Jankovich Andrea
Koncentráció moralitás bölcsesség
A szerző a magyar olvasó számára meglehetősen ismeretlen és egzotikus világ, a távoli Myanmar (ismertebb nevén Burma) egyik buddhista kolostorának nevelési rendszerén keresztül enged bepillantást a buddhizmus pedagógiájába. A tanulmány a kolostorba kerülő gyerekek nevelésének, oktatásának leírása mellett megpróbálja érzékeltetni azt a folyamatot, amelynek eredményeként a buddhizmus értékrendje, életfelfogása, világképe a felnövő nemzedékekben interiorizálódik. |
Sokkal fontosabb, hogy életed értékes legyen, mint sikeres
Sayadaw U Pandita
Myanmar (közismertebb nevén Burma) a théraváda buddhizmus egyik hazája. Politikai helyzete sok évtizedig elszigetelte a külvilágtól, lehetőséget teremtve arra, hogy a tradicionális kolostori képzés fennmaradjon. Myanmarban a buddhizmus nem hétvégi vallásként funkcionál, hanem a mindennapi kapcsolatok része.
A kiterjedt kolostori hálózat a kívül élők számára is napi tevékenységeik színteréül szolgál. A szerzetesek a nyílt tanítási napokon képezik a családtagokat. A családok viszonzásképpen időnként vendégül látnak néhány szerzetest lakásukon, családi problémák esetén tanácsot adnak a hozzájuk fordulóknak. A családok tagjai beleértve a szülőket, nagyszülőket és gyermekeket is évente akár többször is bevonulnak a kolostorokba, hogy néhány napot, hetet, hónapot ott töltsenek. Ekkor a napi problémákat hátuk mögött hagyva csak a meditációval és a buddhista erkölcs szabályainak jobb megértésével törődnek. Céljuk, hogy tudatukat erősítve tudjanak ellenállni a makacsul megjelenő vágyaknak, kísértéseknek, a felébredő haragnak, melyek mind-mind elsodorják őket a dolgok valódi természetének megértésétől és a helyes cselekedetektől.
A szülők gyermekeik számára szükségesnek tartják a többszöri hosszabb idejű minimum egy hónapos kolostori képzést, mely időszakok alatt a fiúkból szerzetesek, a lányokból apácák válnak. A gyerekeket általában 8-10 éves korukban küldik először a kolostorba, másodszor 12 éves korukban, harmadszor 14-16 éves korukban kapnak újabb képzést, és 17-20 éves koruk körül ismét visszatérnek, hogy akár éveket is ott töltsenek.
S
A buddhizmus személyiségképe, pedagógiai célja
Dicsősége egyre nő annak,
aki fáradhatatlanul törekszik,
aki az Erény útját éli, akinek tettei tiszták,
aki a nyughatatlan emlékhálót lecsendesíti,
s önmaga felett uralmat szerez.1
Dhammapada 24
A buddhizmus a nyugati énközpontú, az én szerepét hangsúlyozó szemlélettel szemben tagadja az én létét. A múltjelenjövő folyamatában átélt azonos én elképzelését csak a tudatlanság termékének tartja. Olyan illúzió ez, amely az állandónak tűnő személyiség túlzott hangsúlyozása révén vezet el az önző, egocentrikus, mohó egyéniséghez, amely önmagát a környezetével ellentétben, az attól való különállásában határozza meg.
A személyes
A buddhizmus
A második alapigazság a
A harmadik alapigazság elvezet a
Erre ad választ a negyedik buddhista alapigazság, amely a szenvedésektől
való megszabadulás lehetőségét a magas szintű tudati koncentráltságon
alapuló
Így érünk el a buddhista pedagógia céljához, amely nem intellektuális, gondolati tudáson keresztül próbálja a gyerekek boldogságát megalapozni, hanem magas szintű tudatosságukon és személyes megtisztulásukon keresztül szabadítja ki őket a vágyak és indulatok körforgásából. Olyan módszert ad a gyerekek kezébe, amely révén mindennapi viselkedésüket aszerint képesek kontrollálni, hogy a szándékaik, cselekedeteik önmagukra és másokra ható következményei összehangoltan pozitív hatást váltsanak ki. Minden gondolatunk, cselekedetünk hat a jövőnkre. Éppen ezért minél hamarabb értjük meg a következmények elkerülhetetlen és súlyos jellegét, annál nagyobb lehetőséget kapunk a felelősségteljesebb életre. A korai képzés legfontosabb célja, hogy a gyerekek minél hamarabb megértve ezeket az alapelveket lehetőséget kapjanak a negatív viselkedések megelőzésére és azok jövőjükre ható káros következményeinek az elkerülésére.
