Pavlicsek Zsolt
Haláltudat és jövőkép tanulóink félelmeiben
A szerző, aki gyakorló pedagógus, tanítványainak félelmeit és azok okait kutatta szójegyzékes kérdőív és interjúk segítségével 1994-ben és 1997-ben. Az adatsorok összehasonlításának eredményei minden nevelő számára tanulságosak, aki felelősséget érez az iránt, hogy tanítványai félelem- és stresszmentesen, biztatóbb jövőtudattal élhessék gyermekkorukat. |
Mi, gyakorló pedagógusok naponta tapasztalhatjuk, milyen közvetlen és súlyos hatással vannak tanítványainkra a társadalmi és politikai tényezők, események, fejlemények. Tudomásul kellett vennünk, hogy azok negatív, lelket és ártatlanságot pusztító ereje ellen igen nehezen tudjuk felvenni a harcot. A formálódó, fejlődő, érzékeny gyermeki lélek nem képes minden kívülről jövő romboló hatást spontán feldolgozni és maradandó károsodás nélkül elviselni. Ezek közül jó néhány nem is azonnal fejti ki ártó hatását, hanem rejtett formában gyűlik össze és vegyül el a pubertás amúgy sem könnyű gondhalmazában tovább nehezítve ennek az életkornak a megélését.
Mivel búra alatt nem tarthatjuk fiataljainkat már az ésszerűség okán sem , ki ne érezné feladatának, hogy az élet diktálta félelmek feldolgozásában segítse diákjait. Ez késztetett engem is arra, hogy vizsgálati eredményeimet és elemzésemet megosszam a nevelésért elkötelezett szélesebb nyilvánossággal.1
Három év elteltével ismét elvégeztem a gyerekek félelmeit feltáró vizsgálatot iskolámban, a perkátai Hunyadi Mátyás Általános Iskolában (Fejér megye). A mérésekben a hatodik, hetedik és nyolcadik évfolyamok vettek részt, két-két osztályközösség, összesen 132 tanulóval.
Mindenekelőtt előzetes szondázást végeztem nyílt kérdésekkel, a legjellemzőbb félelmi elemek kiválasztására.
Második lépésként teszt segítségével kutattam azt, mire irányul a félelem, annak erősségét, okait és megoldási lehetőségeit.
Kiegészítésképpen mélyinterjúkat és csoportos beszélgetéseket folytattam.
Két részterületre rámértem az eredmények tendenciái miatt: a halállal kapcsolatos attitűdökre (lásd melléklet) és a jövőhöz való viszonyukra (nyílt válaszú kérdéssel).
Várakozásaim és előzetes feltevéseim szerint nagy változásokat valószínűsítettem, hisz az élet 1994 óta még összetettebbé vált, nehézségeink, az anyagi helyzet romlása, a létbizonytalanság, a demokrácia hatásmechanizmusainak buktatói stb. egyértelműen leképeződnek gyermekeink életére is. Kíváncsi voltam, hogy a viszonylag stabil, állandóan jelen lévő fogalmak milyen módosulásokon mentek át gondolatvilágukban (háború, halál, környezetvédelem, jövő), a változó politikai és gazdasági tényezők milyen nyomokat hagynak a biztonságra és stabil eligazodási pontokra vágyó kamaszok tudatában. Érdekelt, hogy felnőtt környezetük hatása és viszonyulásai mennyire kitapinthatóak véleményformálásukban (pl. kommunizmus, munkanélküliség, politikusok, pártharcok stb.).
az 1994-es és az 1997-es vizsgálat eredményeinek összehasonlítása,
az 1997-es eredmények évfolyamonkénti összevetése,
a jövőkép és a haláltudat elemzése a tanulók válaszainak tükrében,
következtetések (gyermekek véleményei, szakmai észrevételek),
a felhasznált tesztek, kérdőívek bemutatása mellékletben.
Az 1994-es és az 1997-es vizsgálat eredményeinek összehasonlítása
Összehasonlító elemzés céljából azokat a tényezőket emeltem ki, amelyek mindkét méréskor domináns szerepet játszottak a gyerekek félelmei között. Vannak, amelyek aktualitásukat vesztették, például a fanatikus sportdrukkerek, csavargó-lógós fiatalok, istentagadók, sztrájk, szerbek, soviniszták, kapitalizmus, sajtószabadság stb., és vannak új fogalmak a félelem okozói között. (Ezekre később térek ki.)
