Vopaleczky György–Patai Kálmánné

Tehetséggondozó, felsőfokú tanulmányokra előkészítő tagozat kialakításának programja a budapesti Váci Mihály Kollégiumban

A Váci Mihály Kollégium önálló egyetemi előkészítő, tehetséggondozó tagozatot hozott létre, amelynek elsősorban az a célja, hogy segítse a tanulókat annak az útnak a bejárásában, amelynek során elsajátítják a legfontosabb kulturális értékeket, megtanulják a kultúra intézményeinek használatát. A tehetséggondozó tagozat a továbbtanulásra történő felkészítést kiegészítve elsősorban azokat a tanulókat tudja eredményesen segíteni, akik tehetségük, akaraterejük révén jó eséllyel fejleszthetők, s maguk is vállalják a többletterheket.

A tagozat kialakításának koncepciója

A fővárosi középfokú kollégiumi hálózatban az utóbbi években határozottabb tartalmi-szerkezeti fejlődésnek, átalakulásnak lehetünk tanúi, melynek az 1994-ben megszületett fővárosi kollégiumi koncepció, illetve annak részét képező, az Oktatási Ügyosztály által kiírt pályázat további lendületet adott. Ennek tétje különböző címek elnyerése volt, ami által lényegében a tartalmi munkát (a nevelési-oktatási tevékenységet) minősítve az intézményeket egy kategóriarendszerbe sorolják.

Az intézmények „hagyományostól” eltérő önmeghatározása, szerepvállalása, funkcióváltása először a szakkollégium megjelenésében, illetve az ilyen irányú profilátalakítási szándék megfogalmazásában öltött testet. A minőségi váltásnak ez az útja a kisebb tanulólétszámú, homogén diák-összetételű intézmények számára járható viszonylag könnyebben.

Ezzel szemben a fejlődés, a továbblépés, melynek ma egyik legfontosabb kritériuma a nevelésben – közelebbről: a tudás- és kultúraközvetítő tevékenységben – a differenciált „felhasználói” igényeknek való megfelelés, sokkal keményebb feladat a közepes és nagy létszámú és ráadásul rendkívül heterogén összetételű kollégiumokban, ahol intézményenként 30–150 között van a kapcsolódó iskolák száma. De ők is természetesen versenyben akarnak maradni, és ezt nemcsak a szakmai igényességre való törekvés, hanem az is motiválja, hogy egyre csökken az elhelyezést igénylő tanulók száma, a kollégium pedig a teljes feltöltöttségben érdekelt. A megoldást, amelyet már többen megtaláltak, az intézményen belüli tartalmi és szervezeti változással megoldható tagozatok kialakítása kínálja.

Ennek alapja a hagyományos szemléletmódnak a meghaladása, nevezetesen: nem csupán nemek, iskolatípus vagy korcsoportok szerint tagolódik, tagolható a diákközösség, hanem az érdeklődési kör, a választott hivatás, szakma vagy szakterület, a képességek vagy a fejleszthetőség szerint is. Tulajdonképpen erre alapozzák működésüket a szak-, a speciális és az egyetemi előkészítő kollégiumok is. Természetesen ez a megoldás csak megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett lehetséges.

A Váci Mihály Kollégiumban is – mint az ország egyik legnagyobb, 800 fős, koedukált kollégiumában – a szakmai továbblépést a tudás- és kultúraközvetítő tevékenységnek a diákok különféle igényeihez igazodó kiterjesztése, színvonalának emelése jelentheti. Mivel ide is szép számmal bekerülnek tehetséges, illetve tovább tanulni szándékozó diákok, valós igényt elégít ki egy egyetemi előkészítő-tehetséggondozó tagozat felállítása.

Intézményünk a felsőfokú tanulmányokra előkészítő kollégiumok gyakorlatán (a felvételi tantárgyi felkészülés ellenőrzése és segítése) túllépve további feladatként szeretne részt vállalni annak a szocializációs folyamatnak a befolyásolásában, melynek a végére az egyén értelmiségivé válik. Azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a tehetséges, érdeklődő, szellemi igényeit tekintve többre vágyó diákok kiválasztása után a fiatalok pályaorientációjában, az egyéni céloknak és képességeknek megfelelő (tantárgyi) fejlesztésében, az egyetemi helytállás előkészítésében, az értelmiségi szerepre, illetve az értelmiségi életmódra való felkészítésben segítsen.

Ahhoz, hogy az értelmiségivé válás szocializációs folyamatába beavatkozhassunk, definiálnunk kell az értelmiségi fogalmát. Számos megfogalmazás közül nézzünk kettőt.