A következőkben bemutatjuk, miként próbálják a fenti célokat elérni a kolostorok tanárai az egy hónapos képzés alatt.
A kolostori képzés felépítése
A szülők 9-19 éves gyerekeiket küldhetik az egy hónapos képzésre. A képzés bentlakásos, költsége szimbolikus (az egy hónapos ellátás és étkezés, szállás összege két dollár), így minden érdeklődő gyerek számára lehetővé válik a részvétel. A képzés költségeit a burmaiak és a külföldiek felajánlásaiból finanszírozzák, amelyekről mindennap az étkezések előtt megemlékeznek. A feltételeket úgy alakítják ki, hogy se túl kényelmesek, se túl kellemetlenek ne legyenek, de lehetőséget nyújtsanak az alkalmazkodási, a lemondási, a segítségnyújtási készség fejlődésére. A gyerekek megszokott öltözéküket a szerzetesek és apácák által viselt ruhadarabokra cserélik, hajukat leborotválják. Ez az első valódi lemondási helyzet, amelynek szimbolikus tartalma a buddhista tanok felé fordulás és az egyéni különbségek eltüntetése révén a közös sors vállalása az egyéni érdekek helyett.
A napirend kialakítása döntő a képzés szempontjából. A gyerekek reggel 4 órakor kelnek. Rövid mosakodás után az összes gyermek (200-300 fő) a nagy előadóteremben gyűlik össze, ahol egy órán keresztül tanulják és ismételik azt az imát, amely az együttérzés felkeltésére irányul. A gyerekek nagy élvezettel hangosan mondják és énekelik a szöveget, amely a jelenlévők, szüleik, családtagjaik, ellenségeik stb. sőt az egész univerzum lakóinak boldogságát és jólétét kívánja.
Ezt követi a reggeli 5.30-kor. Az étkezések jelentik a képzés egyik legélvezetesebb részét. Az ételek ugyanis különösen finomak és változatosak. A kolostor vezetője nagy hangsúlyt fektet a bőséges táplálkozásra, mivel tudja, hogy a gyerekekre a nap nagy részében folyamatos testi és szellemi megterhelés vár. Az evések előtt mindig megemlítik az ételt felajánló nevét, akiért egy rövid imát mondanak. Ugyanígy köszönik meg a felszolgálóknak is munkájukat.
Az evés után rövid takarítás következik. A gyerekek felosztják maguk között a ház körüli munkákat, és csendben elvégzik azokat. Délelőtt 7 és 10 óra között csoportokban folyik az oktatás, illetve ekkor kerül sor a meditációra, melynek időtartama a gyerekek életkorától függően 2060 perc. A tanítás során sokszor hangosan memorizálnak szövegeket.
Hetente több alkalommal reggel 7 órakor, külön csoportban a szerzetes fiúk és az apácalányok az idősebb szerzetesekkel együtt koldulni mennek, hogy ily módon járuljanak hozzá a kolostor ételbeszerzéseihez. A séta során, mely közelítőleg 50 percig tart, csak mezítláb járhatnak, nem beszélhetnek, és pénzt sem fogadhatnak el. A koldulás során nem nézhetnek az adományt nyújtóra, de mindig meg kell állniuk, ha valaki felajánlást akar tenni. Nem szabad megköszönniük az ételt, valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott.
10.30-kor a gyerekek az étkezések színhelyére sétálnak, ahol még a reggelinél is bőségesebb és változatosabb étel várja őket. Ennek egyik oka, hogy a Buddha eredeti tanításai szerint a szerzetesek délután már nem ehetnek. Másnap reggelig csak üdítőitalokat fogyaszthatnak.