Összehasonlításra azok a fogalmak adtak lehetőséget, amelyek a három évvel ezelőtti és a legutóbbi tesztben is szerepeltek a felsorolásban.
Természetesen csak a nyolcadik osztályosok kapott értékeire vonatkozik az összevetés, mivel 1994-ben csak őket teszteltem.
1. ábraÁllandó erősségű a félelem a munkanélküliségtől, ami a probléma mindennapi meglétét tükrözi a korosztály tudatában. Ez nem meglepő, hiszen a szülők 35%-a jelenleg munka nélkül van (van, ahol mindkét szülő), ráadásul sok családban, ahol a szülőnek még van munkája, a kereseti viszonyok igen szerények, ezért ők is a potenciálisan leszakadók közé sorolhatók. Ennek alapján nem meglepő a gyerekek aggodalma, hiszen napi frusztrációkban élik meg a hatásokat. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy igen sokan a helyzet még rosszabbra fordulásától is tartanak.
Összességében a három évvel ezelőtti eredményekhez képest tanulóink jobban tartanak a munkanélküliségtől, a környezetszennyezés erősödésétől és általában a jövőtől.
Az 1997-es vizsgálatok évfolyamonkénti elemzésekkel, tendenciák bemutatása
A 16 itemből álló félelmi tesztet (lásd a függelék 1. sz. kérdőíve) 132 fő töltötte ki.
A cigányoktól való félelmük erős. Ennek oka az előítéleteken és sztereotípiákon kívül a személyesen megélt fizikai agresszió is lehetett (elvették pénzemet, megvertek), jól korrelál a bűnözőktől és a skinheadektől való félelemmel, főként a bánthatnak típusú válaszokkal. A kommunistáktól való aggódásuk csak a közvetlen környezet (család, ismeretségi kör) véleményének visszatükröződése lehet, hiszen személyes élményük még tantárgyi formában sem lehet. Nem zárható ki a médiából áradó aktuálpolitikai visszafelé mutogatás sem.
Hatodik osztályos gyerekek félelmei rangsor szerint %-ban1. haláltól | 68 % |
2. természeti katasztrófától | 59 % |
3. háborútól | 49 % |
4. bűnözőktől, közbiztonság hiányától | 44 % |
5. forradalomtól | 41 % |
6. munkanélküliségtől | 39 % |
7. felvételitől, továbbtanulástól | 35 % |
8. skinheadektől | 32 % |
9. jövőtől | 29 % |
10. kommunistáktól | 28 % |
11. cigányoktól | 25 % |
12. külföldiek gazdasági befolyásától | 18 % |
13. ufóktól, szellemektől | 14 % |
14. szülőktől | 10 % |
15. politikusoktól, pártharcoktól | 9 % |
16. rendőröktől | 4 % |
Érdekes, hogy a szülők közel 40%-os munkanélkülisége ellenére az ettől való félelem mégsem emelkedik ki. Már jelentkezik igaz, nem kiugróan a továbbtanulási szindróma, holott a megkérdezettek többsége még két évvel a pályaválasztás előtt van. (Magyarázatként szolgálhat, hogy 6. osztály végén is van iskolaváltási lehetőségük, no meg a nyolcadikosok aggodalmai is átragadhattak.
A jövőtől való félelem 29%-os értéke azt mutatja, hogy még eléggé a felhőtlen gyermekkor viszonyulásait élik hatodikosaink, nem érzékelve a húsbavágó problémák mélységeit.