Az értelmiség magasan kvalifikált szellemi réteg, amelynek tagjai „...hivatásszerűen és rendszeresen részt vesznek a társadalom – az állam és a gazdaság – irányításában és szervezésében, bonyolult szellemi operációt s nagy információs apparátust követelő döntések előkészítésében és meghozatalában, akik az általuk elsajátított információs anyag mobilizálásával biztosítják a termelés műszaki-technikai progresszióját, akik a korábbi társadalmak által felhalmozott tudományos-szellemi értékeket közvetítik, akik a tudomány és a művészet legkülönbözőbb területein új értékeket hoznak létre”. (Huszár Tibor)

Az értelmiségi létnek az a sajátossága, hogy „ellentmondás tudatosul benne, s megismerő katarzisának egyik forrása lesz. Skizoid volta társadalmi létének kettősségéből ered... Megalkotja a társadalmi rend szabályait, s annak igazoló elveit, de ugyancsak értelmiségiek azok is, akik a fennálló rend kritikai meghaladását is sürgetik. Az értelmiségi szerep skizofréniája gyakran egy ugyanazon személyekben jelentkezik...” (Konrád György, Szelényi Iván)

Fontos leszögezni: alapállásunk az, hogy az értelmiségi szerep, illetve életmód nem feltétlenül kapcsolódik a diplomát igénylő kvalifikációkhoz, ezért ebbe a programba be szeretnénk vonni azokat a fiatalokat is, akik nem óhajtanak tovább tanulni, illetve még nincs ezzel kapcsolatosan határozott elképzelésük, de igényük van műveltségük gyarapítására. Ezért az értelmiségi létre vagy hivatásra való felkészülést/felkészítést semmiképpen sem azonosítjuk pusztán a szakmai/tantárgyi felkészüléssel, a szakma elsajátításával, sem az egyetemre való bejutás, a diploma megszerzésének segítésével. Ehhez kapcsolódnia kell a személyiség fejlesztésének, bizonyos készségek, képességek és tulajdonságok megszerzésének, belsővé válásának is. Például: nyitottság a társadalmi problémákra, együttműködési készség, közéleti szerep-, illetve felelősségvállalás, kritikai szemlélet, önálló véleményalkotás képessége, döntéshozatali képesség, kreativitás, önálló ismeretszerzési képesség, kommunikációs készség, autonómia, empátia stb., melyek összekapcsolva a szakmai tudással eljuttathatják az egyént abba a helyzetbe, melyben értelmiségiként társadalmi funkcióját betöltheti.

Meggyőződésünk szerint ezek kialakításában, az értelmiségi életmód szempontjából leginkább releváns értékek közvetítésében, azok megszilárdításában fontos szerepe lehet a kollégiumnak, ahol a diák élete fontos szakaszában, idejének egy jelentős részét tölti el. Különösen akkor, amikor tudjuk, számos esetben a családi/szociális háttér nehezíti vagy egyenesen akadályozza a gyermek ilyen irányú fejlődését. De az iskolákban sem jut(hat) erre elegendő idő, és emellett természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül színvonalbeli különbségeik sem: némelyek tovább növelik a hozott hátrányokat. A „jó” iskolák is elsősorban a tantárgyi/szakmai felkészítésben jeleskednek – ami természetesen előfeltétele a diplomaszerzésnek.

A kollégium a tagozat létrehozásával arra vállalkozik, hogy nevelőmunkájával lehetővé tegye az egyén számára a társadalmi és gazdasági felemelkedés felé vezető útnak – azaz a kulturális értékek megszerzésének és a kulturális rendszerekhez vezető részvétel útjának – a bejárását, mely akár az egyetem kapujáig is elvezethet, hogy azt az iskolai felkészítést kiegészítve sajátos eszközeivel segítse.

A tagozat céljaihoz kapcsolódó főbb feladatok

1. A tehetségek felkarolása, gondozása a kollégiumok alapfeladatai közé tartozik, azonban az intézmény ezt nem a hagyományos módon, hanem egy komplex oktatási-nevelési program keretében kíséreli meg.

A tagozatban összegyűjtjük azokat a tanulókat, akik tovább szándékoznak tanulni, tehát értelmiségi pályára készülnek, és eséllyel indulhatnak a felsőfokú tanulmányoknak, továbbá azokat, akik tehetségük, ambícióik, akaraterejük révén fejleszthetők, és természetesen önként vállalják a felkészüléssel, a program foglalkozásain való részvétellel járó többletterheket. A családi és iskolai hátterüket megismerve, a szülőkkel és az iskolákkal is együttműködve motiváljuk, segítjük őket a helyes önismereten alapuló, képességeiknek leginkább megfelelő, de nem csupán diplomához kötött pályaválasztásban.

2. A diákokat – a pályakép felvázolásával, valamint követelményrendszerén keresztül – szembesítjük a választott hivatásra való felkészüléssel kapcsolatos, illetve az értelmiséghez kötődő értelmiségi léttel összefüggő társadalmi szerepelvárásokkal.