Az ebéd befejezése után libasorban visszaballagnak a lakhelyükre, és délig mosakodhatnak, moshatnak vagy pihenhetnek. Délben kezdődnek a tanítási foglalkozások. Délután az órákat egy újabb meditáció szakítja meg. Délután kapnak a gyerekek lehetőséget az egyéni tanulásra is. A napi program este 9-ig tart, amikor mindegyikük aludni tér. A programok egész napos elfoglaltságot jelentenek a gyerekek számára, így gyakorlatilag nincs szabad idejük. Feladat nélküli gyereket nem látni az erdőben vagy a kolostor területén szabadon sétálni.
Akinek elméjét nem gyengíti érzékiség,
akinek elméjét nem zavarja meg a világ,
aki nem gondol többé jutalomra vagy büntetésre,
»aki ébren van«, annak nincs mitől félnie2
Dhammapada 39
A képzés első mozzanata, hogy a gyerekek a kolostorba érkezésük után tíz fogadalmat tesznek, melyek betartását szigorúan megkövetelik a szerzetesek. Ezek a legsúlyosabbtól kezdve a következők:
1. Tartózkodás bármilyen élőlény megölésétől. (Még egy szúnyognak vagy bogárnak sem onthatják ki az életét.)
2. Tartózkodás a lopástól. (Ennél még szigorúbban értelmezve: tartózkodás minden dolog elvételétől, amit nem nekik adtak.)
3. Tartózkodás mindenféle szexuális tevékenységtől.
4. Tartózkodás hazugságok mondásától. (Szigorúan értelmezve minden olyan dolog kimondásától távol kell a gyerekeknek tartaniuk magukat, amely nem igaz vagy felesleges. Így a viccektől is.)
5. Tartózkodás alkoholok és kábítószerek használatától és minden olyan anyagtól, amely meggondolatlanná, figyelmetlenné tesz.
(Ez az öt alapelv a kolostoron kívül élő személyek számára is mindennapi szabály, amelyre az emberek hetenként újabb fogadalmat tesznek.)
6. Tartózkodás a délutáni evéstől.
7. Tartózkodás a táncolástól, énekléstől, zenéléstől, mulatozástól, szépítőszerektől, parfümöktől.
8. Tartózkodás a túlságosan magas és kényelmes ágyban való alvástól. (Ezért a gyerekek a földön matracokon alszanak.)
9. Együttérzést mutatni minden élőlény iránt.
10. Tartózkodás a pénz, arany- és ezüsttárgyak érintésétől, elfogadásától és kezelésétől.
A tanulók a fenti fogadalmat naponta újból elmondják, aminek az a célja, hogyha megszegték valamelyik fogadalmukat, akkor újból érezzék a fontosságát, és egyben mentesüljenek az esetleges rossz érzésüktől, másrészt a szöveg a memorizálás révén elfelejthetetlenül beivódik a gondolkodásukba.
A tanítási órák
Az első két szint képzési programját a közös memorizálásokon keresztüli tudás megszerzése hatja át. A szó szerinti tanulási anyag mellett a meséket és Buddha életének történeteit hívják segítségül a megtanult anyag megértéséhez.
A második két szint tananyaga már egy tankönyvi anyag megértésen alapuló elsajátítása, ahol a feldolgozás során a kérdések és következtetések jutnak nagy szerephez. A tankönyvben példák és történetek segítik a megértést, kiemelések nyújtják a lényeget.
1. A buddhista gyakorló számára szükséges szövegek és alapelvek memorizálása
Ezek megismerése és szó szerinti megtanulása segíti a folyamatos vallásgyakorlást, a szertartásokon való részvételt.
Mahasi Sayadaw
A gyerekek számára a tanárok világossá teszik, hogy nem azért
kell betartani a szabályokban foglaltakat, mert a tanárok megbüntetik
a gyerekeket (erre amúgy is nagyon ritkán kerül sor), hanem a viselkedés
önmagában hordozza negatív következményeit. E tanulmány szűkös keretei
miatt nincs lehetőség az összes
Aki a
A
A következmények összhangban a buddhizmus elveivel természetesen nemcsak a közeli jövőnkre hatnak, hanem a következő életekre is befolyást gyakorolnak.