Hetedik osztályosok félelmei rangsor szerint %-ban1. természeti katasztrófától | 75% |
2. munkanélküliségtől | 62% |
3. háborútól | 53% |
4. felvételitől, továbbtanulástól | 52% |
5. bűnözőktől, rossz közbiztonságtól | 51% |
6. jövőtől | 50% |
7. cigányoktól | 49% |
8. skinheadektől | 41% |
9. haláltól | 40% |
10. külföldiek gazdasági befolyásától | 39% |
11. forradalomtól | 32% |
12. kommunistáktól | 20% |
13. rendőröktől | 17% |
14. ufóktól, szellemektől | 16% |
15. politikusoktól, pártharcoktól | 13% |
16. szülőktől | 11% |
Első helyen áll a környezetért érzett aggodalmuk, jelentős a munkanélküliségtől való félelem. Erősödik a felvételitől, külföldiek gazdasági befolyásától, cigányoktól, jövőtől való berzenkedés, ugyanakkor aránylag kevéssé van jelen a haláltól való félelem. E korcsoport eredményeinél megfigyelhető a felelősségteljesebb, reálisabb gondolkodás és viszonyulás, jobban el tudják már különíteni a tanulók a félelmek okait, ami a százalékeredmények nagyobb szóródásában is megmutatkozik.
Nyolcadik osztályosok félelmei rangsor szerint %-ban1. háborútól | 79% |
2. felvételitől, továbbtanulástól | 69% |
3. természeti katasztrófától | 62% |
4. munkanélküliségtől | 59% |
5. bűnözőktől, rossz közbiztonságtól | 52% |
6. haláltól | 51% |
7. jövőtől | 46% |
8. forradalomtól | 41% |
9. skinheadektől | 24% |
10. ufóktól, szellemektől | 20% |
11. cigányoktól | 19% |
12. külföldiek gazdasági befolyásától | 17% |
13. politikusoktól, pártharcoktól | 16% |
14. kommunistáktól | 13% |
15. rendőröktől | 8% |
16. szülőktől | 4% |
A százalékos szóródás még erőteljesebb, bizonyítván, hogy a nyolcadikosok még határozottabban tudnak választani félelmeik okai közül. A rangsor csak kismértékben tér el az alsóbb két évfolyam fontossági sorrendjétől.
Az évfolyamonkénti mutatók összehasonlítása
A 2. ábra jól elénk rajzolja a három évfolyam tanulói félelmeinek arányait a megkérdezett fogalmak tartalmától.
A
A
A
A
A
A
Az ufók, szellemek, világvége címszóval illetett elem megléte azt mutatja, hogy az ezoterikus információdömping kezd beépülni a mindennapok valóságába. Ennek károsító hatása az eklektikus, több szellemi irányvonalat összekeverő tanítás, ami az irrealitás irányába vezetheti a gyanútlan fiatalt.
A rendőrökkel kapcsolatban megjelenő igaz, nem túl jelentős félelmeik okai: a hagyományos, a rendőrök iránti averzió, továbbá a publicitást kapott negatív rendőrségi szenzációk (eredménytelenség, túlkapások stb.). Többen megjegyezték, hogy ha megfelelően cselekszem, nincs okom tartani tőlük, de vannak olyan nyolcadikos fiúk, akik a jogosítvány nélküli motorozás miatt félnek a rendőri intézkedéstől.
Figyelemre méltó a lépcsőzetes stresszhelyzet-emelkedés a
Örvendetes, hogy a szülőktől, a családtól (már ahol van és működik) nem félnek, legfeljebb az iskolai osztályzatok és a nem megfelelő viselkedés miatt tartanak. Kötődnek a családjukhoz az egyetlen biztos támaszpont (?) , melynél előforduló hátrány, ha nem jó értékmintát ad, illetve ha nem bánik következetesen a gyermekekkel.
A
A
Jövőkép és haláltudat tanulóink véleményében
A feltárt félelmi tendenciák (főként a háborútól, természeti katasztrófától, munkanélküliségtől, bűnözőktől, továbbtanulástól) már sejtetni engedték, a válaszok elemzésekor pedig bizonyossá vált, hogy a gyerekek a jövőt nem látják derűsen, a kilátástalanság érzése eléggé eluralkodott rajtuk. Nem bíznak sem anyagi, sem magánéleti, sem munka-tanulás szempontból a helyzet jobbra fordulásában. Tartanak a megélhetési gondoktól, a rossz házasságtól. Jellemző válaszok: nem tudom, mire jutok, nem lehet tudni, milyen ember leszek, nem lesz pénzem. Terveik és megjelölt céljaik szinte kizárólagosan az anyagi javak különféle megnyilvánulásai (pénz, ház, autó stb.), a magánéleti boldogság és általában a problémamentes élet körül forognak. Sehol egy nagyra törő szándék (vagy legalább álom) tudós, művész, sportoló, közéleti személyiség vagy bármiféle pozitív kiemelkedés irányába.
