozgalmaknak és
a média lehetőségének és felelősségének e témakörben való felvetése.
Az előítéletek körében beszélnek annak fogalmáról, forrásairól,
okairól, szerepéről és a toleranciáról. Az egyén, csoport, közösség
kapcsán szóba kerül a kooperáció, az osztályközösség, a versengés
kérdése. Az erkölcs és jog keretében felmerül többek között
az érték, a felelősség, a hatalom és az erkölcs problematikája. A
kapcsolatok címszó alatt azok szükségessége, alakulása, jellemzői,
zavarai, típusai és a konfliktusok kerülnek megtárgyalásra. A
lelki egészség és betegség témában szintén felvetik a szerzők a
konfliktusok és feszültségoldási módok problémáját, valamint az önismeret
kérdéskörét. Befejezésül Az Élet dolgai címmel szólnak az értelmes
élet, a születés és halál, az életminőség, a hit és vallás alapproblémáiról.
Ez a könyv kellemes „vegyestálat” kínál, amelyet a megadott
logika szerint is élvezni lehet, ugyanakkor – mint a szerzők bevezetésükben
maguk is jelezték – más sorrendben is feldolgozható, illetve az elemek
más módon is összekapcsolhatóak, vagy akár egészen más fogalmi hálók
is szövődhetnek a tanító pedagógusok értékrendjétől, személyiségétől,
az adott körülményektől, a diákok igényeitől, érdeklődésétől, tapasztalataitól
függően.
A tematikai behatárolhatatlanság fentebb jelzett
problémájának nagyon jó feloldását választották a szerzők, amikor
minden témakörhöz lexikonszócikk-szerűen fogalmi hálót kapcsoltak,
mely – intencióik szerint – a probléma át-, illetve továbbgondolását
segíti.
A kötetben az ismeretterjesztéstől a szaktudományos szintig
terjedő, különböző mélységű segítő szövegek nagy része is olyan telitalálatként
jellemezhető, mely további feldolgozási ötleteket indukál. S bár ezeket
a pedagógusok számára szánták a szerzők gondolatébresztőnek, részben
a diákokkal való szövegfeldolgozásra is alkalmasak lennének, s ezt
jó lett volna jelezni is.
A szövegek felhasználhatóságát talán még jobban segítette volna,
ha egyrészt maguk a szövegek közvetlenül követnék azt a fogalmi és
értelmezési hátteret, amelyhez kapcsolódnak, másrészt a kérdések közvetlenül
azon szövegek után kapnának helyet, amelyre vonatkoznak.
Ismerve a szerzők repertoárját, nagyon sajnálom, hogy a módszertani
részek terjedelmi okokból kimaradtak a könyvből. Hasznosnak tartanám
– amennyiben mód és lehetőség lenne rá – a könyv módszertani részekkel
való kibővítését.
Végezetül hatékony segítségül ajánlom a könyvet minden Emberismeretet
tanító tanárnak és ötletadó, a nevelést segítő háttéranyagnak valamennyi
osztályfőnök számára.
Sallai Éva–Szekszárdi Júlia: Tanári segédkönyv az Emberismeret
tanításához. NAT-TAN sorozat. (Sorozatszerkesztő: Mihály Ottó)
Budapest, 1998, Országos Közoktatási Intézet, 222 p.
Falus Katalin