Az első öt szabály megszegése esetén a tanulónak le kell vetnie a szerzetesi ruhát, és távoznia kell a képzésről. De ez nem jelenti azt, hogy nem térhet vissza a későbbiekben. A második öt szabály megszegése esetén büntetésben részesítik a tanulót, amelyek között a vízhordás, takarítás, söprés a legjellemzőbb.
c) A test 32 összetevőjének megismerése.
d) 75 viselkedési szabály a képzés alatt.
2. Szentiratok és történetek tanulmányozása
a) A megvilágosodás lényege és előnye.
Ezekre az ismeretekre épül annak a tíz cselekedetnek a megismerésére, amelyek megalapozzák a pozitív szándék kialakulását. Ezek: felajánlások nyújtása, a moralitás gyakorlása a beszéd, gondolkodás és cselekvések terén, meditációs gyakorlatokkal a koncentráció fejlesztése és ezzel a tudat tisztítása, elfogadása azoknak, akik méltóak arra, segítség másoknak értékes cselekedeteikben, a hasznos tevékenységek megosztása másokkal, örömmel méltányolni mások értékes tevékenységeit, figyelem a tanításokra, a tanultak gyakorlása elvárások vagy dicséret igénye nélkül, helyes elképzelések kialakítása a tanultakról.
3. A boldogságot és áldást hordozó tanok
Eddigiekben a kolostori viselkedéssel összefüggő ismeretekre esett nagyobb hangsúly, míg ebben a szakaszban a mindennapi boldogulás életvitelbeli jellemzői kerülnek középpontba.
A memorizálandó szöveg szerint :
A tanulmányok utolsó szakaszában egy 98 intelemből és tanácsból álló lista áll, amely részletesen taglalja a szülőkkel, tanárokkal, társakkal szembeni kötelezettségeket. Példaként álljon itt néhány az intelmekből:
A szülőkkel szemben soha nem szabad megvetően, szemtelenül viselkedni.
Ne akarj előnyhöz jutni vagy erőfölénybe kerülni a társaddal szemben!
Öltözz megfelelően, ha iskolába mész!
Sohase kiabáld, hogy Tűnj el!
Ne csámcsogj evés közben!
Ne beszélgess, ne verekedj, mikor a tanító vagy a többiek pihennek!
Légy pontos, bölcs, jó és tudatos!
Vigyázz, hogy ne zavard meg a tanár előadását!
Ebben a két csoportban a tanítás alapanyagát egy tankönyv adja, melynek címe: Abhidhamma7 a mindennapi életben. Ahogy a cím is sugallja, a könyv már nem memorizálásra épül, hanem példákon, rövid, szemléletes történeteken keresztül tárja fel a buddhista filozófia és lélektan alaptanításait.
A tankönyv tudományos részletességgel tárgyalja tudatunk felépítését és jellemzőit, a tudatállapotokat beleértve a káros tudatállapotokat is , a hasznos viselkedésformákat, az élet célját és a létezés törvényét, a halál természetét és az újjászületés jellemzőit. A könyv végén megismerhetik a tanulók a létezés Buddha által leírt 31 szféráját, a Föld keletkezésnek és elmúlásának történetét. A könyv mindezen túl a fiatalokat érintő kérdésekkel foglalkozik: a táplálkozás értelme és helyes módja, a házasság jelentősége, a szégyenérzet hasznos és káros válfajai. A könyv hosszasan részletezi az érzések világát, helyes értelmezésüket.
A tanulók a tananyagokból hetente írásbeli vizsgát tesznek, kérdések megválaszolása útján. A kérdések a memorizált szövegek részleteire kérdeznek rá, illetve a szövegek magyarázatát firtatják. Az értékelésnél nem osztályzatokat, hanem százalékos eredményeket állapítanak meg, és ezek alapján döntik el a megfelelő szintet. A negyedik hét végén a százalékos eredményeket figyelembe véve állapítják meg a legjobban teljesítő gyerekek személyét, és ők a képzés végén külön nagyobb értékű ajándékban részesülnek. A képzés összes résztvevője kap ajándékot, így ezzel is biztatják őket az adakozás gyakorlására.