A jövőt olyan rajtunk kívül eső valóságként élik meg, amiért önmaguk nem nagyon tehetnek. Ez a tehetetlen sodródás kábító érzése főleg ha ráerősítést is kap nem jól befolyásolja saját létükhöz való viszonyulásaikat. (Csak utalni kívánok a felnőttkori depressziók és szuiciditás oki tényezőire.)
Annak fontossága, miként tudják kezelni a halál gondolatát,
itt kapcsolódik a témakörünkhöz, hiszen egy torz haláltudat a későbbi
életszakaszokban fejti ki sorsromboló hatását. A vizsgált korosztályok
félelmei között a halál igen erős arányban van jelen, ami formálisan
még elfogadható, de a részletekben rejlő viszonyulások (
Többször voltak már temetőben főleg családtag társaságában , de temetésre csak nagyon szükséges esetben megyek el vallják. Leggyakoribb érzéseik a temetőben a semmit érzés, általános rossz hangulat, a halottakra még élőként gondolok. Temetésen jártak már, de holttestet csak néhányan láttak, ők is igen negatív élményként számoltak be erről. Társas körökben (család, iskola, baráti közösségek) alig beszélgetnek e témáról, mert nem jó beszédtéma és jobb nem is gondolni rá. Közeli személy halálakor sokan úgy érezték, mintha csak álom lenne az egész eseménysor. Saját halálukhoz elhárítóan viszonyulnak, csupán néhány válaszban jelent meg értékelhető válaszelem, például betegségben, öregen, soká fogok majd meghalni. Dominánsan a kihúzott válasz volt jellemző. A halál utáni létezésben többféle viszonyulást is találtam: istenhittel, amikor a lélek tovább él a túlvilágon (pokol, mennyország, sőt tisztítóhely) vagy a hozzátartozók szívében, emlékében, lelkében.
Vannak, akik reinkarnációs elképzeléseket dédelgetnek. Ez arra mutat, hogy megjelenik az ezoterikus tanok hatóereje.
Vélemények a félelmekről, javaslatok azok okainak megszüntetésére
Ezt az új szempontot azért vettem fel a vizsgálatba, hogy teszteljem a tanulók realitásérzékét, serkentsem őket gondolkodásra, a félelmek feloldására. Kreativitásukat tükrözi, hogy szinte minden félelemkeltő dologra alkottak megoldást. Ezekből emelek ki néhány jellemzőt:
háború: ...jó viszonyban kell lenni más országokkal, a konfliktusokat nem szabad hagyni elfajulni, ...megfékezni és békét kötni;
skinheadek és cigányok: elkerülni őket;
munkanélküliség: sok szakmát kitanulni, a munkalehetőségeket nem megszüntetni;
bűnözők, rossz közbiztonság: ...több rendőrt, elfogni és bebörtönözni őket, munkát adni nekik is;
forradalom: döntések előtt gondolkodni, több embernek munkát adni, olcsóbban adni az élelmiszert;
természeti katasztrófák: megelőzni a bajt, több pénzt fordítani rá, nagyobb társadalmi odafigyelést;
továbbtanulás, felvételi: ...sokkal többet kell tanulnom;
szüleim: ...ha megfelelően viselkedem, teszem a kötelességeimet;
külföldiek gazdasági befolyása: ...nem átadni nekik a gyárakat, csökkenteni a privatizációt;
jövő: ...a pénztől függ minden, majd kiderül a sorsom;
rendőröktől: ...betartom a szabályokat, törvénytisztelően élek...;
a halál véglegességével tisztában vannak, mégis sokan abban látnak megoldást, hogy ...egészségesebben kell élni.
A felvételizéssel kapcsolatosan a gyerekeket terhelő túl nagy stresszérzést mindenképpen csökkenteni kell, hiszen a begörcsölés éppúgy sikertelenséghez vezet, mint a laza nemtörődömség. Önbizalomnöveléssel, folyamatos kondicionálással, felkészítéssel a vizsgaszituációk, megmérettetések simábban zajlanának le.