3. Rendszeres, differenciált szaktanári segítséget adunk a választott – majdani felvételi – tantárgyi felkészüléshez. Fontos, hogy a program csak a szükséges mértékben helyezi a tantárgyi felkészítésre a hangsúlyt, nem kívánja átvenni az iskola szerepét. A fő feladat a gyakoroltatás, a tárgyi tudás, illetve az azzal kapcsolatos ismeretek bővítése, elmélyítése.

4. Felkészítjük a tanulókat az eredményes felvételi vizsgára. Tudjuk, hogy ennek sikere elsősorban a jelölt tárgyi tudásán múlik. Ugyanakkor, például egy állás megpályázásakor ennél többre is szükség lehet: magabiztos és megnyerő fellépésre, jó beszéd-, illetve tárgyalókészségre, arra, hogy az egyén „jól el tudja adni magát”. A kollégiumi programban ezek a kommunikációs és viselkedéskultúra-foglalkozások témaköreiben kapnak helyet. Ezzel segítséget kívánunk nyújtani azoknak is, akik álláskereséskor vesznek részt hasonló jellegű felvételi beszélgetésen.

5. Az egyetemi beilleszkedéssel kapcsolatos vizsgálatokból és tapasztalatokból tudjuk, hogy az elsőéveseknek sokszor okoz nehézséget – azzal is, hogy a teljesítőképességet csökkenti – az egyetemi munkastílushoz és tempóhoz való alkalmazkodás: nehezen birkóznak meg a nagy mennyiségű feladattal, nem tudnak élni megfelelően az önállósággal, például gondot okoz az önálló ismeretszerzés, a tájékozódás, a rendelkezésre álló információhordozó és egyéb eszközök használata stb. Ennek a jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap akkor, amikor nem a felvételi vizsga, hanem az első félévi teljesítmény dönt a továbbhaladásról. Tehát a kollégiumi felkészítés során a beilleszkedés, illetve a helytállás képességének fejlesztésében a tanulás tanítása, a tanulásmódszertan, az informatikai ismeretek, az önállóságra nevelés, a munkaidővel való gazdálkodás megtanítása kiemelt szerepet kap.

6. Az értelmiségnek olyan alkotómunkát kell végeznie, amelyhez az oktatás szervezett folyamatában szerzett szakismeretek már nem elegendők, szabadidőben szüntelen önképzéssel (olvasás, tömegkommunikációs eszközök használata stb.) gyarapíthatók az ismeretek. Ennek érdekében fejleszteni kell a diákok szabadidő-kultúráját úgy, hogy életformájukká váljon a művelődés, ezzel együtt alakítsuk ki az önművelésre való igényt, annak módszereit sajátítsák el, továbbá mutassunk rá a folyamatos, élethosszig tartó tanulás fontosságára.

Az eddigiekből kiderülhetett az, hogy programunknak van egy – nem feltétlenül mindenki számára szóló – szakmai (tantárgyi), illetve felvételi felkészítő, egyetemi előkészítő oldala. A program másik része minden résztvevő számára ugyanazzal a céllal építkezik: felkészíteni a diákokat az értelmiségi életmódra.

Olyan differenciált személyiség- és képességfejlesztő, illetve tudásközvetítő programról van tehát szó, melyben az intézmény – a rendelkezésre álló eszközeivel – „az okos és értelmes szülő” szerepét is vállalva pályaorientációval, kulturális és magatartásbeli ismeretek, szokások kialakításával, értékorientációval, műveltség átadásával megkísérli megalapozni, de legalábbis segíteni, a diákok választott életpályáján való sikeres helytállását.

Eddigi eredmények

1. A kollégisták közül minden évfolyamból (I–VI.) önkéntes jelentkezéssel létrehoztuk a tagozatot. Tekintettel arra, hogy a program komplex, és az egyes témakörök (tantárgyak) foglalkozási programjai évfolyamonként egymásra épülnek, a szervezésnél a cél az volt, hogy alsóbb évfolyamosok kapcsolódjanak be nagyobb számban, hiszen így ők a program elejétől részt vehetnek abban. A jövő tanévtől természetesen már a kollégiumba való jelentkezéskor irányítjuk a tehetségesebbeket a tagozatra.

2. Az elérni kívánt céloknak, valamint a NAT, illetve a NAT kereszttantervi ajánlásainak figyelembevételével a foglalkozásokat vezető tanárok elkészítették a programot alkotó témakörök nevelési-oktatási foglalkozási terveit, melyeket az alábbiakban ismertetünk (utalva a tipikus tanulói tevékenységre s a tartalomra).