Elérkeztünk a buddhizmus módszeréhez, amelyet az egyetlen és nélkülözhetetlen eszköznek tartanak a tudat erősítése, tisztítása és végső soron a megvilágosodás felé vezető úton. A napirendből kiderül, hogy már az első csoporttól kezdve naponta két alkalmat teremtenek a tanárok a nyugodt meditációs gyakorlásra. A világon ismert sokféle meditációs módszer közül Myanmarban a szatipatthána vipasszana meditációt gyakorolják eredeti formájában a történelmi Buddha tanításai szerint. A szatipatthána szó jelentése: a megfigyelt tárgy közeli, stabil, rendíthetetlen tudatában lenni. A vipasszana szó jelentése: keresztülnézni, áthatolni a különböző tudati és fizikai változásokon.
A
A
A fenti meditáció
A
A járómeditáció fejlettebb szintjén kiterjed a járás közben végzett munkák koncentrált megfigyelésére is, így a söprésre, takarításra. Ekkor a gyerekek a lassú mozgás során szemlélik kezük, testük mozgását, csak arra koncentrálnak, a testük hogyan működik a munka során. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha nem lépnek kommunikációba a többiekkel, hanem teljesen csendben, csak magukra figyelve szemlélődnek. A gyakorlat fejlődésével a gyerekek eljutnak arra a koncentráltsági szintre, hogy saját cselekedeteik előtt megjelenő szándékaikat is mérlegelni tudják, hiszen a lelassult mozgás lehetőséget nyújt ennek felismerésére is. A szándékok mérlegelése és ellenőrzése a gyerekeket magabiztossá teszi és kiszolgáltatottságérzésüket csökkenti, hiszen átélik saját tudatosságukat és döntési lehetőségeiket. Mozgási ügyességük fejlődése a koncentráltságon keresztül a saját testük feletti kontroll érzését nyújtja, amely nagy örömérzéssel jár együtt.
Az
a be- és kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásra hatásának, egységének átélése;
testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése;
az érzések természete, változásuk jellege;
a gondolatok természete és változó jellege;
a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása;
a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bőrön, a testi jellemzőkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán );
a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetről és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel.
A gyerekek algoritmusmemorizálás segítségével tudatosítják a helyes meditáció módszerét. Az említett megfigyelési szempontok csak a koncentráltság bizonyos szintjén kerülnek gyakorlásra. Az életkori különbségek is nagyban befolyásolják a téma kiválasztását, például egy 10 éves gyereknek a levegő ki- és beáramlását, illetve érzéseinek változó jellegét kell megfigyelnie, míg egy 16 éves gyerek kontemplációjának középpontjában már a halál elkerülhetetlensége vagy a testi tulajdonságok átmeneti jellege állhat.
A kolostorban a koncentráció fejlesztése azonban nem csupán a kijelölt ülő- vagy járómeditációk idejére korlátozódik. A teljes figyelem és tudatosság a nap egész tartama alatt követelmény a gyerekek számára. Például az evés során is saját mozdulataikra kell figyelniük, magukban jelezve, hogy éppen mit csinálnak, mit éreznek, mi a felmerülő szándékuk. Emiatt sokkal lassabban folynak a tevékenységek, de a balesetek, ügyetlenségből származó események száma csökken. Természetesen ez a folyamatos figyelés kezdetben nagyon fárasztó a gyerekeknek, hiszen a kolostori élet túlságosan eltérő követelményeket támaszt az eddig megszokott életvitelükhöz képest. A gyerekek számára azonban a közösséghez tartozás olyan döntő fontosságú, hogy semmiképpen sem akarnak a többiektől eltérően viselkedni. A képzésben már többször részt vett, idősebb gyerekek jó példát mutatnak a kisebbeknek a megfelelő viselkedés követéséhez. Emellett a kolostorokban a képzés ideje alatt is élnek olyan felnőttek, akik komoly meditációs gyakorlatokat végeznek, s így jó példát szolgáltatnak a napközbeni találkozások, séták, étkezések során a követendő magatartás szempontjából.
A kolostori tanárokról
A katona a harcmezőn a feljebbjárója utasításait kell hogy
kövesse.