A rossz közbiztonság ürügyén lehetne a sportra, testedzésre szoktatni elpuhult ifjúságunkat, kecsegtetve, hogy az áldozattá válás elkerülésének jó útja például az önvédelmi sportok tudása. (Persze a szükséges általános óvatosság ismeretén túl.)
A halál kérdéskörével is sokkal megtervezettebben és hozzáértőbben kellene foglalkoznunk, hisz használható pedagógiai szakirodalom és módszertani felkészítettség tekintetében lenne hová fejlődnie oktatásügyünknek. Jelenleg személyes élményekre, saját rutinra alapozva szembesítjük tanítványainkat a halállal (főleg az irodalom és a történelem oktatása során).
Tanulóink félelmi skálája igen széles: a pokoltól és a részegektől a harci kutyákig, a leánykereskedőktől az élelmiszerhiányig, a földrengéstől a maffiáig, a balesettől a szakképzetlen rendőrig, a szülői autokratizmustól az ufókig, a vezető szerepet betöltő tudatlan politikusoktól a felvételiig sok mindentől tartanak.
A legjellemzőbbek további vizsgálata során a következő három fő csomópont kristályosodott ki: első helyen állnak az egyéni lét bizonytalanságot okozó tényei (betegség, halál, baleset, felvételi, jövő, a család féltése, bánthatnak); második helyen a gazdasági ellehetetlenülés (munkanélküliség, szegénység, áremelés, élelmiszerhiány), a harmadik helyen környezetünk állapotának romlása (földrengés, ózonlyuk, atombaleset, természeti katasztrófák, környezetszennyezés).
E fő irányok mindegyikét áthatja a szubjektív elem, vagyis mindenhol megjelenik a személyes kár és hátrány miatti aggodalmuk. Ez az énközpontúság ami életkori sajátosság szorítja háttérbe a jelenségek objektívebb és mélyebb szinteken való feldolgozását. (Ehhez kell megérnie a személyiségnek.) Ez esetünkben legvilágosabban a forradalom kérdésénél figyelhető meg. Ez mutatja, hogy az oktató-nevelő munkában még szemléletesebben kell bemutatnunk a történelmi események hatásmechanizusait és máig ható következményeit, hogy dialektikusabban felfogható legyen az adott folyamat.
A 1215 éves tanulók figyelmét és érdeklődését nem kötik le a politikai események, ugyanakkor igen érzékenyen reagálnak ott, ahol közvetlen érintettség áll fenn. Viszonyulásaik nagyon tapasztalatfüggőek és jelentősen szituációfüggőek. Már három évfolyam összehasonlításakor is észlelhető egy úgynevezett komolyodási tendencia. Noha ezt természetesnek tarthatjuk, mégis érdekes, hogy míg a hatodikosok világfelfogása még majdhogynem gyermeki, a nyolcadikosoké majdnem felnőttesen komoly.
Egyértelműen kitapintható a referenciacsoportok hatóereje, első helyen a szülői megnyilvánulásoké. Így aztán gyermekeink (unokáink) is a felnőtti viszonyulások rab örökösei, kiket miként szüleiket is a praktikum és hasznosság elve vezérel szándékokban és tettekben egyaránt. Ezek alapján fiataljainknak csekély a teherbíró képességük és nincs szilárd világnézeti alapjuk. A világban való eligazodási képességük korlátozott, a léthez való viszonyuk fundamentumában arányt tévesztett, anyagelvű és hedonisztikus. Mindezekből következik az erőfeszítések kerülése és az, hogy a sikerorientáltságot felváltotta a kudarckerülés. Cél: a legkisebb energiabefektetéssel a legtöbbet nyerni. Nem vonzó érték küzdéssel kiemelkedni, naggyá lenni. A jövőt is olyan, rajtuk kívül álló valóságként kezelik, amelybe önmaguknak nincs túlzott beleszólásuk, holott ez nincs így, sőt...
A pályaválasztás tekintetében igen korán kényszerpályára kerülnek, ez korai és sok esetben nagyon is végleges, a korrigálási lehetőségek igen szűkösek. Flexibilitásra is képeznünk kell tanulóinkat, hogy minél jobban megállhassák helyüket az igencsak kavargó forgatagban. Ráadásul a geopolitikai determináció és a pénz szerepe (és motiváló hatása) minden más értéket lesöpör. S amíg a gyermek otthon azt látja és tapasztalja, hogy családja a létfenntartásért küszködik, óhatatlanul nem lesz más célja, mint erről az anyagi szintről felfelé küzdeni a leghétköznapibb módokon. Hol vagyunk már attól a békebeli világtól, amikor az iskoláskorúak élték, mert élhették a diákélet anyagilag felhőtlen világát.