Tantárgyi ismeretek: minden évfolyamon, a megcélzott szaknak megfelelő felvételi tárgyakból felkészítés, konzultációk, negyedévenként tudásfelmérés (egyelőre matematika, történelem, fizika, angol nyelv).

Tanulásmódszertan: (benne pl. könyvtárhasználat, gyorsolvasás stb.) kiscsoportos foglalkozások keretében előadás, gyakorlat.

Kommunikációs ismeretek: kiscsoportban előadás, gyakorlat, szituációs játékok.

Viselkedéskultúra: illemtan, erkölcs, protokoll stb. kiscsoportban előadás, gyakorlat, szituációs játék.

Társadalomismeret/szociológia: kiscsoportban előadás, vita, évente egy esszé megírása vagy kiselőadás szabadon választott témában.

Pályaorientáció: egyéni és kiscsoportos foglalkozások, intézményen kívüli programok.

Művészet-zene (részben fakultatív): kiscsoportban előadás, zenehallgatás, műelemzés, illetve látogatás kulturális, közművelődési intézményekben.

Fakultációk: számítástechnika, idegen nyelv (kivéve a nyelvszakosokat), magyar nyelvtan.

Önismeret–drámapedagógia: kiscsoportban, bármely évfolyam számára.

3. Kialakítottuk a tagozat szervezeti, működési rendjét. A komplex program keretében a hallgatók a kollégiumban töltött idejük alatt évfolyamonként változó témakörű, illetve tartalmú foglalkozásokon vesznek részt, mely hétfőtől csütörtökig napi 45 perces elfoglaltságot jelent számukra. (Évente 30 munkahéttel számoltunk.) A szervezeti keretét alapvetően minden évfolyamon a kétheti ciklusra elkészített órarend szerinti kiscsoportos foglalkozások adják.

A diákok teljesítményének, előrehaladásának ellenőrzése, értékelése a tantárgyi felkészítésben rendszeres (negyedévenkénti) tudásszintmérésekkel, valamint a felvételi tárgyak iskolai érdemjegyeinek regisztrálásával történik. A többi témakörben ennek módja változó, és alkalmazkodik a tárgy sajátosságaihoz.

Ott, ahol a téma feldolgozása megengedi, a foglalkozásokat a hasonló korcsoportú gyerekeknek összevontan tartjuk, ami a teljesítménymotiváció és az együttműködési készség fejlesztése szempontjából kedvező. A gyakorlatias foglalkozásokban jelentős szerepet kap a tanulói kreativitás fejlesztése.

A tagozat hallgatói a kollégium alapítványából anyagi támogatásban részesülnek (ösztöndíj), ezen felül a legjobb teljesítményt felmutató, illetve legaktívabb diákok különféle jutalomban: jutalomutazás, tárgyi jutalom stb.

A tagozat elindításának, működésének megfelelő hátteréül szolgáltak a személyi és tárgyi feltételek, a meglévő pedagógiai, közösségi eszközök, a hagyományok, értékek, tapasztalatok. Ugyanakkor szükséges a tárgyi eszközök, létesítmények fejlesztése: oktatói kabinet kialakítása, korszerű számítógép, audiovizuális eszközök, kézi szakkönyvtár, továbbá oktatási programcsomagok, oktató szoftverek beszerzése stb.

Az igények folyamatosan fejlődéséhez a programnak rugalmasan alkalmazkodnia kell. Ennek érdekében történik a program tervszerű és folyamatos ellenőrzése, az érintettektől – gyermek, szülő, iskola – érkező információk, pedagógiai tapasztalatok összegyűjtése, értékelése, melyek alapján – szükség szerint – a korrekció elvégezhető.

Végezetül egy fontos megjegyzés: A kollégiumokban egyre több hátrányos helyzetű, családi, szociális, mentális, tanulási stb. problémával küzdő gyermek tölti diákéveit. Tapasztaljuk, hogy az iskolai követelmények teljesítése, a mindennapi felkészülés még az „átlagos” képességű fiatalok számára is komoly erőfeszítéseket igényel, ezért ezt a programot, annak a követelményeit a diákoknak csak egy szűkebb körére terjesztheti ki az intézmény: a tehetségesebbek, az iskolai feladataikat könnyebben teljesítők közül is viszonylag kevesen vállalják a rendszeres túlmunkát, a többletterheket. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a program nevelési célja, tartalma, követelményei – a szorosan vett felvételi tantárgyi felkészítéstől eltekintve – az általános viselkedéskultúra, az általános műveltség fejlesztésével összefüggnek, tehát nem túlzóak, reálisak, s a kollégiumi nevelőmunkában generalizálhatók. Valójában a társadalom kulturális állapotának, az emberi viszonyok minőségi fejlődésének, tehát előrehaladásunk érdekében ez kellene hogy hosszú távú cél legyen, s érvényesüljön minden fiatal nevelésében.