A tanuló az elméjéből feltörő káros tudatállapotokkal küzd,
s ha ebben a harcban győzni akar, követnie kell a tanára utasításait.8
A kolostori képzésben részt vevő tanárokat Sayadaw U Pandita, a kolostor vezető szerzetese választja ki. A tanárok kizárólag szerzetesek és apácák vagy olyan személyek, akik korábban hosszabb ideig éltek fogadalom alatt. A tudáson túl azonban még fontosabb elvárás a sokéves meditációs tapasztalat és a viselkedési tudatosság. Mint az előzőekben már kitértem rá, a meditáció magasabb szintjén a logikus gondolkodás mellett az intuitív tudásnak jut nagyobb szerep, amely elengedhetetlen a gyerekekkel való egyéni bánásmód kialakításánál. Így képesek a tanárok ugyanazon vétség elkövetésénél mérlegelni, hogy az adott gyerek számára melyik reakció lenne a legmegfelelőbb. Mivel csak egy-egy hónapot töltenek a gyerekekkel, így nincs arra idő, hogy mindenkit mélyebben megismerjenek. Intuitív képességüket és meditációs gyakorlatukat azonban nap mint nap tudják használni a különböző helyzetekben.
Bölcsességük és tudati kontrolljuk olyan magas szintű, hogy sokszor szavak nélkül is tudnak a gyerekekre hatni. Természetesen a gyerekeket megtanítják arra, hogy nagyfokú tiszteletet mutassanak a tanárok iránt, de a kényszerítésnek itt nincs értelme, a gyerekek nagyon is jól érzik, hogy adott tanár milyen mély szinten képes őket megérteni.
A tanárok nagy hangsúlyt fordítanak arra, hogy következetesen
határozzák meg az elvárásokat és következetesen viselkedjenek. Ez
valódi biztonságot nyújt a gyerekek számára. A tanárok személyes énjüket
amúgy is háttérbe szorították a szerzetesi élet választásával, így
a mindennapokban sem mutatják a gyerekeknek szeszélyeiket, gyengeségeiket,
akárcsak személyes vágyaikat. Az indulati kontrolljuk olyan magas
szintű, hogy amikor egy gyerek helytelen magatartására mutatnak rá
úgy is fogalmazhatnék, hogy leszidnak valakit , ebből a mérhetetlen
szeretet és elfogadás árad. Már túljutottak azon, hogy a gyermekek
magatartási zavarait saját, személyes sérelmüknek fogják fel. Saját
koncentráltságuk képessé teszi őket arra, hogy saját maguk és a környezetük
számára az előzőekben már említett módon
Mindezen túl, a tanárok pontosan tisztában vannak azzal, hogy a képzés nagyon sok lemondást követel a gyerekektől, fárasztó és megterhelő is lehet, így valódi elismeréssel fordulnak a gyerekek felé.
A gyerekek a belső, személyes biztonságot mint említettük egyrészt a helyes és helytelen viselkedés megkülönböztetésének képességén keresztül nyerik, másrészt a meditációs gyakorlatok által szerzett tudatosságon keresztül képessé válnak a cselekvéses döntésekre is. A külső biztonságot a szeretetteli és biztonságosan nevelni képes tanárok nyújtják. Így nem csoda, hogy a tanulók a képzés ideje alatt naponta boldogabbak, és a képzés iránti igény évről évre nő.
Írásos kérdőív segítségével megkérdeztünk 50 myanmari 1014 éves gyereket. A 11 feltett kérdés a következő volt:
1. Ki volt/ki ma a legjobb ember a Földön?
2. Ki volt/ki ma a legrosszabb ember a Földön?
3. Ki a példaképed, akihez hasonlítani szeretnél?
4. Mitől félsz? Miért?
5. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
6. Mivel szereted elfoglalni magad?
7. Mi tesz boldoggá?
8. Mi a legrosszabb dolog a világon?
9. Mi a legfontosabb érték a világon?
10. Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világon, mi lenne az?
11. Ha nagyon sok pénzed lenne, mit kezdenél vele?
A teljes körű kiértékelés igénye nélkül szeretnék bemutatni néhány összefüggést a képzés és a gyerekek gondolkodása között.