Jelenleg a szellemi és eszmei értékek teljes lefelé nivellálódásának vagyunk tanúi, ami miatt már oly sokan megkongatták a vészharangot.
A világ a negatív szenzációkra van kiélezve, hiszen nem az a hír, ha bármely közfunkciót gyakorló személy a feladatát jól ellátja, hanem az, ha hibázik, elront, csal stb. A pozitív minták elő sem kerülnek, így befolyás gyakorlására esélyük sincs. Márpedig a médiahatás olyan nagy az ifjabb generációkra (is), hogy szinte már referenciává alakul.
Mindezen hatások kereszttüzében nőnek fel gyermekeink, kikre az ambivalens viszonyulások jellemzőek. Néhol a felelősségteljes éleslátás, máshol az esetlegesség, kilátástalanság, gyermeki tudatlanság és ártatlan romlatlanság illik rájuk. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy három év alatt összességében csak még nagyobb pesszimizmust, kiábrándultságot és távlatvesztést tapasztaltunk. A tapasztalatok leszűrésére, mai nevelési feladataink megfogalmazására nagyon nagy szükség lenne.
Függelék
1. sz. kérdőív
A pontszám rovatba 0-tól 10-ig írj pontot aszerint, hogy ha egyáltalán nem félsz a fogalom tartalmától, akkor 0 pontot írj, és amennyire veszélyesnek, félnivalónak tartod, annál több pontot írj be 10-ig!
Ha bármely válasznál többet szeretnél írni, a lap másik oldalán megteheted! (A kérdés számát ne felejtsd el kiírni!!)
Mitől? | Pont | Miért kell félni ettől? | Mit lehet tenni ellene? | |
1. | háborútól | |||
2. | skinheadektől | |||
3. | munkanélküliségtől | |||
4. | bűnözőktől, rossz közbiztonságtól | |||
5. | forradalomtól | |||
6. | továbbtanulástól, felvételitől | |||
7. | természeti katasztrófától, atomrobbanástól, környezeti szennyezéstől | |||
8. | szüleimtől (apu, anyu) | |||
9. | haláltól | |||
10. | rendőröktől | |||
11. | politikusoktól, pártharcoktól | |||
12. | kommunistáktól | |||
13. | jövőtől, életem alakulásától | |||
14. | ufóktól, szellemektől, világvégétől | |||
15. | külföldiek gazdasági befolyásától | |||
16. | cigányoktól |
2. sz. kérdőív
Thanatológiai kérdőív
1. Jártál-e temetőben? Hányszor, milyen gyakran? Kivel, kikkel? Hogyan érezted magadat ott? Mi minden jutott eszedbe?
2. Voltál-e már temetésen? Kién, kikén? Mit éreztél?
Ha nem volták még, elmennél?
3. Láttál-e már holttestet élőben, igaziból? (nem filmen!!)
Ha igen: kit, kiket:
Ha nem láttál, megnéznél-e? Miért?
4. Szoktál-e beszélgetni valakivel a halálról? Kivel?
Mit?
Ha nem, mit gondolsz, miért nem?
5. Halt már meg közeli rokonod, ismerősöd? Mit éreztél halálakor? Mit tettél? Mire gondoltál?
6. Szerinted mitől függ, hogy ki mikor hal meg?
7. Mit tennél, mire gondolnál, ha tudnád, hogy hamarosan meghalnál? (pl. halálos beteg lennél)
8. Miért kell egyszer mindenkinek meghalnia?
9. Milyen lehet a meghalás?
10. Mit gondolsz, milyen lesz majd a Te halálod? (mikor, hogyan...)
11. Mi lesz az emberrel halála (és temetése) után?
12. Véleményed szerint van-e megoldás a halál elkerülésére? Írd le!
Ha valamelyik kérdéssorhoz még szeretnél írni, a lap másik oldalán kifejtheted mondanivalódat!