Mindenekelőtt fontos tudni, hogy Myanmarban a mai napig katonai diktatúra az államforma. A kormány ugyanakkor nagy erőkkel támogatja a buddhizmus fennmaradását és terjedését. A történelmük utolsó évszázadát az angol gyarmatosítás, majd a japánok hatalomátvétele jellemezte. Az angol kolonizációból 1948-ban szabadultak fel, azóta független ország Myanmar. Még a függetlenség előestéjén, 1947-ben ellenfele brutálisan meggyilkolta a szabadságot kivívó generálist, Aung Sant, akit azóta is a legnagyobb nemzeti hősként tisztelnek.
Ezek után érthető, hogy a válaszoló gyerekek egyharmada választotta
a megölt generálist a
A
Nem meglepő, hogy a
A gyerekek
A
A
S hogy mi
A
A gyerekek mintegy felének a
A
S végül
A válaszokat végigtekintve egyértelműen kiderül, hogy Buddha Tanításai, a koncentráció és a moralitás áthatja a gyerekek válaszait. Néha meglepő, hogy életkorukhoz képest milyen filozófiai mélységeket érintenek. A válaszokból az is kiderül, hogy nem elsősorban a történelmi Buddha személye mint tekintélyszemély miatt tartják fontosnak a morális életvitelt. Példaképük sem a személyesen megjelenő Buddha, erre a célra megfelelőbb nemzeti hősük. S hogy a tanításokat nyújtó személyekhez sem ragaszkodnak vakon, bizonyítja, hogy elenyésző azoknak a gyerekeknek a száma, akik a szerzetesi vagy tanári pályát kívánnák követni. Ám válaszaikban, ahol lehetőségük lenne egyéni vágyaik, akaratuk megmutatására, meglepő módon szerényen mondanak le mások javára vagy veszik számba a várható következményeket. Az anyagi javakhoz való ragaszkodás teljesen háttérbe szorul az emberi kapcsolatok igénye mögött. A válaszok azt mutatják, a tudatosság és a helyes cselekedetek valóban a bölcsesség hordozói.
Az európai ember számára felmerül a kérdés, vajon melyek azok a szociális és pedagógiai jelenségek, amelyek elősegítik ennek a mély moralitásnak a létrejöttét, egyáltalán lehetséges-e ilyen jellegű képzésen keresztül hasonló hatást kiváltani gyermekeinkben. A válaszban ismét arra a pozitív szándékra és pedagógiai optimizmusra kell utalni, amellyel a szerzetesek a gyerekeket felkészítik. A tanárok és a képzésben részt vevő személyek a biztosítékai annak, hogy a gyermekekben a kívánt változások létrejönnek. Az a hiteles viselkedés és magas szintű tudatosság, az a mély együttérzés és elfogadás, valamint az intuitív segítőszándék, amelyet a nevelők természetesen közvetítenek, kíséri a gyerekeket még a nehezebb és fárasztóbb helyzetekben is. A gyermekek ebből a biztonságból nyerik erejüket és kitartásukat. Myanmarban a képzés a jövőre irányul, ezekből a gyermekekből lesznek a következő nemzedék szülői és pedagógusai is.
Dhammapada: Az erény útja. 1994, Farkas Lőrinc Imre Kiadó.
Lessons on Basic Buddhist Culture. Teacher Handbook. Kézirat.
Sayadaw U Pandita: In This Very Life. Sri Lanka, 1991, Buddhist Publication Society.
Sayadaw U Pandita: On the Path to Freedom. Malajzia, 1995, Buddhist Wisdom Centre.
Sayadaw U Pandita: Raindrops in Hot Summer. Malajzia, 1994, Malaysian Buddhist Meditation Centre.
Sayadaw U Panditabhivamsa: The Meaning of the Satipatthana.
Bhikkhu Visuddhacara: Curbing Anger Spreading Love. Malajzia, 1992, Malaysian Buddhist Meditation Centre.
Buddhism Handbook. Myanmar, 1997.
Ashin Janakabhivamsa: Abhidamma in Daily Life. Myanmar, 1997, Ministry of Religious Affairs.